2013 Október

Október

Franz Wiesenthal portréja

 

A múlt hónapban bemutattuk a Márai-rokon festőművész Lola festményét, ezúttal magát a művészt, Franz Wiesenthalt (1856-1937) szeretnénk középpontba állítani.

 

 

Márai szinte meseszerűen ír főművében a hietzingi művészcsalád hétköznapjairól. A bé­csi ro­ko­nok nap­hosszat mu­zsi­kál­tak. A hat le­ány vál­ta­koz­va he­ge­dült, zon­go­rá­zott, sőt gor­don­káz­tak és kla­ri­né­toz­tak is. Ami ke­vés ide­jük ma­radt a ze­ne mel­lett, azt tán­co­lás­sal töl­töt­ték. A hietzingi föld­szin­tes ház zson­gott a ze­né­től, a lá­nyok vi­sí­tá­sá­tól és éne­ké­től. A ház dü­le­de­zett, és tí­zen él­tek há­rom szo­bá­ban, a hat le­ány, a szü­lők – Franzl, az egyet­len fiú el­esett a há­bo­rú­ban – s Marie, az öreg cse­léd, aki már har­minc esz­ten­dő előtt is öreg volt, lá­ba­it fáj­lal­ta s cso­szog­va fő­zött a csa­lád­ra lenn a pin­cé­ben, a ned­ves és ho­má­lyos kony­há­ban. (...) Itt ál­lott nap­hosszat az apa, Franz, a fes­tő, lo­bo­gó ha­já­val, nya­ká­ban mű­vész­nyak­ken­dő­vel, pap­ri­ka­jan­csi­sze­rű, hosszú és vö­rös or­rán a pá­pa­szem­mel, ke­zé­ben ecse­tek­kel és pa­let­tá­val, gond­ter­he­sen szem­lél­te a fes­tő­áll­vá­nyon a meg­kez­dett vász­nat, s köz­ben a gyer­mek­szo­ba nyi­tott ab­la­ka­in át­szű­rő­dő he­ge­dű- vagy zon­go­ra­já­té­kot is figyelte… „ Falsch, grundfalsch !” – or­dí­tot­ta az öreg Franz, ha Trude vagy Már­ta mel­lé­fo­gott. Egyi­de­jű­leg ne­vel­te a hat le­ányt, fes­tet­te ké­pe­it s ve­sze­ke­dett Marie-val, a cse­léd­del és Ró­zá­val, fe­le­sé­gé­vel, aki lenn szösz­mö­tölt a kony­há­ban. Így telt el a ta­vasz, a nyár a hietzingi ház­ban; így telt el az élet.
Valóban így teltek-e a napok, nem tudni, annyi bizonyos, hogy Grete lánya híres táncos lett, ő maga pedig kora ismert zsánerkép festője.