Paraskevi pitypangjai
A: Ezt most hová tegyem?
B: Egyelőre tedd a virágváza helyére! Aztán fogj te is egy ásót és munkára!
A: ...
B: Na, mi az te nyomorék? Lefagytá’ öcsém?
A:...
B: Mi a franc van abban, hogy annyira nézed? Felőlem megtarthatod, csak gyere már!
A: Tele van hervadt növényekkel. Úgy látszik cserbókák voltak.
B: Mit zagyválsz itt össze-vissza? Szerb rókák? Józan vagy?
A: Cserbókák. Pihés fehérfejű gyomok. Valaki lefújta a magvakat, talán kívánt is valamit. Most pedig itt rohadnak. Lehangoló.
B: Nézz már körül! Tudod te hol vagy?
A: A semmi közepén.
B: Ha így nézed a dolgokat, hamar ki fogsz égni.
A: Mert hogyan kéne?
B: Olyan negatív vagy, hogy legszívesebben téged ásnálak el! Ne lógasd már annyit a fejed! Vedd úgy, hogy ez a legjobb eshetőség. Ki tudtak teljesedni mielőtt elpusztultak. Százszor és százszor újjáéledhetnek még a magokból.
A: Azzal, hogy valaki a babonaságait élte ki rajtuk? Kiszolgáltatottként haltak meg, nem természetes úton.
B: És akkor mi van? Úgy mondod mintha anyácskák lettek volna, akik belehaltak a szülésbe. Na, most már gyerünk, fogd az ásót vagy mindjárt agyoncsaplak!
A:...
B: Te szipogsz?
A: szipogva Nem.
B: Ne szívd mellre!
Jesszusom, még pityeregsz is? Nyugodj má’ le! Ezek mégiscsak növények. Tekinthetsz rájuk akárhogy! Például úgy is, mintha földönkívüli lények lennének egy misszión. Leszállt a mag, legyökerezett, kinőtt. Életében a földhöz volt csatlakozva, gyűjtötte az információt, azt tovább adta a magokba, aztán ahogy azok elszálltak egyszerre osztódott és vándorolt tovább aztán...
A: Ennek semmi értelme! Csak még jobban lefáraszt... Viszont igaza van, tényleg szebb, hogy csak a kiteljesedésük után lettek elfújva. Egyáltalán hogy el lettek fújva. Máskülönben megragadtak volna egy szinten. Így ráfoghatjuk, hogy túlélték a halálukat.
B: Pontosan. Na de most már dobd ki azt a rohadt vázát és dolgozz!
A: Igenis! Urna a helyén.
B: Tulajdonképpen ez kié?
A: Egy Paraskevi nevű kislányé. Makedóniából egyedül, gyalog menekült át Jugoszláviába a polgárháború elől.
B: Értem.
A: A kabátjában találtak egy noteszt.
B: És?
A: Az nem lett elégetve, de nem is szólt senki, hogy temessük el vele. Szóval beleolvastam... Írt magáról. A pitypangsaláta volt a kedvence. Nem érdekes?
B: Könyörgöm, ez kit érdekel? Nem mindegy már?
Már megint mi az? Olyan fejet vágsz, mint akit megrázott az áram.
A: Itt valami nagyon nem stimmel.
B: Hogyhogy?
A: Mintha szokatlanul könnyű lenne az urna. Eddig észre se vettem. Kinyithatom?
B: Nyisd!
Na, mi az?
A: Virágszirmok, sárga virágszirmok.
Vége