XVI. fejezet

1.

 

Anna, Lancsa elvált felesége csak egy bőrönddel költözött vissza volt férjéhez, Lancsa kérése ellenére sem hozta magával a gyereket, hanem a régi lakásban hagyta nagyanyja gondjaira bízva – anélkül hogy kimondta volna, nyilvánvalóan próbaidőt szabott a férfi számára, és az eredménytől tette függővé további sorsukat.

Lancsa meghatódott ettől a bőröndtől, emlékezett rá, hogy Anna ebben hozta el a holmiját a kollégiumból is, mikor összeházasodtak. Mielőtt kinyitotta volna a bőröndöt, az asszony még kitakarította és összerakta a lakást, Lancsa jólesően hunyorogva hallgatta megjegyzéseit a takarítónők gondatlan munkájáról.

Igyekeztek felidézni kapcsolatuk első éveit, végigjárták régi randevúik színhelyét, a beszélgetések menetét úgy fordították, hogy minél gyakrabban előjöjjenek a valaha szeretett fordulatok és csattanók. Lancsa ajándékokat vett, és bár már rég elszokott attól, hogy maga mellett idegen lélegzetvételt tűrjön el, egy ágyban aludt vele.

Anna hét közben dolgozott, szombat-vasárnap magukra zárták az ajtót, csak a kilincsről vették be az újságot, és fel sem öltöztek. A lefüggönyözött szobában égett az állólámpa, Lancsa leült egy zsámolyra, és verseket olvasott, vagy kedvenc lemezeiket hallgatták.

A régi szokásokkal egy időre mintha fiatalságuk hangulata is visszatért volna, de alig telt el néhány hét, és Lancsa már képtelen volt leküzdeni idegenkedését az asszony iránt. Úgy találta, Anna minden tekintetben a hátrányára változott meg, kiütköztek rajta az öregedés fizikai jelei: melle engedett egykori magas fekvéséből, és alaposan szétterült a bordák fölött, rövidlátó szeme körül összehúzott ráncok vágódtak a bőrébe, csókolódzás közben nyelvével óvatosan eltolta Lancsa nyelvét, hogy betétfogai ki ne essenek. Ennél is jobban taszította az asszony lassú lelki kiszáradása: döntéseiben kicsinyesen óvatos volt, büszke volt élettapasztalatára, mely Lancsa megfigyelése szerint abból állt, hogy lenézte és gyanúsítgatta ismerőseit, egész környezetét. Az ízlése is megváltozott: az egykori népi táncos lány takarítás közben keringőket és operettdalokat énekelt.

Az együtt töltött vasárnapok elviselhetetlenekké váltak, Lancsa a beszélgetések elől kihúzódott a konyhába, idegességében sokat evett és ivott, estére úgy felpuffadt a hasa, hogy nyomta a pizsamakabát gombja. A párás ablakon kibámult a kertre, szeretett volna lemenni és futni a ház körül, mintha a mozgás felszabadítaná, de végül mégsem tudta rászánni magát.

A feszültséget növelte, hogy a kezdeti lendület után Lancsa a könyve írásában is elakadt. Mikor nekilátott a munkának, napi három gépelt oldalt írt elő magának kötelező teljesítményként; úgy számolta, ez a tempó szükséges ahhoz, hogy egy év alatt összehozza a könyv első változatát. A három oldalt már kezdetben is csak úgy tudta elérni, hogy becsapta önmagát: felbontotta és széjjelhúzta a szöveget, később pedig, mikor már nem segítette kidolgozott vázlat és előre feljegyzett részmegoldások, órákig nézte az írógépbe fűzött lapot, és egy billentyűt sem tudott leütni.

Tehetetlen dühét az asszonyon vezette le, elég volt egy rossz hangsúly vagy mozdulat, és belekötött, már a harmadik-negyedik héten elkezdődtek a veszekedések. Egy csendesebb estén végre rászánták magukat, hogy leüljenek beszélgetni, megállapodtak, hogy jobb lesz, ha az asszony visszaköltözik régi lakásába, és kapcsolatuk ezentúl ismét arra korlátozódik, hogy Lancsa havonta egyszer-kétszer elmegy hozzá meglátogatni a gyereket.

Anna még azon az estén bepakolt, míg lila selyem hálóingét és a melltartógumival egybevarrott kombinéit berakta a bőröndbe, indulatosan megfenyegette volt férjét: ne reménykedjen abban, hogy még egyszer le tudja venni a lábáról. Tüntető módon telefonált a barátjának, és odarendelte a ház elé.

Lancsa tudta, hogy ezzel a kísérlettel valóban végképp elfogyott a fűtőanyag, melyet közös emlékeik adhattak. Ösztönösen félt minden végleges búcsútól, de még egyszer megnézte az öregedő asszonyt, és úgy érezte: nem kerülhet olyan helyzetbe, hogy vágyakozzon utána.

Az első, újra egyedül töltött éjszakán Lancsa eltüntette a lakásból mindazokat a változtatásokat, melyeket az asszony vezetett be, minden tárgyat a régi helyére állított. Sokáig fennmaradt, bár ritkán ivott, most felbontott egy üveg rumot.

Az ital élénkebbé és összefogottabbá tette a gondolatait, belátta, hogy nehéz helyzetbe került, egyetlen kivezető utat talált: elhatározta, hogy feleségül veszi Margitot. Ez a döntés úgy hatott rá, mintha egy keresztrejtvényben megfejtette volna a hiányzó kulcskérdéseket, mintha helyrehozta volna egész életét, új lendületet ígért a munkájához is, Lancsa nem értette, hogy miért nem szánta rá magát hamarabb. Nem engedte feltörni szorongását, hogy valami baj lehet, ha ilyen rövid időn belül már másodszor készül gyökeresen megváltoztatni az életét.

...

Szerző: 
Megjelenés napja: 
február 13.