Takáts Gyula

Digitalizált művek

Tematikus keresés

A Szerző művei lista tételesen, ábécérendben felsorolja a szerző összes, a DIA adatbázisában elérhető önálló alkotását (valamennyi műfajban, a regénytől a versig). A művek címe mögött eredeti megjelenésük helye és évszáma olvasható.

A Szerző kötetei nézet az eredeti könyvmegjelenés szerint csoportosítja a feldolgozott és új, digitalizált változatban közzétett műveket.

A Szerző versei a hozzáférhető versek teljességének katalógusa, cím szerinti ábécérendben.

A Szerző gyermek- és ifjúsági művei lekérdezés szintén műcím szerinti ábécérendben adja a találatok listáját.

Keresés a művekben

/ oldal
Keresés szűrése

Életrajz

Takáts Gyula (1911–2008)

1911. február 4-én született Tabon, Somogy megyében. Kaposvárott járt középiskolába, majd – miközben festeni is tanult – a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen folytatta tanulmányait. 1934-ben tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett, földrajz, geológia és filozófia tárgykörben. 1939-től tíz éven át tanított munkácsi és kaposvári középiskolákban. 1949-től Kaposvárott a Rippl-Rónai Múzeum igazgatója, később a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatóságának vezetője volt, míg 1971-ben nyugdíjba nem ment. Tab és Kaposvár díszpolgára (1971, 1973). 1957-től a Magyar P.E.N. Club tagja és 1994-től alelnöke. 1985-től a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság elnöke, 1992-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja.

Első verseskötete 1935-ben jelent meg Kút címmel, egy olyan könyvsorozat első darabjaként, melynek célja – a szerkesztő bevezetője szerint – „elősegíteni az oly soká késlekedő sajátosan dunántúli irodalom ügyét, és megteremteni olvasóközönségét.” A Kakuk a dombon (1937) nyitóverse is azt sugallja, hogy a versekben kibontakozó világot legerőteljesebben a somogyi-berki táj élménye határozza meg. Ugyanakkor e könyv zárlata előrevetíti a következő kötet terét kitágító, változatosabbá és általánosabbá tevő finnországi ciklust (Május, 1939), mely a Hold és hárs (1943) lapjain is érezteti hatását. Már a pálya kezdete jelzi, hogy e költészet hangsúlya a hagyomány értékeinek a kor tapasztalatától áthatott továbbörökítésére, s kevésbé az újításra esik, mint ahogy az életmű egysége és alakulásának folytonossága is nyomatékosabb az éles határokkal történő tagolásnál.

Noha a – legtöbbször szépségében és idilliként megjelenő – természet valamilyen formában mindig a költői koncepció egyik alapeleme marad, mind hangsúlyosabban az élet általános, etikai vonatkozásokkal is felruházható rendezőelveként mutatkozik meg. Az érzékelhető és az elvont mind kevésbé áll egymással szemben, valós és elképzelt – néha látomásszerűvé váló – egysége pedig nem a versbeli táj „festőiségét” számolja fel (miként az Egry József képeivel együtt kiadott, 1955-ös Vízitükör bizonyítja), hanem egy összetettebb létszerkezet jegyében a jelenségek világát meghatározó princípiumokhoz közelít. E tendencia már a – Fakutyán, fényben és Az emberekhez maradandó sorait magában foglaló – Se ég se föld (1947) ciklusaiban észlelhető, éppígy a töredezettebb versépítkezés formai hatásait kiaknázva a lét drámaibb oldalát is fölmutató Mézöntőben (1958), ám a belső és a külső világ törvényeinek rendszere a Virágok virága (1961), még inkább a prózaverssel is kísérletező Villámok mértana (1968) lapjain válik igazán egyetemessé, amit az utóbbiban a görög bölcseleti hagyománnyal való számvetés is erősít.

A következő kötetek más és más oldalról, mégis egymással érintkezve mutatják be a tömörebb szerkesztés, az elvontabb versalkotás teherbírását: a Sós forrás (1973) a látvány mögötti valóság ősi-mitikus értelmezései felé ível, a Száz nap a hegyen (1975) verses naplója az életmű különös összetettségű darabjaként történelem, mitológia és teljesség kérdéseit kapcsolja újító erővel egymáshoz, A semmi árnyéka (1980) leginkább a gyász, a nemlét egzisztenciális tapasztalatának vonzáskörében mozog, a Helyettük szóljál (1982) és A rejtett egész (1984) pedig ismét a világalkotás érzéki és absztrakt mozzanataira, a rejtett összefüggések szavakkal való visszaadhatóságára kérdez, hogy ezt követően a versírás poétikájának és a lét „költőiségének” – már korábban is gyakorta érintett – mivolta váljék a legfontosabb szervezőelvvé. A Kövül az idő (1989) utolsó ciklusának mottója szerint a költő alakmásaként föllépő Csu Fu „szülőföldje Drangalag, amely Na Conxy Pánnal határos”. A Versek Drangalagból (1991), valamint a Csu és Drangalag (1996) ezáltal tesz kísérletet a költemények terének nyitottabbá tételére, a kibontakozó (belső) párbeszéd révén a személy egységének bölcseleti érvényű újragondolására – más fényben láttatva így a szerző költőtársainak, a Nyugat harmadik nemzedékének (nem egysíkú) poétikai tradícióját is. A Már Drangalag viszi (2001) kötet megszakított-töredékes versbeszédét, fokozottan paradoxikus létszemléletét, tömör dikcióját az elmúlttal és az elmúlással való szembesülés alkotja.

Takáts Gyula összegyűjtött verseinek két kötete, a Felhők Árkádiából, valamint a Más távlat – az Évek, madarak (1965) és a Százhúsz vers (1980) című bővebb válogatások után – 1986-ban és 1987-ben látott napvilágot. Ugyanakkor költeményeinek negyedik gyűjteménye már éppúgy tartalmazott régi és új verseket (Családfa helyett, 1941), mint ahogy Az emberekhez (1955), illetve később a terjedelmes Vulkánok, fügefák (1978) című kötet is. S ennek nem pusztán reprezentatív szerep tulajdonítható, hiszen a költemények kiválasztásában, esetleg újrarendezésében mindenkor az életmű alakulásának irányai, változó és továbblendítő kérdései tükröződnek. Ezért nyithat új játékteret az olvasás számára az 1990-es szonettgyűjtemény (Szonettek a Styxen túlra), s ezért illetheti különös figyelem Az innen és a túl című kötetet (1994), mely a szerző szigorú válogatása s az egyes versek ezen válogatásból fakadó átértelmezése révén mutatja föl az életmű poétikai egységét és gazdagságát.

Takáts Gyula munkássága, noha a líra középponti szerepét, dominanciáját nem lehet kétségbe vonni, mind művészileg, mind tudományosan igen sokirányú volt. A szerző első epikai kísérlete még a világháború idején, 1942-ben jelent meg. A Vágják a berket című kisregényben – a gyakran életképszerű novellákat előlegezve (Kinek könnyebb? 1963) – a Balaton mellett élők sajátos életmódja válik témává; a természet modern civilizáció előtti érintetlensége nosztalgikusan jelenik meg, az archaikus-naiv létmegértés tragikumtól sem mentes felbomlása óhatatlanul értékvesztéssel is jár. A Polgárjelölteket (1945), részint a Színház az Ezüst Kancsó-ban című (kis)regényt (1957) hasonlóan összetett értékszerkezet jellemzi, ám e művek nem a táj jellegének festői érzékeltetése, de a kisváros világának ironikusan távolított, lélektanilag és hangnemileg árnyalt megalkotása révén képezik a prózai életmű egy másik vonulatát.

A tündérhal és a háló (1968) úgy gondolja újra a rege műfaji hagyományait, hogy eközben sajátos népmesei világa mintegy átvezet Takáts Gyula népszerű gyermekvers-köteteihez, részint ifjúsági regényeihez. A Szántó Piroska illusztrálta Rózsává lett róka (1958) és Dorombol a hold (1973) című könyvek éppúgy szoros összefüggésben vannak a szerző verseinek jó részét átható idilli atmoszférával és bensőséges hangnemmel, mint ahogy az Egy flóbertpuska története (1967), illetve a Vitorlás a berken (1971) is elválaszthatatlan a természet gyermek számára feltáruló, értéktelített eszméjétől.

Takáts Gyula doktori értekezésében és későbbi tudományos munkáiban, tanulmányaiban (A somogyi Nagyberek, 1934; Somogyi pásztorvilág, 1986; Csokonai Somogyban, 1991) általában a berki emberek életmódjáról, szokásairól, a Dunántúl történetéről és irodalmi-kulturális emlékeiről szól. Jelentősebb esszé- és tanulmánygyűjteményeiben (Képek és versek útjain, 1961; Egy kertre emlékezve, 1971; A harmónia keresése, 1979; Tükrök szava betűk arca, 1985) szintén ott munkál szűkebb hazájának talajt jelentő tapasztalata és szeretete, de személyesebb hangú, főként irodalmi tárgyú emlékezéseiben, vallomásaiban és jegyzeteiben megállapításai mindig az esztétikai tapasztalat általánosabb látókörébe ágyazódnak. A kortársak mellett mindenekelőtt Csokonairól, Rippl-Rónairól ír szívesen s hozzáértéssel, továbbá Berzsenyi-esszéi jelentősek, melyekből két kötetet is összeállított (Hódolat Berzsenyi szellemének, 1976; Az igazi poézis keresése, 1994). Műfordításai közül Janus Pannonius-, Horatius- és Petrarca-tolmácsolásai emelhetők ki, valamint a Carmina Buranából és Taurinus Istvántól fordított részletek.

Takáts Gyula életművének jelentőségét kritikai-irodalomtörténeti visszhangja mellett számos díj is tanúsítja.

Hosszú betegség után, 2008. november 20-án hajnalban hunyt el Kaposvárott.

Fontosabb díjak, elismerések:

1941 – Baumgarten-díj

1960, 1975 – József Attila-díj

1971 – Tab díszpolgára

1971 – a Munka Érdemrend arany fokozata

1973 – Kaposvár díszpolgára

1977 – a Somogy Megyei Tanács Művészeti Díja

1981 – Szocialista Hazáért Érdemérem

1983 – a Művészeti Alap Nagydíja

1985 – Déry Tibor-díj

1986 – a Magyar Népköztársaság aranykoszorúval díszített Csillagrendje

1991 – a Magyar Köztársaság babérkoszorúval díszített Zászlórendje

1991 – Kossuth-díj

2001 – Balatongyörök díszpolgára

 

Az életrajzot Bengi László írta.

 

Bibliográfia

Önálló kötetek

A somogyi Nagyberek. Adatok a somogyi Nagyberek gazdaság- és településföldrajzához. (Doktori értekezés.) Pécs. 1934. Kultúra Könyvnyomdai Műintézet, 40 p. (Specimina Dissertationum Facultatis Philosophicae Regiae Hungaricae Universitatis Elisabethinae Quinqueecclesiensis, 51 p.)

Kút. Versek. Ill.: Halvax Gyula. Kaposvár. 1935. Kaposvári Katolikus Szabadegyetem, 64 p. (Pannon Múzsa könyvtára 1.)

Kakuk a dombon. Versek. Kaposvár. 1937. Berzsenyi Társaság, 80 p.

Május. Versek. Pécs. 1939. Janus Pannonius Társaság, 64 p. (A Janus Pannonius Társaság Könyvtára 10.)

Családfa helyett. Válogatott és új versek. Bp. 1941. Bolyai Akadémia, 80 p. (Bolyai Könyvek.)

Vágják a berket. Kisregény. Bp. 1942. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 60 p. (Diárium Könyvtár.)

Hold és hárs. Versek. Kaposvár. 1943. Bolyai Akadémia, 100 p. (Bolyai Könyvek.)

Polgárjelöltek. Regény. Bp. 1945. Magyar Élet, 394 p. = 2. kiadás a Színház az „Ezüst Kancsó”-ban című regénnyel együtt: Polgárjelöltek. Színház az „Ezüst Kancsó”-ban. Regények. Ill.: Würtz Ádám. Bp. 1979. Magvető, 464 p.

Se ég se föld. Versek. Bp. 1947. Egyetemi Nyomda, 112 p.

Az emberekhez. Válogatott és új versek. Bp. 1955. Szépirodalmi, 212 p.

Egry József – Takáts Gyula: Vizitükör. Rajzok és versek. Pécs. 1955. Dunántúli Magvető, 40 p. = 2., reprint kiadás. Utószó: Tüskés Tibor. Kaposvár. 1986. Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár. (Pannónia Könyvek.)

Színház az „Ezüst Kancsó”-ban. Regény. Ill.: Kass János. Bp. 1957. Magvető, 154 p. = 2. kiadás a Polgárjelöltek című regénnyel együtt: Polgárjelöltek. Színház az Ezüst Kancsó-ban. Regények. Ill.: Würtz Ádám. Bp. 1979. Magvető, 464 p.

Rózsává lett róka. Gyermekversek. Ill.: Szántó Piroska. Bp. 1958. Móra, 60 p.

Mézöntő. Versek. Bp. 1958. Szépirodalmi, 182 p.

Képek és versek útjain. Tanulmányok, esszék, műfordítások. Bev.: Kanyar József. Kaposvár.1961. Somogy Megyei Tanács VB Műv. Oszt., 72 p. (Somogyi Almanach 6.)

Virágok virága. Új versek. Bp. 1961. Szépirodalmi, 128 p.

Kinek könnyebb? Novellák. Bp. 1963. Szépirodalmi, 244 p.

Évek, madarak. Válogatott versek. Bp. 1965. Szépirodalmi, 400 p.

Egy flóbertpuska története. (Ifjúsági) regény. Ill.: Würtz Ádám. Bp. 1967. Móra, 156 p.

Villámok mértana. Versek. Ill.: Szántó Piroska. Bp. 1968. Szépirodalmi, 200 p.

A tündérhal és a háló. Balatoni halászrege. Ill.: Bartha László. Bp. 1968. Móra, 40 p.; 2. kiadása: ua., 1983.

Vitorlás a berken. (Ifjúsági) regény. Ill.: Würtz Ádám. Bp. 1971. Móra, 228 p.; 2. kiadása: ua., 1978. 216 p.

Egy kertre emlékezve. Művek és mesterek között. Tanulmányok, esszék. Bp. 1971. Szépirodalmi, 388 p.

Sós forrás. Versek. Ill.: Würtz Ádám. Bp. 1973. Szépirodalmi, 136 p.

Dorombol a hold. Gyerekversek. Ill.: Szántó Piroska. Bp. 1973. Móra, 40 p.; 2. kiadása: ua., 1979.

Száz nap a hegyen. Versek. Ill.: Würtz Ádám. Bp. 1975. Szépirodalmi, 160 p.

Hódolat Berzsenyi szellemének. Versek és tanulmányok. Kaposvár. 1976. Somogy megyei Nyomda, 52 p. (Somogyi Almanach 24.)

Fogadj be világ. Versek. Békéscsaba. 1976. Megyei Könyvtár, 10 p. (Poesis Hungarica 1. sor. 7.)

Vulkánok, fügefák. Régi és új versek. Ill.: Szántó Piroska. Bp. 1978. Szépirodalmi, 560 p.

A harmónia keresése. Esszék, tanulmányok. Bp. 1979. Szépirodalmi, 400 p.

A semmi árnyéka. Versek. Bp. 1980. Szépirodalmi, 252 p.

Százhúsz vers. Versek. Bp. 1980. Magvető, 216 p.

Kimondani. Versek. Ill.: Würtz Ádám. Pécs. 1981. Szikra Nyomda, 30 p.

Helyettük szóljál. Versek. Bp. 1982. Szépirodalmi, 160 p.

A rejtett egész. Versek. Bp. 1984. Szépirodalmi, 144 p.

Helyét kereső nemzedék. Költők levelei 1934–1949. Utószó: Pomogáts Béla. Bp. 1984. Magvető, 344 p.

Tükrök szavabetűk arca. Jegyzetek–válaszok. Vallomások. Bp. 1985. Szépirodalmi, 340 p.

Felhők Árkádiából. Összegyűjtött versek 1930–1967. Ill.: Szántó Piroska. Bp. 1986. Szépirodalmi, 480 p.

Somogyi pásztorvilág. Tanulmány. Kaposvár. 1986. Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága, 128 p.

Más távlat. Összegyűjtött versek 1967–1983. Ill.: Szántó Piroska. Bp. 1987. Szépirodalmi, 416 p.

Kövül az idő. Új versek. Bp. 1989. Szépirodalmi, 184 p.

Szonettek a Styxen túlra. Versek. Ill.: Würtz Ádám. Bp. 1990. Magvető, 116 p.

Versek Drangalagból. Versek. Bp. 1991. Szépirodalmi, 128 p.

Csokonai Somogyban. Tanulmány. Kaposvár. 1993. Kaposvári Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola, 32 p.

Az innen és a túl. A szerző válogatása életművéből. Versek. Bp.–Ungvár. 1994. Trikolor–Intermix, 168 p. (Örökségünk.)

Az igazi poézis keresése. Írások Berzsenyi Dánielről. Tanulmányok. Szerk.: Tüskés Tibor. Ill.: Martyn Ferenc. Pécs–Kaposvár. 1994. Baranya Megyei Könyvtár–Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság, 110 p. (Pannónia Könyvek.)

Csu és Drangalag. Új versek. Ill.: Egry József és Würtz Ádám. Pécs. 1996. Pro Pannonia Kiadói Alapítvány, 80 p. (Pannónia Könyvek.)

Rajz és líra. T. Gy. kiállítása. Kálmán Imre Múzeum, Siófok, 1996. november 20–1997. február 28. Siófok. 1996. Kálmán Imre Múzeum, 16 p.

Már Drangalag viszi. Új versek. Bp. 2001. Nap Kiadó, 128 p.

Emlékek életrajza. Esszék, visszaemlékezések. Kaposvár. 2002. Berzsenyi, 154 p.

 

Öt esztendő Drangalagban. Naplójegyzetek. Pécs. 2005. Pro Pannónia Kiadói Alapítvány, 304 p.

Bacchus könyve. Becehegyi emlékek. (Takáts Gyula becehegyi vendégkönyve.) 2006. Kaposvár. Berzsenyi, 128. p.

Hol is a Volt. Új versek. Pécs. 2007. Pro Pannonia Kiadói Alapítvány, 64 p.

Fodor András és Takáts Gyula levelezése 1948–1997. Pécs. 2007. Pro Pannónia Kiadói Alapítvány, 536 p.

Csorba Győző és Takáts Gyula levelezése 1941–1991. Pécs. 2008. Pro Pannónia Kiadói Alapítvány, 224 p.

Takáts Gyula válogatott versei. Szerk.: Oláh János. Bp. 2010. Magyar Napló, 250 p.

A hasznos szép. Versek a népművészetről és a néphagyományról. Vál. és bev.: Pomogáts Béla. Kaposvár. 2011. Berzsenyi, 68 p.

 

A bibliográfiát összeállította Bengi László.

 

Szakirodalom

Digitalizált szakirodalom

Pomogáts Béla: Búcsú Takáts Gyulától. Somogy, 2009/1. (Elhangzott Takáts Gyula temetésén, 2008. november 27-én, Kaposvárott.)

Vasy Géza: Takáts Gyula ravatalánál. (Elhangzott Takáts Gyula temetésén.)

Szakirodalom

Bibliográfiák

Takáts Gyula. Bibliográfia. Összeáll.: Magyar Józsefné. Kaposvár. 1981. Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár, 124 p. (Somogyi bibliográfiák 9.)

Takáts Gyula. Bibliográfia 1981–1991. Összeáll.: Magyar Józsefné. Kaposvár. 1992. Megyei és Városi Könyvtár, 44 p. (Somogyi bibliográfiák 9/B.)

Takáts Gyula bibliográfia. 1992–2002. Összeáll.: Köpflerné Szeles Judit. Kaposvár. 2003. Megyei és Városi Könyvtár, 72. p. (Somogyi bibliográfiák.)

Monográfiák, tanulmánygyűjtemények

Bertók László: Takáts Gyula írói útja. Főiskolai szakdolgozat. 1963. 36 p. [Kézirat – hozzáférhető a Kaposvári Megyei Könyvtárban.]

Laczkó András: Takáts Gyula. Bp. 1976. Akadémiai, 182 p. (Kortársaink.)

Takáts Gyula 70 éves. Szerk.: Lackó András. Kaposvár. 1981. Kaposvári Miniatűr Könyvgyűjtő Klub, 74 p.

Pomogáts Béla: Otthon a világban. Írások Takáts Gyuláról. Kaposvár. 1986. Somogy Megyei Nyomdaipari Vállalat, 64 p. (Somogyi Almanach 42.)

Csányi László: Takáts Gyula világa. Tanulmányok. Kaposvár. 1991. Somogy Megyei Könyvtár, 110 p.

Tüskés Tibor: A hasznos szép költője. Írások Takáts Gyuláról. Kaposvár. 1996. Megyei és Városi Könyvtár, 166 p.

Lackó András: Keressük a Heszperidák kertjét! Pályaképvázlat Takáts Gyuláról. Kaposvár. 1996. Kaposvár Önkormányzata, 196 p.

Csűrös Miklós: „A teljes részei”. Írások Takáts Gyuláról. Pécs. 2009. Pro Pannonia Kiadói Alapítvány, 160. (Pannónia könyvek.)

Esszék, tanulmányok, kritikák

Radnóti Miklós: Takáts Gyula: Kút. Nyugat, 1935/8. II. 133–134. p. = R. M.: Próza. Novellák és tanulmányok. Szerk.: Réz Pál. Bp. 1971. Szépirodalmi, 453–454 p.

Weöres Sándor: Takáts Gyula: Kút. Magyar Minerva, 1935/7. 223–224. p.

Jékely Zoltán: Takáts Gyula: Kút. Napkelet, 1936/9. 636–637. p. = J. Z.: A Bárány vére. Bp. 1981. Szépirodalmi, 266–268. p.

Vas István: Takáts Gyula: Kakuk a dombon. Nyugat, 1938/1. I. 74–75. p. = V. I.: Évek és művek. Kritikák és tanulmányok 1934–1956. Bp. 1958. Magvető, 41–44. p. = V. I.: Az ismeretlen isten. Tanulmányok 1934–1973. Bp. 1974. Szépirodalmi, 752–755. p. = V. I.: Tengerek nélkül. Tanulmányok. Bp. 1978. Szépirodalmi, 40–42. p. (Vas István összegyűjtött munkái 4.)

Várkonyi Nándor: Takáts Gyula: Május. Nyugat, 1939/8. II. 118–119. p.

Kelemen János: Takáts Gyula: Családfa helyett. Nyugat, 1941/8. 565–566. p.

Sőtér István: Takáts Gyula: Hold és hárs. Magyar Csillag, 1943/16. II. 241–242. p. = Válasz, 1948/10–11. II. 769–770. p. = S. I.: Négy nemzedék. Bp. 1948. Parnasszus, 194–195. p. = S. I.: Tisztuló tükrök. A magyar irodalom a két világháború között. Bp. 1966. Gondolat, 284–285. p.

Kulcsár Adorján: Takáts Gyula prózája. (A Polgárjelöltekről.) Diárium, 1947/1. 40. p.

Hamvas Béla: Takáts Gyula: Se ég se föld. Diárium, 1947/3. 136. p.

Várkonyi Nándor: Takáts Gyula válogatott versei.(Az emberekhez című kötetről.) Dunántúl, 1956/15. 79–86. p.

Fodor András: Vizitükör. Csillag, 1956/1. 197–199. p.

Rónay György: Az olvasó naplója. (A Mézöntőről.) Vigilia, 1958/12. 754–756. p.

Simon István: Költő a tájban. Takáts Gyula költészetéről. Kortárs, 1961/5. 764–768. p. = S. I.: A virágfa árnyékában. Tanulmányok, kritikák, cikkek 1953–1963. Bp. 1964. Szépirodalmi, 148–159. p.

Domokos Mátyás: Takáts Gyula: Kinek könnyebb? Jelenkor, 1963/5. 473–475. p.

Szeghalmi Elemér: Takáts Gyula: Évek, madarak. Kortárs, 1965/8. 1326–1330. p. = Sz. E.: Freskó és pasztell. Bp. 1971. Ecclesia, 114–120. p.

Rónay György: Takáts Gyuláról. A Könyv, 1965/8. 266–268. p. = Jelenkor, 1968/1. 58–61. p. = R. Gy.: Olvasás közben. Bp. 1971. Magvető, 227–237. p.

Hallama Erzsébet: Takáts Gyula: Egy flóbertpuska története. Jelenkor, 1968/6. 562–563. p.

Rónay György: Az olvasó naplója. (A Villámok mértana kötetről.) Vigilia, 1968/7. 490. p.

Rónay László: Virágba borult kert. Jelenkor, 1972/2. 172–176. p.

Fioláné Komáromi Gabriella: Takáts Gyula: Dorombol a hold. Somogy, 1973/2. 123–124. p.

Fodor András: Mézöntő. Takáts Gyula költeményének elemzése. Jelenkor, 1973/3. 228–234. p. = F. A.: Futárposta. Bp. 1980. Szépirodalmi, 111–121. p. = Miért szép? Verselemzések napjaink magyar költészetéből. Szerk.: Detre Zsuzsa, Bárány György. Bp. 1981. Gondolat, 116–126. p.

Fodor András: Takáts Gyuláról. Kortárs, 1973/4. 654–661. p. = F. A.: A nemzedék hangján. Bp. 1973. Szépirodalmi, 7–27. p.

Ágh István: Becehegyi vendéglátó.Takáts Gyula: Sós forrás. Élet és Irodalom, 1973/17. 11. p.

Bécsy Tamás: Takáts Gyula: Sós forrás. Kritika, 1973/10. 24. p.

Rónay László: Sós források vizein. Takáts Gyula életútja. = R. L.: Hűséges sáfárok. Bp. 1975. Szépirodalmi, 321–341. p.

Csűrös Miklós: „Száz nap a hegyen”. Takáts Gyula új verseiről. Somogy, 1975/4. 22–28. p.

Albert Zsuzsa: „A valóságból a valót…”Takáts Gyula: Száz nap a hegyen. Könyvvilág, 1975/5. 3. p.

Bécsy Ágnes: Takáts Gyula: Hódolat Berzsenyi szellemének. Irodalomtörténet, 1978/2. 559–562. p.

Lengyel Balázs: Hegyen, tó fölött.Takáts Gyula: Vulkánok, fügefák. Élet és Irodalom, 1978/12. 11. p. = L. B.: Közelképek. Válogatott tanulmányok. Bp. 1979. Szépirodalmi, 289–293. p. = L. B.: Zöld és arany. Válogatott esszék. Bp. 1988. Magvető, 421–425. p.

Kenyeres Zoltán: A hűség természete.Takáts Gyula: Vulkánok, fügefák. Új Írás, 1978/9. 115–117. p. = K. Z.: A lélek fényűzése. Bp. 1983. Szépirodalmi, 195–200. p.

Csűrös Miklós: A létezés varázsának költészete.Takáts Gyula: Vulkánok, fügefák. Jelenkor, 1978/9. 845–855. p. = Cs. M.: Színképelemzés. Bp. 1984. Szépirodalmi, 7–31. p.

Wéber Antal: Takáts Gyula regényeiről. (Polgárjelöltek; Színház az „Ezüst Kancsó” -ban.) Kritika, 1979/12. 28. p.

Csűrös Miklós: Takáts Gyula: A semmi árnyéka. Somogy, 1980/3. 99–101. p.

Rába György: Takáts Gyula arcképéhez. Jelenkor, 1981/2. 103–106. p. = R. Gy.: Csönd herceg és nikkel szamovár. Bp. 1986. Szépirodalmi, 253–258. p.

Pethő Bertalan: Takáts Gyula lét-kérdéseihez. Jelenkor, 1981/2. 107–113. p.

Takáts Gyula: Fakutyán, fényben. A versről a költővel Domokos Mátyás beszélget. Jelenkor, 1981/2. 114–120. p. = Domokos Mátyás – Lator László: Versekről, költőkkel. Bp. 1982. Szépirodalmi, 114–127. p.

Nádor Tamás: Ex libris Takáts Gyula. Beszélgetés. Új Írás, 1981/2. 122–128. p.

Makay Gusztáv: Egy költő, aki hű maradt önmagához.Takáts Gyula: Százhúsz vers. Jelenkor, 1981/6. 564–568. p.

Mészáros Sándor: Takáts Gyula: Helyettük szóljál. Alföld, 1983/3. 75–76. p.

Kerék Imre: Takáts Gyula: A rejtett egész. Dunatáj, 1984/4. 61–65. p.

Károlyi Csaba: Takáts Gyula: Más távlat. Kortárs, 1987/9. 159–162. p.

Tandori Dezső: Takáts Gyula: Kövül az idő. Kortárs, 1989/11. 163–165. p.

Jánosy István: Deus sive natura.Takáts Gyula: Szonettek a Styxen túlra. Dunatáj, 1991/1. 72. p.

Bodor Béla: Takáts Gyula: Szonettek a Styxen túlra. Kortárs, 1991/2. 152–154. p.

Lator László: Takáts Gyula láthatatlan műhelyei. [Verselemzés: Vihar előtt.] Holmi, 1991/2. 132–134. p. = Látóhatár, 1991/4. 10–14. p. = L. L.: Költők, versek, barátaim. Bp. 1993. Európa, 128–133. p.

Kulcsár Szabó Ernő – Varga Lajos Márton: Kifogni a lét tragikumán.Takáts Gyula: Versek Drangalagból. Jelenkor, 1991/7–8. 665–668. p.

Kabdebó Lóránt: Árkádia tárlatai. Jelenkor, 1992/6. 553–561. p.

Weber József: Az igazi város. Takáts Gyula regényeiről. Somogy, 1996/1. 17–21. p.

Nagy Imre: Csu Fu és a füge ága.Takáts Gyula: Csu és Drangalag. Jelenkor, 1996/7–8. 728–731. p.

Szentmártoni János: „A szárny reménye tart”. Takáts Gyula: Már Drangalag viszi. Magyar Napló, 2001/2.

Csűrös Miklós: A föld kérdő reménye.Takáts Gyula: Emlékek életrajza. Holmi, 2002/12. 1629–1632. p.

 

A szakirodalmat összeállította Bengi László.

 

Fotók

Borítók

Kéziratok

Szakértő