...
FÉLSZEG

Pardon, bocsánat. Csak egy megjegyzést szeretnék tenni.

PISTI

kilép a sorból, megint parancsnok. Tessék. De röviden.

FÉLSZEG

Rövid leszek. Ez igazságtalanság.

PISTI

meglepetten. Ezt komolyan mondja?

FÉLSZEG

Én nem követtem el semmit. Ártatlan vagyok.

KIMÉRT

Ha már szóba került… Én se csináltam semmit. Azt vetik a szememre, hogy egy átfagyott orosznak meleg húslevest adtam. Ez csak nem bűn?

KISLÁNY

És mit követtem el én? Hógolyóztam.

SZŐKE LÁNY

Te csak hallgass. Nagyon sokféleképpen lehet hógolyózni. De engem még csak nem is vádolnak semmivel.

PAPA

Engem se. Leszögezem, hogy szintén ártatlan vagyok,

I. FÉRFI

Hát nem tudom. Én csak négy elemit végeztem, de ártatlan embereket nem lövök agyon… Leeresztik a puskát.

PISTI

a Félszeghez. Látja, mit csinált? Most egyszerre mindenki ártatlan. De mit érnek vele? Könnyebben halnak meg, ha az embereimnek megzavarják a fejét? A két katonához. Maguk meg, fiúk, ne hallgassanak rájuk! Ártatlan, nem ártatlan, mi a különbség? Egyszer mindnyájunkat kivégeznek. Látva, hogy a katonái lassan fölemelik a puskájukat. Jól van. Ki tehet róla? Ilyen az élet. Tűz! Megint beáll a sorba.

SZŐKE LÁNY

Maga mit keres itt?

PISTI

Azt, amit maga.

SZŐKE LÁNY

Mikor úgyis túl sokan vagyunk! Gúnyosan nevet. Jópofa! A lelkiismeretén akar könnyíteni?

PISTI

Ez magánügy. Hogy milyen sorsot választok, ahhoz senkinek semmi köze. A katonákhoz. Mire várnak? Lőjenek már, az isten szerelmére. A katonák céloznak, aztán összenéznek, leeresztik a puskát.

I. FÉRFI

Hadnagy úr… Mink már voltunk kivégzőszakaszban.

PISTI

megint kilép a sorból. Hát akkor mi baja?

II. FÉRFI

De az nem így ment. Akkor csak egy embert kellett agyonlőni.

I. FÉRFI

Most pedig… Hát ez legalább száz.

II. FÉRFI

És mi csak öten vagyunk.

I. FÉRFI

Amíg eggyel végzünk, a többi, aki nem hal meg, mit csinál?

I. FÉRFI

Olajra lépnek, hadnagy úr.

PISTI

maga is tanácstalan. Ebben van valami…

Az elítéltek, látván, hogy zavar van, átszólnak egymásnak, néhol nevetgélnek.

Eréllyel. Hogy állnak? Susmognak-pusmognak? Nem látják, mekkora gondban vagyunk? Főtisztelendő úr! Menjen a helyére! Hát maguknak semmi se szent?

Az emberek újra sorba állnak.

Barátságosan. Köszönöm. És legyenek egy kis belátással. Maguk is emberek, mi is emberek vagyunk. Csak azt kérem, hogy amíg sorra nem kerülnek, ne szökjenek meg. És erre adják becsületszavukat.

FÉLSZEG

Megértem. Én a magam részéről hajlandó vagyok.

MAMA

Én is. Nekem is van fiam, az is katona… Tudom, milyen az.

KIMÉRT

Hogyisne! Én, kérem, mint katolikus pap, a legélesebben tiltakozom. Ez a becsületszó az öngyilkossággal volna egyenlő.

PISTI

Miért, főtisztelendő úr kérem? Hiszen mi öljük meg magukat! Hol itt az öngyilkosság?

KIMÉRT

Aki nem fut el, önként vállalja a halált… Társaihoz. Én mint az egyház fölszentelt papja, mindazoktól, akik becsületszavukat adják, megvonom a feloldozást és a halotti szentségeket.

PAPA

kérlelve. Főtisztelendő úr! Így sose végzünk.

KIMÉRT

És az ilyen halottak egyházi temetésben nem részesíthetők.

KISLÁNY

ártatlanul. Szabad beszélnem? Én fütyülök rá. Én zsidó vagyok.

SZŐKE LÁNY

Hát akkor hallgass. De én szentelt földben akarok nyugodni.

PISTI

Joga van hozzá… Mondok valamit. Vegyük előre a római katolikusokat.

KIMÉRT

Az más. Köszönöm az előzékeny bánásmódot. A többiekhez. Kedves híveim, cseréljetek helyet.

Nagy szaladgálás, cserebere után újra együtt áll a sor.

PISTI

Kész? Megint beáll sorba, de a katonák újra leeresztik a puskát, tanakodnak. Rájuk kiált. Mi lesz? Meddig várjunk arra a büdös halálra? Azt hiszik, nekünk ez passzió?

I. FÉRFI

Megfeledkeztünk valamiről. Hiába, ez nekünk új dolog.

II. FÉRFI

Mi vagyunk öten, maguk százhuszonheten… Nincs nálunk elegendő töltény.

PAPA

És van pofájuk ideállni?

KISLÁNY

Számolni se tudnak, mamlaszok. Vihog.

PISTI

Hát osszák be úgy, hogy mindenkire jusson!

I. FÉRFI

Az előírás az, hogy öt golyót eresszünk magába. Kettőt a fejébe, hármat a mellkasába.

II. FÉRFI

Hogy valamelyik nemes szervét üssék át a golyók.

TEVÉKENY

Hát milyen katonák maguk? Szégyen, gyalázat!

PISTI

Nyugalom, türelem. Így nem megyünk semmire. Az elítéltekhez. Maguk is törjék a fejüket, emberek!

Csönd, mindenki gondolkozik.

Csak bátran! Mit javasolnak?

FÉLSZEG

Mondok valamit… Nem, nem jó. Ettől csak megszaporodnánk.

Nevetés, megint gondolkoznak.

Szerényen. Kérem, tudom, hogy nem én találtam föl a spanyolviaszt… De van nálam gyufa. Nem lehetne minket felgyújtani?

I. FÉRFI

Az tűzveszélyes lenne.

II. FÉRFI

És különben is. Az ember rosszul ég.

FÉLSZEG

És ha bedugnának minket egy kemencébe?

I. FÉRFI

Kemencébe? Hol él maga?

II. FÉRFI

Gondolkozzunk reálisan, emberek. Magyarországon vagyunk.

KISLÁNY

De mit csináljunk, ha a bácsiknak semmi se jó?

PISTI

Ne türelmetlenkedjetek…! Barátaim! Gondoljuk át a teendőket. Régebben, ugye, az volt a szokás, hogy egy ember, a hóhér, kivégzett egy másik embert. Ez a klasszikus megoldás. Később föltalálták a puskát, de ezzel is egyenként lőtték le az elítélteket. Most azonban tömegeket kell eltenni láb alól. Hát ez nem gyerekjáték. Tudjuk, hogy az új dolgok milyen nehezen szoktak a világra jönni…

KIMÉRT

Igaz. Én még emlékszem, hogy az első autó láttán rémülten szétszaladtak az emberek.

PISTI

Szakítani kell a divatjamúlt módszerekkel, és bátran ki kell próbálnunk az újat. A katonákhoz. Maguk ragaszkodnak a Városligethez?

I. FÉRFI

Nem.

PISTI

Jó a Duna-part is?

II. FÉRFI

Nekem nyolc.

PISTI

És muszáj minekünk farkasszemet nézni? Megsértődnének, ha hátat fordítanánk?

I. FÉRFI

Én nem vagyok érzékeny.

PISTI

No végre. Azt hiszem, egyenesben vagyunk. Úgy vélem, ha minket tarkón lőnek, akkor fejenként egy golyó elég.

II. FÉRFI

Jó ötlet.

I. FÉRFI

Le a kalappal.

PISTI

kilép a sorból, most megint hadnagy. Akkor meg ne húzzuk az időt! Vigyázz! Irány a Duna-part! Indulj! A sorfal elindul. Két lépést tesz a közönség felé. Állj. A sor megáll a rivaldánál. Pisti a katonákhoz fordul. No tessék! És most mögénk állnak, elindulnak, és szép sorban tarkón lőnek minket. Beáll a sorba.

FÉLSZEG

Maguknak is jobb. Még sírokat se kell ásni.

KISLÁNY

Micsoda két buta katona! Gyerünk már!

KIMÉRT

Lassan a testtel! Itt az enyém az utolsó szó, az egyházé, mely nem hagy el senkit, se bűnöst, se bűntelent, se keresztényt, se zsidót. És most megáldom a gyilkosokat, és megáldom az áldozatokat. Mondják mindnyájan velem: Miatyánk, ki vagy a mennyekben…

Halk dobszó. A két katona a sorfal mögött jelképesen tarkón lövi a szereplőket. Aki sorra kerül, elmond egy mondatot a Miatyánkból, aztán a halál jeléül térdre esik.

PISTI

ő az utolsó előtti. Amiként mi is megbocsátunk… Letérdel.

KISLÁNY

Az ellenünk vétkezőknek. Ámen. Letérdel.

A dobszó elnémul.

RIZI

odasiet Pistihez, fölsegíti, porolja a ruháját, gyengéden vigasztalja. Istenem, keljen föl… Jaj, de röstellem az egészet! Nagyon rossz volt?

PISTI

Hát tarkón lőttek. Nem egy passzió.

...

Megjelenés napja: 
május 26.