Ragtime és kupléirodalom a Monarchia utolsó évtizedeiben (1896–1920)

 
„Dzsessz te még az én utcámba!”
A Petőfi Irodalmi Múzeum április 27-én megnyílt kiállításához egy 1910-es évek végéről származó kuplészöveg címét kölcsönözte.
A „bolond nigger nótákat” (pl. Alexander’s Ragtime Band – magyarul Medvetánc) kedvelő Ady és számos kortársa is a Monarchia utolsó évtizedeiben megjelenő – eleinte a tengerentúlról importált, majd gyorsan elmagyarosodó – új szórakozási formák hívéül szegődött. 
 
A kor levegőjében egyre erősödő dekadencia végül az I. világháború hatására egy sokkal lázadóbb életérzésbe torkollt. Így aztán a „boldog békeidők” elmúlása egybeesett a közízlésben is bekövetkező radikális változásokkal, a modern értelemben vett jazz megjelenésével.
Kiállításunk kották, plakátok, műsorfüzetek, mechanikus zeneeszközök és nem utolsó sorban korabeli hangfelvételek segítségével mutatja be a pesti flaszter nagyon jellemző, ámde kevéssé ismert jelenségét – a „ronggyá tépett idő” miliőjét. A tárlatban főszerepet kap a XIX. század végén Amerikában keletkezett, majd Európában is divatba jött új zenei módi, a jazz közvetlen előzményének tekinthető, szinkópált ritmusú ragtime zene és cakewalk tánc, s a többi rokonműfaj: one-step, foxtrott, macsics stb. Megidéztetnek az egzotikumra éhes közönség által előszeretettel fogadott technikai újítások (gramofon!), a megannyi eredeti és „eredeti” produkció, mint például a néger és blackface művészek, külföldi utazótársulatok, ragtime-repertoárral is bíró cigánymuzsikusok, „az éhes várost” kiszolgáló mulatós iparág (orfeumok, kabarék, zenés színházak). És persze a divatos melódiákra írott, a maguk műfajában remekműnek számító, humoros avagy kifejezetten blőd és pajzán kuplészövegek, illetve a magyar ragtime-éra motívumai szépirodalmunkban.
Egy művelődéstörténetileg kuriózumnak számító, rég elmúlt és elfeledett, ám egykor olyannyira pezsgő pesti világot idézünk meg zeneszóban-mulatótettben-kuplégondolatban.
 
Forgatókönyv:  Simon Géza Gábor – Thuróczy Gergely
Látványterv:  Mihalkov György
Rendezte:  Thuróczy Gergely
A kiállítás nyitva 
2006. április 27. - 2007. október 31.