Pardon, bocsánat. Csak egy megjegyzést szeretnék tenni.
kilép a sorból, megint parancsnok. Tessék. De röviden.
Rövid leszek. Ez igazságtalanság.
meglepetten. Ezt komolyan mondja?
Én nem követtem el semmit. Ártatlan vagyok.
Ha már szóba került… Én se csináltam semmit. Azt vetik a szememre, hogy egy átfagyott orosznak meleg húslevest adtam. Ez csak nem bűn?
És mit követtem el én? Hógolyóztam.
Te csak hallgass. Nagyon sokféleképpen lehet hógolyózni. De engem még csak nem is vádolnak semmivel.
Engem se. Leszögezem, hogy szintén ártatlan vagyok,
Hát nem tudom. Én csak négy elemit végeztem, de ártatlan embereket nem lövök agyon… Leeresztik a puskát.
a Félszeghez. Látja, mit csinált? Most egyszerre mindenki ártatlan. De mit érnek vele? Könnyebben halnak meg, ha az embereimnek megzavarják a fejét? A két katonához. Maguk meg, fiúk, ne hallgassanak rájuk! Ártatlan, nem ártatlan, mi a különbség? Egyszer mindnyájunkat kivégeznek. Látva, hogy a katonái lassan fölemelik a puskájukat. Jól van. Ki tehet róla? Ilyen az élet. Tűz! Megint beáll a sorba.
Maga mit keres itt?
Azt, amit maga.
Mikor úgyis túl sokan vagyunk! Gúnyosan nevet. Jópofa! A lelkiismeretén akar könnyíteni?
Ez magánügy. Hogy milyen sorsot választok, ahhoz senkinek semmi köze. A katonákhoz. Mire várnak? Lőjenek már, az isten szerelmére. A katonák céloznak, aztán összenéznek, leeresztik a puskát.
Hadnagy úr… Mink már voltunk kivégzőszakaszban.
megint kilép a sorból. Hát akkor mi baja?
De az nem így ment. Akkor csak egy embert kellett agyonlőni.
Most pedig… Hát ez legalább száz.
És mi csak öten vagyunk.
Amíg eggyel végzünk, a többi, aki nem hal meg, mit csinál?
Olajra lépnek, hadnagy úr.
maga is tanácstalan. Ebben van valami…
Az elítéltek, látván, hogy zavar van, átszólnak egymásnak, néhol nevetgélnek.
Eréllyel. Hogy állnak? Susmognak-pusmognak? Nem látják, mekkora gondban vagyunk? Főtisztelendő úr! Menjen a helyére! Hát maguknak semmi se szent?
Az emberek újra sorba állnak.
Barátságosan. Köszönöm. És legyenek egy kis belátással. Maguk is emberek, mi is emberek vagyunk. Csak azt kérem, hogy amíg sorra nem kerülnek, ne szökjenek meg. És erre adják becsületszavukat.
Megértem. Én a magam részéről hajlandó vagyok.
Én is. Nekem is van fiam, az is katona… Tudom, milyen az.
Hogyisne! Én, kérem, mint katolikus pap, a legélesebben tiltakozom. Ez a becsületszó az öngyilkossággal volna egyenlő.
Miért, főtisztelendő úr kérem? Hiszen mi öljük meg magukat! Hol itt az öngyilkosság?
Aki nem fut el, önként vállalja a halált… Társaihoz. Én mint az egyház fölszentelt papja, mindazoktól, akik becsületszavukat adják, megvonom a feloldozást és a halotti szentségeket.
kérlelve. Főtisztelendő úr! Így sose végzünk.
És az ilyen halottak egyházi temetésben nem részesíthetők.
ártatlanul. Szabad beszélnem? Én fütyülök rá. Én zsidó vagyok.
Hát akkor hallgass. De én szentelt földben akarok nyugodni.
Joga van hozzá… Mondok valamit. Vegyük előre a római katolikusokat.
Az más. Köszönöm az előzékeny bánásmódot. A többiekhez. Kedves híveim, cseréljetek helyet.
Nagy szaladgálás, cserebere után újra együtt áll a sor.
Kész? Megint beáll sorba, de a katonák újra leeresztik a puskát, tanakodnak. Rájuk kiált. Mi lesz? Meddig várjunk arra a büdös halálra? Azt hiszik, nekünk ez passzió?
Megfeledkeztünk valamiről. Hiába, ez nekünk új dolog.
Mi vagyunk öten, maguk százhuszonheten… Nincs nálunk elegendő töltény.
És van pofájuk ideállni?
Számolni se tudnak, mamlaszok. Vihog.
Hát osszák be úgy, hogy mindenkire jusson!
Az előírás az, hogy öt golyót eresszünk magába. Kettőt a fejébe, hármat a mellkasába.
Hogy valamelyik nemes szervét üssék át a golyók.
Hát milyen katonák maguk? Szégyen, gyalázat!
Nyugalom, türelem. Így nem megyünk semmire. Az elítéltekhez. Maguk is törjék a fejüket, emberek!
Csönd, mindenki gondolkozik.
Csak bátran! Mit javasolnak?
Mondok valamit… Nem, nem jó. Ettől csak megszaporodnánk.
Nevetés, megint gondolkoznak.
Szerényen. Kérem, tudom, hogy nem én találtam föl a spanyolviaszt… De van nálam gyufa. Nem lehetne minket felgyújtani?
Az tűzveszélyes lenne.
És különben is. Az ember rosszul ég.
És ha bedugnának minket egy kemencébe?
Kemencébe? Hol él maga?
Gondolkozzunk reálisan, emberek. Magyarországon vagyunk.
De mit csináljunk, ha a bácsiknak semmi se jó?
Ne türelmetlenkedjetek…! Barátaim! Gondoljuk át a teendőket. Régebben, ugye, az volt a szokás, hogy egy ember, a hóhér, kivégzett egy másik embert. Ez a klasszikus megoldás. Később föltalálták a puskát, de ezzel is egyenként lőtték le az elítélteket. Most azonban tömegeket kell eltenni láb alól. Hát ez nem gyerekjáték. Tudjuk, hogy az új dolgok milyen nehezen szoktak a világra jönni…
Igaz. Én még emlékszem, hogy az első autó láttán rémülten szétszaladtak az emberek.
Szakítani kell a divatjamúlt módszerekkel, és bátran ki kell próbálnunk az újat. A katonákhoz. Maguk ragaszkodnak a Városligethez?
Nem.
Jó a Duna-part is?
Nekem nyolc.
És muszáj minekünk farkasszemet nézni? Megsértődnének, ha hátat fordítanánk?
Én nem vagyok érzékeny.
No végre. Azt hiszem, egyenesben vagyunk. Úgy vélem, ha minket tarkón lőnek, akkor fejenként egy golyó elég.
Jó ötlet.
Le a kalappal.
kilép a sorból, most megint hadnagy. Akkor meg ne húzzuk az időt! Vigyázz! Irány a Duna-part! Indulj! A sorfal elindul. Két lépést tesz a közönség felé. Állj. A sor megáll a rivaldánál. Pisti a katonákhoz fordul. No tessék! És most mögénk állnak, elindulnak, és szép sorban tarkón lőnek minket. Beáll a sorba.
Maguknak is jobb. Még sírokat se kell ásni.
Micsoda két buta katona! Gyerünk már!
Lassan a testtel! Itt az enyém az utolsó szó, az egyházé, mely nem hagy el senkit, se bűnöst, se bűntelent, se keresztényt, se zsidót. És most megáldom a gyilkosokat, és megáldom az áldozatokat. Mondják mindnyájan velem: Miatyánk, ki vagy a mennyekben…
Halk dobszó. A két katona a sorfal mögött jelképesen tarkón lövi a szereplőket. Aki sorra kerül, elmond egy mondatot a Miatyánkból, aztán a halál jeléül térdre esik.
ő az utolsó előtti. Amiként mi is megbocsátunk… Letérdel.
Az ellenünk vétkezőknek. Ámen. Letérdel.
A dobszó elnémul.
odasiet Pistihez, fölsegíti, porolja a ruháját, gyengéden vigasztalja. Istenem, keljen föl… Jaj, de röstellem az egészet! Nagyon rossz volt?
Hát tarkón lőttek. Nem egy passzió.
...