Álnév és szerep az irodalomban Szindbádtól Jolánig

Dátum
-
„Közösen írjuk”
Aki verset, regényt ír, soha nem azonos teljesen azzal, aki már letette a tollat. Ezért is vesz fel az író oly szívesen szerepet, sőt, „tsúszik” át olykor teljesen más bőrébe, személyiségébe.
Alteregót teremteni nemcsak a művön belül lehetséges: a hasonmások – irodalmi hősként, vagy álnéven – ma is köztünk vannak. Rabjai vagy alakítói vagyunk-e szerepeinknek?
 
Ki volt Akakievics Akaki, Homonnai Béla, Rezeda Kázmér, Kakas Marton, Horkayné, Szindbád, Esti Kornél, Pszyché, Sztyepan Pehotnij, Yorick, ki Sárbogárdi Jolán, Csokonai Lili, Antoine, Désiré és még sokan mások. Kit rejt Nat Roid, Jack Cole, Lázáry René Sándor, Szív Ernő, Mecseki Rita, Vadász Géza, Tsúszó Sándor neve?
 
Bár számtalan írónk használt és használ álnevet, s a kortársak közül is jó néhányan teremtettek alteregót maguknak, az írói életrajz és életmű közvetlen kapcsolata a mai napig is biztos kiindulópontnak tűnik. De mi történik, ha hirtelen megjelenik egy fiatal szerző, szinte a semmiből, életrajz és elérhetőség nélkül, vagy rejtélyes körülmények között előkerül egy eladdig ismeretlen kézirat? Tudhatunk-e biztosat a szerzőségről ma? A kiállítás olykor komolyan, olykor ironikus felhanggal mutatja be szerző és mű megváltozott kapcsolatát. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a szerzői alteregó megjelenése, megsokszorozódása, nemváltása, a rejtőzködés természetesen nem új jelenség az irodalomban. Az viszont igen, hogy önálló életre kelnek.
 
Koncepció:
Wernitzer Julianna
Horváth Csaba
Látványterv:
Kemény Gyula
Festmény:
Jovián György
Fotó:
Szilágyi Lenke
Grafika:
Mihalkov György