Szécsi Margit

Digitalizált művek

Tematikus keresés

A Szerző művei listán hozzáférhető a szerző összes, a DIA adatbázisában elérhető önálló alkotása (regény, novella, vers stb.).

A Szerző kötetei lista a szerző könyveinek új szövegkiadását tartalmazza.

Keresés a művekben

Keresés szűrése

Életrajz

Szécsi Margit (Budapest, 1928. május 28. – Budapest, 1990. november 23.)

Háromszoros József Attila-díjas költő. A Digitális Irodalmi Akadémia 2020. június 4-én posztumusz tagjává választotta.

*

Szélig Margit néven született 1928. május 28-án Pestszentlőrincen Szélig Ferenc asztalosmester és Pálfi Margit gyermekeként. Előbb a Rendessy-telepi iskolában, majd a Pestszentlőrinci Magyar Királyi Állami Polgári Leányiskolában tanult.

1945-ben belépett a Szociáldemokrata Pártba, és három éven keresztül tisztségviselőként dolgozott. 1948-ban beiratkozott a budapesti bölcsészkarra. Első versei az Új Időkben jelentek meg, majd a Csillagban kezdett rendszeresen publikálni. Tagja lett a népi kollégiumok mozgalmának.

1949-ben politikus nagybátyja, Szélig Imre emigrálását követően Szécsire változtatta családnevét. 1951-ben félbeszakította egyetemi tanulmányait, és a Csillag szerkesztője lett. Ugyanebben az évben az Írószövetség megbízásából fizikai munkát vállalt a Dunai Vasmű építésénél. 1952-ben a Magyar Írók Szövetsége Fiatal Írók Munkaközösségének tagja, valamint rövid ideig a pécsi kultúrház vezetője lett. 1952. augusztusában házasságot kötött Nagy Lászlóval, akivel már Budapesten költöztek össze. 1952 októberében kilépett a pártból. 1953. január 25-én megszületett fia, András. Ez évtől kezdve írásaiból élt.

1955-ben Zuglóba költöztek, és Március címmel megjelent az első verseskötete. 1957-ben József Attila-díjjal tüntették ki. 1959-ben a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja Irodalmi Szakosztályának tagja lett. 1967-től Óbudán éltek. 1968-ban és 1977-ben ismét József Attila-díjat kapott.

1978-ban meghalt a férje, hagyatékának gondozását magára vállalta. Az 1980-as években a Magyar Írószövetség Választmányának tagja volt, valamint részt vett az ellenzékiek által szervezett lakiteleki találkozón. 1988-ban Magyar Művészetért-díjjal tüntették ki. 1990. november 22-én hunyt el Budapesten.

*

Szécsi Margit verseit formai alapon két kategóriára lehet osztani: rövidebb és hosszabb versekre. Míg rövidebb verseire a kötött forma, addig a hosszabbakra (az életmű elejét és végét leszámítva) a szabadverses szerkezet a jellemző. A rövidebb és a hosszabb versek nem csak formailag, hanem retorikai-poétikai értelemben is élesen elkülönülnek egymástól. Szécsi rövidebb, rendszerint vidéki miliőket, természeti képeket megjelenítő verseinek metaforikus-allegorikus nyelvezete leginkább a korai modernek (pl. Juhász Gyula) stílusát idézi. Ezzel szemben a hosszúversek szürrealista képalkotása Kassák Lajos és Juhász Ferenc hatásáról tanúskodik. Egy-egy radikálisabb darabban pedig még az amerikai beatnemzedék poétikai jegyei is felismerhetők (pl. Pörlekedés az ifjúságért). Mindezek mellett a rövidebb és hosszabb versek nyilvánvaló közös metszete a frekventált szerelmi tematika.

Szécsi első három kötetében (Március, 1955; Angyalok strandja, 1956; Páva a tűzfalon, 1958) a költői perspektíva a személytelenre és a közösségire irányul. Rövidebb versei természeti erők és ember előtti tájak játékát viszi színre, míg hosszabb szövegei közösségi tapasztalatokat jelenítenek meg. Első kötetének Reflektorfényben című ciklusa például a Dunai Vasmű építésének körülményeit dokumentálja, szociografikus és szürreális-látomásos elemeket vegyítve egymással.

Szécsi költői fókusza az 1965-ös A trombitákat összesöprik című kötettel változik meg, és személyes problémák irányába tolódik. Lírája innentől egy hangsúlyosan individuális költői póz köré szerveződik. Ennek a póznak az erkölcsi következetességből fakadó kívülállás, kirekesztettség az alapképzete, különböző modalitásai pedig a profetikusságtól egészen a sértődöttségig terjednek. E kívülállás személyes referenciái rejtve maradnak, ám politikai síkján viszonylag nyilvánvalóan a népi mozgalmak kiüresedése és elfojtottsága problematizálódik.

Szécsi lírájának ellen- és kívülálló, már-már önvédelmi hangoltságát a hetvenes évek végére mitikus-filozofikus tartalmak kezdik oldani. Az elvont fogalmi struktúrák és absztrakt képzetek sűrűsödésével párhuzamosan szinte teljesen eltűnik verseiből az a karakteresen anyagias (talán József Attilától örökölt) szemlélet, amely lírájának sokáig meghatározó (és a kortársaktól talán a leginkább elütő) összetevője volt. Kései köteteiben a szegénység tárgyi kirekesztettségéről végleg a mellőzöttség szimbolikus kirekesztettségére kerül át a hangsúly.

2008-ban a Holnap Kiadó gondozásában jelentek meg Szécsi összegyűjtött prózai munkái: a Tenger véled! című kötet visszaemlékezéseket, életrajzi feljegyzéseket, költői elmélkedéseket, műhelyjegyzeteket, cikkeket, valamint interjúkat tartalmaz.
 

Fontosabb díjak, elismerések:

1957, 1968, 1977 – József Attila-díj

1979 – Radnóti-díj

2005 – Magyar Örökség díj

 

Az életrajzot Csete Soma írta.

Bibliográfia

Önálló kötetek

Március. Versek. Budapest. 1955. Szépirodalmi, 84 p.

Angyalok strandja. Versek. Budapest. 1956. Magvető, 75 p.

Páva a tűzfalon. Versek. Budapest. 1958. Szépirodalmi, 112 p.

A trombitákat összesöprik. Versek. Budapest. 1965. Magvető, 141 p.

Új heraldika. Összegyűjtött versek. (Ill.: Nagy László.) Budapest. 1967. Magvető, 295 p.

A nagy virágvágó gép. Versek. (Ill.: Nagy László.) Budapest. 1969. Magvető, 93 p.

Eszem a gesztenyét. Verses mese. (Ill.: Réber László.) Budapest. 1971. Móra, 45 p. = ua. PozsonyBudapest. 1971. MadáchMóra, 45 p.= In: Szécsi Margit: Eszem a gesztenyét – Nagy László: Csodamalac. (Ill.: Nagy András, szerk.: Nagy Borbála Réka.) Budapest. 2009. Holnap, 60 p.

A Madaras Mérleg. Versek. Budapest. 1972. Magvető, 121 p.

Szent Búborék. Versek. Budapest. 1974. Magvető, 98 p.

Birodalom. Versek. Budapest. 1976. Magvető. 103 p.

Mit viszel, folyó? Válogatott versek. Budapest. 1978. Magvető, 367 p.

A Rózsaszínű Dzsip. Versek. Budapest. 1982. Magvető, 80 p.

Költő a Holdban. Összegyűjtött versek. Budapest. 1984. Magvető, 501 p.

A Betlehem-blues. Versek. Budapest. 1986. Magvető, 65 p.

A csillagos Golgota. Versek. (Sajtó alá rend.: Buda Ferenc.) Budapest. 1993. Helikon, 78 p.

Szécsi Margit válogatott versei. (Vál.: Nagy András és Tarján Tamás.) Budapest. 2002. Holnap, 187 p.

Vadak jegyében. Összegyűjtött versek. (Ill. Nagy László.) Budapest. 2003. Holnap, 537 p.

Tenger véled! Szécsi Margit prózai írásai. (Vál. és a jegyz. kész.: Nagy András, szerk. és utószó: Jánosi Zoltán.) Budapest. 2008. Holnap, 298 p.

 

Festmény

Fotók

Borítók