...

Ám rendben van, lehet hogy mese is terheli az ilyesfajta híreket, de sok igaz történet dagadt mesévé anélkül, hogy tartó szerkezete, a valóságos esemény különösebben eltorzult volna a kicifrázás súlya alatt. Az is közismert tény, hogy a jóshelyek előszeretettel jósolnak részletekben. Sok mondat – sok követség. Sok követség – sok ajándék. Száz szónak is egy a vége, aki hiszékenyen okoskodik, könnyen magára veszi a jóslatot, az megjárhatja. Ám ugyanilyen bajba sodorhat az is, mikor dacolnak vele, mert ha már kikérték az istenek véleményét, s felhívták magukra a figyelmet, nehéz bármilyen úton változtatást elérni a buta és makacs Végzetnél. Ami a sors könyvében írva vagyon, az úgy is teljesedik, hát nem? Ezt mélységesen hitte Bukaiosz is, csak arról nem volt egészen meggyőződve, hogy a jóshelyek mindig az igazat mondják-e. Különös probléma, de logikus, hogy eszébe ötlik az ilyen bölcselkedő férfiúnak: vajon több jóshely egybehangzóan nyilatkozna-e ugyanarról a kérdésről. Persze ez gyakorlatilag kielégíthetetlen kíváncsiság. Még olyan gazdag megrendelőnek is, mint Spárta királya, aki különben teljesen megbízik annak az egy jóshelynek az üzenetében, melyhez őt utasította!

Szóval, a kétes igazmondást drágán szokás megfizetni a jóshelyeknek. S különösen akkor tűnik drágának, ha utólag hazugságnak bizonyul. Ugyanakkor rejtélyes esetek emléke is fennmaradt, azt bizonyítván, hogy a legkülönösebb dolgot is kitalálják a jósdák. Beszélik, hogy annak idején a hírhedett Kroiszoszt, Lídia nagy és gazdagságáról híres királyát is foglalkoztatta a jóshelyek próbára tétele. Valami nagyon fontos, életbe vágó, sorsdöntő kérdés feltétele előtt, előbb többfele követeket küldött gazdag ajándékkal s azzal a meghagyással, hogy Szardeiszből való elutazásuk után a századik napon kérdezzék meg a papnőket ott ahol vannak: „Mit csinál éppen most a lídek királya Kroiszosz, Allüattesz fia?” Aztán a kapott válaszokat jegyezzék fel és vigyék haza.

A ravasz Kroiszosz teknősbékát és juhhúst főzetett bronzüstben, abban a hitben, hogy száz napi járóföldre a jósda nem tudja úgysem kitalálni, mit csinál. Hogy a többi jóshely milyen feleletet adott, már nem tudja senki, de amikor Delphoiba érkeztek a követek, és a szentélyben felfedték a kérdést, a szibilla valahogy így válaszolt:

...

 

Megjelenés napja: 
június 18.