(ellenszerenád)

cseltől tart az egyik, a másik
néz, fürödni indulna, de nem is
nehéz derekát támasztja a nádszék
volna csak még egy pont, gyufafej
közöttük, nem ez az erőltetett vég

(dehikat hakéc) na, mi van, te
hősszerelmes, mi!, a hősszerelmes
töpreng, szava, ha szólna, hogyan férne
ki, hogyan csituljon a balhé
fondor bánat, talán gyalog áll odébb

de hát mi olyan rettenetest
nincs, meg soha nem is volt, a rendjén
hajnali öt, ez mindkettőt ledönti
egypár gyötrelmen jobb átesni
mielőtt győz az őskáosz (héberül

tehom) és nem lesz víz, vízszint lesz
csak, olajos padló, a legrégibb
ekkor az egyiknek fejgörcse támad
kartondobozba ágyaz a másik
üvegsaláta, búcsúlevél, veréb

a kutyák szájából, merő seb
szegény, bosszúra, rímre jó ziccer
eleget fakszniztunk, írja, többesbe
csont nélkül aki az erősebb
az tömi el a másik torkát vele

aztán tényleg így érik egymást
a másnapok, írjam és mondd (tohu
vabohu) magyarul: szakadoz a nád
vagy töredez, írd: istenverte nyár
ez, mondom: a madár aznap még kimúlt

begyét tépte a száraz vihar
hajnali kettő, kezemben csavar-
húzóval ülök a karton üregen
nem akar szűnni a felhajtó-
erő (holott ezenkívül nincs semmi)
 

Szerző: 
Megjelenés napja: 
szeptember 17.