A MI tájaink

Tisztelgés Mándy Iván előtt

Októberben nyíló kiállításunk talán kissé szokatlan módon állít emléket az Újhold nemzedék „nagymesterének”, az idén száz éve született Mándy Ivánnak. Az író szövegei mellett Mácsai István festményeinek segítségével idézzük meg azt a világot, melyet már jól ismerhetünk Mándy írásaiból, ahol a lírai látomás keveredik a pontosan megfigyelt valóság apró részleteivel.

 

Mándy lírai prózájában emlékezetvillanások keverednek a képzelet játékaival, a jelen megfakul és a múlt újra elevenné válik. Mándynál és (nyugodtan mondhatjuk) Mácsai Istvánnál is, a költészet átszínezi a kopott utcákat, tereket és a bérházak folyosóit, egy város külső és belső tereit. Előfordul, hogy a bemutatás néhol kissé groteszk, de mindig bensőséges, ha kell, egyszerre részvéttel teli és kíméletlenül őszinte.

Mácsai István a 20. századi magyar képzőművészet egyik fontos alkotója. Műveinek számos közös vonása van Mándyéval. Ahogy egyik méltatója írta róla: életművének alanya és állítmánya Budapest – mintha csak Mándyról olvasnánk e szavakat.

Mándy Iván és Mácsai István alkotói világa nagyon sok szempontból közös. Összeköti őket Budapest, mely mindkettejük egyik fő ihletője volt. A főváros, melyben nemcsak éltek, hanem ami bennük élt, a sokszor közös látásmód, a humor vagy inkább irónia, a hasonló alkotói eszközök. Nemcsak azok a motívumok, melyek mindkét alkotónál gyakran előfordulnak: alakok, házak, udvarok és ecetfák, erkélyek és kariatidák, gangok és kerítések, lámpák és táblák. A nagyvárosi lét megjelenése, a melankólia a háztetők fölött, a nagyon is nyers valóság, a minden romantikát nélkülöző szegénység vagy éppen az évszakok váltakozása a nagyvárosban. Az a megbonthatatlan kapcsolat, mely Mácsai Istvánt Budapesthez kötötte, éppúgy igaz Mándy Ivánra is. A főváros igazi arcának egyes fontos motívumait csak általuk ismerhetjük meg. Olyan látszat mögötti lényeget mutat Mácsai, melynek irodalmi párja Mándy szövegeiben olvasható – a sokszor rideg valóság mögötti személyes szürrealizmust.

Náluk természetesen jelenik meg akár egy infánsnő, egy hollywoodi sztár, vagy éppen egy oroszlán a lépcsőházban, s ez oly magától értetődő, mint az, ha Kossuth Lajos száll fel a villamosra a Terézvárosban. Ahogy Brueghel vadászai a havas Szent István körúton térnek haza, Mándynál éppoly természetességgel bukkan fel Mary Pickford vagy Douglas Fairbanks a kopott mozi előcsarnokában.

Mindketten azt a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas éveket örökítik meg, melyben még olyan sokan éltünk itt Magyarországon, Budapesten. Emlékszünk az utcákra, a házakra, az udvarokra, és a fényekre – pillanatfelvételek és finoman megmunkált epizódok váltogatják egymást.

A kiállítás emléket állít egy barátságnak is: Mándy Iván és Mácsai István, két nagy művész egymásra találásának.

 

Kurátorok: Kiss Borbála, Pádár Eszter

Látványterv: Kocsis Annamária

 

A Petőfi Irodalmi Múzeum működését a Fővárosi Vízművek Zrt. támogatja

A kiállítás nyitva 
2018. október 6. - 2019. január 6.