Várady Szabolcs

Digitalizált művek

Tematikus keresés

A Szerző művei lista tételesen, ábécérendben felsorolja a szerző összes, a DIA adatbázisában elérhető önálló alkotását (valamennyi műfajban, a regénytől a versig). A művek címe mögött eredeti megjelenésük helye és évszáma olvasható.

A Szerző kötetei nézet az eredeti könyvmegjelenés szerint csoportosítja a feldolgozott és új, digitalizált változatban közzétett műveket.

A Szerző gyermek- és ifjúsági művei lekérdezés szintén műcím szerinti ábécérendben adja a találatok listáját.

Keresés a művekben

/ oldal
Keresés szűrése

Életrajz

Várady Szabolcs (1943–)

Várady Szabolcs, költő, műfordító, szerkesztő 1943. január 27-én született Budapesten. Apai nagyapja Szentesen vezette a 19. században alapított családi gyógyszertárat, az 1950-es évektől apja is gyógyszerészként működött, anyja – és anyai nagyanyja – gépírónő volt, anyai nagyapja írógépműszerész. A József Attila Gimnáziumban érettségizett 1961-ben, utána a Szépirodalmi Könyvkiadónál volt négy évig korrektor. Közben esti tagozaton 1963-ban elkezdte egyetemi tanulmányait az ELTE bölcsészkarán, magyar–történelem szakon. 1965-ben lett nappali tagozatos, a történelem szak elhagyásával, huszadik századi magyar irodalomra szakosodva, és 1969-ben szerzett magyar nyelv- és irodalom szakos tanári diplomát. 1969-től 2005 végéig az Európa Könyvkiadónál dolgozott, 1971-ig mint kézirat-előkészítő, azután mint az angolszász csoport felelős szerkesztője, 2002-től mint főszerkesztő. 1989-től a Holmi versrovatát szerkesztette. Tagja a Szépírók Társaságának és a Műfordítók Egyesületének. 2004 óta rendes tagja a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának. A Digitális Irodalmi Akadémia Rakovszky Zsuzsa-szakértője volt 1998-tól. 2012. szeptember 20-án a DIA tagjává választották.

1971 óta házas, két fia van.

Ő maga a Napút folyóirat számára az életét így foglalta össze 2012-ben:

„Az életem nagyrészt egy helyben telt. 1945 óta Budán, a XI. kerületben, abban a lakásban, ahol ma is lakom. És amíg közben nem itt, addig is Budán laktam, a II. kerületben. Budapesten kívül a legtöbb időt Szigligeten töltöttem, az alkotóházban, negyven év alatt több mint három évet, ha összeadom a januári és júliusi jobbára két-két heteket. A házassági évfordulónk is már a negyvenegyedik volt az idén. Az egy munkahelyen (az Európa Könyvkiadónál) eltöltött idő, ha nem is éri el a negyvenet, de több a harmincötnél.

Van az amúgy nagy lakásnak egy elszigetelt kis szobája, eredetileg nem is volt a lakás része, hanem a ház közös tulajdona, külön bejárattal, amely a padláslépcsőre is nyílik. Apám megvette a háztól, és itt lakott a szakácsnőnk a férjével, amíg a szüleim nagy lábon éltek az ostrom után, az államosításig. Apám egy kis vegyi üzemnek volt a társtulajdonosa. Jut eszembe, a jómódhoz egy szentendrei nyaraló is tartozott, a nyarakat mi gyerekek ott töltöttük, nagyanyám felügyelete alatt, így azért egy kis vidéki életet is kóstoltam kisgyerekként. Volt nagy kert, veteményes, baromfiudvar, nyúltenyészet, és körös-körül a még nagyrészt beépítetlen természet, az országút túloldalán a Duna. Ha megáradt, bejött a kertünkbe is. Mikor gimnazista lettem, megkaptam azt a kis szobát, és abban írom most ezeket a sorokat is.

Irodalmi vénája leginkább nagyanyámnak volt a családban. Fönnmaradt egy levele, amelyben igen szemléletesen és remek humorral írta meg anyáméknak, hogyan zajlott le a hozzánk beszállásolt szovjet katonatisztéknél egy disznóölés (végül is az egyik közkatona géppisztollyal terítette le szegény sertést). Verset azonban tudtommal senki sem írt. Nekem is csak tizennégy éves koromban támadt az a váratlanul igen eltökélt szándékom, hogy költészettel akarok foglalkozni. A körülmények szerencsésen alakultak. Volt először is egy remek tanárom a József Attila Gimnáziumban, Laky Péter. Matematikát tanított, de irodalmár is volt, ő adta a kezembe Szabó Lőrincet, Weöres Sándort. És volt egy csapat, egy évfolyammal fölöttem, akik irodalmi lapot szerkesztettek, és hamarosan befogadtak engem is. Bence Györggyel (ő volt a lap szellemi vezére) és Papp (később költőként Sumonyi) Zoltánnal elmentünk Vas Istvánhoz. Attól fogva ő az írásainkat bírálta meg rendszeresen, felesége, Szántó Piroska pedig a lelkünket ápolta. És volt egy rokonom, aki iskolatársa volt Pilinszky Jánosnak, így érettségiző koromra egyszerre két mesterem is lett. Az is szerencse, hogy nem vettek fel az egyetemre. Négy évre korrektor lettem a Szépirodalmi Könyvkiadónál, amely akkor még a New York Palotában székelt, egy emelettel az Európa és a Móra fölött, összebarátkoztam Réz Pállal, megismertem többek között Domokos Mátyást, Kormos Istvánt, Lator Lászlót. Pilinszky beajánlott Galsai Pongráchoz, aki a Nők Lapjánál irodalmi rovatot szerkesztett, Kormos pedig bevette egy versemet a Szerelmes Aranykalendárium című antológiába, egy-egy vers az év minden napjára a világirodalomból, közte hetven magyar, és én az egyik, a huszonkét évemmel! Akkor már jártam esti tagozaton a pesti bölcsészkarra, magyar–történelem szakra. Éppen akkor, 1965-ben kerültem át ősszel a nappalira. Ott huszadik századi magyar irodalomra szakosodtam, de időm nagyobb részét a filozófia szakosok közt töltöttem, a Bence György és Kis János vezérletével működő diákkörben, ahol egy életre összebarátkoztam Petri Györggyel és Fodor Gézával is. 1969-ben végeztem, és ősszel elszegődtem az Európa Könyvkiadóhoz. A kiadó akkor már a Kossuth téren volt, onnan mentem nyugdíjba 2005 végén.

Vas István kezdettől buzdított a fordításra. Ő találta ki a Napjaink Költészete sorozatot, és ebben Archibald MacLeish amerikai költőt vele közösen fordíthattam. 1970-ben jelent meg a kötet. És amikor saját verseim először jelentek meg nagyobb mennyiségben a Ne mondj le semmiről című antológiában 1974-ben, ő írt hozzá bevezetést. Verset csak a tanulóévekben írtam sokat, aztán egyre ritkábban. Csak 1981-re állt össze az első önálló kötetem. A második ’88-ban jelent meg, és csak fele részben volt új. Abban az évben váratlanul az ölembe pottyant egy Fulbright-ösztöndíj. Az alatt az öt hónap alatt, amíg Amerikában voltam, idehaza alaposan megváltoztak a dolgok. New Yorkban ért a hír, hogy új irodalmi folyóirat szerveződik, Réz Pál főszerkesztésével. ’89 őszén meg is indult a Holmi, azóta is én szerkesztem a versrovatát.

Mikor hatvanéves lettem, úgy éreztem, ideje volna előállni végre egy vaskosabb kötettel. Egybegyűjtöttem, amim volt, a komoly verseket, a legjobbnak gondolt versfordításokat, esszéket, kritikákat és a komolytalan (vagy mondjuk elegánsabban: »light«) versekből egy bő válogatást, mert ilyeneket mindig nagyobb mennyiségben írtam, szórakozásból, versíróizmaim tornáztatása végett vagy Réz Pál felkérésre – limerickeket – egy erotikus antológiába. Ezt a könyvet az Európa adta ki, A rejtett kijárat címmel, 2003-ban. Legnagyobb karriert az a verssorom futotta be (Esterházy Péter könyvről könyvre visszajáró vendégszövegeként), amelyik most már fenyegetően szól rám: »Zsugorodik a zsugori idő.«”

Azóta megszűnt a Holmi. Utolsó évében, 2014-ben – Réz Pál betegsége miatt – Várady látta el a főszerkesztői teendőket is.

Költői munkásságát terjedelemre jócskán meghaladják a színdarabokba írt dalbetétek és az operalibrettók. Ő szerkesztette és részben írta az első magyar limerickantológiát.

Fordítani angolból fordított a legtöbbet, verset, színdarabot, értekező prózát.

Költészetét egyik kritikusa, Margócsy István így jellemezte: „E költészet mozgatóerejét mindig is az analitikus látásmód finomsága és élessége biztosította: Várady kicsiny dolgokat tesz mindig versének kiindulópontjául, kegyetlenül körbejárja őket, elemeire szedi szét mindazt, amit első pillanatra egyben láttatott – s aztán, majdhogynem klasszicista versszerkesztési stratégiával vagy trükkel, úgy tágítja ki kicsinynek koncipiált versének horizontját, hogy aki akarja, akár még tanulságot is találhat bennük. Várady az elsők között volt, akik programszerűen is le akarták bontani a költő társadalmi szerepvállalásának hagyományos magasztosságát s »természetes« emberfelettiségét, s a költészetet, különleges jellegének megőrzése mellett is, a személyes életproblémák kiélésének és kimondásának »mindennapi« terepeként fogalmazták meg.”

Fontosabb díjak, elismerések:

1981 –  Graves-díj

1983 – Radnóti-díj

1987 – Déry Tibor-jutalom

1988 – A Jövő Irodalmáért Díj

1991 – József Attila-díj

1992 – Soros-életműdíj

1992 – Forintos-díj

1995 – a Soros-alapítvány díja

2003 – Palládium-díj

2003 – a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (ezt 2016-ban visszaküldte)

2005 – Artisjus-díj szépirodalmi alkotásért

2007 – Nemes Nagy Ágnes-díj (Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány)

2011 – Kossuth-díj

2011 – Nádasdy Kálmán-díj

Bibliográfia

Önálló kötetek

Ha már itt vagy. Budapest. 1981. Móra, 59 p. (Kozmosz Könyvek.)

Hátha nem úgy van. Budapest. 1988. Magvető, 78 p.

A rejtett kijárat. Versek, fordítások, próza, egyebek. Budapest. 2003. Európa, 564 p.

Közreműködésével megjelent kötetek

Magyar badar. 300 limerik. (Vál., szerk., előszó: Várady Szabolcs; ill.: Fábián István.) Budapest. 2002. Európa, 246 p. = Magyar badar. 246 régi + 154 új limerik. (Vál., szerk., előszó: Várady Szabolcs; ill.: Friss Krisztina.) [Budapest.] 2011. Syllabux, 199 p.

Fontosabb műfordítások

Versek

Archibald MacLeish: Amerika ígéret volt. Válogatott versek. (Vas Istvánnal.) Bp. 1970. Európa.

William Jay Smith: Át a tű fokán. Válogatott versek. Bp. 1976. Európa.

William Carlos Williams: Amerikai beszédre. Válogatott versek. (Kodolányi Gyulával és Orbán Ottóval.) Bp. 1984. Európa.

Daniel Hoffman: Testvéri szeretet. Bp. 1988. Európa.

Drámák

David Storey: A vállalkozó. Kaposvári Csiky Gergely Színház, 1976.

Paul Foster: I. Erzsébet. Pécs, Szolnok; kötetben: Paul Foster: I. Erzsébet. Három dráma. Bp. 1979. Európa.

Middleton–Rowley: Átváltozások. Kaposvár, 1980.

Aphra Behn: A kalóz. Városmajori Színpad, 1985.

Tom Stoppard: Árkádia. Katona József Színház, 1998; kötetben: Holdfény. Öt mai angol dráma. Bp. 1995. Európa.

Shakespeare: A tél meséje. Eger, 2006. A Színház melléklete, 2007. február.

Prózák

Erich Fromm: A szeretet művészete. Bp. 1984. Helikon.

Kenneth Clark: Az akt. Bp. 1986. Corvina.

Hugh Honour: Klasszicizmus. Bp. 1991. Corvina.

Svetlana Alpers: Hű képet alkotni. Holland művészet a XVII. században. Bp. 2000. Corvina.

 

A bibliográfiát összeállította a Lakatos András és Várady Szabolcs.

Szakirodalom

Az egyes kötetekről szóló tanulmányok, recenziók és egyéb írások

Vas István: Egy fiatal költő ironikus arcképe. = Ne mondj le semmiről. 1974. Bp. Szépirodalmi, 337–341. p. = Uő.: Az ismeretlen isten. 1974. Bp. Szépirodalmi, 931–938. p. = Uő.: Tengerek nélkül. Tanulmányok. 1978. Bp. Szépirodalmi, 248–252. p.

Fábri Péter: A mégis változatai. Tandori Dezső, Várady Szabolcs, Petri György művészetéről. Jelenlét, 1975/4–5. 45–55. p.

Tandori Dezső: Várady Szabolcs: Ha már itt vagy. Kortárs, 1982/3. 485–487. p.

Margócsy István: Várady Szabolcs: Ha már itt vagy. Mozgó Világ, 1982/3. 78–79. p. = Uő.: „Nagyon komoly játékok”. Tanulmányok, kritikák. 1996. Bp. Pesti Szalon, 245–249. p.

Fogarassy Miklós: Várady Szabolcs: Ha már itt vagy. Jelenkor, 1982/3. 283–284. p.

Veress Miklós: A várakozás zárójelei. Várady Szabolcs: Ha már itt vagy. Élet és Irodalom, 1982/31. 10. p.

Szigeti Lajos Sándor: „Például: az idő”. Várady Szabolcs: Ha már itt vagy. Életünk, 1982/7. 668–669. p. = „Miben is, hogy valamiben?” címmel Uő.: Evangélium és esztétikum. Bibliai motívumok a modern költészetben. Bp. 1996. Széphalom, 175–178. p. (Aranyhal.)

Nyilasy Balázs: Pályakezdő költők. (Bratka László: Verseim idegen tájban; Ferencz Győző: Ha nem lenne semmi nyom; Kapecz Zsuzsa: Tükrös; Mező Ferenc: Ikerbukfenc; Pálinkás György: Rendezzünk sugdosó partit; Rakovszky Zsuzsa: Jóslatok és határidők; Várady Szabolcs: Ha már itt vagy.) Alföld, 1982/9. 90–94. p. [Várady Szabolcs kötetéről: 91. p.]

Pósa Zoltán: Nemzedéki metszet a tavalyi elsőkötetes költőkről. Életünk, 1982/12. 1141–1150. p. [Várady Szabolcsról különösen 1142. p.]

Balassa Péter: Várady Szabolcs: Ha már itt vagy. Magyar Nemzet, 1983. február 3. 8. p.

Réz Pál: Várady Szabolcsról. Kortárs, 1983/3. 422–424. p.

Kabdebó Lóránt: Az egyes ember jelenléte a társas kapcsolatokban. Várady Szabolcs: Ha már itt vagy. Új Írás, 1983/4. 126–127. p.

Alföldy Jenő: Pályakezdő költők 1981-ben. Tiszatáj, 1983/4. 87–94. p. [Várady Szabolcsról különösen 89. p.]

Fogarassy Miklós: Kritikai jegyzetek elsőkötetes költőkről. Mozgó Világ, 1983/7. 40–43. p. [Várady Szabolcsról 40. p.]

Fábri Péter: Várady Szabolcs: Ha már itt vagy. Hungarológiai Értesítő, 24. (1983.) 110–111. p.

Két költői út – egy nemzedékből. Vas István és Domokos Mátyás beszélgetése. Kortárs, 1986/1. 134–144. p. = Vas István: Igen is, nem is. 1987. Bp. Szépirodalmi, 364–380. p. [Várady Szabolcsról és Sumonyi Zoltánról.]

McRobbie, Kenneth: Towards Renewal of a Democratic Poetics. Four younger Hungarian Poets. Cross currents, Tom. 5. (1986.) 393–409. p. [Petri Györgyről, Pintér Lajosról, Tandori Dezsőről és Várady Szabolcsról.]

Alföldy Jenő: Godot-ra vártunk. Várady Szabolcs: Hátha nem úgy van. Élet és Irodalom, 1988/38. 11. p.

Harkai Vass Éva: Várady Szabolcs: Hátha nem úgy van. Híd, 1989/3. 375–377. p.

Domokos Mátyás: Szkepszis és bizonyosság. Várady Szabolcs verseiről. Kortárs, 1989/4. 154–160. p. = Uő.: Varázstükrök között. Esszék, tanulmányok, kritikák. 1991. Bp. Szépirodalmi, 242–256. p.

Kappanyos András: Várady Szabolcs: Hátha nem úgy van. Kritika, 1989/4. 37–38. p.

Radnóti Sándor: Rosszkedvünk tele. Várady Szabolcs: Hátha nem úgy van. Jelenkor, 1989/6. 621–624. p. = Uő.: Recrudescunt vulnera. 1991. Bp. Cserépfalvi, 296–303. p.

Tatár Sándor: Biztos, nincs egészen úgy: Várady Szabolcs: Hátha nem úgy van. Életünk, 1989/7. 655–659. p.

Simon Attila: „Széljárta melankólia”. Várady Szabolcs verseiről. Orpheus, 1990/1. 57–63. p.

Csűrös Miklós: Rosszkedvem tele. Várady Szabolcs költészetéről. Újhold-évkönyv, 1990/1. 334–345. p. = Holtpont derűje címmel: Uő.: Intarzia. Tanulmányok az újabb magyar irodalom köréből. 2000. Pomáz. Kráter, 262–270. p.

Ferencz Győző: Egy kívülálló, ha belül áll. Orpheus, 1990/4. 57–60. p. [Várady Szabolcs: Egy kívülálló, ha volna ilyen című versének közlésével.]

Keresztury Tibor: A visszanyert mértékletesség. Kezdet és vég a nyolcvanas évek magyar költészetében. Alföld, 1991/3. 39–49. p. = Keresztury Tibor – Mészáros Sándor: Szövegkijáratok. 1992. Bp. Széphalom, 79–99. p. [A kötetben Várady Szabolcs költészetéről: 92–93. p.]

Lator László: Várady Szabolcs változása. = Uő.: Szigettenger. Költők, versek, barátaim. 1993. Bp. Európa, 295–298. p.

Szabó T. Anna: Várady Szabolcs. = Költők könyve 2003. 93 vers, portré, (ön)életrajz, miniesszé. Összeáll., szerk.: Kőrössi P. József. 2003. Bp. Noran, 217. p. http://szabotanna.com/irokrol-koltokrol/szabo-t-anna-varady-szabolcsrol-a-koltok-konyve-szamara/

Takács Ferenc: Hová is? Várady Szabolcs: A rejtett kijárat. Népszabadság, 2004. január 10. Hétvége melléklet 11. p.

Margócsy István: „Egy megrendülésre”. Várady Szabolcs: A rejtett kijárat. Élet és Irodalom, 2004/6. 22. p. http://www.es.hu/margocsy_istvan;egy_megrendulesre;2004-02-09.html

Bán Zoltán András: Leplezetlen visszafogottság. Várady Szabolcs könyve. Medical Tribune, 2004/3. 15. p.

Jánossy Lajos: Csak egy – közbülső – személy. Litera, 2004. 03. 30. http://www.litera.hu/hirek/csak-egy-kozbulso-szemely

Bányai János: Kánon és verskultúra. (Várady Szabolcs: A rejtett kijárat; Parti Nagy Lajos: Grafitnesz; Vörös István: Heidegger, a postahivatalnok; Kovács András Ferenc: Fattyúdalok; Simon Balázs: Halálgondola.) Híd, 2004/4–5. 597–615. p. = A Várady Szabolcs kötetéről szóló rész Új irány másképpen címmel: Uő.: Könyv és kritika. 4. kötet: Költő(k), könyv(ek), vers(ek). 2010. Újvidék. Forum, 298–301. p.

Tarján Tamás: Opera Omnia. Könyvhét, 2004/5. 17. p. [Szép Ernő összes versei; Berda József összegyűjtött versei; Orbán Ottó összegyűjtött versei és Várady Szabolcs: A rejtett kijárat című könyvének együttes ismertetése.] http://webshop.konyv7.hu/index.php?akt_menu=696

Schein Gábor: Lefordíthatatlan szójátékok. Várady Szabolcs: A rejtett kijárat. Holmi, 2004/6. 732–739. p. http://www.holmi.org/2004/06/schein-gabor%E2%80%93tozser-arpad%E2%80%93bodor-bela-harom-biralat-egy-konyvrol-varady-szabolcs-a-rejtett-kijarat

Tőzsér Árpád: Allegóriák Várady Szabolcs könyvének olvasásához. Holmi, 2004/6. 739–743. p. = Bővebb változatban és Bejáratok. Olvasópróba Várady Szabolcs A rejtett kijárat című könyvéhez címmel újraközölve Fórum, 2005/4. 235–244. p. http://www.holmi.org/2004/06/schein-gabor%E2%80%93tozser-arpad%E2%80%93bodor-bela-harom-biralat-egy-konyvrol-varady-szabolcs-a-rejtett-kijarat

Bodor Béla: Minden (ami) megvan. Holmi, 2004/6. 743–753. p. http://www.holmi.org/2004/06/schein-gabor%E2%80%93tozser-arpad%E2%80%93bodor-bela-harom-biralat-egy-konyvrol-varady-szabolcs-a-rejtett-kijarat

Keresztesi József: Folyamatos múlt. Várady Szabolcs: A rejtett kijárat. Magyar Narancs, 2004/28. 26–27. p. http://magyarnarancs.hu/zene2/konyv_folyamatos_mult_varady_szabolcs_a_rejtett_kijarat_versek_forditasok_proza_egyebek-53145

Halmai Tamás: Levált súlyok fölé. Várady Szabolcs: A rejtett kijárat. Alföld, 2004/8. 87–91. p.

Báthori Csaba: Várady Szabolcs: A rejtett kijárat. Kritika, 2005/2. 28–29. p.

Bedecs László: Számadás. Várady Szabolcs: A rejtett kijárat. Jelenkor, 2005/11. 1084–1088. p. = Uő.: Nyelvek a végtelenhez. Tanulmányok, kritikák a kortárs magyar költészetről. 2009. Bp. Napkút, 47–53. p. http://jelenkor.net/main.php?disp=disp&ID=890

Verselemzések

Mező Ferenc: De hová tűntek közben a székek? Várady Szabolcs: Székek a Duna fölött. Mozgó Világ, 1989/3. 127–128. p.

Lator László: Mit várhatunk Melpomenétől? Várady Szabolcs: Te megjelensz-e? Mozgó Világ, 1995/6. 106–109. p. = Uő.: Kakasfej vagy filozófia? 2000. Bp. Európa, 105–113. p.

Petri György: [Versszakelemzés.] Holmi, 2004/6. 753–754. p. = Uő.: Petri György összegyűjtött művei. Szerk.: Réz Pál, Lakatos András, Várady Szabolcs. 4. köt. Próza, dráma, vers, naplók és egyebek. 2007. Bp. Magvető, 237–238. p. [A Hazafelé című vers egy szakaszának elemzése.] http://www.holmi.org/2004/06/petri-gyorgy-versszakelemzes

Interjúk

Papp Márió: Kötetlen rabszolgaság. Interjú Várady Szabolccsal. Staféta, 1986/6. 36–37. p. [Várady Szabolcs két versének és egy műfordításának közlésével.]

Köves Viktória: „Nekünk még voltak mestereink”. Beszélgetés Várady Szabolccsal. Magyar Hírlap, 1998/114. (május 16.) 14. p. (Ahogy tetszik melléklet.)

Várady Szabolcs: „A vers a maga feje után megy”. Beszélgetőtárs: Halasi Zoltán. Magyar Narancs, 2003/5. 32–33. p. = Uő.: A rejtett kijárat. Versek, fordítások, próza, egyebek. 2003. Bp. Európa, 432–440. p.

Várady Szabolcs: „A szállékony alkatommal”. Beszélgetőtárs: Halasi Zoltán. Beszélő, 2003/3. 91–100. p. = Uő.: A rejtett kijárat. Versek, fordítások, próza, egyebek. 2003. Bp. Európa, 440–463. p.

Szele Bálint: A fordító olyan, mint a színész. Interjú Várady Szabolccsal. Jelenkor, 2008/6. 671–678. p. = Átdolgozott formában: Uő.: „Társalogni avval, aki bölcs”. 11 Shakespeare-interjú. 2008. Bp. Ráció, 81–96. p.

Önéletrajzi írások

[Várady Szabolcs önmagáról]. = Ne mondj le semmiről. 1974. Bp. Szépirodalmi, 361–362. p.

Várady Szabolcs: Naplójegyzetek 1974-ből. = A Napló, 1977–1982. Vál., szerk: Barna Imre, Kenedi János és mások. 1990. Bp. Minerva, 57–59. p.

[...] Egy történetet azért még lejegyzek futtában –. = A Napló, 1977–1982. Vál., szerk.: Barna Imre, Kenedi János és mások. 1990. Bp. Minerva, 147–148. p.

Tavalyi naplómból. = A Napló, 1977–1982. Vál., szerk.: Barna Imre, Kenedi János és mások. 1990. Bp. Minerva, 190. p.

A reggeleket én... = A Napló, 1977–1982. Vál., szerk.: Barna Imre, Kenedi János és mások. 1990. Bp. Minerva, 276–278. p.

Ha már Barna Imre szóba hozta... = A Napló, 1977–1982. Vál., szerk.: Barna Imre, Kenedi János és mások. 1990. Bp. Minerva, 336–338. p.

Várady Szabolcs: Ars poetica? Mellébeszéd. Magyar Lettre Internationale, 1997. Ősz (26.) 27. p. http://epa.oszk.hu/00000/00012/00010/10.htm

Várady Szabolcs levele Petri Györgynek. 1974. május 7. Holmi, 2000/12. 1496–1497. p. http://www.holmi.org/2000/12

Petri György – Várady Szabolcs: Levelek Nyugat-Berlin és Budapest között. Közzéteszi és bevezeti Várady Szabolcs. Holmi, 2000/12. 1501–1520. p. http://www.holmi.org/2000/12/petri-gyorgy%E2%80%93varady-szabolcs-levelek-nyugat-berlin-es-budapest-kozott

Várady Szabolcs: Nagyapámról. Beszélő, 2003/3. 101. p. = Uő.: A rejtett kijárat. Versek, fordítások, próza, egyebek. 2003. Bp. Európa, 429–431. p.

Várady Szabolcs: Buda-morzsák gyerekkoromból, húgom [Várady Éva] lábjegyzeteivel. Holmi, 2005/9. (Fővárosi térzene) 1044–1050. p. http://www.holmi.org/2005/09/varady-szabolcs-buda-morzsak-gyerekkorombolhugom-labjegyzeteivel

[Várady Szabolcs önmagáról.] Napút, 2012/10. (Hetvenöt jeles hetvenes.) 10–11. p.

 

A szakirodalmat összeállította Lakatos András.

 

Festmény

Fotók

Borítók

Kéziratok

Szakértő