...

Csinos kis szobába vitték ezúttal: volt benne egy római stílusú heverő, drága keleti szőnyeggel letakarva, meg egy szép kis asztal. A feltűnően keskeny ablak mellmagasságban kezdődött, és a Nap sugarainak eséséből ítélve keletre nézett, nem a templomtér felé.

Uri kinézett, kihajolt, hunyorgott.

Jeruzsálem látványát várta meg a templomteret, de csak az Antonia-erőd belső udvarát láthatta. Az első emeletről nézelődött, és a magas tornyok közti épületrész is volt vagy öt emelet magas. A belső udvar végig fel volt kövezve, Uri hunyorgott, nem volt az udvaron senki és semmi. Kicsik voltak az ablakok, mintha nyilazás céljából építették volna őket ilyenre.

Nem sokáig kellett várakoznia, jöttek az őrök és kivezették a folyosóra.

Lementek a földszintre, betessékelték egy szobába.

Fiatal, köpenybe öltözött zsidó ült egy asztal mögött, mintha púpos lett volna, vagy csak rossz volt a tartása.

– Üdvözöllek, Gaius Theodorus – mondta görögül. – Foglalj helyet.

Uri leült egy támla nélküli székre, szemközt az asztallal. Ez is milyen fiatal, három-négy évvel lehet csak idősebb nálam, gondolta Uri.

– Örömmel közölhetem – mondta a hivatalnok színtelen hangon –, hogy kérelmedet, miszerint Júdeát, őseid honát a diaszpórából ide visszavágyó társaidhoz hasonlóan alaposan meg szeretnéd ismerni, és zarándokként itt akarsz maradni egy időre, a főpapok méltányolták és kedvezően fogadták. Lakhelyedül egy rendkívül kellemes klímájú falut jelöltek ki, szép hegyek között fekszik, Bethzacharia a neve. Még ma útnak indulsz két kísérővel.

– Nem kértem ezt a kegyet – mondta Uri. – Haza akarok menni Rómába!

– Egyedül veszélyes – mondta a fiatalember nyugodtan. – A delegáció már visszaindult. Nem szeretnénk, ha épségedet kockáztatnád egymagad.

– Szóval engem száműztek! – kiáltotta Uri.

– A zsidó jogban ilyen büntetés nem létezik – mondta az ember. – Tűztől és víztől való eltiltás nálunk nincs. Téged nem ítélt el senki. Hogyan is tehettük volna: római polgár vagy, csak római bíróság emelhet ellened vádat.

– Most mégis ítélkezel fölöttem!

– Nem ítélkezem, csupán társalgok veled. S hogy megnyugodj: római polgár vagyok magam is.

– És a kihallgatásom?

– Az nem tárgyalás volt, hanem adatfelvétel. Az a lényeg, hogy a hazugságvizsgálaton ártatlannak bizonyultál.

Uri elképedt.

– Helyt álltál az állításodért – mondta a fiatalember, s némi tisztelet érződött a hangjában –, nem ütköztek ki piros foltok az arcodon. Ritkaság. Többnyire azokon is megjelennek, akik ártatlanok.

Uri szíve hatalmasat dobbant. Mélyet lélegzett és gyorsan kifújta.

Ha ezt előre tudja, az oltár körül kerengve a piros foltok az egész testén kiütköztek volna. Máris úgy érezte: lánggal ég az arca.

Csönd volt. Uri összeszedte magát.

– Pilátussal akarok beszélni!

– Sajnos, nem lehet. A helytartó reggel visszaindult Kaiszareába.

– Én is Kaiszareába akarok menni!

– Nincs emberünk, aki odáig elkísérne.

– De abba a faluba, oda elkísérnek?!

– Oda igen.

Uri tűnődött.

– Írhatok levelet az apámnak? – kérdezte.

– Írhatsz – mondta a fiatalember –, de semmi értelme: a delegátusok elmesélik Rómában, mi történt. Az történt, hogy téged is megragadott a Szent Föld varázsa, és úgy döntöttél, hogy néhány hónapot közöttünk töltesz. Idős emberek szívesen telepednek át a diaszpórából, hogy itt legyen a sírjuk, de lelkes fiatalok is jönnek szép számmal, nem is tudjuk mindet elhelyezni. Kérelmedben nincsen semmi rendkívüli, legföljebb az, hogy soron kívül bíráltuk el, és kedvezően. Én sem jeruzsálemi vagyok, én is kérelmeztem, hogy itt élhessek, a Templom közelében, de nekem évekig kellett várnom az engedélyre. Boldog lehetsz, Gaius Theodorus.

A fiatalember szavainak értelme gúnyos volt, de a hanghordozása nem. Uri kutatva nézett az arcába, bámulta, és azt vette észre: ott van előtte, látja, de a vonásait nem tudja megjegyezni. Mintha nem lenne arca. Talán mert a hivatalával egybe akar forrani. El van függönyözve a pillantása. Nem engem néz, az embert, hanem a feladatát. Erőltette a szemét, hogy lássa, sikerült. Olajos képű, fekete hajú emberke volt, kétfelé kancsalított.

– Apámnak szüksége van rám otthon – mondta Uri reménytelenül. – Kereskedő, és én vagyok az egyetlen fia.

– Itt is létesíthetsz kereskedelmi kapcsolatokat, amelyek a családod javára válnak – mondta a hivatalnok és felállt. Kurta lehetett a lába, mert alig lett magasabb. – Előny, hogy tudsz arámiul. A sztratégosz épületes júdeai tartózkodást kíván neked, Gaius Theodorus.

...

Szerző: 
Megjelenés napja: 
október 16.