Realizmusok lapszámbemutató

Megjelent a Helikon Irodalom- és Kultúratudományi Szemle második száma is az új köntösben, melynek hivatalos beumtatója 2021. november 29-én, hétfőn 18:00-kor lesz a Kelet Kávézó és Galériában.

* * *

A Helikon Irodalom- és Kultúratudományi Szemle 2021/2. száma arra tesz kísérletet, hogy bemutassa, hogyan használják manapság a realizmus fogalmát.
Elsősorban tehát a használatra, az értelmezésekre helyezzük a hangsúlyt, mivel egységes definícióról nem beszélhetünk: a realizmus fogalma korról korra változik. A realizmus minden értelmezésének kulcskérdése azonban a valósághoz való viszony, a valóság megismerhetősége és leírhatósága, a nyelv metaforicitása vagy metonimikussága, a mimézis, a referencialitás és a reprezentáció problémái.

Beszélgetnek:
► Deczki Sarolta, Káli Anita (szerkesztők),
► Bárány Tibor, Kutasy Mercédesz, Szolláth Dávid.
► Moderátor: Földes Györgyi

* * *

A lapszám elektronikus változata még nem elérhető, de a megjelenő kötetről kiritkai is készült, amelyben többek között kollégánk tanulmánya is véleményezésre kerül. 

"Két tanulmány kapott helyet a lapszám Műhely rovatában; elsőként Cséve Anna Móricz Zsigmondról szóló írását említeném, amely számomra az összeállítás legizgalmasabb tanulmánya. A szerző nagyszerű lényeglátással, a realizmus elméleti problematikáit, a modernségre/posztmodernségre jellemző olvasási gyakorlatok jellegzetességeit és az utóbbi másfél évtizedekben alaposan felduzzadt Móricz-szakirodalom értelmezői irányait is számba véve kísérel meg egy olyan koncepciót megalkotni – sikerrel −, amely „a poétikai összetettségre és a realista ábrázoláselvre irányuló” olvasatokat nem egymást kizárónak, hanem egymást kiegészítőnek véli (305.). Mindehhez nem lebecsülendő jogalapot biztosítanak Móricz sűrűn idézett önmeghatározásai, az őt körülvevő korabeli kritikai diskurzus, illetve – a tanulmány leglényegesebb mondanivalójaként – a folklór Móricz általi fölfedezése, „önteremtő és alkotásteremtő” (307.) fölhasználása. [...] Az érdekfeszítő gondolatmenet nagyszerűen tanúskodik a Móricz sokáig csak emlegetett, de tartalmában feltáratlan följegyzéseit tüzetesen áttanulmányozó s közlő elmélyült filológus percizitásáról és kiterjedt tárgyismeretéről. Emellett a „realista Móricz” és a „modernista Móricz” dichotómiáján túllépni képes, elméletileg reflektált, eredeti, ötletes irodalomértelmezőt is megmutatja."