Elveszett ókuláré

Elszámolhatnék minden pillanattal,

mikor használtam, tudom minden helyzet

mibenlétét, motozom csak zavartan

magam, zsebeim nyelvet öltögetnek,

Szent Antal sincs, hogy perselypénz fejében

előbűvölje összekulcsolt kézzel

az igazi, a semmiből kiváltott

szemüveget, mert fölszívta egy roppant

erejű űr a vétlen megtalálót,

s a zsebmetszőt a zsúfolt villamossal,

s ahogy az állhatatlan holmi eltűnt,

mintha elvesznék én is vele együtt,

kezdenek már cserbenhagyni a tárgyak?

még alig értem, miért menekülnek,

előbb csak rám szabott dioptriámat

viseli más, vagy lencséjét betörve

rendel talán a rámájába újat,

és attól lát, hogy fényeim kihúnynak.