A mutatványok búcsúja

Most ott, hol a múlt ujdonságai partraverődnek,
aztán majd ez a hullámzás te magad leszel.
Valami van miért idegen.
Valami nincs.

E visszaáramló üresség:
túl hamar mindegy, mi helyett,
túl hamar nincs későn, hamar,
nincs mikor mindegy mi helyett.

Magadig érsz már. Semmi nem idéz föl
üresre tárt kezed cilinderéből.
Agyat-gyomrot növeszt szived,
éhenhal egy felismeréstől.
– – – – – – – – – – – – – –
Csak ők fordultak benned át, csak
egyszerre olyan tájba álltak,
mely körül elfogynak a tájak:

mindazt, ami lehetsz nekik,
tőled hirtelen elveszik.
 

Szerző: 
Megjelenés napja: 
február 14.