Egy kagyló

0:00
0:00
Négy-öt éves lehetek, uszadékfákat
kötözök össze spárgával, ráülök a tutajra,
és megyek befelé a vízen.
 
Érzem, hogy fenntart az a valami,
amit csináltam. Volt az az erő, amit addig
nem ismertem. Nem tudtam arról az
erőről.
 
A parttól néhány méterre éreztem
meg, egyszer csak tudtam, hogy ez valami
olyan mozgás, amely nem vesz tudomást rólam.
Ha nem lennék, ugyanígy sodorna valamit.
Vagy ha nem lenne semmi, amit vihet,
az sem számítana. Önmaga lenne,
mindegy neki.
 
Akkor úgy döntöttem, nem szólalok meg
többé. Nem szólok senkihez, mert nem érdekel
senki és semmi, ami nem olyan, mint ez
az erő. Kérdeznek valamit, nem
válaszolok.
 
Aki hozzám szólt, abban nem volt meg
ez az erő. Csak abban láttam, ami nem ember.
 
Úgy látszik, nem kell feltétlenül embernek
lenni. Mert a kagylók például olyanok. Bennük
megvan az, ami miatt újra megszólalnék. A kagylók
szavakat írnak az iszapba. Ha egy kagyló kérdezne
valamit, válaszolnék.
Megszólaló: 
Győrffy Ákos