Kazinczy-sírkert

Kazinczy Ferenc széphalmi kúriájának kertjében 1806 augusztusában ásták meg az első sírt. Az író Kiss Jánosnak számolt be arról, hogy első gyermeke, Iphigenia augusztus 18-án meghalt, s hozzátette: "Még akkor nap írtam a kassai püspöknek, hogy kertemnek azt az egy nyomát, ahova a gyermek temettetni fog, engedje felszenteltetni, s megengedte. Ott fekszik Széphalmon, sírban, nem kriptában. Jobbja és balja mellett Sophie és én fogunk feküdni. Harang és ének nélkül tették földbe. A plebánus csak halkal végezhette el, a mit tőle tiszte kívánt”. Azt is megtudjuk: „A sír csak 60 ölnyire van ablakomtól”, „szeretetnek érzéseivel járulunk most is kis Angyalunk fekvő helyéhez. Én magamban is elmegyek, el néha még a hold fénye mellett is, és nekem édes gyönyörűség ott mindent tulajdon kezemmel dolgoznom”.
Alig két és fél évvel később elhunyt Török Sophie anyai nagybátyja, gr. Rogendorf Kajetán, akit Kazinczyék befogadtak otthonukba, s 1809. január 7-én ott meghalt. Őt is a kert megszentelt részében temették el. S ide került Kazinczy inasa, Franz is, akit munkácsi rabsága idején ismert meg, s szolgálatába fogadott. Kazinczy a kolerajárvány áldozataként 1831. augusztus 23-án hunyt el, s Kálinczky András kovácsvágási református lelkész temette el szűk körben, tizenötöd magával. A sírkertről az özvegy ezt írta Guzmics Izidornak: „Kazinczy nyughelye csodálatos. Kőből padok s asztalok vannak a művészet nélkül kialakított, természetes kápolnában. Kora napkeltekor itt imádkozom gyönyörűséggel”.

1833 tavaszán készült el a sírkő, melynek Ny-i oldalán ez olvasható: „Széphalomban Élete LXXIIIdik évének lefolyta után MDCCCXXXI, a sűrű halálok s a magáénak is esztendejében állíttatá fel ezen emléket Gróf Török Sofia, az elhunyt hitvese és VII vele élő Maradékainak Annya”. A kő D-i oldalán Dessewfy, a K-i oldalon pedig Ormós László sírverse olvasható. Amikor 1842. február 14-én 62 éves korában az özvegy, Török Zsófia meghalt, Kazinczy Lajos tiszteletben tartotta utolsó kívánságát, hogy vitesse Széphalomra, temesse férje mellé. A síremlékhez ekkor egy kis fehér márványkeresztet állítottak a római katolikus vallású Zsófia sírjeleként. 1882-ben az Akadémia vaskerítéssel vette körül az író, felesége és első gyermeke sírhelyét, márványlapot helyezett el Kazinczy és felesége nevével, az emlékoszlopot pedig a D-i oldalra helyezte át. Az idők során az eredeti, málladozó síremléket többször javították, 1983-ban pedig tartósabb anyagból készítették el másolatát. Az eredeti követ azóta az emlékcsarnok hátánál, fedett helyen óvják az időjárás további pusztításától.

Az író gyermekei közül ide temették Becske Lajosné Kazinczy Anna Iphigeniát (1817-1890); Kazinczy Emil Trajánt (1811-1890); Kazinczy Eugéniát (1807-1903) férjével, Kraynik Imrével (1803-1859). Az unokák közül itt nyugszik Kazinczy Gábor (1857-1943) feleségével, Váradi Szabó Annával; Kazinczy Lajos (1856-1929) feleségével, Baghy Máriával (1865-1941); Becske Bálint (1837-1912) két kisfiával, Bélával (+ 1880 nov. 18.) és Bálinttal (+ 1885 jan. 24.)

A Kazinczy-sírkert nemzeti zarándokhely. Költők sora énekelte meg az itt nyugvó író korszakos jelentőségét. Amikor Petőfi itt járt, azt írta levelében: „szent hely, szent az öreg miatt, kinek ott van háza és sírhalma. Kötelessége volna minden emelkedettebb lelkű magyarnak életében legalább egyszer oda elzarándokolnia”.

(Forrás: Sátoraljaújhely lexikona)