...

Jót tesz megkönnyebbülni egy kicsit. Sötét este lett, mire fölébredtem. Ahol feküdtem, a kotorékban dohos a törek. Bogarak másznak benne. Házamba azonban mégsem fekhetek. Első, hogy ott keresnek. Amint hátamra dőlve kifelé másztam, egy ökör szinte felöklelt. Orrának kaptam. Kénytelen voltam vele. Csak most jutott eszembe, hogy ezek szerteszét tanyáznak, mióta a béresek elszéledtek. Jármozzák őket, fát fuvaroznak velök. Akinek kell. Csak este térnek vissza magukra. Minap egyet irgalmatlanul eldöngettek. Cserélve fogták be, mire összetörte a jármot és a kis parasztszekeret. Érdekes! Míg a gulyabeli marhát elhajtották, ezek az ökrök nem kellenek senkinek. Túl nagyok és túl étkesek. A juhokat a tanyán szétzavarták. A disznókat nemkülönben. Ezekből sokat levágtak és megettek. Csak a lovak jártak jól. Mikor Moisa látta, hányadán állunk, valamennyit szélnek kergette. Künn futkosnak a herésen, és mézesmadzaggal sem hurkolják meg őket. Nem tudom, mivé lesznek, ha hó lesz. A tanya mellett felgyújtották takarmánykészleteinket. Nem mi voltunk az elsők. Utolsók sem. Éjjelente bizonytalan derengések tűnnek fel néha. A völgyben bőven használják a vörös festéket, amin a parasztok jóízűn nevetnek. Azt mondják: szenet égetnek.

Kijött Julika, a Moisa felesége. Kenyérhéjakat dobott felém. Látva, hogy megeszem, bablevest is tett a tyúkok vályújába. Aztán újra bement. Mióta ez a felfordulás tart, rendetlenül eszem. Valami zúgott, leffent a levegőben. Mindjárt:

– Pramm! Kreccs!

Föld, kő, vasdarabok repültek. Macskafej nagyságú gránát robbant mellettem. Ugrásnyira. Az eresz alá lódultam. Benn Moisa nyögött az ágyban. Julika a kemence mögé bukott. Az utcán két suhanc vihogott.

– Ráesett?

– Nem tudom. A lefetyelésre dobtam. Ennek a dögnek igen úri pofája van.

– Jót szól. Ejsze kiesett a pipa a vénség szájából.

– Nem baj! Tanulja meg. Ötven évig evett ezektől kenyeret.

Továbbmentek. Minden faluban van egy-kettő ilyen.

Sötét este lett. Csillagok ragyogtak. A nyírfákat jól megkülönböztettem. Néha lőttek. A Szamos mellett feketén és ernyedten vonszolta magát egy vonat Besztercének.

Tapogatva ment. Gyakran sikoltott. A ház elé kerültem. Benn egy fiókot csuktak be. Emberi társaságra vágytam és bekéreztem.

– Na, Wotan, te vagy? – kérdezte gazdám szelíden, és én fejemet térdéhez dörzsöltem.

...