Vigasztalan vagyok s pár ezredéve árva –
merült, meddő mezőkön kárpáti közkathár:
lakásom csendmalom, flótám felhőkbe zárva,
s nem int Szibülla-szózat, csak balga példatár.

Nem köt babérolás, vad homlokomba vájva
viharló télbe torzult tajtékzó vak határ:
a düh stigmája süt, sarkamnál nő a mályva,
s fölöttem éjbe hajszolt habzó csillagbatár.

Loránd lennék? Assandro? Barbaro vagy Guignol?
Torlódik, fáj a szó a fulladó utasban,
s törjek borágakat tirünszi mély lugasban?

Süket szurdokba szálltam: szirénasíp, sikoly
hasadt belém sivár, beomlott bunkerekben,
s a vér visszhangja vert a fölszakadt erekben…
 

Megjelenés napja: 
január 15.