Vasadi Péter

Digitalizált művek
Keresés a művekben
Életrajz
Bibliográfia
Szakirodalom
Fotók
Borítók
Kéziratok

Digitalizált művek

A Szerző művei listán hozzáférhető a szerző összes, a DIA adatbázisában elérhető önálló alkotása (regény, novella, vers stb.).

A Szerző kötetei lista a szerző könyveinek új szövegkiadását tartalmazza.

Tematikus keresés

Vasadi Péter versei

Vasadi Péter prózai művei

Vasadi Péter esszéi

Róla szóló irodalom

Keresés a művekben

Életrajz

Vasadi Péter (eredeti neve: Víz Péter, Újpest, 1926. június 1. – Budapest, 2017. november 24.)

A Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és József Attila-díjas költő, író, műfordító. A Digitális Irodalmi Akadémia 2018-ban posztumusz tagjává választotta.

Anyai ágon erdélyi származású volt, nagyapja európai hírű botanikusként a Zichy család birtokainak volt főintézője. Apai ágon újpesti postás, kispolgári családból származott, a család egyik ága (Witz) norvégiai gyökerekkel rendelkezik. Édesapja is postásként kezdett dolgozni, majd katonatiszt lett, a vezérkar mellé beosztott alezredesként szolgált.
Mindhárom fia katonaként kezdte pályafutását, Vasadi Péter 1944-ben került ki a nyugati frontra, ahol harcoló alakulatban szolgált. A háborúból való hazatérése után egy ideig segédmunkásként dolgozott a Wolfner bőrgyárban, majd 1948-ban beiratkozott a budapesti egyetem bölcsészkarára magyar–német szakra, ahonnan másfél év után elbocsátották. Ezután fél évet járt a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmrendezői tanszakára, de innen is kirúgták. 1952-ben vette feleségül Marcsek Editet. 1952 és 1967 között a Konzerv- és Húsipari Szállítási Vállalat csoportvezetőjeként dolgozott. 1956. október 23-án ott volt a Parlamentnél a tüntetők között, de a tömegben balesetet szenvedett, a forradalom és szabadságharc napjait gipszben töltötte, ennek ellenére megválasztották a vállalat munkástanácsának titkárává.
A hatvanas évek eleje óta jelentek meg versei és elbeszélései különböző lapokban. 1967-től lett az Új Ember és a Vigilia című katolikus lapok munkatársa.
Életművének legjelentősebb részét versei teszik ki, emellett fontosak esszéi és kisprózai alkotásai is.

Vasadi Péter költészetének közvetlen előzményei és poétikai forrásvidéke az Újhold, főként Pilinszky és Nemes Nagy Ágnes lírájában, illetve annak két világháború közötti előzményeiben, mindenekelőtt a Vasadi-lírában szövegszerűen kevésbé jelenlévő Babits Mihály és a versekben gyakran megszólított József Attila költészetében jelölhetők ki. Részben ezzel is magyarázható, hogy saját költői világában mindvégig fenntartotta az emberi létezés transzcendens távlatainak lehetőségét, ezért egész életpályáján a költői beszédet mint a létezés transzcendenciára utaltságának autentikus megnyilatkozását értelmezhetjük.
Vasadi Péter viszonylag későre tolódott, hatvanas évek elejétől datálható pályakezdése az Alföldben, a Jelenkorban és a Somogyban közölt versek után jórészt katolikus lapokban (Új Ember, Vigilia, Teológia) bontakozott ki a versek mellett más, prózai műfajokban (esszé, tárca, kritika, novella) is publikált írásokkal. Szépírói tevékenysége azt követően teljesedett ki, hogy 1967-től az Új Ember és a Vigilia című katolikus lapok újságírója, rendszeres szerzője lett. Első verseskötete Jelentés Babylonból címmel 1974-ben jelent meg, ezt követően haláláig további huszonkét verses-, három szépprózai, tizenhárom esszé- és egy fordításkötete jelent meg.
Vasadi Péter költői pályája leginkább lassú és önelvű alakulástörténetként írható le. A hetvenes–nyolcvanas években a kései induláskor már kész saját költői hang finom, de jól érzékelhető áthangolódását regisztrálhatjuk. Vasadi lírájában az apokaliptikus víziók dominanciáját már a hetvenes évek végén az eszkatologikus látomásosság veszi át. A nagy Egész eszményét a költői kompozícióban is megvalósító összefüggő versciklusok a következő évtizedben háttérbe szorulnak ugyan, de később is meghatározó strukturális elvként alakítják a kötetkompozícióit. A korai költészetében meghatározó avantgárd jelhasználat váratlan nyelvi fordulatai sem tűnnek el véglegesen Vasadi költészetéből, de idővel sokkal ökonomikusabb, a versbeszélő világban-létét és a költészetet mint Létről való beszéd transzcendens horizontjait is pontosan és tudatosan kirajzoló líranyelv kezd működni verseiben. A nyolcvanas évekre vált jellemző versformájává a félhosszú, legtöbbször tagolatlan szabad vers, ekkorra forrott ki költői látásmódjának különössége, mely a valóságot látomássá lényegítve alakítja verseinek fiktív világát. Az 1980-as éveket a Szépirodalmi Kiadó gondozásában megjelent válogatott és új verseket tartalmazó kötet, a Fahíd zárta le „egy reprezentatív költői életmű összefoglalása”-ként (Bárdos László). A nyolcvanas évekre Vasadi kialakította azt a sajátos formanyelvet és hangnemet, mely mindvégig jellemző maradt költészetére, s amely külön helyet biztosított számára az utóbbi évtizedek magyar irodalmában.
Vasadi Péter a nyolcvanas években vált igazán elismert költővé, poétikai szempontból legjelentősebb kötete viszont az 1993-ban a Jelenkor Kiadónál megjelent Mindenki aranyat sejt. Az utóbbi két évtizedben lírájának recepciója jelentős részben a konzervatív irodalmi közegben tűnik produktívnak, köszönhetően főként annak, hogy a nemzeti tematika és a korkritika a kilencvenes évektől kezdve előtérbe helyeződik költészetében. A költőtárs és barát Pilinszkyhez hasonlóan Vasadi Péter is a keresztény hagyomány és az irodalmi modernség összehangolására tesz kísérletet, mely termékenyen párosul a szellemi tájékozódásnak a költői világszemléletet is folyton kitágító frissességével. Ez nemcsak Vasadi költészetét, hanem esszéisztikáját és szépírói életművét is meghatározza.
Az 1995-ben megjelent A Viola hatalma kötet fülszövege már mint hagyományos költőt aposztrofálta Vasadit. Líranyelve azonban megőrizte kezdeti dinamizmusát, esszéi és versei pedig pontosan mutatják szellemi tájékozódásának nyitottságát. A Végh Attilával készített interjúkötetben állapítja meg: „Aki konzervatív, az beteg. Az nem tudja, hogy ő micsoda. A bensővé tétel az egyetlen, ami van. Ami bensővé lett, azt már nem kell őrizni, azt élni kell; halódik az, aki, miután valami bensővé lett, külsővé teszi. Pontosan az a lényeg, hogy a világ bent legyen.” Ez a részlet pontosan rávilágít arra a szellemi alapállásra, ahonnan Vasadi saját korához fordul, s ahonnan a posztmodern kritikáját is megfogalmazza. „Műszikrát szór egy isten, / bederridázták itten.” (Azértis); „éjének nekiront a poszt- / -modern-poszt ujjongás” (Szilveszter) – olvashatjuk például az Opál beszéd verseiben. Látni kell azonban, hogy Vasadi bírálata nem a posztmodernitás alapvető kondícióit célozza, annak pusztán modoros külsőségeire vonatkozik. Mindazonáltal a Vasadi-líra hagyományszemlélete eltér a posztmodern tradícióértelmezéstől, s líranyelve is felfogható a retotalizációra tett kísérletként, amennyiben nyelvszemléletének alapja a teremtő Logoszra irányuló keresztény felfogás, emellett költői világlátása is az egyetemes Egészre irányul.
Vasadi Péter mint alkotóművész pályakezdésétől kezdve bizonyos értelemben saját úton járt, mely csak igen nehezen integrálható a hatvanas évek utáni magyar irodalmat, mindenekelőtt a lírát leíró történeti modellekbe. Ez azonban nem jelenti azt, hogy költészete, esszéisztikája és szépprózai művei a jelenkori irodalmi, művészeti változásoktól elszigetelt jelenség lenne, a művek utalásai, hivatkozási és dedikációs technikája nagyon is aktív és produktív esztétikai interakciót mutat. Szemben a posztmodern értékrelativizmusával és a versbeszélő integritását dekonstruáló poétikai tendenciákkal költészete az én önazonosságára és a létezés transzcendens megalapozottságának a megőrzésére épül. Éppen ez a következetes különállása és a kortárs szellemi tendenciákkal való párbeszédkészsége teszi életművét az 1945 utáni magyar líra egyik fontos szövegkorpuszává.

Fontosabb díjak, elismerések:

1991 – József Attila-díj

1996 – Füst Milán-díj

2004 – Arany János-díj

2005 – Stephanus-díj

2007 – Alföld-díj

2011 – Déry Tibor-díj

2012 – Kossuth-díj

2014 – A Nemzet Művésze

Az életrajzot Szénási Zoltán írta.

Bibliográfia

Életműsorozat

Vasadi Péter összes verse I. 1961–1987. (Szerk.: Zsille Gábor.) Budapest. 2021. Magyar Napló, 648 p.

Vasadi Péter összes verse II. 1988–2005. (Szerk.: Zsille Gábor.) Budapest. 2022. Magyar Napló, 480 p.

Vasadi Péter összes verse III. 2006–2017. (Szerk.: Zsille Gábor.) Budapest. 2022. Magyar Napló, 664 p.

Önálló kötetek

Versek

Jelentés Babylonból. Versek. Budapest. 1974. Szépirodalmi Könyvkiadó, 140 p.

Ének a szomjúságról. Versek. Budapest. 1976. Szépirodalmi Könyvkiadó, 97 p.

Tamariszk. Versek. Budapest. 1978. Szépirodalmi Könyvkiadó, p.

Hó és madarak. Versek. Budapest. 1982. Szépirodalmi Könyvkiadó, 202 p.

Nem kő, se csillag. Versek. Budapest. 1984. Szépirodalmi Könyvkiadó, 114 p.

Fényromok. Versek. Budapest. 1987. Szépirodalmi Könyvkiadó, 158 p.

Fahíd. Válogatott és új versek. Budapest. 1990. Szépirodalmi Könyvkiadó, 281 p.

Mindenki aranyat sejt. Versek. Budapest. 1993. Jelenkor Kiadó, 69 p.

A Viola hatalma. Versek. Budapest. 1995. Széphalom Könyvműhely, 65 p.

Kinéz tengerre ablakon. Versek. Budapest. 1997. Kortárs, 52 p.

Mézízű vas. Versek. 1998. József Attila Megyei Könyvtár, 94 p.

Innen. Válogatott versek. Budapest. Professzorok Háza. 2000.

A zendülés vízszaga. Versek. Budapest. 2002. Széphalom Könyvműhely, 87 p.

Innen, onnan. Versek és rajzok. Kolbein Falkeid, Kovács Ferenc, Vasadi Péter. Budapest. Új Mandátum. 2003. (Kétnyelvű kötet.)

Hajnal Kentuckyban. Versek. Budapest. 2005. Kortárs, 122 p.

Séta tűzben, virágban. Versek. Budapest. 2005. Szent István Társulat, 174 p.

Intarzia. Versek. Budapest. 2007. Kortárs, 129 p. (Kortárs vers.)

A figyelem kertvárosa. Versek. Budapest. 2008. Szerzői kiadás, 108 p.

Vasadi Péter válogatott versei. (Vál. és utószó: Végh Attila.) Budapest. 2009. Írott Szó Alapítvány–Magyar Napló, 206 p.

Opál beszéd. Versek. 2011. Parnasszus–Tipp-Cult Kft., 87 p.

Világpor. Versek. 2012. Magyar Napló, 132 p.

Tetőzés. Versek. Budapest. 2014. Napkút, 117 p.

Csönd születik. Versek. Budapest. 2016. Napkút, 100 p.

A kórus kitart. Zenei témájú művek és válogatott versek. (Vál.: Halmai Tamás, Zsille Gábor.) Budapest. 2018. Magyar Napló, 290 p.

Szerelem és Szerelem. Válogatott versek. Gerecse. 2018. Új Forrás, 128 p.

Tenger mögötte. Új versek, 2016. IV. – Versek. 2018. Vigilia, 78 p.

Széppróza

A szív szüntelen mormolása. Esszéregény. Budapest. 1991. Szent István Társulat, 245 p.

Tettetés nélkül. Karcolatok, elbeszélések. Budapest. 1995. Nemzeti Tankönyvkiadó, 152 p.

Ha az áldozat elszabadul. Próza. Budapest. 2004. Széphalom Könyvműhely, 87 p.

Esszék

Tűzjel. Esszék. Budapest. 1978. Szent István Társulat, 250 p.

Az ember reménye. Esszék. Budapest. 1982. Ecclesia, 412 p.

A szív tágassága. Esszék. 1993. Hatodik Síp Alapítvány, Új Mandátum, 168 p.

Ahogy én tudom… Esszék. 1994. Hatodik Síp Alapítvány, Új Mandátum, 135 p.

Sürget az idő. Esszék. Budapest. 1996. Magyar Helikon, 210 p.

Különben szétesik… Esszék. Budapest. 1996. Nemzeti Tankönyvkiadó, 131 p.

Üdvösség ideje. Budapest. 1997. Széphalom Könyvműhely.

Csoportkép. Látás, jelek, jelentés. Irodalomkritikák. Budapest. 1998. Kortárs, 114 p.

Egy nap süt idebent. Irodalomtörténeti tanulmányok. Budapest. 1999. Nemzeti Tankönyvkiadó, 173 p.

Nem ragyogtak hiába. Prózai írások. [Budapest]. 2002. Kairosz, 206 p.

Körülnéz. Megköszöni. Jegyzetlapok hitről, emberről, világról. Budapest. 2006. Szent István Társulat, 218 p.

Kenyeret adtál… Prózai írások. Budapest. 2009. Szent István Társulat, 230 p.

Sokan vagyok. Esszék. Budapest. 2014. Magyar Napló, 201 p.

Egyéb

Lanza Del Vasto, Júdás, Bp., Ecclesia, 1983 (regényfordítás).

A kígyó bőre. Nyolc dialógus a létről. Végh Attilával. Budapest. 2005. Kortárs, 104 p.

Szakirodalom

Önálló kötetek

Halmai Tamás: Szegénység és ragyogás. Írások Vasadi Péter műveiről. Budapest. 2012. Napkút, 144 p.

Szénási Zoltán: Vasadi Péter. Budapest. 2014. Balassi, 176 p.

Periodikumokban, gyűjteményes kötetekben megjelent írások

Bori Imre: A legújabb magyar líráról. Híd, 1967/12. 1370–1379. p.

Rónay György: Vasadi Péter versei elé. In: A magunk kenyerén. (szerk. Domokos Mátyás.) Budapest. 1971. Szépirodalmi, 275 p.

Síki Géza [Rónay László]: Könyvek között. Első kötetes költők. (Vasadi Péter: Jelentés Babylonból. Tamás Menyhért: Szövetségben a fákkal.) Vigilia, 1974/6. 416–418. p.

Alföldy Jenő: Három fura király. (Kiss Anna: Feketegyűrű. Tamás Menyhért: Szövetségben a fákkal. Vasadi Péter: Jelentés Babylonból.) Élet és irodalom, 1974/39. 11. p.

Aczél Géza: Kései indulások. (Vasadi Péter: Jelentés Babylonból. Horváth Lajos: Új Déva vára. Tamás Menyhért: Szövetségben a fákkal. Rózsa András: Fekete sárkány. ) Alföld, 1975/1. 75–78. p.

Síki Géza [Rónay László]: Érdemes-e verset írni? Vigilia, 1978/9. 639–641. p.

Kelemen Lajos: Vasadi Péter: Tamariszk. Alföld, 1978/10. 81–82. p.

Síki Géza [Rónay László]: A szomjúhozó költő. Vigilia, 1976/11. 781‒783. p.

Szikszai Barnabás: „Rekedt reményed énekeltet”. Vasadi Péter világáról. Confessio, 1980/2. 122–126. p.

Lengyel Balázs: Mikor kell verset írni? = L. B.: Verseskönyvről verseskönyvre. Budapest. 1982. Magvető, 485–494. p.

B. Krasznai Ildikó: Vasadi Péter: Hó és madarak. Somogy, 1983/1. 105–106. p.

Rába György: Jelenések költője. Vasadi Péter költészete. Vigilia, 1983/2. 139–141. p.

Reisinger János: Vasadi Péter: Hó és madarak. Kortárs, 1983/4. 657–660. p.

Erdei Sándor: Vasadi Péter: Hó és madarak. Alföld, 1984/1. 78–79. p.

Zsirai László: Vasadi Péter: Nem kő, se csillag. Dunatáj, 1984/4. 69–70. p.

Rónay László: A „sűrű vers” természetrajza: Vasadi Péter: Nem kő, se csillag. Napjaink, 1984/8. 29‒30. p.

Bertha Zoltán: Vasadi Péter: Nem kő, se csillag. Kortárs, 1985/1. 159–160. p.

Papp István: Vasadi Péter: Nem kő, se csillag. Jelenkor, 1985/3. 284–286. p.

Esterházy Péter: Hajnali hadművelet. Új Forrás, 1986/3. 15–19. p.

Balassa Péter: A költészet mint szerelmes férfi. Mondatok Vasadi Péter költészetéhez. Napjaink, 1986/7. 30. p.

Rába György: A költészet őspillanatai. Vasadi Péter: Fényromok. Új Forrás, 1987/6. 74–76. p.

Károlyi Csaba: Vasadi Péter: Fényromok. Jelenkor, 1987/9. 861–863. p.

Bárdos László: Érték és cél biztonsága. Vasadi Péter: Fényromok. Napjaink, 1987/10. 31–32. p.

Kelényi Béla: Irodalom – Vasadi Péter: Fényromok. Vigilia, 1988/4. 314. p.

Czigány György: Vasadi Péter költészetéről. Távlatok, 1991/2. 66–68. p.

Rónay László: Könyvek között. Vasadi Péter: Fahíd. Vigilia, 1991/3. 237. p.

Alexa Károly – Varga Lajos Márton: A megérintett ember. Vasadi Péter: Fahíd. Jelenkor, 1991/6. 567–570. p.

Szirák Péter: A remény folytatja örökös repülését. Vasadi Péter: Fahíd. Alföld, 1991/6. 84–85. p.

Bárdos László: A teremtés lírai krónikása. Vasadi Péter: Fahíd. Életünk, 1991/6. 566–568. p.

G. Komoróczy Emőke: „A tökéletesség nem emberi erényben, hanem Krisztus keresztjében van elrejtve”. Vasadi Péter: A szív szüntelen mormolása. Műhely, 1992/3. 60–62. p.

Báthori Csaba: Kitartani a kérdések között. Vasadi Péter: Mindenki aranyat sejt. Műhely, 1994/1. 54–55. p.

Kunszabó Zoltán: Vasadi Péter: Mindenki aranyat sejt. Kortárs, 1994/9. 115–116. p.

Wirth Imre: Vasadi Péter: Mindenki Aranyat sejt. Kritika, 1994/11. 45. p.

Jász Attila: A test ige akar lenni. Vasadi Péter: Mindenki aranyat sejt. Életünk, 1995/1. 88–90. p.

Szakolczay Lajos: Szabó Ferenc: „Csillag után” – Istenkeresés a modern irodalomban. Prokop Péter: Tarkabarka. Vasadi Péter: A szív tágassága. Elmer István: Börtönkereszt – Börtönviselt katolikusok visszaemlékezései. Kortárs, 1995/12. 115–118. p.

Kerék Imre: Vasadi Péter: A viola hatalma. Műhely, 1995/6. 54–55. p.

Karádi Zsolt: „A dob mögött isten ragyog”. Vasadi Péter írásairól. Hitel. 1996/6. 90–99. p.

Jelenits István: Pohárnyi szó… In: Vasadi Péter: Különben szétesik..., Esszék 1996. Budapest, 1996, Nemzeti Tankönyvkiadó, 5. p.

Gróh Gáspár: A gyöngeség hatalma. Vasadi Péter: Sürget az idő. Magyar Szemle, 1997/9–10. 167–171. p.

Reményi József Tamás: Vasadi Péter: A viola hatalma; Kinéz tengerre ablakon. Kortárs, 1998/1. 99–101. p.

Fejér Ádám: Weilről, a tudományról és a vallásról: Levél Vasadi Péternek. Szegedi Bölcsészfüzetek, 1998/1. 32–33. p.

Bárdos László: A megérintett tanúságtevő. Vasadi Péter: Kinéz tengerre ablakon. Új Forrás, 1998/3. 5–10. p.

Ács József: A látszat lebontása. Vasadi Péter: Kinéz tengerre ablakon. Pannon Tükör, 1998/6. 69–70. p.

Hegyi Zoltán Imre: Nem temet, izzik. Vasadi Péter: Kinéz tengerre ablakon. Magyar Napló, 1998/7. 46. p.

Balázs Sándor: A tudatos tudattalan. Beszélgetés Vasadi Péter költővel. Hitel, 1999/4. 3–13. p.

Fejér Ádám: Vasadi Péter költészetéről. Műhely, 2000/5. 70–72. p.

Jelenits István: „Miféle arc ez?”: Vasadi Péter köteteiről. (1979.) In: J. I.: Az ének varázsa. Budapest. 2000. Új Ember Kiadó, 200–206. p.

J. Király István: MF-könyvbemutató. Vasadi Péter versei. Magyar Felsőoktatás, 2001/1–2. 67–68. p.

Komálovics Zoltán: Az irány semlegesítése. Vasadi Péter: Innen. Új Forrás, 2002/1. 67–73 p.

Végh Attila: Vasadi Péter: A zendülés vízszaga. Szépirodalmi Figyelő, 2002/4. 68–70. p.

Bodor Béla: „És vízbe dől a város…”. Vasadi Péter: A zendülés vízszaga. Alföld, 2002/12. 98. p.

Rónay László: Isten nem halt meg. A huszadik századi magyar spirituális líra. Budapest. 2002. Szent István Társulat, 210–220. p.

Bárdos László: Tudósítás a készenlétről. (Vasadi Péter: A zendülés vízszaga.) Versek 1999–2000. Vigilia, 2003/4. 313–315. p.

Kortárs-díj, 2003 (Ács Margit, L. Simon László és Prágai Tamás laudációja Monostori Imréről, Papp Tiborról és Vasadi Péterről.) Kortárs, 2004/1. 112–120 p. = Prágai Tamás: Mindenhez ugyanannyira. kortársonline.hu, 2004/1

Hulej Enikő: Versek és rajzok – innen és onnan. Ághegy, 2004/1. 847–852. p.

Tatár Sarolta: Egy norvég-magyar verseskötet. Magyar Napló, 2004/9. 68–69. p.

Kelemen Lajos: Vasadi Péter–Végh Attila: A kígyó bőre. Szépirodalmi Figyelő, 2005/6. 122–123. p.

Deák László: Kenyér, szó, epres bádogbögre. Vasadi Péter: Hajnal Kentuckyban. Magyar Napló, 2005/8. 42. p.

Sturm László: Fénycsönd. Vasadi Péter: Hajnal Kentuckyban. Kortárs, 2005/8. 98–101. p.

Rónay László: A ’mély’ és a ’magas’ lírikusa. In: Vasadi Péter: Séta tűzben, virágban. Válogatott versek. Budapest. 2005. Szent István Társulat, 5–20. p.

Fetykó Judit: Vélemény Vasadi Péter Keresztény verséről. Börzsönyi Helikon, 2006/2. 11–13. p.

Halmai Tamás: Mélyről ragyog. Vasadi Péter: Hajnal Kentuckyban. Alföld, 2006/4. 96–98. p.

Krupp József: Engem fest már a tenger”. Vasadi Péter: Az öreg Renoir. Vigilia, 2006/6. 434–437. p.

Kelemen Lajos: Vasadi Péter: Hajnal Kentuckyban. Szépirodalmi Figyelő, 2006/2. 129–130. p.

Németh István Péter: Újraolvasó-napló Vasadi Péterről. Hévíz, 2006/2–3. 24–30. p.

Jász Attila: Szívünk tiszta ezüstpor. Levélféleség Vasadi Péter evangéliumi költészetéről. Új Forrás, 2006/6. 101–104. = J. A.: Fürdőkádból a tenger. Szeged. 2009. Tiszatáj Alapítvány, 37–47 p. (Tiszatáj könyvek.)

Zsávolya Zoltán: A megfelelések költője. Három bekezdés a nyolcvanéves Vasadi Péterről. Vigilia, 2006/6. 468–470. p.

Halmai Róbert: Vasadi Péter: A viola hatalma. halmai.uw.hu, 2007. márc. 5. p.

Halmai Tamás: Ünnep az egész. (Vasadi Péterről.) terasz.hu, 2007. jún. 6. p.

Halmai Tamás: Rianás az égen. Az arany motívuma Vasadi Péter költészetében. Új Forrás, 2007/7. 5–9. p.

Halmai Tamás: Belső túlerő. Vasadi Péter: Körülnéz. Megköszöni. Alföld, 2007/10. 102–105. p.

Halmai Tamás: Nap száll föl a szavak közt. Vasadi Péter Kegyelem című verséről. Vigilia, 2007/11. 836–838. p.

Szénási Zoltán: Vasadi Péter: Körülnéz. Megköszöni. Vigilia, 2007/11. 877. p.

Vincze Ferenc: „Nem tudom, valóban eltörött-e / minden egész”. Vasadi Péter: Intarzia. Magyar Napló, 2008/4. 66–67. p.

Halmai Tamás: A szent hajó. Vasadi Péter és Végh Attila beszélgetőkönyvéről. Életünk, 2008/5. 38–40. p.

Halmai Tamás: Szent mulatság síkon, hegyeken. Vasadi Péter: Intarzia. Új Forrás, 2008/7. 101–104. p.

Halmai Tamás: Fény és szó. A szerelmi beszéd természete Vasadi Péter lírájában. Vigilia, 2008/8. 600–604. p.

Halmai Tamás: Vasadi Péter: A figyelem kertvárosa. Vigilia, 2008/9. 718–719. p.

Halmai Tamás: Szívbe fogadott világ. Az esszéíró Vasadi Péter. Új Forrás, 2008/9. 73–78. p.

Halmai Tamás: A kifejezés aranyketrecében. Vasadi Péter ars poeticái. Életünk, 2008/10. 18–25. p.

Halmai Tamás: Szegénység és ragyogás. Vasadi Péter A szív szüntelen mormolása című regényéről. Új Forrás, 2009/3. 101–104. p.

Halmai Tamás: Káin arca visszafordul. Vasadi Péter Ha az áldozat elszabadul című regényéről. Bárka, 2009/3. 65–67. p.

Szénási Zoltán: Vasadi Péter: Kenyeret adtál. Vigilia, 2009/10. 797–798. p.

Végh Attila: Lomb és gyökér. Vasadi Péter költészete. In: Vasadi Péter válogatott versei. (Vál. Végh Attila.) Budapest. 2009. Írott Szó Alapítvány – Magyar Napló Kiadó, 193–206. p. = V. A.: A ragyogás ideje. Budapest. 2012. Helikon, 133‒143. p.

Halmai Tamás: Gyűrű alakú Nap. Költészet és katolicitás – Vasadi Péternél. Új Forrás, 2011/2. 38–43. p.

Szénási Zoltán: „Szépen lázadj!”. Vasadi Péter költészetéről. Új Forrás, 2011/2. 44–49. p.

Monostori Imre: Új Forrás-os levelesládámból I. (Vasadi Péter). Új Forrás, 2011/2. 52–53. p.

Kelemen Lajos: Vers születik, azért ünnep van. Vasadi Péter válogatott verseiről. Műhely, 2011/2. 66–68. p.

Urbán Péter: Szent túlerőben. Vasadi Péter: Opál beszéd. Szépirodalmi Figyelő, 2011/3. 48–52. p.

Halmai Tamás: Szórend, törvény, szerelem? Vasadi Péter esztétikai nézeteiről. Vigilia, 2011/6. 470–473. p.

Sántha József: Nyelvében él. Vasadi Péter: Opál beszéd. Jelenkor, 2011/7. 853–856. p.

Bartusz-Dobosi László: Kimondani a Kimondhatatlant. Vasadi Péter: Opál beszéd. Kortárs, 2011/7–8. 165–168. p.

Bárdos László: Kezdettől a végső fokon. Vasadi Péter egy verstípusáról. Parnasszus, 2012/1. 18–23. p.

Végh Attila: Vasadi és a csodalámpa. Vasadi Péter: Világpor. Magyar Napló, 2012/4. 57–58. p.

Iancu Laura: Nem kétséges: Vasadi Péter: Világpor. Hitel, 2012/8. 125–126. p.

Szénási Zoltán: Szóvá lett test. Allegória és/vagy szimbólum Vasadi Péter korai költészetében. Többlet, 2013/1. 95–105. p.

Baán Tibor: Dimenziókapu. Vasadi Péter: Világpor. Műhely, 2013/3. 64–65. p.

Szénási Zoltán: „Attila, nézd...”. Az Eszmélet Pilinszky János és Vasadi Péter életművében. Vigilia, 2013/3. 177–183. p.

Szénási Zoltán: Kontempláció és extázis. Külső és belső térélmények a kilencvenes évek Vasadi-lírájában. Új Forrás, 2013/8. 13–22. p.

Szénási Zoltán: Ciklus és szerep. Költői nagykompozíciók és szereplehetőségek a hetvenes és nyolcvanas évek Vasadi-lírájában. Vigilia, 2013/9. 677–682. p.

Papp Emese: Úrfölmutató költészet. Vasadi Péter: Világpor. Vigilia, 2013/9. 708–709. p.

Szénási Zoltán: Elhalasztott apokalipszis. Végidővízió és emlékezet Vasadi Péter Ha az áldozat elszabadul című művében. Alföld, 2014/7. 95–101. p.

Türjei Zoltán: Út a valamitől a személyiségig. Vasadi Péter: Sokan vagyok. Magyar Napló, 2014/10. 60–61. p.

Báthori Csaba: Hiszek, segíts. Vasadi Péter: Sokan vagyok. Vigilia, 2015/2. 151–152. p.

Hlavacska András: Hit, vallás, vallomás. Vasadi Péter: Csönd születik. Szépirodalmi Figyelő,, 2016/4. 77–81. p.

Halmai Tamás: Akit megvesz az Isten melege. Vasadi Péter költői világa. Új Forrás, 2016/6. 13–19. p.

Szénási Zoltán: Lapszéli firkálások a 90 éves Vasadi Péternek. Új Forrás, 2016/6. 22–29. p.

Bozók Ferenc: Szeretet és elfogadás Vasadi Péter írásaiban. Vigilia, 2016/9. 673–676. p.

Krupp József: Valóság és önmagaság. Vasadi Péter kritikáiról. Vigilia, 2016/9. 677–682. p.

Lázár Kovács Ákos: „Egy magyar ürge”. Köszöntésképpen a 90 éves Vasadi Péter szóművesnek, akinek költött házaiba bizton menekülhetünk. Vigilia, 2016/9. 708–709. p.

Papp Máté: A figyelem szenvedélyes szeretete. Vasadi Péter: Csönd születik. Vigilia, 2016/9. 710–711. p.

Zsille Gábor: „Az idő itt nem számít”. Búcsú Vasadi Pétertől. Magyar Napló, 2018/1. 53. p.

Szénási Zoltán: Még egyszer visszaint. Búcsúsorok Vasadi Pétertől. Vigilia, 2018/1. 69–70. p.

Cseke Ákos: Epilógus. Vasadi Péter 1926–2017. Új Forrás, 2018/2. 7–11. p.

Simon Adri, Zsille Gábor négykezese: A hétköznapok teológiája. Búcsú Vasadi Pétertől. Irodalmi Jelen, 2018/4. 8–12. p.

Rónay László: Beérkezés. Töredék Vasadi Péterről. Vigilia, 2018/5. 353–360. p.

Báthori Csaba: Sorsáthallás némaság idején. Vasadi Péter Tegyük föl című verséről. Vigilia, 2018/5. 361–371. p.

Halmai Tamás: Az éneklő fiók. Vasadi Péter és a zene. Vigilia, 2018/5. 372–374. p.

Komálovics Zoltán: A költő kitart. Vasadi Péter: A kórus kitart. Vigilia, 2018/11. 870–872.p.

Fotók

A Víz testvérek: Zoltán, Péter és László

A DIA-n látható fényképek közlési jogát tulajdonosaik kizárólag a honlap számára bocsátották rendelkezésre. A fotók nem a Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdonát képezik, így azokat nem tudjuk a kutatók és érdeklődők rendelkezésére bocsátani.