2008 Október

Október

Grosschmid Gézáné gyászjelentése

 

Anyám pedagógusnak készült, leánykorában elvégezte a felsőbb leányiskolai tanítónőképzőt, néhány évig tanított is, míg férjhez ment, s csakugyan elsőrendű nevelő veszett el, pontosabban romlott el benne.

 

 

Rendkívüli eszmetársításai, utánozhatatlan humora, a léleknek valamilyen üdesége, csaknem zseniális-gyermekessége, melyet élete hosszat megőrzött, rokonszenvet és bizalmat ébresztettek a gyermekekben; éreztük, hogy anyánk nem amolyan felnőtt, aki „leül a gyermekekkel játszani”, hanem igazán játszik velünk, a mi játékigényünk bensősége hatja át őt is, s lélekben soha nem lépett ki egészen a gyermekszobából… (Egy polgár vallomásai)
 
Márai életének minden bizonnyal legmeghatározóbb egyénisége apja volt, de utána „szorosan” édesanyja következik, aki kemény és következetes szigorával nagyban hozzájárult a Grosschmid-gyerekek jellemének alakulásához. A legintenzívebb kapcsolat Márai és anyja között talán az emigráns időszakban volt, amikor levelek, pénzküldemények, üzenetek sora váltja egymást. Ekkor az író egykori Zárda (ma Rómer Flóris) utcai lakásában él, ahol az ÁVO többször zaklatta Márai Szabad Európa Rádióban elhangzott beszédei miatt.

Jáky Gyula, Kató férje, így tudósított anyja utolsó idejéről: Nagyon vágyakozott Utánatok, mindig Sanyit és Gézát emlegette, szóval azt a két gyermekét, akik nem voltak körülötte. A gyászjelentésen a gyászolók, a gyermekek, születési sorrendben következnek egymás után. E dokumentumon jól nyomon követhető, hogy az eredetileg Grosschmid néven született gyerekek (Katónál érhető módon) valamennyien más néven élték életüket.