Augusztus
Márai a Mély Pince vendégkönyvében
Az író budai-polgári életformájának elidegeníthetetlen eleme volt a kiskocsmák vagy korcsmák rendszeres látogatása. Nem volt rá jellemző, hogy egy törzshelyre járt volna, sokkal inkább törzshelyei voltak. Ezek között kitüntetett szerepet kapott Krausz Lipót „intézménye”.
Valóságos kultusza volt e budai vendéglátóhelynek, melynek épülete már 1785-től bizonyíthatóan létezett: versek, rögtönzések kerülnek a vendégkönyvbe, mintegy megörökítve az utókor számára egy kor életformájának lenyomatát. „Bár oly mély volna az icce, mint amilyen mély itt e pince” – hangzik az egyik rigmus a nyolcvan lépcsőn a mélybe vezető úton elérhető kiskocsmáról. Az első lapokon már egy oldalon szerepel Kóbor Tamás, Pünkösty[!] Andor, Krúdy Gyula és Máray[!] Sándor neve. Krúdy 1931. május 21-én bizonyítványt állított ki annak igazolására, hogy itt töltötte a napot és az éjszakát. Márai a Föld, föld!...-ben is megemlékezik Poldiról és a neves vendégkönyvről: Reszketett a keze, amikor átnyújtotta az albumot, élete művét, egyetlen kincsét. A viaszosvászonba kötött albumba írók, újságírók, művészek, éjszakai emberek, a budapesti szellemvilág lézengő ritterjei írtak néha tréfás, néha komoly emléksorokat. A betű és a hontalanság vándorlegényei, ez a minden politikai, vallási szektánál hűségesebben összetartó társaság, ezek voltak a Mély Pince, Poldi kliensei. Poldi nem sírt, de nedves volt a szeme, és a harcsabajusz alatt reszketett a szája. „Gyula is írt bele” – mondta rekedten. – „Tedd el, legalább ez maradjon meg.” (…) Megkértem, vigye máshoz az albumot, mert nálam nem lenne biztos helyen.
A becses album ma a Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattárának féltett kincse.