Egy este
az ablakon kilesve
így kiáltott föl Tamás:
– Gyertek gyorsan!
Látomás! –

A holdfényes kertben
vonult ünnepélyesen
Sün Apó, a hadfi,
mögötte Sün László,
gurult aprón, nem akart
ő sem lemaradni.
Aztán Süni Zsuzsi görgött,
kissé kövéren
sündörgött.
A harmadik kissün halma
akkorácska, mint egy alma,
úgy is hívták: Jonatán;
gurult tüske-vonatán.
Leghátul meg Sün Anyó,
a büszkeségtől dagadó
Hős Anya jött peckesen.

Olyan hűhót nem láttam még
a közelbe’ s messze sem:
nedves gyepen szétgurultak,
ágaskodtak, fölborultak,
birkózott a két fiú
Süni, lett ribillió!
Fújtatott a két szülő,
a kölykök közt szétütő;
házfal mellett kergetett
cérnafarkú egeret
Sün Zsuzsi – most kezesen
földre lapult meszesen.

Cintányér és Süntányér,
hengergőzés, kerti tánc –
öt Sün járta összesen!

A Hold lement a magas
fák közt, szólt már a kakas;
az öt Süni sorba állt,
elgurult, és Sün Anyó
fülrepesztőt trombitált.
 

Szerző: 
Megjelenés napja: 
május 17.