Meghalt Szilágyi István |
Meghalt Szilágyi István |
I. Néha éjszaka síma és üres
feketeségben ébredek s a vad
semmiség hirtelen zsufolva lesz
a képektől pár másodperc alatt.
Az előbb azt se tudtam, ki vagyok,
csak csupasz életem éreztem a
sötétség börtönében, mint ahogy
az ősember, az állat és a fa.
Fáztam, féltem, de most már összekapcsolt
múltammal a rejtélyes gépezet;
biztos tudat, ami félöntudat volt
s minden felé ok és emlék vezet.
Életemnek ilyen alapja van csak:
ház homokon, laza téglák, közéjük
maltert a szappan habjából habartak