Június

Lóránt Dezső 1934-es interjúja Máraival

Amikor az író valószínűleg legjobb művének első kötete megjelent, még inkább az érdeklődés középpontjába került, mint korábban. Mindenre kíváncsiak voltak az olvasók vele kapcsolatban, de leginkább gondolataira  és Márai szívesen megfelelt ennek az elvárásnak: írói hivatásának tekintette a tanítást.

Könyves című folyóirat riportere nemcsak arról hallhatott, hogy az író tíz kötetre leszerződött a Révai kiadóval (addig a Pantheon jelentette meg műveit), hanem nemzedéki kérdésekről is: a Garrenek leszármazottja mindig is a XX. századdal egynek tekintette sorsát, problémáit, feladatait. „Egy egész generáció elpusztult. Ezért nincs utánpótlás. Sem a művészetben, sem az irodalomban. Sehol” – vallja Márai. Ez az életérzés aztán alkotói szemléletét is meghatározza. Beszél Csutoráról, aki elősomfordál valahonnan; az orosz és francia irodalomhoz való viszonyáról, és utóbbival kapcsolatban azt is megemlíti, hogy idehaza mennyire nem olvassák a gall irodalom színe-javát, Proustot, Gide-et.
Az interjú készítője úgy távozik a Mikó utcai lakásból, hogy „Márai még csak most fog kezdeni írni...” Valóban, kötetek sora, cikkek százai jelzik útját a beérkezett írónak. Ma, amikor publicisztikája mintegy negyven százaléka, a SZER-ben elhangzott felolvasások, a Teljes Napló hátralévő kötetei, levelezése egyelőre kiadatlanul hevernek, néha úgy érezzük: „még csak most fog kezdeni írni...”