...

Egy halhatatlan színpadi alakítás

A háború utolsó felvonásának zárójelenetében volt egy ilyen közös komédiás napunk. A katona, aki megmotozott bennünket, vadonatúj beretvakést talált a Gergely zsebében. Az orrunk előtt villogtatta, majd engem félretolva, bátyámat vette premier planba. Ily bizalmas közelben a szőrtelenítő szerszám a fejszéhez kezdett hasonlítani, amivel épp azokban a napokban két legénynek a fejét vágták le csutakon. „Azt mondja tehát, hogy ártatlan ügyben tekeregnek itt a határon?” „Hazafelé tartunk, uram” – lendült belé bátyám a sokszor eljátszott szerepbe. Kettőt pislogott a borotva előtt, majd széles cinkos mosolygást vetett hálóként a katona felé. „Kilenc gyermekem van.” A megvesztegetésnek ez a tallérja – hogy hisz emberek vagyunk – annak előtte mindig hatásos volt. Most felingerelte a katonát. „Húzza ki magát, és ne táncoljon előttem!” A borotvát a kezefején próbálgatta, majd a szőrt lefújva róla, bátyám inas nyakán állapodott meg a tekintete. A legjobb serkentés az alakításra. Arcának türelemizmai lazulni kezdtek: a kés újabb villanására csücsöríteni kezdett, majd alsó szemhéját felhúzva, a rövidlátók kereső mozdulatával szabadjára engedte a bánatizmokat is. Ettől a szemöldök belső szárnya rebben föl, míg a külső lefittyen, és egyidejűleg működésbe lépnek az orr piramidális izmai. Szakértők szerint ez ritka színészi képesség. A görögök ismerték leginkább és alkalmazták a szobrászatban is, miként a Laokoon-csoport mutatja. Az enyhén megremegő felső ajak a járomcsont-izom révén az orrcimpa ráncait vetíti vigyorgásba és csípi hegyesre az ember orrahegyét. Ez esett most legközelebb a táncoló beretvához. S utána mindjárt az állkapocs, az alsó főleg, amit bátyám a súlyára bízva elejtett, azzal a ritka tökéllyel, midőn az ajak is félregörbül, a sírás előjeleként. Ez utóbbit azonban olcsó fogásnak tarthatta; könnyhullatásra nem került sor. Hanem a vörösen kitüremlő szemhéjak keretében a szivárványhártya körül villogni kezdett a szemefehérje. Meggondolatlanság volt részéről, mivel ettől a katona megijedt, és káromkodva folytatta rémítő játékát a gégemetsző szerszámmal. Egészen közel lépett bátyámhoz, akinek újabb mesterfogással elakadt a lélegzete. Ezzel drámai csönd keletkezett, míg a nyitott száján át meg nem hallottam a szíve dobogását, pontosabban: a bordák fahangját a szív hánykolódásában. (Utólagos föltevésem szerint a bordazajt az én szívem keltette.) „Csak a füled vágom le” – mondta ekkor a katona, mire bátyám részéről elhangzott a megkönnyebbülés sóhaja, torkán leszaladt a gombóc, a globus hysterias, átadva helyét a fülek játékának. Az elfehéredő, majd kipiruló fül színváltó készségét bizonyos Mosso nevű fiziológus üregi nyulakon figyelte meg először a múlt század hatvanas éveiben. A borotvakés előtt gyakorlatozó bátyámról ilyenformán nem lehetett tudomása. Arról sem, hogy történelmi kényszerűség folytán ez a készségünk az üregi nyulakénál fejlettebbnek látszik. Holott az elsőbbség őket illetné meg. A szőr- vagyis hajmeresztés ugyanúgy, mivel a tudomány föltevése szerint ez is a megriadt állat védekező reflexeinek egyike. A lélekábrázolás gazdag tárházában elegendő játéklehetőséget találnánk, csupán a kezek számára. Alakításunk ezzel szegényebbé, ugyanakkor emberibbé válna. Jól tudta ezt bátyám a fülcsonkító katona előtt; hajmeresztés helyett reszketegen nyitott ujjakkal a két tenyerét fordította ki és emelte magasra, Krisztus irányába, jelezvén, hogy az apostoli döbbenethez is ért, Leonardo da Vinci Utolsó vacsorájának hangulata nem idegen tőle. Ráadásul a végállapotokat szabályozó idegközpontját is latba vetette; a felületi izmok remegésével hideg verejtéket gyöngyöztetett ki a homlokára. „Brávó!” – mondta a katona, s az eltulajdonított beretvát zsebre vágva, futni hagyott bennünket. A harmadik hegyélen nyargaltunk, mire szólni mertünk egyik a másikhoz. „Ezen is túlestünk!” – szusszant meg bátyám, és oktatólag hozzátette: „Láthatod most már, hogyan kell ezt csinálni.” Járatlan voltam a színjátszás művészetében. Nem sejtettem, hogy alakítása bármily ragyogó: nem eredeti. Darwin Károly uram, az ember és az állat érzelmeinek kifejezését kutatva, sok évtizeddel előbb ausztráliai bennszülöttek arcáról olvasta le az egész borotvatáncot. Idevágó tanulmányainak a félelemről szóló fejezetében olvasható.

...

Szerző: 
Megjelenés napja: 
május 14.