Sütő András

1927. június 17-én született Romániában, a mezőségi Pusztakamaráson (Cămăraşu). Szülei: Sütő András, Székely Berta. 1940 őszétől a nagy hagyományú nagyenyedi Református Kollégium diákja. 1945 januárjában beiratkozik a kolozsvári Református Gimnáziumba, s még ugyanabban az esztendőben, 18 éves korában, a Világosság közli első írását, Levél egy román barátomhoz címmel. 1948–49-ben a kolozsvári Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola rendező szakos hallgatója. Rövid ideig a bukaresti Ifjú Munkás munkatársa. 1945–47-ben internátusa, szellemi otthona a népi írók kultuszát valló Móricz Zsigmond Kollégium. Tanulmányait megszakítva lapszerkesztést vállal: 1949-től a Falvak Népe című hetilap főszerkesztője. 1951-ben – a szerkesztőség áthelyezésével – Bukarestbe költözik. Szüleit kuláklistára téve üldözik: tiltakozásul lemond a főszerkesztői posztról. Lemondását nem fogadják el, szüleit azonban rehabilitálják. Az „osztályharc fokozásával” járó sajtókövetelmények miatt 1953-ban újból lemond, elfogadják: a továbbiakban lapjának kulturális rovatában dolgozik. Hajdu Győző meghívására az Igaz Szó című irodalmi havilap munkatársaként 1954 elején Marosvásárhelyre költözik. A város volt haláláig otthona.

Írói indulásának zsengéit 1948-tól az Utunk közli Kolozsvárott: első megjelent novellája a Hajnali győzelem (Utunk, 1948/22). 1950-ben jelenik meg (Hajdú Zoltánnal közösen) első drámája, a Mezítlábas menyasszony. Első novelláskötete az Emberek indulnak (1953), elbeszéléseinek, karcolatainak második gyűjteménye az Egy pakli dohány (1954). Kritikai szellemű, Félrejáró Salamon (1955) című elbeszélése alapján film készül Turcu György rendezésében: a művet, bukaresti bemutatója után – ellenséges produkciónak titulálva – betiltják (1956). 1958-ban képeslap elindítására kap megbízatást: a Művészet, illetve 1959-től az Új Élet főszerkesztője 1989 júniusában történt lemondásáig. Több színpadi játékot ír az ötvenes-hatvanas évek fordulóján: Fecskeszárnyú szemöldök (1958); Szerelem, ne siess! (1961), s a kettőből ötvözött Tékozló szerelem (1962).

A hatvanas évek második felétől képviselő: Olaszországban, Iránban, az NDK-ban jár parlamenti, illetve írói küldöttségek tagjaként. 1967: a Pompás Gedeon bemutatója Marosvásárhelyt Harag György rendezésében. A nagysikerűnek induló előadás-sorozat elején a darabot betiltják. 1972-ben nyugat-európai, 1973-ban újvidéki, továbbá amerikai és kanadai irodalmi körúton jár. Úti élményeiről jelentős esszék íródnak (Perzsák, Az Angyalvár kulcsai, Fekete rózsák – Auschwitz és Az utolsó köntös – Weimar).

A hatvanas évek gyér terméséből említendő néhány vidám, poétikus egyfelvonásos: a Fügedes-szatírák, a későbbi Vidám sirató egy bolyongó porszemért (1976) színpadi ősmozzanatai, vagy drámai szövetű elbeszélése, a Zászlós Demeter ajándék élete.

1970-ben jelenik meg Anyám könnyű álmot ígér című naplóregénye a bukaresti Kriterion Kiadónál. Számos idegen nyelvre is lefordítva évtizedek óta ér meg új s új kiadást. Úti élményeiről készült esszéit teszi közzé Rigó és apostol (1970), Istenek és falovacskák (1973) című köteteiben. 1974-ben adja közre a Kleist-elbeszélés nyomán írt Egy lócsiszár virágvasárnapja című drámáját, s a drámát újabbak követik az évtized végéig: Csillag a máglyán, Káin és Ábel, A szuzai menyegző. A tetralógiaként is értelmezett sorozat első darabjának ősbemutatóját a kaposvári színházban tartották Zsámbéki Gábor rendezésében (1974). Kolozsvárott Harag György indított sorozatot a kaposvárihoz hasonló, évekig tartó közönségsikerrel. A szerző és rendező alkotói-baráti együttműködését Harag György korai halála szakította meg (1985). A sepsiszentgyörgyi színház, Veress Dániel kezdeményezésére, teljességre törekvő sorozatban adja elő műveit. A szuzai menyegző előadását Marosvásárhelyt már nem engedélyezik (1980). Engedjétek hozzám jönni a szavakat (1977) című könyve a magyar nyelv szakrális erejét és szépségét idézi meg. Hegedüs László fordításában románul is megjelenik a mű – vesztére. Második kiadását a cenzúra már nem engedélyezi.

Az erdélyi magyarság egyenjogúsági érdekeinek jobb védelmi reményével a hetvenes-nyolcvanas években országos képviseleti testületek tagjaként áll ki szóban és írásban a teljes anyanyelvi oktatás, a nyelvhasználati jogok mellett, s írja memorandumait, tiltakozásait, közli írásait külföldön is a nemzetiségi jogfosztások ellen. Király Károllyal való együttműködésében Illyés Gyula is aktív támogatója. Elszigetelésének folyamatában új színdarabjainak előadását megtiltják, könyveit a cenzúra nem engedélyezi. A diktatúra éveiben utolsó, Romániában megjelent kötete az Évek – hazajáró lelkek (1980). Ezután – a törvényes tiltással dacolva – minden munkáját Magyarországon jelenteti meg, új színdarabjait is ott játsszák. Sok éves együttműködése a Nemzeti Színházzal; politikai kiáltványainak rádiós megszólaltatásában (is) Sinkovits Imrével; a politikai vihart kavaró Advent a Hargitán című színmű bemutatása 1986. január 2-án valósággal közéleti fordulatot jelentett a határokon túli magyarsággal kapcsolatos budapesti politikában. A román hatóságok tiltakozása ellenére bemutatott Advent… 1997-ig szerepelt folyamatosan a színház repertoárján, eljutott számos határon túli magyar városba, Bécsbe, Párizsba, s a Nemzetiben 285 előadást ért meg. Az Álomkommandó 1987-es gyulai, majd vígszínházi s Aachenben tartott bemutatója, a hitleri holocaustot és a neofasizmus romániai árnyait is felidéző dráma csak fokozta a szerző elleni indulatokat Bukarestben. Lakásán, munkahelyén, sikaszói hétvégi házában lehallgató készülékeket helyeznek el. Két gyermeke családostul hányódik: orvos fia és menye moldvai és érchegységi munkahelyeken, pszichológus lánya diplomával gyári munkásként: végül Magyarországra távoznak. Konfliktusainak szaporodtával 1989 júniusában lemond főszerkesztői megbízatásáról; lakását belügyiek figyelik, vendégeit igazoltatják, a Kossuth rádióban Sinkovits Imre által beolvasott – az erdélyi magyar jogfosztottságot föltáró – írásai miatt a szeku tisztjei nyíltan fenyegetik, névtelen telefonálók halálát ígérik.

1989 decemberében, a diktatúra elleni felkelés idején népes küldöttség megy érte, kérik, szóljon a város főterén. 1990. február 10-én a marosvásárhelyi százezres, könyves-gyertyás tüntetés toborzója és szónoka. Március 19-én a Hodákról és Libánfalváról beszállított, felhergelt és leitatott csőcselék életveszélyesen megsebesíti, elveszíti fél szeme világát. Budapesten ápolják, majd Amerikában kezelik. 1990 novemberében Strasbourgban Catherine Lalumière-rel, az Európa Tanács főtitkárával találkozik, és beszámol neki a marosvásárhelyi eseményekről. Több nyílt levélben követeli az ártatlanul bebörtönzött magyarok szabadon bocsátását.

Az 1990-es évek első felében a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnöke és a Nemzetközi Transsylvania Alapítvány elnöke. Ekkortájt rendezi sajtó alá naplójegyzeteit, s azok Szemet szóért, illetve Heródes napjai címmel 1993-ban, illetve 1994-ben a debreceni Csokonai Kiadónál jelennek meg. 1993-ban megírja Az ugató madár című drámáját, majd a Balkáni gerlét, mely a Nemzeti Színház drámapályázatának megosztott első díját nyerte el, s 1998 októberében mutatták be. E darab végleges változata a szerző kísérőtanulmányával az 1999-es könyvnapon jelenik meg.

A csíkszeredai Neptun Könyvkiadó 2001-ben Száműzött könyvek sorozatcímmel elindítja azoknak a Sütő-könyveknek a kiadását, amelyek az 1989-es romániai rendszerváltás előtt csak Magyarországon jelenhettek meg.

2005 januárjától a Bukarestből Marosvásárhelyre került A Hét című hetilapban – főképpen Stefano Bottoni cikke nyomán – az „értelmiség hatalma, a hatalom értelmisége” alapgondolatú, a romániai ötvenes évek kisebbségi értelmiségi viszonyait górcső alá helyező, „múltfeltáró” szándék jegyében valóságos publicisztikai hadjárat indul ellene. A sokszor páratlanul nemtelen hangú-stílusú vita, melyet akár generációs csatának is nevezhetnénk a vitát kirobbantók és generálók jobbára fiatal kora okán, fél éven át több tucat vitacikket szült pro és kontra, s 2005 nyarán a múltfeltárás érdemleges eredménye nélkül hal el.

Monográfiát írt róla Görömbei András (1986), Bertha Zoltán (1995), Ablonczy László (Nehéz álom – Sütő András 70 éve –, 1997; második, bővített kiadás: Sütő András 75 éve alcímmel, 2002), Péter Orsolya (Csillagok a máglyán, 1997) és Lázok János (Sütő András drámatrilógiája, 1997). Lázok János elkészítette életművének bibliográfiáját is (1997).

Az Osztrák P.E.N. Club dísztagja volt (1990), a Magyar Örökség diploma tulajdonosa (1996). Tagja volt a Magyar Művészeti Akadémiának.

Hosszú betegség után, 2006. szeptember 30-án éjjel Budapesten hunyt el. Temetése október 7-én Marosvásárhelyen volt. Koporsója előtt reggel 8 órától róhatták le kegyeletüket tisztelői, barátai a Vártemplomban. Délután 2 órakor kezdődött a gyászszertartás, melyen Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházkerület volt püspöke, Sütő András jó barátja mondott gyászbeszédet. Az írótól Markó Béla, az RMDSZ elnöke, írótárs, Csoóri Sándor költő, Mircea Dinescu román író, Gálfalvi Zsolt, a Romániai Magyar P.E.N. Klub elnöke, Görömbei András debreceni irodalomtörténész, Kalász Márton, a Magyar Írószövetség elnöke búcsúzott. A budapesti – volt – Nemzeti Színház művészei nevében Kubik Anna színművésznő, a marosvásárhelyi színház Tompa Miklós Társulata nevében pedig Győrffy András emlékezett és emlékeztetett a drámaíró Sütő Andrásra. Akit a református temetőben, a Bolyaiak sírjának közelében helyeztek végső nyugalomra. A sírnál, melynek kopjafáját a háromszéki Balázs Antal készítette, Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője búcsúztatta Sütő Andrást. Koporsójára pusztakamarási és sikaszói földet is szórtak: keveredve a marosvásárhelyi temető földjével, legyen végső pihenőhelye a romániai és az egyetemes magyar irodalom egyik legnagyobb alakjának.

Fontosabb díjak, elismerések:

1951 – Állami-díj

1953 – Állami-díj (harmadik fokozat)

1978 – Füst Milán-jutalom

1979 – Herder-díj (Bécs)

1990 – Bethlen-díj

1992 – Kossuth-díj

1995 – Kisebbségekért-díj

1996 - Magyar Örökség díj (a Magyar Örökség és Európa Egyesület díja)

1997 – a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje

1997 – a Magyarság Hírnevéért-díj

2002 – Hazám-díj

2005 – a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje (polgári tagozat)

2006 - Magyar Kultúra Lovagja (a Falvak Kultúrájáért Alapítvány elismerése) - posztumusz

Az életrajzot Cs. Nagy Ibolya írta.

Bibliográfia

Önálló kötetek

Sütő András – Hajdu Zoltán: Mezítlábas menyasszony. Dráma. Bukarest. 1950.

Emberek indulnak. Elbeszélések. Bukarest. 1953.

Az új bocskor. Elbeszélések. Bukarest. 1954.

Egy pakli dohány. Novellák és karcolatok. Bukarest. 1954.

Félrejáró Salamon. Kisregény. Marosvásárhely. 1956.

Tártkarú világ. Válogatott elbeszélések. Bukarest. 1959.

Fecskeszárnyú szemöldök. Vidám játék. Bukarest. 1960.

Szerelem, ne siess! Vidám játék. Bukarest. 1961.

Tékozló szerelem. Vidám játék. Bukarest. 1963.

Pompás Gedeon. Vidám játék. Bukarest. 1968.

Misi, a csillagos homlokú. Elbeszélések. Bukarest. 1968.

Rigó és apostol. Úti tűnődések. Bukarest. 1970. Kriterion, 112 p.

Misi, a csillagos homlokú. Elbeszélések. Bukarest. 1972.

Istenek és falovacskák. Esszék, újabb úti tűnődések. Bukarest. 1973.

Nyugtalan vizek. Válogatott írások. Bukarest. 1975.

Itt állok, másként nem tehetek. Két dráma. (Egy lócsiszár virágvasárnapja. – Csillag a máglyán.) Bukarest. 1975.

Félszárnyú asszonyok. (Az Anyám könnyű álmot ígér című mű alapján színpadra alkalmazta Znorovszky Attila.) Bukarest. 1975.

Egy lócsiszár virágvasárnapja. – Csillag a máglyán. Bp. 1976. Magvető.

Engedjétek hozzám jönni a szavakat. – Jegyzetek hómezőn és porban. Bukarest. 1977. Kriterion.

Három dráma. (Egy lócsiszár virágvasárnapja. – Csillag a máglyán. – Káin és Ábel.) Bukarest. 1978.

Anyám könnyű álmot ígér. Naplójegyzetek. Bp. 1978. = 2. kiad.: 1981. = 3. kiad.: 1986. Szépirodalmi.

Káin és Ábel. – Anyám könnyű álmot ígér. Drámák. Bp. 1978. Magvető.

Nagyenyedi fügevirág. Esszék, úti tűnődések. Bp. 1978. Szépirodalmi.

Engedjétek hozzám jönni a szavakat. – Jegyzetek hómezőn és porban. Bp. 1980. Magvető.

Évek – hazajáró lelkek. Cikkek, naplójegyzetek 1953–1978. Bukarest. 1981.

A szuzai menyegző. Színmű. – Perzsák. Esszé. Bp. 1981. Szépirodalmi.

A szuzai menyegző. Bukarest. 1982.

Gyermekkorom tükörcserepei. Önéletrajzi írások. Bp. 1982. = 2. kiad.: Bp. 1984. Móra.

Az Idő markában. Esszék, naplójegyzetek. Bp. 1984. Szépirodalmi.

Kalandozások Ihajcsuhajdiában. Mesejáték. Bp. 1986. ILK.

Advent a Hargitán. Három játék. (Vidám sirató egy bolyongó porszemért. – Pompás Gedeon élete, halála és feltámadása. – Advent a Hargitán.) Bp. 1987. Szépirodalmi.

Sikaszói fenyőforgácsok. Cikkek, naplójegyzetek. Bp. 1987. ILK–Berzsenyi Társaság.

A lőtt lábú madár nyomában. Esszék, jegyzetek. Bp. 1988. Szépirodalmi.

Színművek. (Pompás Gedeon. – Egy lócsiszár virágvasárnapja. – Csillag a máglyán.) Bp. 1988. Szépirodalmi. (Életműsorozat.)

Anyám könnyű álmot ígér. Naplójegyzetek. Bp. 1989. Népszava.

Naplójegyzetek, 1989. április 30.–december 22. Bukarest. 1990.

Omló egek alatt. – Arcképvázlatok és tűnődések. – Gyászőrségben. Bp.–Bukarest. 1990. Szépirodalmi–Kriterion. (Életműsorozat.)

Sárkány alszik veled. Beszélgetések könyve. Bp. 1991. Szépirodalmi. (Életműsorozat.)

Mese és reménység. Válogatott elbeszélések. Pozsony. 1991.

Színművek. (Káin és Ábel. – A szuzai menyegző. – Az álomkommandó.) Bp. 1992. Szépirodalmi. (Életműsorozat.)

Szemet szóért. Dokumentumok, naplójegyzetek. Debrecen. 1993. Csokonai.

Az élet és halál kapuiban. Válogatott írások. Csíkszereda. 1993.

Csipkerózsika ébresztése. Arcképvázlatok, esszék, úti tűnődések. II. Bp. 1993. Szépirodalmi. (Életműsorozat.)

Heródes napjai. Naplójegyzetek az erdélyi magyarok exodusáról, 1984–1987. Debrecen. 1994. Csokonai.

Az utolsó köntös. Válogatott írások. Bp.–Ungvár. 1994. Trikolor–Intermix. (Örökségünk.)

Vadpávamenyegző. Igaz mesék, csodás történetek. Bp. 1994. Akadémiai.

Engedjétek hozzám jönni a szavakat. Bp. 1994. Akadémiai.

Színművek. (Vidám sirató egy bolyongó porszemért. – Advent a Hargitán. [Két változatban.] – Az ugató madár.) Bp. 1995. Akadémiai. (Életműsorozat.)

Anyám könnyű álmot ígér. Naplójegyzetek. Bp. 1996. Akadémiai. (Életműsorozat.)

Kék álhalál. Elbeszélések. Bp. 1997. Akadémiai. (Életműsorozat.)

Hargitai vadászkalandok. (Ill.: Csillag István.) Csíkszereda. 1997. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, 150 p. = (Ill.: Varga Tamás.) Szentendre. 2007. Cerkabella, 133 p.

Napló. Válogatás a Szemet szóért és a Heródes napjai című kötetből. Bp. 1998. Helikon. (Életműsorozat.)

Balkáni gerle. Dráma, napló. Bp. 1999. Helikon, 208 p.

Fülesek és fejszések között. Naplórészletek. Marosvásárhely. 1999. Impress. = 2. kiad.: Csíkszereda. 2001. Pallas-Akadémia.

Erdélyi változatlanságok. Esszék, cikkek, beszélgetések. Debrecen. 2001. Kossuth Egyetemi.

Kalandok könyve. (Hargitai vadászkalandok. – Vigyorgó búbánat.) Csíkszereda. 2001. Pallas-Akadémia. (Életműsorozat.)

Advent a Hargitán. Csíkszereda. 2001. Neptun. (Száműzött könyvek.)

Erdélyország mit vétettem I–II. (Az Erdélyi változatlanságok új kiadása.) Csíkszereda. 2002. Neptun Impex Rt. (Életműsorozat.)

Fülesek és fejszések között. Csíkszereda. 2003. Neptun. (Száműzött könyvek.)

Heródes napjai. Napló. (Bővített változat.) Csíkszereda. 2004. Neptun. (Száműzött könyvek.)

Anyám könnyű álmot ígér. Bp. 2005. Kossuth. (Kortárs klasszikusaink.)

Kalandok könyve. (Hargitai vadászkalandok. – Vigyorgó búbánat.) Csíkszereda. 2005. Neptun. (Száműzött könyvek.)

Létvégi hajrában. Esszék, jegyzetek, beszélgetések, levelek. Debrecen. 2006. Debreceni Egyetem-Kossuth Kiadó, 388 p.

Volt egyszer egy édesszájú medve. Mesék. Szentedre. 2006. Cerkabella, 61 p. = Szentedre. 2012. Cerkabella, 61 p.

Anyám könnyű álmot ígér. – Naplójegyzetek. Bp. 2008. Európa, 248 p. (Európa Diákkönyvtár.)

A készülődés éjszakái. Korai prózai munkák. Bp. 2008. Helikon, 400 p. (Sütő András összes művei 1.)

A máglya füstje. Drámatrilógia és vallomások. Bp. 2008. Helikon, 334 p. (Sütő András összes művei 2.)

Folyóiratokban megjelent művek

(Helikon, Igaz Szó, Korunk, Látó, Napsugár, Utunk)

Menyecskekérőben. Utunk, 1947/9. (ápr. 26.) 2. p.

Új pénz. Utunk, 1947/18. (szept. 6.) 2. p.

Népi kollégisták. Utunk, 1948/1. (jan. 10.) 3. p.

A piros gyöngysor. Utunk, 1948/20. (okt. 16.) 4. p.

Ökrösök és traktoristák. Utunk, 1948/22. (nov. 20.) 3. p.

Hajnali győzelem. Utunk, 1948/22. (nov. 20.) 11. p.

Válaszút a helyes úton. Utunk, 1949/2. (jan. 15.) 6. p.

Amit a téli csend takar. Utunk, 1949/3. (jan. 29.) 5. p.

Új barázdák fordulnak. Utunk, 1949/6. p. (márc. 12.) 11. p.

Éljen a Vörös Traktor ! Utunk, 1949/16. (aug. 6.) 9. p.

Ideje volt már… Utunk, 1949/17. (aug. 20.) 3. p.

A néphadsereg újonca voltam. Utunk, 1950/3. (febr. 11.) 7. p.

Megtelt a hombár. Utunk, 1950/24. (dec. 30.) 7. p.

Vita Horváth István regényéről. Utunk, 1951/4. (febr. 9.) 2. p.

Ez igy nem megy tovább. Utunk, 1951/11. (márc. 30.) 3. p.

Akik az álmainkat építik. Utunk, 1951/16–17. (máj. 4.) 5. p.

Marisán úr levelei. Utunk, 1951/18. (máj. 18.) 3. p.

A hetedik. Utunk, 1952/15. (ápr. 11.) 4. p.

Elnyílt már a rózsa. Utunk, 1952/52. (dec. 26.) 4. p.

Szabad legyen a mi szavunk. Utunk, 1953/4. (jan. 23.) 3. p.

Jövőnkért. Utunk, 1953/32. (júl. 31.) 1. p.

A legkedvesebb ajándék. Utunk, 1953/34. (aug. 14.) 4. p.

Egy pakli dohány. Utunk, 1953/42. (okt. 9.) 3. p.

Virágot megette a kanyar. Utunk, 1953/53. (dec. 25.) 3. p.

Új bocskor. Igaz Szó, 1954/4–5. 31. p.

Túróspuliszka. Utunk, 1954/15. (ápr. 9.) 3. p.

A dokumentum. Utunk, 1954/29. (júl. 16.)

Bukarestben. Igaz Szó, 1955/1. 48. p.

Egy csupor zsír. Igaz Szó, 1955/3. 36. p.

Az író illetékességéről. Igaz Szó, 1955/4. 101. p.

A lenini bizalom alapja. Igaz Szó, 1955/4. 3. p.

Hozzászólás Vargyas Áron felvételéhez. Vita. Utunk, 1955/13. (ápr. 1.) 2. p.

A harcban tanul meg a költő énekelni. Igaz Szó, 1955/5. 73. p.

Kritika vagy kriticizmus. Igaz Szó, 1955/6. 124. p.

Hazai képek. Igaz Szó, 1955/7. 111. p.

Félrejáró Salamon. Igaz Szó, 1955/10. 3. p.

Marosvásárhelyi levél. Igaz Szó, 1955/11. 10. p.

Félrejáró Salamon. Igaz Szó, 1955/11. 37. p.

Félrejáró Salamon. Igaz Szó, 1955/12. 28. p.

Egy versolvasó megjegyzései. Igaz Szó, 1956/2. 231. p.

A tanítónő és a tanító. Igaz Szó, 1956/3. 415. p.

Álmodozás az új korunkról. Utunk, 1956/35. (aug. 31.) 1. p.

Vörösmartytól a Székelyföldig. Igaz Szó, 1957/10. 635. p.

Jónás. Utunk, 1956/41. (okt. 12.) 3. p.

A mytilénei szerelmesek. Könyvkritika. Utunk, 1957/4. (jan. 26.) 2. p.

„Megszépült emlékek”. Igaz Szó, 1957/3. 476. p.

A nagyság igézete. Igaz Szó, 1957/12. 1102. p.

A mi tíz esztendőnk. Igaz Szó, 1957/12. 960. p.

Eső elől tóba? Igaz Szó, 1958/1. 93. p.

Közelebb a provinciához. Igaz Szó, 1958/2. 216. p.

Idegen életek küszöbén. Igaz Szó, 1958/3. 396. p.

Fecskeszárnyú szemöldök. Igaz Szó, 1958/12. 716. p.

Új bor. Igaz Szó, 1959/1. 87. p.

Nagyság és erő. Igaz Szó, 1959/3. 305. p.,

Két karcolat. Igaz Szó, 1959/3. 327. p.

Zászlós Demeter. Utunk, 1959/22. (jún. 11.) 4. p.

A nyugalom bajnoka. Igaz Szó, 1959/8. 311. p.

Művészsorsok. Utunk, 1959/34. (aug. 27.) 5. p.

A nyugalom bajnoka. Igaz Szó, 1959/9. 429. p.

Nyitott ablakok. Igaz Szó, 1959/10. 580. p.

Kései levél Balla Károlyhoz. Igaz Szó, 1959/11. 830. p.

Vagy alusznak, vagy nem hallják… Igaz Szó, 1959/12. 962. p.

Zászlós Demeter ajándék élete. Igaz Szó, 1960/5. 664. p.

Olvasás közben . Igaz Szó, 1960/6. 904. p.

S. A. – Hajdu Győző: Ars poetikák nyomában. Utunk, 1960/23. (jún. 10.) 4. p.

A kommunizmus röppályáján. Igaz Szó, 1960/7. 9. p.

Mindig a néppel. Igaz Szó, 1960/10. 537. p.

Az emberközelség melege. Igaz Szó, 1961/2. 168. p.

Jön a tenger! Igaz Szó, 1961/3. 323. p.

Decemberi emlék. Napsugár, 1961/5. 19. p.

A párt eszméinek vonzókörében. Igaz Szó, 1961/5. 690. p.

Laikus vázlat egy festő arcképéhez. Igaz Szó, 1963/5. 801. p.

Önéletrajz helyett. Igaz Szó, 1963/8. 243. p.

Anyám könnyű álmot ígér. Tudósítás a szülőföldről. Igaz Szó, 1964/12. 755. p.

Sorok Nagy Istvánhoz. Igaz Szó, 1964/2. 287. p.

A befejezett mű. Igaz Szó, 1964/8. 234. p.

Földosztók. Utunk, 1964/34. (aug. 21.) 5. p.

Élet és ábránd. Igaz Szó, 1964/9. 368. p.

Ion Creangă. Utunk, 1964/52. (dec. 25.) 1. p.

Anyám könnyű álmot ígér. Igaz Szó, 1965/1. 14. p.

Erős volt mindig. Utunk, 1965/13. (márc. 26.) 7. p.

5 éves írói tervem. Utunk, 1965/33. (aug. 13.) 7. p.

Szamár és pálmafa. Utunk, 1965/52. (dec. 31.) 3. p.

Davidov Rómában. Igaz Szó, 1966/1. 132. p.

A Korunk születésnapjára. Korunk, 1966. febr. 179. p.

Lírai napló. (Itthon. – Ezer esztendeig. – Láz. – Csiga. – Utitárs. – Sóhaj. – Utolsó szava is.) Igaz Szó, 1966/3. 323. p.

Tamási Áron halálára. Igaz Szó, 1966/6. 827. p.

Mester és Műhely. Utunk, 1966/25. (jún. 24.) 2. p.

Anyám könnyű álmot ígér. Világítunk. Utunk, 1966/25. (jún. 24.) 7. p.

Kölcsöntűz visszajár. Utunk, 1967/17. (ápr. 28.) 5. p.

Pompás Gedeon. I. rész. Igaz Szó, 1967/6. 795. p.

Pompás Gedeon. II. rész. Igaz Szó, 1967/7. 18. p.

Félszárnyú asszonyok. Igaz Szó, 1968/5. 681. p.

A vélekedés szabadságáról. Igaz Szó, 1968/5. 787. p.

Ábel kacagása és szomorúsága. Korunk, 1968. júl. 1010. p.

Röntgenkép. Igaz Szó, 1968/7. 3. p.

Mit is álmodtunk…? Igaz Szó, 1969/1. 4. p.

Változatok két hangra. Igaz Szó, 1969/5. 648. p.

Halál! hol a te fullánkod? Igaz Szó, 1969/6. 808. p.

Erdővidéki napló. Utunk, 1969/25. (jún. 20.) 6. p.

Segesvár felé. Igaz Szó, 1969/7. 16. p.

A való világ láttán. Utunk, 1969/32. (aug. 8.) 1. p.

Elmentek a piroslábú cankók. Korunk, 1969. nov. 1670. p.

Ember és mű összhangja. Igaz Szó, 1969/12. 1047. p.

Ne szóljatok. Igaz Szó, 1970/3. 450. p.

Kelet kapujában. Utunk, 1970/17. (ápr. 24.) 6. p.

Közös ég alatt. Korunk, 1970. júl. 979. p.

Az Angyalvár kulcsai. Igaz Szó, 1970/8. 180. p.

Lírai napló. Igaz Szó, 1970/8. 192. p.

Péntek asszony kastélyában. Igaz Szó, 1970/11. 644. p.

Az én egyetemem. Igaz Szó, 1971/1. 128. p.

Újabb úti tűnődések. Igaz Szó, 1971/2. 155. p.

Nagyenyedi fügevirág. Igaz Szó, 1971/4. 483. p.

Romlatlan hűség. Igaz Szó, 1971/9. 451. p.

Sütő András levele. Igaz Szó, 1971/10. 482. p.

Atlaszok. Igaz Szó, 1971/10. 547. p.

A bölcsőhely parancsai. Igaz Szó, 1971/10. 609. p.

Nagy Imre önarcképe alá. Igaz Szó, 1971/11. 707. p.

A mecénás metamorfózisa. Igaz Szó, 1971/11. 776. p.

Nicolae Tăutu emlékére. Igaz Szó, 1972/7. 132. p.

Rendes feltámadás. Tamási Áronról. Utunk, 1972/40. (okt. 6.) 6. p.

Tűzfelelősök. Utunk, 1972/41. (okt. 13.) 9. p.

Tíz esztendeje. Igaz Szó, 1973/1. 141. p.

Perzsák. Úti tűnődés. Igaz Szó, 1973/2. 155. p.

Egy lócsiszár virágvasárnapja. Igaz Szó, 1974/3. 366. p.

Anyajegyes irodalom. Ceruzajegyzetek Asztalos Istvánról. Utunk, 1973/9. (márc. 2.) 4. p.

Robinson 1001. Részlet egy forgatókönyvből. Igaz Szó, 1973/6. 914. p.

Sorok egy levél margójára. Igaz Szó, 1973/12. 861. p.

A kék álhalál. Utunk, 1974/9. (márc. 1.) 3. p.

A szellem Odüsszeusza. Igaz Szó, 1975/4. 379. p.

Csillag a máglyán. I–II. felvonás. Igaz Szó, 1975/6. 495. p.

Erdélyi Prométheusz. Igaz Szó, 1975/6. 527. p.

Csillag a máglyán . III. felvonás. Igaz Szó, 1975/7. 33. p.

Lectori salutem! Utunk, 1974/35. (aug. 30.) 4. p.

Hagyomány és újítás. Igaz Szó, 1976/1. 44. p.

Költő és színész szövetsége. Igaz Szó, 1976/1. 79. p.

Zsögöd. Utunk, 1976/35. (aug. 27.) 2. p.

Képzelt búcsúbeszéd Nagy Imre ravatala mellett. Igaz Szó, 1976/9. 251. p.

Csíkzsögödi emlékcserepek. Igaz Szó, 1976/12. 478. p.

Vidám sirató egy bolyongó porszemért. Igaz Szó, 1977. Melléklet.

Búcsú Horváth Istvántól. Utunk, 1977/2. (jan. 14.) 2. p.

Visszalopott arcok. Igaz Szó, 1977/3. 191. p.

Nagy István ravatalánál. Utunk, 1977/17. (ápr. 29.) 3. p.

Engedjétek hozzám jönni a szavakat. Igaz Szó, 1977/6. 494. p.

Engedjétek hozzám jönni a szavakat. Utunk, 1977/24. (jún. 17.) 2. p.

Engedjétek hozzám jönni a szavakat. Igaz Szó, 1977/9. 222. p.

A tréfamester bánata. Igaz Szó, 1977/9. 252. p.

Késik halálod. Igaz Szó, 1977/10. 320. p.

Káin és Ábel. Igaz Szó, 1977/11. 498. p.

Csipkerózsika. Korunk, 1978. jún. 444. p.

Európai szellemi közösségben. Utunk, 1978/29. (júl. 20.) 2. p.

Kinek gondja – kinek kacagása. Igaz Szó, 1978/9. 247. p.

Tegnapi küzdelmek – mai tanulságok. Igaz Szó, 1978/10. 302. p.

Egyemberként mondjunk NEM-et a fegyverkezési hajszára. Utunk, 1978/49. (dec. 8.) 1. p.

A népélet: a lélek univerzuma is. Korunk, 1979. máj. 351. p.

Egy színész halálára. Igaz Szó, 1980/3. 258. p.

Károly bátyámnak. Igaz Szó, 1980/12. 521. p.

Sorok – születésnapra. Igaz Szó, 1981/6. 547. p.

Az Orchidea példája. Igaz Szó, 1981/12. 561. p.

Búcsú Majtényi Eriktől. Igaz Szó, 1982/2. 156. p.

A bölcsőhely parancsai. Utunk, 1984/32. (aug. 10.) 5. p.

Sikaszói zúzmarás levélke. Utunk, 1984/51. (dec. 21.) 3. old

Jégmadár. Igaz Szó, Részlet. 1985/10. 284. p.

Volt egyszer egy édesszájú medve. Napsugár, 1986/5. 8. p.

Kincses kultúrhistóriánk. Igaz Szó, 1986/6. 572. p.

Volt egyszer egy édesszájú medve. Napsugár, 1986/6. 8. p.

Tapsifületlen a nyúlbírónál. Napsugár, 1986/10. 8. p.

Tapsifületlen a nyúlbírónál. Napsugár, 1986/11. 8. p.

Tündérvölgyi hajnalok. Utunk, 1986/46. (nov. 14.) 3. p.

Róka Marci és az ásólúd. Napsugár, 1986/12. 10. p.

Jó reggelt, Károly bátyám! Helikon, 1990. jan. 12. 3. p.

Az álomkommandó. Látó, 1990/3. 227. p.

Földi asztal, égi szék. Helikon, 1990/12. 3. p.

Napló. Látó, 1992/6. 3. p.

Napló. Látó, 1992/9. 5. p.

Marosvásárhelyi napló. Látó, 1993/4. 52. p.

Az ugató madár. Látó, 1993/9. 36. p.

Az ugató madár. Látó, 1993/10. 29. p.

Egy lócsiszár virágvasárnapja. Részlet. Helikon, 1994/9. 11. p.

Kovács Györgyről, akinek szerzője lehettem. Korunk, 1995/3. 45. p.

Álomnapló-töredék. Hitel, 2007/6.

Fontosabb műfordítások

Ion Creangă: Mesék. Bukarest. 1971.

Ion Creangă: Nagyapó mesefája. Mesék. Csíkszereda. 1999. Ion Creangă–Pallas-Akadémia.

A bibliográfiát összeállította Cs. Nagy Ibolya és a DIA.

A határon túl megjelenő folyóiratok bibliográfiája a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával készült 2009-ben.

Szakirodalom

Önálló kötetek

Görömbei András: Sütő András. Bp. 1986. Akadémiai.

Gáspárné Monostori Judit – Fegó Lajos: Sütő András irodalmi munkássága. Válogatott bibliográfia. Pécs. 1987. Baranya Megyei Könyvtár.

Bertha Zoltán: Sütő András. Pozsony. 1995. Kalligram.

Ablonczy László: Nehéz álom. Sütő András 70 éve. Bp. 1997. Nemzeti. = 2., bőv. kiad.: Nehéz álom. Sütő András 75 éve. Bp. 2002.

Lázok János: Sütő András drámatrilógiája. Marosvásárhely. 1997. Custos–Mentor, 121 p.

Péter Orsolya: Csillagok a máglyán. Sütő-drámák elemzése. Bp. 1997. Nemzeti Tankönyvkiadó.

Bertha Zoltán (szerk.): Sütő András. Pécs. 2002. Alexandra.

Görömbei András (szerk.): Tanulmányok Sütő Andrásról. Debrecen. 2002. Kossuth Egyetemi.

Káli Király István (szerk.): Sütő András 75 éves. Marosvásárhely. 2002. Mentor.

Sütő András világa. (Képes album, Sütő András-művek részleteivel, Görömbei András tanulmányának részleteivel, Cs. Nagy Ibolya Előszavával.) Bp. 2010. Officina, 142 p.

Székely Ferenc: Sápadt fényben gyertya ég. Naplójegyzetek Sütő András utolsó éveiről. Marosvásárhely. 2013. Garabontzia.

(M)ilyen gazdagok vagyunk? Sütő András-műhelykonferencia. (A marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen a Magyar Művészeti Kar szervezésében tartott konferencia előadásai. Marosvásárhely, 2014. október 29–30.) Szerk.: Lázok János. Kolozsvár–Marosvásárhely. 2015. Polis–UArtPress.

Sütő András. (Vál. és szerk.: Török Dalma.) Budapest. 2020. Napkút Kiadó, Petőfi Irodalmi Múzeum, 160 p. (Hang–Kép–Írás 10.)

Periodikumokban, gyűjteményes kötetekben megjelent írások

Földes László: Emberek indulnak. Igaz Szó, 1953/4. 114–123. p.

Balogh László: Sütő András: Emberek indulnak. Új Hang, 1954/6. 88–91. p.

Sőni Pál: Sütő András novellái. = S. P.: Irodalmi bírálatok. Bukarest. 1955. 87–95. p.

Székelyhidi Ágoston: Sütő András: Egy pakli dohány. Alföld, 1955/5. 91–93. p.

Gálfalvi Zsolt: Félrejáró Salamon. Utunk, 1956/39.

Marosi Péter: Félrejáró Salamon nyomában. Igaz Szó, 1956/12. 1845–1850. p.

Izsák József: Tűnődés a tűnődésben. Igaz Szó, 1958/5. 766–770. p.

Jánosházy György: Átfogóbb társadalomrajz felé. Igaz Szó, 1960/2. 282–287. p.

Kelemen János: Sütő András: Tártkarú világ. Kortárs, 1960/6. 968–969. p.

Béládi Miklós: Tártkarú világ. Sütő András novellái. Élet és Irodalom, 1960/38. 8. p.

Izsák József: Példázat az emberségről. Igaz Szó, 1961/6. 857–859. p.

Nagy Pál: Drámaírók sikere. Igaz Szó, 1962/6. 881–887. p.

Nagy Pál: Nyugtalan ember. Igaz Szó, 1963/5. 794–795. p.

Kacsó Sándor: A parasztkérdés irodalmunkban. = K. S.: Írók – írások. Bukarest. 1964. Irodalmi, 223–233. p.

Sőni Pál: Sütő András. = S. P.: Művek vonzása. Bukarest. 1967. Irodalmi, 229–236. p.

Nagy Pál: Az idő hullámhosszán. Igaz Szó, 1967/1. 572–581. p.

Szász János: Két formanyelv mezsgyéjén. Igaz Szó, 1967/6. 923–927. p.

Sőni Pál: A romániai magyar irodalom története. Bukarest. 1969.

Martinkó András: Con amore. Kritika, 1970/1. 34–38. p.

Fodor Sándor: Magasrendű harmónia. Utunk, 1970/12. 1. p.

Szőcs István: Újabb Holt-tengeri tekercsek. Utunk, 1970/17. 1–2. p.

Kántor Lajos: Az írói gond változásai. Korunk, 1970/6. 956–959. p.

Balogh Edgár: Köszönet egy könyvajánlásért. Igaz Szó, 1970/8. 172–177. p.

Veress Dániel: Gond és jelkép. Igaz Szó, 1970/8. 193–199. p.

Kocsis István: Dalon túli dallal… Igaz Szó, 1970/8. 202–203. p.

Varga Domokos: A megmaradás irodalma. Valóság, 1970/8. 84–86. p.

Ilia Mihály: Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér. Kortárs, 1970/9. 1492–1493. p.

Imre László: Sütő András: Rigó és apostol. Alföld, 1971/1. 84–85. p.

Rácz-Székely Győző: Sütő Andrásról – új könyve ürügyén. Forrás, 1971/1. 82–84. p.

Szabó B. István: Az év regénye. Új Írás, 1971/1. 120–123. p.

Imre László: Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér. Alföld, 1971/2. 81–83. p.

Rácz-Székely Győző: Meditáció Sütő András „úti tűnődéseiről”. Forrás, 1971/4. 87–89. p.

Szilágyi Júlia: A lelkiismeret dokumentuma. Korunk, 1971/4. 643–646. p.

Illyés Elemér: Négy erdélyi prózaíró. Új Látóhatár, 1971/5. 539–546. p.

Lászlóffy Aladár: Ars poetica útközben. Igaz Szó, 1971/8. 262–266. p.

Nagy Pál: Előszó. = Sütő András: Misi, a csillagos homlokú. Kolozsvár. 1972. 5–27. p.

Rácz Győző: Nyelv és történelem. = R. Gy.: Értelem és szépség. Bukarest. 1972. 349–350. p.

Pomogáts Béla: Az önkeresés útján. Jelenkor, 1972/1. 937–944. p.

Veress Dániel: Szélfútta ágon fészek. Tiszatáj, 1972/1. 34–48. p.

Pomogáts Béla: Sütő András. Alföld, 1972/12. 43–49. p.

Kántor Lajos – Láng Gusztáv: Romániai magyar irodalom 1944–1970. 2., jav. kiad. Bukarest. 1973. Kriterion.

Réz Pál: Sütő Andrásról. = R. P.: Kulcsok és kérdőjelek. Bp. 1973. Szépirodalmi, 373–379. p.

Robotos Imre: Hatalom és hatalmaskodás komikuma. = R. I.: A nevetés vonzásában. Bukarest. 1973. 208–227. p.

Kántor Lajos: Táj és világ gondja. Korunk, 1973/11. 1635–1639. p.

Alexa Károly: Sütő András: Istenek és falovacskák. Kortárs, 1973/12. 2033–2035. p.

Bálint Tibor: Hétköznapok a keresztfán. = B. T.: Kenyér és gyertyaláng. Kolozsvár. 1975. Dacia, 110–116. p.

Varga Zoltán: Tenger a cseppben.Gondolatébresztő tűnődések. = V. Z.: Periszkóp. Újvidék. 1975. Forum, 92–99. p.

Veress Dániel: Sütő András költői világa. Előszó. = Sütő András: Nyugtalan vizek. Bukarest. 1975. Creangă, 3–8. p.

Bellyei László: Kritikai megjegyzések az „Egy lócsiszár virágvasárnapja” című drámához. Életünk, 1975/2. 169–173. p.

Szabó Zoltán: „Úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk.” Új Látóhatár, 1975/2. 173–177. p.

Kántor Lajos: A megtalált színház. Korunk, 1975/6. 425–433. p.

Balázs Sándor: Müller felelőssége. Korunk, 1975/7. 522–526. p.

Szőcs István: Az állandó gyorsulás végzete. Utunk, 1975/49. 1–2. p.

Kötő József: Fejezetek a romániai magyar dráma történetéből. Kolozsvár. 1976.

Rácz Győző: Sorskérdések lírája. A forradalom etikája. A máglyán nem égnek el a csillagok. = R. Gy.: A lírától a metafizikáig. Bukarest. 1976. 124–129. p.; 167–197. p.

Annus József: Csillag a máglyán. Tiszatáj, 1976/2. 88–90. p.

Ablonczy László: Csillag a máglyán. Alföld, 1976/3. 87–91. p.

Réz Pál: Itt állok, másként nem tehetek. Tiszatáj, 1976/3. 90–95. p.

Ablonczy László: Az álmatlanság álmai. Forrás, 1976/9. 87–89. p.

Balázs Mihály: Sütő András. = Írók, képek. II. 3. kiad. Szerk.: Dr. Szabó Ödönné. Bp. 1977. Tankönyvkiadó, 258–273. p.

Gálfalvi Zsolt: Vallomás az elkötelezettségről.Drámák humánuma – avagy a humánum drámái. = G. Zs.: Az írás értelme. Bukarest. 1977. Kriterion, 179–204. p.

Mész Lászlóné: Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja. Csillag a máglyán. = M. L.: Mai magyar drámák. Bp. 1977. Tankönyvkiadó, 96–143. p.

Tolvaj Bertalan: Tűnődések Sütő András könyveiről. = T. B.: Az irodalom vonzásában. Pozsony–Bp. 1977. Madách–Szépirodalmi, 96–111. p.

Balázs Sándor: Egy mű vallásbölcseleti háttere. A „Csillag a máglyán” című drámáról. Világosság, 1977/2. 96–100. p.

Gál Sándor: Csillag a máglyán. Irodalmi Szemle, 1977/2. 164–165. p.

Illyés Gyula: Sütő András nagy úton. Tiszatáj, 1977/6. 3. p.

Dobos László: Levél Sütő Andráshoz. Alföld, 1977/6. 34–35. p.

Pálfy G. István: A hitvitázó. Alföld, 1977/6. 36–41. p.

Láng Gusztáv: Eszme és történelem. Alföld, 1977/6. 42–43. p.

Popovici, Titus: Drága András! Alföld, 1977/6. 45–46. p.

Cs. Nagy Ibolya: A bölcsőhely parancsai. Alföld, 1977/6. 52–55. p.

G. Kiss Valéria: Ahol véget ér a szó… Alföld, 1977/6. 57–59. p.

Márkus Béla: Fájdalmas farsangi játék. Alföld, 1977/6. 60–63. p.

Duba Gyula: A megmaradás hirdetője. Irodalmi Szemle, 1977/7. 649–650. p.

Szőcs István. Engedjétek hozzászólni a szavakat I–II. Utunk, 1977/48. 3. p.; 1977/51. 3. p.

Alexa Károly: Maros menti Parainesis. Kortárs, 1977/12. 2000–2003. p.

Féja Géza: Műfaj születik. = F. G.: Törzsek, hajtások. Bp. 1978. Szépirodalmi, 184–189. p.

Gáll Ernő: „Holt-tengeri” jelentés. = G. E.: Nemzetiség, erkölcs, értelmiség. Bp. 1978. Szépirodalmi, 192–195. p.

Kovács Sándor Iván: Tűnődések a fennmaradás módozatain.Költészet és valóság Sütő András Kálvin-drámájában. = K. S. I.: Jelenlévő múlt. Bp. 1978. Szépirodalmi, 400–421. p.

Ablonczy László: Sütő András: Engedjétek hozzám jönni a szavakat. Forrás, 1978/1. 86–88. p.

Szilágyi Ferenc: „…megváltani a senyvedő nyelvet…”. Magyar Nyelvőr, 1978/4. 431–444. p.

Pálfy G. István: Mosolyba göngyölt aggodalom. Tiszatáj, 1978/6. 86–92. p.

Ablonczy László: A vesszőzés módozatai. Alföld, 1978/7. 98–100. p.

Bécsy Tamás: A szavak és a viszonyok szintje Sütő András két drámájában. Színház, 1978/7. 1–7. p.

Utasi Mária: Sütő András szavai. Üzenet, 1978/9. 519–521. p.

Bretter György: A hegyen túl is hegy van. = B. Gy.: Itt és mást. Bukarest. 1979. 472–479. p.

Fenyő István: Forradalom és humanizmus. = F. I.: Magyarság és emberi egyetemesség. Bp. 1979. 678–697. p.

Kántor Lajos: A tiltakozás metaforái. = K. L.: Korváltás. Bukarest. 1979. Kriterion, 45–50. p.

Koltai Tamás: Sütő András: Csillag a máglyán. = K. T.: Magyar drámák színháza. Bp. 1979. NPI, 213–216. p.

Ruffy Péter: Sütő András. = R. P.: Világaim. Bp. 1979. Szépirodalmi, 315–322. p.

Pálfy G. István: A hitvigyázó. Forrás, 1979/3. 74–80. p.

Kántor Lajos: „…meg nem maradhatunk az alázat porában”. = K. L.: Korunk: avantgarde és népiség. Bp. 1980. Magvető, 495–503. p.

Marosi Péter: Kolhaas haragja és Harag Kolhaasa.Sütő genfi zsoltára. Káin tragédiája. = M. P.: Világ végén virradat. Bukarest. 1980. 142–163. p.

Nagy Péter: Sütő András két drámája. = N. P.: Olvasó. Bp. 1980. Szépirodalmi, 346–352. p.

Czine Mihály: Sütő András küldetése.Anyám könnyű álmot ígér. Engedjétek hozzám jönni a szavakat. = Cz. M.: Nép és Irodalom II. Bp. 1981. Szépirodalmi, 140–155. p.

Kovács János: Epikusi tűnődések. = K. J.: Kétség és bizonyosság. Bukarest. 1981. Kriterion, 106–122. p.

Robotos Imre: Ablak a századok falán. A hatalom örvényeiben. = R. I.: Arányok rendjében. Bukarest. 1981. 89–104. p.

Szász János: Sajátosság és egyetemesség. = Sz. J.: A hittől az eszméletig. Bukarest. 1981. 13–18. p.

Szávai Géza: Válasz Sütő Andrásnak. = Sz. G.: Szinopszis. Bukarest. 1981. 231–234. p.

Szekér Endre: Vallomás Sütő Andrásról. = Sz. E.: Érték és írás. Kecskemét. 1981. Bács-Kiskun megyei Tanács, 253–256. p.

Lázok János: A céltól az eszközig: a Sütő-novelláktól a Sütő-drámákig. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, 1981/1. 17–30. p.

Egyed Péter: A műhely aggodalma és bizonyossága. Korunk, 1981/6. 448–451. p.

Varga Lajos Márton: Évek – hazajáró lelkek. Jelenkor, 1981/11. 1012–1019. p.

Balogh Edgár: Sütő András itt marad. = B. E.: Acéltükör mélye. Bukarest. 1982. Kriterion, 74–76. p.

Fónod Zoltán: Mi dolgunk a világon… – A történelem parancsai Sütő András műveiben. = F. Z.: Körvonalak. Pozsony. 1982. Madách, 297–306. p.

Gálfalvi Zsolt: Sütő András drámái és az Éden kristályfái.Sütő András: Három dráma. Bukarest. 1982. Eminescu, 5–14. p.

A magyar irodalom története 1945–1975. IV. A határon túli magyar irodalom. Szerk.: Béládi Miklós. Bp. 1982. Akadémiai.

Pomogáts Béla: Az újabb magyar irodalom 1945–1981. Bp. 1982. Gondolat.

Olasz Sándor: Sütő András: Évek – hazajáró lelkek. Forrás, 1982/3. 82–83. p.

Grezsa Ferenc: Sziszüfosz mai szerepben. Új Írás, 1982/4. 106–108. p.

Csűrös Miklós: Sütő András: Évek – hazajáró lelkek. Kortárs, 1982/5. 816–818. p.

Bertha Zoltán – Görömbei András: A romániai magyar irodalom válogatott bibliográfiája 1971–1980. Bp. 1983. TIT.

Farkas Árpád: Pusztakamarási körtevirág. = F. Á.: Asszonyidő. Bukarest. 1983. 91–99. p.

Gáll Ernő: A „felemelt fő” dramaturgiája és filozófiája. = G. E.: A sajátosság méltósága. Bp. 1983. Magvető, 97–121. p.

Iszlai Zoltán: „Hogy megmaradjunk”. = I. Z.: A valóság közelében. Bp. 1983. Kossuth, 16–20. p.

Tarján Tamás: Itt állok, másként nem tehetek. = T. T.: Kortársi dráma. Bp. 1983. Magvető, 134–158. p.

Tarján Tamás: Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja. Csillag a máglyán. = T. T.: Százszorszínház. Bp. 1983. Magvető, 246–254. p.

Nádor Orsolya: Sütő András mondatfűzéséről. Magyar Nyelvőr, 1983/1. 68–75. p.

Lázok János: Gondolat és/vagy cselekvés? Korunk, 1983/2. 143–150. p.

Lázok János: A kerek félalmák paradoxonai. Korunk, 1983/9. 739–744. p.

Bíró Béla: A tragikum tragédiája. Bukarest. 1984. Kriterion.

Szakolczay Lajos: A fűszál lehajlik. Szóló száj. = Sz. L.: Dunának, Oltnak. Bp. 1984. Szépirodalmi, 269–352. p.

Lázok János: A céltól az eszközökig. = Irodalomtudományi és stilisztikai tanulmányok 1984. Szerk.: Szabó Zoltán. Bukarest. 1984. 176–210. p.

Lázok János: Évek és hazajáró lelkek Sütő András trilógiájában. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, 1984/2. 137–140. p.

Reuter Lajos: Vázlat Parmenion tragédiájáról. Forrás, 1984/8. 40–47. p.

Vekerdi László: Anyajegyes maradandóság. Napjaink, 1984/8. 27–29. p.

A magyar irodalom története. 2., jav. kiad. Szerk.: Klaniczay Tibor. Bp. 1985. Kossuth.

Balogh Edgár: Sütő András házi ünnepére. = B. E.: Magyarok, románok, szlávok. Bp. 1986. Kossuth, 225–227. p.

Ézsiás Erzsébet: Sütő András. = É. E.: Mai magyar dráma. Bp. 1986. Kossuth, 105–114. p.

Szász János: Sütő András Herder-díja. = Sz. J.: A fennmaradás esélyei. Bp. 1986. Gondolat, 133–135. p.

Ablonczy László: Hófúvásos időben. Tiszatáj, 1986/3. 91–96. p.

Pályi András: Színházi előadások Budapesten. Jelenkor, 1986/4. 341–345. p.

Pomogáts Béla: Sütő András szolgálata. Confessio, 1986/4. 79–83. p.

Páll Árpád: Azonos mondanivaló, különböző műfajok, avagy jegyzetek a drámaíró Sütő Andrásról. = P. Á.: Színházi világtájak. Bukarest. 1987. 240–250. p.

Pomogáts Béla: Jelenidő az erdélyi magyar irodalomban. Bp. 1987. Magvető.

Bertha Csilla: Nemzeti sorstragédiák.Párhuzamok Sütő András és Brian Friel drámájában. Acta Academiae Paedagogicae Agriensis (Eger), XVIII/1. (1987.) 51–70. p.

Cs. Nagy Ibolya: Mese – mesén túli üzenettel. Alföld, 1987/6. 52–55. p.

Schreiber György: „Drámát írtál, Häftling!” Mozgó Világ, 1987/12. 112–116. p.

Pálfy G. István: Főhajtás Sütő Andrásnak. = P. G. I.: Jó hazát teremteni. Bp. 1988. Magyar Ifjúság Szerk., 131–134. p.

Ablonczy László: Sütő András: Az Álomkommandó. Confessio, 1988/1. 114–117. p.

Sándor Iván: A tetthiány némasága. Alföld, 1988/2. 24–30. p.

Görömbei András: Sütő András: Sikaszói fenyőforgácsok. Alföld, 1988/7. 84–86. p.

Pomogáts Béla: Költészetben elbeszélt szociográfia. = P. B.: Kisebbség és humánum. Bp. 1989. Tankönyvkiadó, 173–186. p.

Szakolczay Lajos: Sütő András metaforaigazsága. = Sz. L.: Ötágú síp. Bp. 1989. Magvető, 467–473. p.

Ablonczy László: A tízesztendős Szuzai menyegző. Tiszatáj, 1990/1. 91–94. p.

Balogh F. András: Gondolatok az egyetemesség és sajátosság vitájáról. = Tárlat. Szerk.: Egyed Péter. Bukarest. 1991. 8–30. p.

Koltai Tamás: „Felügyelőnk, a Nagy Romlás.” = K. T.: Színházváltás 1986–1991. Bp. 1991. Meszprint, 7–10. p.

Szekér Endre: Sütő András sikaszói gyémántjai. = Sz. E.: Erős várunk a vers. Kecskemét. 1991. Forrás Szerk.–Kecskeméti Lapok Kft., 129–134. p.

Görömbei András: Tűnődés Sütő András naplójegyzeteinek olvasása közben – kitérőkkel. Alföld, 1991/8. 83–90. p.

Czine Mihály: Sütő András könyve. Forrás, 1992/2. 89–90. p.

Vita Zsigmond: Nem tanára, inkább tanítványa. Művelődés, 1992/6. 23–24. p.

Lázok János: A Káin és Ábel metaforikus mélyszerkezete. Korunk, 1992/8. 48–55. p.

Görömbei András: Sütő András. = G. A.: Napjaink kisebbségi magyar irodalma. Bp. 1993. Tankönyvkiadó, 25–38. p.

Ablonczy László: „S kezdék nevetni a sírás helyett.” Tiszatáj, 1993/11. 50–58. p.

Bertha Zoltán: Erdélyi magyar irodalom a nyolcvanas években. Monográfia Sütő Andrásról. = B. Z.: Gond és mű. Bp. 1994. Széphalom, 11–131. p; 177–180. p.

Csoóri Sándor: Az elveszített szem fényei. = Cs. S.: Tenger és diólevél I. Bp. 1994. Püski, 518–520. p.

Elek Tibor: A lehetetlen kísértése. = E. T.: Szabadságszerelem. Pozsony. 1994. 83–96. p.

Kulcsár Szabó Ernő: A magyar irodalom története 1945–1991. 2. kiad. Bp. 1994. Argumentum.

Pécsi Györgyi: Az ember szabadsága. = P. Gy.: Olvasópróbák. Miskolc. 1994. Felsőmagyarország, 199–211. p.

Szakolczay Lajos: Kötél homokból. Békéscsaba. 1994. Tevan.

Márkus Béla: A betokosodott kudarc. Hitel, 1994/1. 94–101. p.

Bertha Zoltán: Erdélyi magyar gondok – újabb könyvek tükrében. Magyar Élet, 1994/2. 13–18. p.

Kereskényi Sándor: Értékválság a kisebbségi kritikában. Alföld, 1994/2. 87–89. p.

Bertha Zoltán: A közösség homlokráncai. Sütő András arcképéhez. Magyar Napló, 1995/7. 20–23. p.

Görömbei András: Sütő András. = G. A.: Kisebbségi magyar irodalmak. 2. kiad.: Debrecen. 1997. Kossuth Egyetemi. = 3., bőv. kiad.: Debrecen. 2001. Kossuth Egyetemi.

Cs. Nagy Ibolya: Út a méltóságától megfosztott emberig. Hitel, 1999/12. 87–97. p.

Márkus Béla: Pünkösdi lélekkel.Sütő András: Erdélyi változatlanságok. Reformátusok Lapja, 2001. június 3.

Görömbei András: Erdélyi változatlanságok. Sütő András könyve. Hitel, 2001/10. 103–106. p.

Cs. Nagy Ibolya: Kalandok könyve. Hitel, 2002/6. 42–55 p.

Szakolczay Lajos: Égő házban nem fésülködni kell, hanem tüzet oltani. Sütő András: Erdélyi változatlanságok. Kortárs, 2002/6. 49–54. p.

Márkus Béla: A szolgák felelősségével. Sütő András: Erdélyi változatlanságok. Tiszatáj, 2002/7. 77–86. p.

Ablonczy László: A Nagy romlás alatt. Hitel, 2005/10–11.

Tamás Menyhért: Ünnepi fonatok Sütő Andrásnak. Kortárs, 1987/6.

Márkus Béla: Fájdalmas farsangi portyázás. = Magányos portyázók, 1989.

Pomogáts Béla: Kisebbségi sors és kisebbségi írópálya. = Leletmentés, 1990.

Ara-Kovács Attila: Az együttélés bizonyos tanulságai. Beszélő, 1990/45.

Tüskés Tibor: Sütő András egyik korai novellája. Tiszatáj, 1991/8.

Márkus Béla: A szolgák felelősségével. Tiszatáj, 1992/6.

Oláh Tibor: Vigyorgó búbánat. Népújság, 1993. szept. 30.

Bertha Zoltán: A metaforikus önszemlélet jellegzetességei. Tiszatáj, 1996/1.

Bajor Andor: Sütő András. = Betűvetők becsülete, 1996.

Szepesi Attila: Az elsüllyedt katedrális. Magyar Nemzet, 2002. jún. 12.

Görömbei András: Örökös küzdelem. Heti Válasz, 2002/14.

Csoóri Sándor: Felperes múzsák. Hitel, 2002/8.

Ekler Andrea: Minden madár úgy énekel, ahogy a csőre áll. Magyar Napló, 2002/9.

Olasz Sándor: Önéletrajzi elbeszélés, vallomás, esszéregény. Hitel, 2003/4.

Sütő András halálára. Hitel emlékszám, 2007/2.

Farkas Árpád: A csillagszemű. Elment Szavaink Nagyfejedelme. Hitel, 2007/2.

Szakolczay Lajos: Sütő-érem. Hitel, 2007/2.

Pálfy G. István: Üzenet a huszonkettedik századnak. Hitel, 2007/2.

Pécsi Györgyi: „Ó, Libánfa és Hodák! Mi szép emlékek!” Hitel, 2007/2.

Ekler Andrea: Sütő Andrásnak, odaátra. Hitel, 2007/2.

Gál Sándor: Fekete lángok. Hitel, 2007/2.

Görömbei András: Advent a Hargitán – az Álomkommandó idején. Hitel, 2007/2. Sylvester Lajos: Sütő András emlékezete. Hitel, 2007/2.

N. Pál József: „...nemcsak én tekintem magam a szülőföld sírhantjelöltjének: a szülőföld is ragaszkodik hozzám”. Kései meditáció Sütő Andrásról – halála után. Hitel, 2007/2.

Ködöböcz Gábor: „Ami nekünk méretett ki, nem hagyható másra”. Találkozások Sütő Andrással. Hitel, 2007/2.

Alföldy Jenő: A legcáfolhatatlanabb beszéd. Sütő Andrásra emlékezve. Hitel, 2007/2.

Bertha Zoltán: Erdélyi irodalomtörténeti kincsestár. Hitel, 2007/2.

Márkus Béla: Véget nem érő vészkorszakok. Sütő András: Létvégi hajrában. Hitel, 2007/2.

Jánosi Zoltán : „Seb és koszorú”. Tamási Áron portréja Sütő András esszéiben. Hitel, 2007/2.

Cs. Nagy Ibolya: Egy vita margójára. Sütő András és a Hét. Hitel, 2007/2.

Tornai József: Áldás, titok és történelem. Hitel, 2007/2.

Olasz Sándor: Az anyanyelv édessége és végtelensége. Sütő András: Engedjétek hozzám jönni a szavakat – három évtizeddel később. Hitel, 2007/2.

Cs. Nagy Ibolya: Változás és változatlanság Sütő András és Csoóri Sándor esszéiben, naplóiban. Székelyföld, 2009/6.

Cs. Nagy Ibolya: A forradalom természetrajza. Hitel, 2010/11.

Cs. Nagy Ibolya: Mosolyba göngyölt aggodalom. Hitel, 2011/12. Nagy Pál: Sütő András-szócikk. Látó, 2013/8–9.

Sütő András szoboravató, 2013. június 23. Székelyudvarhely. Az Erdély Magyar Irodalmáért és a Sütő András Baráti Egyesület közös kiadványa. Infoprint Nyomda.[Bertha Zoltán: In memoriam Sütő András. Cs. Nagy Ibolya: A (kisebbségi)lét elviselésének módozatai; Márkus Béla: A rendtartó hatalom; Pécsi Györgyi: Sütő András emlékének; Szakolczay Lajos: Sütő András maszkjai. A táj és a történelem mint a nemzetiségi harc szimbóluma; Nagy Pál: Aki őrző volt a strázsán.]

Hitel, 2016/6. Tamási Áron és Sütő András-emlékszám. [Papp Endre: Énlaka felett, a hűség édes terhe alatt; Sütő András: Fontos levelek (Közreadja: Ablonczy László); Bertha Zoltán: A közösség homlokráncai (Tamási és Sütő: a két erdélyi írófenomén rokonszellemisége); Ablonczy László: A játék veszély-tétje Tamási Áron és Sütő András darabjaiban; Nagy Gábor: Ypszilonos isten avagy Nyelv és hatalom Sütő András Pompás Gedeonjában; Cs. Nagy Ibolya: Sütő András fekete rózsái; Falusi Márton: A politikus a népnek, az író a nemzetnek felelős (Tamási Áron és Sütő András esszéiről); Jánosi Zoltán: Ordas és csillag (Nagy László és Nagy Gáspár versei Tamási Áronhoz és Sütő Andráshoz); Bertha Csilla: A „kiáltás jogáért”: Tamási Áron és Sütő András angolul; Szepessy László: Áldozatos volt és erőt sugárzó…; Márkus Béla: (M)Ilyen szegények vagyunk? (Együttműködések és kölcsönhatások).]

A szakirodalmat összeállította Cs. Nagy Ibolya.

Festmény

Simon Endre: Sütő András (olaj, vászon, 70 x 84 cm)

A DIA-n látható fényképek közlési jogát tulajdonosaik kizárólag a honlap számára bocsátották rendelkezésre. A fotók nem a Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdonát képezik, így azokat nem tudjuk a kutatók és érdeklődők rendelkezésére bocsátani.