Nőnapi köszöntő

Nőnapi köszöntő

 

Férfivá érésem hajnalán a gimnáziumi évek így teltek: az iskolában, ahová jártam (tanítóképző) volt hatszáz lány, húsz fiú.

Sok mindent láttam, sokat megéltem, talán okosodtam is, de a későbbi egyetemi évek bebizonyították, hogy bölcsebb nem lettem. Egy dolgot viszont megtanultam: nem lehet úgy beszélni a nőkről, hogy a nők. És ha nem beszélhetek a nőkről, akkor a nőről is hallgatnom kell.

A nő tehát nem mondható, ergo nincs. Ellenben Esterházytól tudjuk, hogy van egy nő, ezt így le szabad írni, és ha le szabad írni, akkor ki is lehet mondani. Ám ha egy van, akkor soknak is lennie kell. Vagy csak mindig csak egy van, éppen egy, aki még akkor is egy, ha egyébként sok?

Ha egy nő az, akinek az esete fennáll, akkor ő már a. És megint visszajutottam a kezdőkörbe.

Tegyük vissza a határozatlanságot többes számba. Esterházy többes számban már Kányádi: vannak nők.

Így lesz a prózából költészet.

Ha költő lennék, akkor itt meg is állnék.

Sajnos, nem költő vagyok, hanem főigazgató, ezért muszáj tovább keresgélnem a megoldást arra, hogyan köszönthetem úgy a kollégáimat, hogy abból ne legyen metoo, ne legyek hímsovén.

Hogy ne viszonyfogalomként gondoljam végig az/egy nő fogalmát.

A nő tehát abszolút fogalom. Filozófiai problémaként ‘ding an sich’. Vizsgáljuk meg a dolgot önmagában. Lehet a nőről úgy beszélni, mint a ‘dologról önmagában’?

Az éppen érvényes filozófiai válasz szerint nem. Kant szerint igen (talán), mert Kant szerint van tiszta ész, na mert persze pont Kantra fogunk hallgatni nőügyekben.

Az egybites feministák viszont már a kérdésfelvetésért is lecsukatnának, milyen dolog dologiasítani a nőt.

Mindegy is, a nőhöz önmagában nekem nincs közöm sem férfiként, sem igazgatóként, a nő önmagában maradjon meg metafizikai rejtélynek.

Irodalom (tágabb értelmeben a művészet) kizárva, filozófia kizárva, és amire sem a művészet, sem a filozófia nem tud érvényes választ adni, arra a tudomány sem fog.

Marad tehát az élet.

Az élet alapkérdése, mint tudjuk: mivégre vagyok a világon?

Ma például felkeltem hajnalban a nő mellől, akit szeretek, azért, hogy gondolkodjak egy beszéden, amit azoknak a nőknek mondanék, akiket tisztelek.

Hát ezért.

A boldog Öregisten éltessen titeket, Isten éltesse a nőket!

 

(Demeter Szilárd köszöntője, elhangzott a PIM belső nőnapi ünnepségén, 2019. március 8-án)