Az életpálya izgalmas döntéshelyzeteit, tipikusságát és szabálytalanságait követhetjük nyomon: a szülői ambíciókat és elvárásokat, a kalandos tanulóéveket, a „kóbor” hivatásokat, a kiskatona, a vándorszínész hányattatásait, a házaséletre készülő fiatalember dilemmáit. A kiállítás tengelye Petőfi berobbanása a fővárosi irodalmi életbe: neki sikerül elsőként független írói egzisztenciát teremtenie. Az életművét tudatosan építő alkotót ebben segítette költői imázsa alakításához választott, akkoriban szokatlan eszközkészlete: öltözködése, feltűnő gesztusai, formabontó szerepversei.
A sárkányok évezredek óta foglalkoztatják az emberek fantáziáját. Szerepelnek a különböző mitológiákban, legendákban, a legkorábbi képi és szöveges emlékekben is. Arra vállalkoztunk, hogy felvázoljuk a különböző kultúrkörök sárkányértelmezéseit, bemutatjuk a „tudományos" leírásukra tett kísérleteket, érzékeltetjük rendkívül termékeny jelenlétüket a képzőművészetben, de mindenekelőtt az irodalom sárkányait ajánljuk látogatóink figyelmébe.
Szeretjük-e azt, ha vannak illúzióink? – kérdezi Füst Milán. A látogató a tárlat szemlélése közben mérlegelheti, hogy egyetért-e az íróval, aki szerint illúzióinkat féltve őrizzük, nehogy a valóság tönkretehesse azokat.
A kiállítás múlt és jelen különös párbeszédét ígéri egy olyan múzeumi térben, ahol válogatott írói relikviák és kortárs képzőművészek/ékszerkészítők munkái közösen alkotják az Enteriőrt.
A kiállítás május 31-ig tekinthető meg a Petőfi Irodalmi Múzeumban.
F. Györffy Anna grafikusművész centenáriumi kiállítása
F. Györffy Anna (1915–2006) az elmúlt hatvan év egyik legtermékenyebb gyermekkönyv-illusztrátora volt. Nemzedékek nőttek fel az általa illusztrált könyveken és diafilmeken, mint a Mosó Masa mosodája, Pöttyös Panni, Hófehérke vagy az Óvoda az őserdőben.
Széchy Beáta képzőművészként, galériavezetőként, kiállítások kurátoraként és a Nemzetközi Művésztelep vezetőjeként vált ismertté. A HMC, non-profit művészcsoport alapító tagja és igazgatója. A 80-as évektől fényképez, rajzol, fest, kollázsokat, tárgyakat, videot, installációkat készít. Tevékenységére a kísérletezés jellemző. Könyv objekteket 1986 óta készít.
A tavalyi sikeres kiállítás folytatásaként idén újfent bemutatják munkáikat a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának tagjai, hasonló tematikával, de más könyvekkel körülírva a műfaj jellegét. Az esemény célja a közönség számára ismert tárgyak palettájának szélesítése és a hagyományteremtés, évről évre felsorakoztatni a legkülönlegesebb könyveket, bemutatni friss tendenciákat és a műfaj változásait.
„Nem történik benne semmi, csak az, hogy egy ember megeszik egy halat” – mondta Krúdy Szindbád című írását átolvasva egy nyomdász. Valóban csak ennyiről szólna Krúdy és a magyar irodalom többi, evéssel kapcsolatos műve? Mi mindent jelenthet egy étel, egy étkezés az irodalmi szövegben? Segít-e egy regény megértésében, ha tudjuk, hogy mit vacsorázott a főhős?
Lu Hszün (1882-1936) a kínai irodalom megújításának kulcsfigurája. A XIX. század végén született író a világirodalom jelentős szerzőit fordította kínaira, iskolát teremtve Kínában a műfordításnak és az európai irodalom iránti nyitottságnak. Ő fordította Petőfit is, példáját számos jelentős kínai költő követte.
A két éves együttműködés első lépéseként a kiállítás bepillantást enged Lu Hszün irodalmi munkásságába és Petőfi kínai recepciótörténetébe.
„Két anyagot használ, a samottot és a fényt. Napszálltakor szembenéztem a Pilinszky-fejjel a műteremben. Oldalról sütött a lemenő nap a büsztre, elviselhetetlen volt a szobor nézése, elemészt az az örvény. Utóbb bátorkodom állítani, hogy az a másik világ, amit Pilinszky lát eföldi szemüregével, az a valóságunk. Egyszerre menny és pokol. Ezt a nézést idézi elő Pilinszky-szobrával Gvárdián Ferenc, leráncigálja a transzcendens világot, amiben Pilinszky meglát bennünket. És pillanatra emberré válhatunk.” Cukor György
Az Írói fogások című, az irodalom és az evés, ételek kapcsolatát bemutató kiállításunk októberben új terítékkel gyarapodik. Kortárs képzőművészek olyan videómunkáit mutatjuk be, amelyekben – ahogyan sokszor az irodalmi szövegekben is – az ételek elkészítése és elfogyasztása a múlt és az emlékezés metaforájává válik.
A kiállításban Baglyas Erika, Eperjesi Ágnes, Esterházy Marcell és Fátyol Viola videóit vetítjük.
Tény, hogy a magyarul olvasható világirodalom száz százalékát magyar műfordítók írták, hatalmas munkával hatalmas irodalmi anyagot felhalmozva. Mégsem tudjuk, milyen munkáról van szó, és nem tudjuk, hogyan születnek meg azok a művek, amiket aztán oly előszeretettel idézünk. Bemutatjuk a műfordítót, mint művészt, mint alkotó embert, mint mestert. A műfordítógép maga az ember a mű mögött.