Amióta a természet
úgy intézte az egészet,
hogy az élet a Föld éke,
nagyon ritkán van itt béke.
Egyik állat, másik állat
veti egymásnak a vállat,
ebéd előtt, ebéd után
birkózik az orángután,
s bár a vízisikló bátor,
bekapja az aligátor,
gólya bekapja a békát,
mindenki egy határt lép át,
amit megérteni kényes:
egyik erős, másik éhes,
s a békének nem barátja:
többnyire a gyengét bántja.
Ennél még furcsább az ember,
tele ésszel, szeretettel,
mindent átlát, mindent megért,
lehajol egy lehullt szegért,
de a harag is elönti
s rettentő bűnökbe dönti…
Miközben a dühe dagad,
bunkót, kardot, puskát ragad…
Így a háború s a béke
néha gyásza, néha éke.