Mellemen nem döng súlyosan a mult,
nem fojt emlékek százkarú polipja,
nem fon be bénítón és nem borít a
jelen kitörő erőire mord

kényszerzubbonyt. Nem vagyok multam rabja!
Kezem arra kap s lábam arra lép,
merre a jelen lendíti a lét
útjain; ami tetteim kiszabja,

csak a változás, nem multak-alkotta
sors. Minden percem független, mi volt a
megelőző és mindig más vagyok!

De meddig?… Jaj, már veti megkötő,
halálos hálóját a tébolyok
s gyűlöletek orsóján szőtt jövő!
 

Szerző: 
Megjelenés napja: 
február 7.