A hóhullásban szépek a lányok:
fejüket meghajtva futnak az utra,
verdeső pillájuk szirmok közt billeg,
harmatos csillagok ülnek hajukba.
Úgy érzik, mintha az ég sürüjéből
libegne köréjük zizegő dallam, –
márványos arcukon átüt a mámor:
vérük, a vígtüzü rózsa kicsattan.

A hóhullásban szép az öregember,
amikor egyedül ballag a dombra:
süvege, válla a zuhogó szálak
rácsait szeliden tépkedi, bontja, –
emelt arcából tág szeme kitartón
figyel a pelyheket ringató égbe,
nyakába csüngő ősz haja, ezüstös
bajusza, fehéret ír a fehérre.
 

Szerző: 
Megjelenés napja: 
január 14.