Petri György

Digitalizált művek

A Szerző művei listán hozzáférhető a szerző összes, a DIA adatbázisában elérhető önálló alkotása (regény, novella, vers stb.).

A Szerző kötetei lista a szerző könyveinek új szövegkiadását tartalmazza.

Tematikus keresés

Petri György versei

Petri György prózai művei

Petri György drámái

Petri György esszéi

Petri György interjúi

Vele készült interjúk

Róla szóló irodalom

Hozzá kapcsolódó mű

Keresés a művekben

Életrajz

Petri György (Budapest, 1943. december 22. – Budapest, 2000. július 16.)

Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító, újságíró. 1998-tól haláláig a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.

*

1943. december 22-én született Budapesten. A család eredete a történelmi Magyarország nemzetiségi sokszínűségét mutatja: szerb, zsidó kereskedők, bunyevác parasztok éppúgy akadnak ősei között, mint sváb, szlovák, morva telepesek. Szülei a mai Vajdaság területén ismerkedtek össze, házasságkötésük után, hosszú éveken át (1941-ig) Belgrádban éltek, a második világháború idején menekültek Budapestre. 1945 után anyja polgári alkalmazottként a Magyar Néphadseregnél dolgozott, apja, korai haláláig, üzletkötő volt. Nevelődésében fontos szerephez jutott a rokonság: anyai ágon a nagyszülők és nagynénjei figyelme, gondoskodása, apai ágon pedig a szétszóródott család tagjainak változatos élettörténetei, amelyek egzisztenciális és históriai tapasztalatokat egyaránt közvetítettek a számára. Budán, a Vízivárosban kezdte el iskoláit, majd az ugyancsak budai Toldy Ferenc Gimnázium tanulója lett.

Több interjújában is megemlíti, hogy viszonylag korán, már 11-12 évesen a költői hivatás foglalkoztatta, bár nem annyira a közlésvágy fordította ez irányba, mint inkább a nyelvben rejlő izgalmas lehetőségek vonzották. Nemzedékéhez képest igen hamar nyílt meg előtte a publikálás lehetősége: első verseit a hatvanas évek legelején az Élet és Irodalom és a Kortárs közölte. Ezekkel a művekkel szinte már megjelenésük pillanatában elégedetlen volt (soha nem is engedte újraközölni őket), utólagos kommentárja szerint azért, mert úgy érezte, hogy József Attila nyomait követve olyan úton indult el, amely neki járhatatlannak bizonyult.

Több évig föl is hagyott a versírással, s leérettségizve igen különböző pályaelképzelései támadtak: előbb orvos – jelesül pszichiáter – szeretett volna lenni, ennek érdekében segédápolóként dolgozott Intapusztán, a Benedek István könyve révén Aranyketrecként elhíresült elmegyógyászati intézményben, később pedig a közgazdász és a jogász hivatás is csábította. A gimnázium és a végleges pályaválasztás közötti senki földjén segédmunkás is volt az Állami Könyvterjesztő Vállalatnál, korrektori munkákat vállalt és egyszerű érdeklődőként be-bejárt a pesti Bölcsészkar filozófiaóráira. 1966 őszétől aztán az Eötvös Loránd Tudományegyetem beiratkozott hallgatója lett, magyar–filozófia szakon. Itt különösen Márkus György és Simon Endre filozófiatörténeti kurzusai voltak rá inspiráló hatással. Élete későbbi alakulása szempontjából kiemelkedő jelentőségű, hogy az egyetemen ismerkedett meg nemzedékének azon csoportjával, amelyik akkoriban az idős Lukács György hirdette „marxizmus reneszánsza” program jegyében kívánt dolgozni. Ez a szellemi választás ugyanis a hatvanas évtized derekán nem csupán igényesebb, a vulgarizált tantételeket felülvizsgáló gondolkodói magatartást jelentett, hanem politikai állásfoglalást rejtett: a marxizmus humanisztikus alapelveit szembesítette a magát szocialistának deklarált rendszer álszent gyakorlatával.

1966–67 fordulóján zajlott le lírikusi magára találása, ekkor született művei már első kötete anyagának szerves részét alkotják. Ebben a folyamatban számos tényező játszott szerepet, voltaképpeni pályakezdésére visszatekintve a szellemiek közül ő maga rendszerint hármat szokott kiemelni; az egyik 1966-ban kötött barátsága Várady Szabolccsal, akinek korabeli versei jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy homályosan körvonalazódó költői elképzelése határozottabbá váljon; a másik a világlíra két „konzervatívan modern” nagyságának: Thomas Stearns Eliotnak és Konsztantinosz Kavafisznak fölszabadító hatása – műveik a hatvanas évek folyamán sorra megszólaltak magyarul, főként Vas István, Kálnoky László, Weöres Sándor, Somlyó György tolmácsolásában –; a harmadik pedig Dante Vita nuovájának elmélyült tanulmányozása, ez utóbbi különösen az első kötet, az 1971-ben kiadott Magyarázatok M. számára formájának kialakításában játszott nagy szerepet.

Saját lírikus személyiségének megteremtése-megtalálása nem teljesen párhuzamos politikai, világnézeti pozíciójának változásaival. 1968-ban a katonai intervenció a szocialista rend reformjára készülődő Csehszlovákia ellen minden illúzióját eloszlatta a hazai hasonló tartalmú politikai kísérletek esélyeit illetően, egyik mestere, Márkus György, valamint barátai, Bence György és Kis János kéziratban maradt közös művükben pedig a marxizmus gondolatrendszerének súlyos belső ellentmondásaira irányították a figyelmét. Föladta ugyan a koherens világkép iránti igényét, de nem változtatott azon az elhatározásán, hogy a lírát életformaként műveli. Ezért nem is nagyon szorgalmazta tanulmányai formális lezárását, nem szerzett filozófusdiplomát, hanem az egyetemtől megválva változatos alkalmi munkákból tartotta fönn magát (kérdezőbiztos volt különböző szociológiai vizsgálatokban, név nélkül annotációkat írt a könyvtárosok számára készülő Új könyvek című tájékoztató kiadványba, számos filmben működött közre hol statiszta minőségben, hol karakteres figurák megformálójaként, hol pedig szellemi alkotótársként).

1974-ben látott napvilágot második verskötete Körülírt zuhanás címen, s a kiadás ténye azt jelentette, hogy lírikusi jelenlétét az irodalmi élet irányítói, bár nem valami lelkesen, de eltűrik. Igaz, a költő ekkor még inkább csak áttételesen érzékeltette politikai nézeteinek radikalizálódását, noha nem egy szolidaritási gesztusa a rendszer üldözötteivel, például Haraszti Miklóssal, Kemény Istvánnal, a Konrád–Szelényi alkotópárossal már előrevetítette a későbbi nyílt konfrontációt. Ezt a „patthelyzetet” mindkét fél nehezen viselte, Petri lírája folyamatosságával fizetett érte: a második kötet megjelenése után évekig nem írt verset, a kulturális funkcionáriusok pedig igyekeztek nem tudomást venni a kényelmetlen jelenségről és arra törekedtek, hogy lehetőleg minél inkább a periférián tartsák.

Az úgy-ahogy rejtett politikai célzások, gesztusokban kifejeződő véleménynyilvánítások korszaka 1977-től fokozatosan lezárult; ez év januárjában – a Szabad Európa nyilvánosságát vállalva – a költő aláírta azt a nyilatkozatot, amelyben harmincnégy magyar értelmiségi fejezte ki szolidaritását a cseh polgárjogi mozgalommal, a Charta 77 kibocsátóival. Két évvel később egy hasonló jellegű, de jóval szélesebb körű tiltakozó akció aláírói között is ott a neve, közben tevékenyen segítette a szamizdat kiadványokként vállalt kéziratos irodalom (például a Bibó-emlékkönyv) létrejöttét, terjesztését. 1981 végén egyik alapító szerkesztője lett a már stenciltechnikával előállított Beszélő című folyóiratnak, amely a nyolcvanas évek folyamán a legtekintélyesebb szamizdat orgánummá vált.

Az öncenzúra bármily áttételes formáinak felszámolása, a mindent a nevén nevezés elszántsága is közrejátszott abban, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján ismét megszaporodtak a versei: ezeket azonban az állami könyvkiadás annyi csonkítás árán lett volna hajlandó közreadni, amennyi túlment az ésszerű megalkuvás határán, ezért a költő úgy döntött, hogy szamizdat kiadványként jelenteti meg őket, így lett 1981-ben az Örökhétfő című kötet az AB Független Kiadó egyik első produktuma. Teljesen mégsem szorult ki az ideológiailag ellenőrzött nyilvánosságból, a hetvenes évek vége felé a jugoszláviai Új Symposion, később a Mozgó Világ, a Magyar Nemzet, a Kortárs közölte néhány versét.

Szigorúan záruló cenzurális tiltás akkor sújtotta, amikor 1984-ben New Yorkban megjelent kötetében (Hólabda a kézben) publikálta Leonyid Iljics Brezsnyev halálára írt versét. Politikai és versírói aktivitása kisebb-nagyobb pulzálásokkal folytatódott a nyolcvanas években; újabb verseinek gyűjteményét is szamizdat formában bocsátotta közre 1985-ben Azt hiszik címmel. Még a Kádár Jánost leváltó pártértekezlet után is húzódott-halasztódott újbóli föltűnése az állami könyvkiadásban. 1988-ban a Szépirodalmi Könyvkiadó felkérte ugyan válogatott verseinek összeállítására, de a skandalumnak számító versek ebben sem jelenhettek meg, maga a gyűjtemény végül csak 1989-ben látott napvilágot Valahol megvan címmel.

A rendszerváltás folyamatában részint megélénkült politikai tevékenysége – részt vett a Szabad Kezdeményezések Hálózata szervezésében, a Szabad Demokraták Szövetsége alapításában –, részint pedig egyre jobban függetlenedett a politikai színtértől, költőként teremtett magának egzisztenciát. Bár 1994 őszén az önkormányzati törvény módosítása miatt kilépett a Szabad Demokraták Szövetségéből, politikai véleményének publikus megfogalmazásáról sem előtte, sem utána nem mondott le, publicisztikáiból, a vele készült interjúkból jól nyomon követhető az állásfoglalása szinte minden fontos aktuális kérdésben.

1990-ben a válogatott kötetből elhagyott verseket publikálta Ami kimaradt címen, 1991-ben pedig a Szépirodalmi Könyvkiadó vállalkozott a teljes addigi költői életmű prezentálására. Később a Jelenkor Kiadó gondozta újabb könyveit: a kilencvenes évek termését tartalmazó két kötetét (Valami ismeretlen, 1991; Sár, 1993), Molière-fordításait (1995) és az újabb életműösszegzést (Versek, 1971–1995).

Verseiből, visszaemlékezéseiből öt nagy szerelem képe rajzolódik ki. Fiatalkorában romantikusan végletes érzelmek fűzték Kepes Sárához, aki kapcsolatuk egyik válságos periódusában öngyilkos lett. Első felesége Mosonyi Alíz volt, akitől Anna nevű lánya született. Második felesége, Harsányi Éva fia, Petri Lukács Ádám édesanyja. A politikai aktivitással telt másfél évtized során állhatatos, szívósan leleményes társra lelt, aki Maya néven annyira költői jelenséggé változott a művekben, hogy blaszfémia lenne a polgári névformája szerint említeni. A rendszerváltás utáni időszakban pedig szenvedélyes ragaszkodássá teljesült régi ismeretsége Pap Máriával.

1998-ban bizonyosodott be, hogy garatrákja van. Szervezetét egyre mohóbban emésztette a halálos kór, szellemi integritását azonban a súlyos megpróbáltatások sem kezdték ki: 1999-ben kötetbe szerkesztette a legutóbbi életmű összegzés óta született verseit, amely még ugyanez évben meg is jelent a Magvető Kiadónál Amíg lehet címen. A kötet anyagának lezárása után is rendszeresen publikált verseket főleg a Holmiban (e folyóiratnak az indulása, 1989 ősze óta szerkesztőbizottsági tagja volt), a Jelenkorban, valamint az Élet és Irodalomban.

2000. július 16-án halt meg, temetése július 22-én volt Dunaalmáson: a ravatalnál Réz Pál, a sírnál Várady Szabolcs búcsúztatta.

Külső-belső történésekben egyaránt mozgalmas életút rövid összefoglalása ez a biográfia, amelynek érvényességi határait maga a költő jelöli ki egyik kései versében:

„A versen kívül nincsen életem:
a vers vagyok.”
(Vagyok, mit érdekelne)

Fontosabb díjak, elismerések:

1980 – Aszú-díj (Mozgó Világ)

1986 – az Európa Könyvkiadó Nívódíja

1988 – a Mikes Kelemen Kör Díja (Hollandia)

1989, 1994 – Déry Tibor-jutalom

1989 – A Jövő Irodalmáért Díj

1990 – József Attila-díj

1990 – Örley István-díj

1991 – Az Év Könyve-jutalom

1992 – a Soros Alapítvány Életműdíja

1995 – Nagy Imre-emlékplakett

1995 – Weöres Sándor-díj (Soros Alapítvány)

1997 – Kossuth-díj

1997 – Nicolaus Lenau-díj

1998 – Pro Urbe Budapest

1998 – Üveggolyó-díj (Írók Boltja)

Az életrajzot Lakatos András írta.

Bibliográfia

Önálló verskötetek

Magyarázatok M. számára. Bp. 1971. Szépirodalmi, 132 p.

Körülírt zuhanás. Bp. 1974. Szépirodalmi, 71 p.

Örökhétfő. Bp. 1981. AB Független, 78 p.

Hólabda a kézben. Versek 1982–1984. New York. 1984. Hungarian Human Rights Foundation–Committee for Human Rights in Rumania, 26 p.

Azt hiszik. Bp. 1985. AB Független, 66 p.

Valahol megvan. Válogatott és új versek. Bp. 1989. Szépirodalmi, 270 p.

Ami kimaradt. Bp. 1989. Aura, 128 p.

Valami ismeretlen. Pécs. 1990. Jelenkor, 50 p.

Petri György versei. Bp. 1991. Szépirodalmi, 332 p.

Sár. Pécs. 1993. Jelenkor, 70 p. (Élő irodalom.)

Versek 1971–1995. Pécs. 1996. Jelenkor, 522 p.

Amíg lehet. Bp. 1999. Magvető, 99 [3] p.

P. Gy. válogatott versei. (Válogatta és az utószót írta: Balassa Péter.) Bp. 2000. Unikornis, 181 p. (A magyar költészet kincsestára.)

Petri György munkái I. Összegyűjtött versek. (Szerk. Réz Pál, Lakatos András, Várady Szabolcs.) Bp. 2003. Magvető, 642 p.

Petri György munkái II. Összegyűjtött műfordítások. (Szerk. Réz Pál, Lakatos András, Várady Szabolcs.) Bp. 2004. Magvető, 652 p.

Petri György munkái III. Összegyűjtött interjúk. (Szerk. Réz Pál, Lakatos András, Várady Szabolcs.) Bp. 2005. Magvető, 660 p.

Petri György munkái IV. Próza, dráma, vers, naplók és egyebek. (Szerk. Réz Pál, Lakatos András, Várady Szabolcs.) Bp. 2007. Magvető, 862 p.

Összegyűjtött versek. (A versek szövegét gondozta és az utószót írta: Várady Szabolcs.) Bp. 2018. Magvető, 781 p.

Idegen nyelvű önálló verskötetek

Schöner und unerbittlicher Mummenschanz. Ungarisch–Deutsch. Hrsg. und nachgedichtet von Hans-Henning Paetzke. Frankfurt a. M. 1989. Suhrkamp, 143 p. (Edition Suhrkamp; 1528., Neue Folge; 528.)

Night Song of the Personal Shadow. Selected poems. Transl. by Clive Wilmer and George Gömöri. Newcastle-upon-Tyne–Budapest. 1991. Bloodaxe–Corvina, 76 p.

Vorbei das Abwägen, vorbei die Abstufungen. Gedichte ungarisch und deutsch. Hrsg. und nachgedichtet von Hans-Henning Paetzke. Zürich. 1995. Ammann, 224 p.

Önálló műfordításkötetei

Volker Braun versei. Válogatta és fordította P. Gy. Bp. 1986. Európa, 74 p. (Új Pegazus.)

Molière: Tartuffe, Don Juan, A mizantróp. Pécs. 1995. Jelenkor, 203 p.

Molière: Drámák. P. Gy. fordításában. (Tartuffe, Don Juan, A mizantróp, Amphitryon.) Pécs. 1999. Jelenkor, 261 [3] p.

P. Gy. munkái II. Összegyűjtött műfordítások. (Szerk. Réz Pál, Lakatos András, Várady Szabolcs.) Bp. 2004. Magvető, 651 p.

Vegyes tartalmú kötet

P. Gy. munkái IV. Próza, dráma, vers, naplók és egyebek. (Szerk. Réz Pál, Lakatos András, Várady Szabolcs.) Bp. 2007. Magvető, 861 p.

Önálló hangzódokumentum

P. Gy. versei a szerző előadásában. Lemez és kazetta. Felvételvezető: Wilheim András. QINT, 1991. (QUI 103 044 és QUI 403 044.)

Interjúkötetek

Beszélgetések Petri Györggyel. Bp. 1994. Pesti Szalon, 169 p.

A szabadság hagyománya. A magyar politikai költészet klasszikusai. P. Gy-gyel beszélget Kisbali László, Mink András. Bp. 2001. Beszélő, 179 p.

P. Gy. munkái III. Összegyűjtött interjúk. (Szerk. Réz Pál, Lakatos András, Várady Szabolcs.) Bp. 2005. Magvető, 661 [7] p.

Önálló kötet előtti antológiabeli szereplés

Költők egymás közt. Tizenöt költő: Apáti Miklós, Beney Zsuzsa, Bisztray Ádám, Iszlai Zoltán, Kertész Péter, Kiss Anna, Kiss Benedek, Oravecz Imre, Pardi Anna, Petri György, Rózsa András, Szentmihályi Szabó Péter, Szepesi Attila, Takács Zsuzsa, Tölgyessy Miklós bemutatkozik Benjámin László, Fodor András, Fodor József, Garai Gábor, Juhász Ferenc, Kormos István, Mezei András, Nagy László, Pilinszky János, Simon István, Somlyó György, Vas István, Weöres Sándor, Zelk Zoltán bevezetőivel. Bp. 1969. Szépirodalmi, 440 p. (P. Gy. versei: 271–287. p.)

A bibliográfiát összeállította Lakatos András.

Szakirodalom

Önálló kötetek

Fodor Géza: Petri György költészete. Budapest. Szépirodalmi Könyvkiadó. 1991. 198 p. (Zsebbe való kis könyvek) A tanulmányok első megjelenési helye: Holmi, 1989. 1. sz. 38–52. p.; Holmi, 1989. 2. sz. 130–144. p.; Holmi, 1989. 3. sz. 279–290. p.

Keresztury Tibor: Petri György. Pozsony. Kalligram Könyvkiadó. 1998. 236 p. (Tegnap és ma)

A napsütötte sáv. Petri György emlékezete. (Válogatta, szerkesztette, összeállította: Lakatos András.) Budapest. Nap, 2000. 287 p. (Emlékezet) [A kötet Petri Györggyel foglalkozó írásokat, a költővel készült interjúkat és néhány verset tartalmaz – a tanulmányokat, interjúkat néha szemelvényes formában.]

Az örökhétfőtől a napsütötte sávig. Tanulmányok Petri György költészetéről. Szerk. Fenyő D. György. Budapest. Krónika Nova, 2004. 246 p. (Könyvtár és katedra.)

Horváth Kornélia: Petri György költői nyelvéről. Poétikai monográfia. Bp. 2012. Ráció, 172 p.

Tanulmányok, kritikák, cikkek

Vas István: Petri György és a pesszimizmus. = Költők egymás közt. Budapest. Szépirodalmi, 1969. 267–269. p. és A napsütötte sáv. Petri György emlékezete. Budapest. Nap, 2000. 7–9. p.

Csukás István: Az ész makacs sóvárgása. Élet és Irodalom, 1971. 13. sz. 11. p. Kötetben: Uő.: Költők éhkoppon. Összegyűjtött prózai írások. Budapest. Osiris, 1996. 119–120. p. és A napsütötte sáv. Petri György emlékezete. Budapest. Nap, 2000. 56. p.

Szabó László, G.: Petri György: Magyarázatok M. számára. = Magyar Hírlap, 1971. április 17. (Hétvége melléklet IV. p.)

Ritter Gábor: Petri György: Magyarázatok M. számára. = Tiszatáj. 1971. 6. sz. 564–565. p.

Alföldy Jenő: Költőavatás. Petri György: Magyarázatok M. számára; Takács Zsuzsa: Némajáték; Pardi Anna: Távirat mindenkinek. = Új Írás, 1971. 7. sz. 120–121. p.

Tamás Attila: Kilenc elsőkötetes lírikusról. = Tiszatáj, 1971. 8. sz. 746–753. p. A Petri Györggyel foglalkozó rész kötetben: A napsütötte sáv. Petri György emlékezete. Budapest. Nap, 2000. 29–31. p.

Iszlai Zoltán: Petri György: Magyarázatok M. számára. = Alföld, 1971. 8. sz. 78–79. p.

Fogarassy Miklós: Kelet-európai költő versei 1968–70-ből. Petri György költészete. = Híd, 1971. 10. sz. 1050–1063. p. Kötetben: A napsütötte sáv. Petri György emlékezete. Budapest. Nap, 2000. 31–47. p.

Vasy Géza: Petri György: Magyarázatok M. számára. = Kortárs, 1971. 11. sz. 1836–1837. p.

Lengyel Magda: Petri György: Magyarázatok M. számára. = Népszava, 1971. november 27. 10. p.

Tverdota György: Csömör vagy értelem. Petri György: Magyarázatok M. számára. = Napjaink, 1971. 12. sz. 11. p.

Várady Szabolcs: Két költő. Töredék Tandori Dezsőről; Magyarázatok Petri Györgyhöz. = Valóság, 1972. 2. sz. 89–95. p. Kötetben: A napsütötte sáv. Petri György emlékezete. Budapest. Nap, 2000. 58–68. p., valamint V. Sz.: A rejtett kijárat. Versek, fordítások, próza, egyebek. Budapest. Európa, 2003. 295–310. p.

Bányai János: Helyzetek és gondolatok. Petri György: Magyarázatok M. számára. = Magyar Szó, 1972. június 10. Kötetben: B. J.: Könyv és kritika. Újvidék. Forum, 1973. 139–. 142. p.

Vadas József: Deux jeunes poètes hongrois. (Petri Györgyről és Takács Zsuzsáról.) = Arion. 5.(1972). 97–98. p.

Agárdi Péter: Magyar líra 1971-ben. = Irodalomtörténet, 1972. 4. sz. 825–854. p. Kötetben: Uő.: Korok, arcok, irányok. Budapest. Szépirodalmi, 1985. 287–307. p. A Petri Györggyel foglalkozó rész kötetben még: A napsütötte sáv. Petri György emlékezete. Budapest. Nap, 2000. 51–55. p.

Lengyel Balázs: Vállalkozások. (Hajnal Gábor: Hűvös nyárban; Fodor András: Az idő foglya; Petri György: Körülírt zuhanás; Simai Mihály: Kenyérszegő.) = Élet és Irodalom, 1974. 43. sz.. 11. p. Kötetben: Uő.: Verseskönyvről verseskönyvre. Budapest. Magvető, 1977. 223– 232. p.

Belohorszky Pál: Petri György: Körülírt zuhanás. = Kritika, 1974. 10. sz. 24. p.

Pályi András: Petri György: Körülírt zuhanás. = Magyar Hírlap, 1974. november 2. (Hétvége melléklet IV. p.)

Radnóti Sándor: El nem fordult tekintet – Petri György költészete. = Kortárs, 1974. 12. sz. 1965– 1971. p. Kötetben: Uő.: Mi az, hogy beszélgetés? Budapest. Magvető, 1989. 129–147. p.

Bányai János: Visszájáról. Petri György: Körülírt zuhanás. = Magyar Szó, 1975. március 22.

Aczél Géza: Petri György: Körülírt zuhanás. = Alföld, 1975. 5. sz. 84–85. p.

Alföldy Jenő: A rossz tudása meg az élni nem tudás. Petri György: Körülírt zuhanás. = Tiszatáj, 1975. 5. sz. 80–83. p. Kötetben Uő.: Élménybeszámoló. Költők a hetvenes években. Budapest. Szépirodalmi, 1983. 335–340. p.

Csűrös Miklós: Petri György: Körülírt zuhanás. = Jelenkor, 1975. 7. sz. 659–664. p. Az eredeti kézirat teljes terjedelmében:= Uő.: Színképelemzés. Budapest. Szépirodalmi, 1984. 237–257. p. és A napsütötte sáv. Petri György emlékezete. Budapest. Nap, 2000. 94–107. p.

Fábri Péter: A mégis változatai. (Tandori Dezső, Várady Szabolcs, Petri György művészetéről.) = Jelenlét, 1975. 4–5. sz. 45–55. p.

Danyi Magdolna: Jó volna Mallarmét fordítani. Jegyzet Petri György új verseihez. = Új Symposion, 152. sz. (1977. december). Kötetben: A napsütötte sáv. Petri György emlékezete. Budapest. Nap, 2000. 122–125. p.

Kis Pintér Imre: Új nemzedékek a mai magyar lírában. = Alföld, 1979. 1. sz. 48–59. p. [Petri György költészetével foglalkozó rész: 56–57. p.]

Kabdebó Lóránt: A főhivatású magánember keservei. = Uő.: Versek között. Tanulmányok, kritikák. Budapest. Magvető, 1980. 478–488. p

Tarján Tamás: Petri György. = Fiatal magyar költők 1969–1978. Tanulmányok. Szerk.: Vasy Géza. Budapest. Akadémiai Kiadó. 1980. 177–186. p.

Szilágyi Ákos: Petri György. = Mozgó Világ, 1981. 5. sz. 51–53. p. Kötetben A „megmenthetetlenül személyes” lírája címen Uő.: Nem vagyok kritikus! Budapest. Magvető, 1984. 341–347. p.

Radnóti Sándor: Valami az első szamizdat-verseskötetről. Petri György: Örökhétfő. = Beszélő, 5–6. sz. (1982. december). Kötetben: Uő.: Recrudescunt vulnera. Budapest. Cserépfalvi, 1991. 304–313. p. és A napsütötte sáv. Petri György emlékezete. Budapest. Nap, 2000. 159–167. p.

András Sándor: Petri György: Örökhétfő. = Arkánum, 3. sz. (1983) 136–139. p.

Gömöri György: A marginalitás előnyei. Petri György: Örökhétfő. = Új Látóhatár, 1984. 4. sz.

Gömöri György: „Pökésnyire a túlvilág…” Petri György új versgyűjteménye. = Szivárvány, 1986. 20. sz. 154–155. p.

Könczöl Csaba: „Együtt, elválva…” Petri György versei. = Uő.: Tükörszoba. Budapest. Szépirodalmi, 1986. 298–316. p.

Lengyel Balázs: „A csömör és az értelem marása.” Petri György: Valahol megvan. = Élet és Irodalom, 1989. 23. sz. 11. p. Kötetben: Uő.: Visszatérés. Esszék, tanulmányok. Pécs. Jelenkor, 1991. 68–72. p.

Alföldy Jenő: A radikális költő. Petri György: Valahol megvan. = Népszabadság, 1989. június 23. 7. p.

Németh Gábor: Voltaképp. Petri György: Valahol megvan. = Magyar Napló, 1989. 1. sz. 9. p.

Kukorelly Endre: Petri György: Valahol megvan. = Hitel, 1989. 23. sz. 60. p.

Odorics Ferenc: Petri György: Valahol megvan. = Magyar Napló, 1989. 8. sz. 15. p.

Radnóti Sándor: Megmenthetetlenül személyes. Petri György: Valahol megvan. = Kortárs, 1989. 8. sz. 145–156. p. Kötetben: Uő.: Recrudescunt vulnera. Budapest. Cserépfalvi, 1991. 314–333. p.

Mező Ferenc: „…csak a hullaszag és a jelenlét.” (Jegyzetek Petri György Valahol megvan című kötetéről.) = Mozgó Világ, 1989. 8. sz. 115–118. p.

Dérczy Péter: Vonzás és választás 4. A jelenlét és a könyörtelen fogyatkozás. Petri György: Valahol megvan. = Jelenkor, 1989. 9. sz. 865–870. p. Kötetben: A napsütötte sáv. Petri György emlékezete. Budapest. Nap, 2000. 178–189. p. és Uő.: Vonzás és választás. Debrecen. Csokonai, 2004. 179–189. p.

Marno János: „Párolog a völgy meg a csésze kávé – ez hűl, amaz melegszik.” Petri György költészetéről. = Alföld, 1989. 10. sz. 65–75. p. Kötetben: Uő.: A vers akarata. Békéscsaba. Tevan, 1991. 43–64. p.

Bozsik Péter: Az ironikus kimondás költészete. Petri György Körülírt zuhanás című verseskötetéről. = Üzenet, 1989. 5. sz. 379–382. p.

Forgách András: Petri György, a szemlélődő költő. = Jelenkor, 1989. 10. sz. 917–936. p.

Csapó Julianna: Hidegbéke örökhétfőn. = Új Symposion, 1989. 11–12. sz. 66–67. p.

Csibra István: A maradék baja és bája. Petri György Ami kimaradt című kötetéről. = Népszabadság. 1989. december 16. 21. p

Keresztury Tibor: Őszutói gondok. Petriről az Ami kimaradt ürügyén. = Orpheus. 1990. 1. sz. 33–36. p.

Csűrös Miklós: Valahol megvan. Petri György verseiről. = Tiszatáj. 1990. 3. sz. 107–111. p. Kötetben: Uő.: Intarzia. Tanulmányok az újabb magyar irodalom köréből. Pomáz, Kráter Műhely Egyesület, 2000. 256–261. p.

Kovács Dezső: Sziszifosz vadkeleten. Petri György költészete a változó időben. = Kritika, 1990. 5. sz. 22–23. p.

Marno János: Jegyzetek egy Petri-versről. Élet és Irodalom, 1990. 19. sz. 14. p. Kötetben: Vénusz barlangjában. Jegyzetek egy apokrif mitológiához. (Petri György: Hogy elérjek a napsütötte sávig) címen Uő.: A vers akarata. Békéscsaba. Tevan, 1991. 78–89. p. és A napsütötte sáv. Petri György emlékezete. Budapest. Nap, 2000. 222–228. p.

Keresztury Tibor: Csömör és poézis. Petri György lírájáról. = Újhold-Évkönyv 1990/1. Budapest. Magvető, 1990. 323–333. p. Kötetben: Uő. –Mészáros Sándor: Szövegkijáratok. Budapest. Széphalom Könyvműhely. 1992. 7–29. p.

Gál Ferenc: Petri György: Valahol megvan. = Életünk, 1990. 7. sz. 601–605. p.

Géczi János: Az individuum eltüntetése. = Orpheus, 1990. 4. sz. 54–56. p.

Tandori Dezső: „Isten velem, veled.” Petri György: Valami ismeretlen. = Élet és Irodalom. 1990. 49. sz. 10. p.

Parti Nagy Lajos: Valahol megvan ami kimaradt. = Jelenkor, 1991. 2. sz. 171–174. p.

Gróh Gáspár: A csalhatóság tudatában. Petri György versei. = Magyar Napló. 1991. 4. sz. 35–36 p.

Pályi András: Egy ismert kelet-európai költőről. Petri György: Valami ismeretlen. = Kritika, 1991. 3. sz. 40–41. p.

Kardos András: Egy ismert kelet-európai költőről. Petri György: Valami ismeretlen. = Kritika, 1991. 3. sz. 41. p.

Márton László: A líra morzsalékossága. Petri György: Valami ismeretlen. = Holmi, 1991. 4. sz. 504–507. p.

Keresztury Tibor–Varga Lajos Márton: Kritika két hangra. Klasszikus rend a pusztulásban. Petri György: Valami ismeretlen. = Jelenkor, 1991. 4. sz. 376–378. p. Kötetben: V. L. M.: Kritika két hangra. Budapest. Pesti Szalon, 1996. 152–158. p.

Simon Attila: Petri György: Valami ismeretlen. = Holnap, 1991. 4. sz. 22. p.

Thomka Beáta: A napsütötte sáv radikalizmusa. Petri György: Valami ismeretlen. = Kortárs, 1991. 6. sz. 165–168. p. Kötetben: Uő.: Áttetsző könyvtár. Pécs. Jelenkor, 1993. 82–87. p. és A napsütötte sáv. Petri György emlékezete. Budapest. Nap, 2000. 234–239. p.

Margócsy István: Mi történik velünk? (Petri György összegyűjtött versei.) = Kortárs, 1992. 3. sz. 78–81. p. Kötetben: Uő.: „Nagyon komoly játékok.” Budapest. Pesti Szalon, 1996. 158– 166. p. és A napsütötte sáv. Petri György emlékezete. Budapest. Nap, 2000. 239–245 p.

Tótfalusi István: Petri Angliában. (A Night song of the personal shadow című kötet megjelenése kapcsán.) = Magyar Napló, 1992. 5. sz. 36–37. p.

Szigeti Csaba: De dignitate amoris. Petri György szerelmi költészetéről. = Jelenkor, 1992. 6. sz. 562–570. p.

Arató László: Horatius Noster. Berzsenyi és Horatius Petri György csikkes várótermében. = Kortárs, 1992. 11. sz. 55–65. p.

Nyírő József, J.: „Sz....ság, szerelem.” Közelítések Petri György költészetéhez. = Jelentkezünk, 152. sz. (1992/1993.) 181–194. p.

Horányi Márta: Csak egy személy. Petri György versei a szerző előadásában. (Lemez és kazetta) = Holmi, 1993. 1. sz. 132–134. p.

Kulcsár Szabó Ernő: Petri György. = Uő.: A magyar irodalom története 1945–1991. Budapest. Argumentum, 1993. 176–178. p.

Várady Szabolcs: Néhány szó Petri Györgyről. = Jelenkor, 1994. 1. sz. 2–3. p. Kötetben Petri György: Sár címen: Uő.: A rejtett kijárat. Versek, fordítások, prózák, egyebek. Budapest. Európa, 2003. 321–324. p.

Kulcsár Szabó Ernő–Katona Gergely: Az új lírai beszéd a válaszok horizontváltásában. Kísérlet a klasszikus-modern líra szereptípusának újraértékelésére. (Petri György: A delphoi jós hamiscsődöt jelent.) = Alföld, 1994. 3. sz. 48–68. p. Kötetben: K. Sz. E.: Az új kritika dilemmái. Az irodalomértés helyzete az ezredvégen. Budapest. Balassi , 1994. 135–163. p.

Ferencz Győző–Varga Lajos Márton: Kritika két hangra. Erdőben a vadnyom. Petri György: Sár. = Kritika, 1994. 3. sz. 36–37. p. Kötetben: V. L. M.: Kritika két hangra. Budapest. Pesti Szalon, 1996. 207–217. p.

Bán Zoltán András: Elemi. Petri György: Sár. = Beszélő, 1994. 9. sz. 34–35. p.

Bazsányi Sándor: Közvetve: igen. Kísérlet Petri György Sár című kötetének „humanisztikus értelmezésére”. = Jelenkor, 1994. 4. sz. 381–390. p. Kötetben: Uő.: A szájalás szomorúsága. Budapest. József Attila Kör–Kijárat–Argumentum, 2000. 213–225. p.

Márton László: Álalakúság, avagy a közbeszólás hatalma. Petri György: Sár. = Holmi. 1994. 6. sz. 912–918. p.

Angyalosi Gergely: Helyett. Petri György: Sár. = Kortárs. 1994. 6. sz. 117–122. p. Kötetben: Uő.: Kritikus határmezsgyén. Debrecen. Csokonai, 1999. 169–177. p.

Borbély Szilárd: Hevenyészett megjegyzések Petriről a Sár kapcsán. = Határ, 1994. 2–3. sz.

Kulcsár Szabó Zoltán: Az Én elmozdulása. (Petri György: Sár.) = Nappali Ház, 1994. 4. sz. 30–32. p. Kötetben: Uő.: Az olvasás lehetőségei. Budapest. József Attila Kör–Kijárat, 1997. 123–128. p.

Kiš, Danilo: Változatok közép-európai témákra. = Uő.: Kételyek kora. Pozsony–Újvidék. Kalligram–Forum. 1994.

Vajda Mihály: Filozófiai (láb)jegyzetek. „Csak téblábolok itten”. = Alföld, 1995. 6. sz. 84–94. p. Kötetben: Uő.: Nem az örökkévalóságnak. Filozófiai (láb)jegyzetek. Budapest. Osiris, 1996. 409–427. p.

Várady Szabolcs: Poetry under the weather. A portrait of György Petri. = The Hungarian Quarterly. 137. sz. (1995). 30–35. p.

Bányai János: „Talán nem is lesz.” Petri György: Valami ismeretlen. = Uő.: Talán így. Újvidék. Forum, 1995.

László András: Petri György konyhája. Posztmodern szempontok egy költői pálya kapcsán. = Lyukasóra, 1996. 2. sz. 26. p.

Fodor Géza: Kívül minden köteléken. Magyar Hírlap, 1996. március 16. (Ahogy tetszik melléklet)

Lator László: Mondja, visszavonja, helyesbíti. (Petri György: Munkanapló.) = Mozgó Világ, 1996. 9. sz. 123–126. old. Kötetben: Uő.: Kakasfej vagy filozófia? Mire való a vers? Budapest. Európa, 2000. 122–129. p. és A napsütötte sáv. Petri György emlékezete. Budapest. Nap, 2000. 203–208. p.

Menyhért Anna: Pókok és háló(i)k. (Szabó Lőrinc: Tücsökzene; Petri György: Önarckép 1990.) = Új Holnap, 8. sz. (1996). 35–43. p.

Reményi József Tamás: Van Maya. Mi is van még? = Uő. – Tarján Tamás: Magyar irodalom, 1945–1995. Műelemzések. Budapest. Corvina, 1996. 88–92. p.

Keresztury Tibor: Szerep és személyiség. Kritika és „nosztalgia” Petri versfelfogásában. = Alföld, 1997. 1. sz. 36–42. p

Tarján Tamás: A félhalottság életereje. Petri Györgyről gyűjteményes verseskötete kapcsán. = Jelenkor, 1997. 2. sz. 201–208. p. Kötetben: Uő.: Tres faciunt collegium. Budapest. Orpheusz, 1997. 178–193. p. és Uő.: Kengyelfutó. Úton kortárs költők művei között. Budapest. Pont, 2001. 38–51. p.

Páll Zita: Az újító Petri. = Helikon (Kolozsvár), 1997. 18. sz. 9–11. p.

Bán Zoltán András: Petri elindul. = Beszélő, 1998. 2. sz. 115–117. p.

Bagi Zsolt: Petri György líriko-filozófiája. = Jelenkor. 1999. 1. sz. 79–87. p.

Kálmán C. György: Petri, ’81, hétfő. Petri György: Örökhétfő. = Beszélő, 1999. 1. sz. Kötetben: Uő.: Mű- és valódi élvezetek. Pécs. Jelenkor, 2002. 57–62. p.

Mohai V. Lajos: A költő és a mesterkém. = Új Forrás, 1999. 4. sz. 85–90. p.

Horváth Kornélia: Héj és mag. (Petri György: A hagyma szól.) = Uő.: Tűhegyen. Versértelmezések a későmodernség magyar lírája köréből. Budapest. Krónika Nova, 1999. 154–187. p.

Reményi József Tamás: Téli nap. Petri György: Amíg lehet. = Népszabadság, 2000. január 8. 32. p.

Angyalosi Gergely: A kocsma, télen. Petri György: Amíg lehet. = Élet és Irodalom, 2000. 12. sz. 15. p. Kötetben: A napsütötte sáv. Petri György emlékezete. Budapest. Nap, 2000. 258–264. p. és Uő.: Romtalanítás. Kritikák, esszék, tanulmányok. Budapest. Kijárat, 2004. 72–77. p.

Bányai János: „Amíg lehet”. Petri György versei. = Tiszatáj, 2000. 7. sz. 84–86. p. Kötetben: Uő.: Mit viszünk magunkkal? Tanulmányok, kritikák. Újvidék. Forum, 2000. 176–179. p.

Radnóti Sándor: Az embernél nincs félelmetesebb. (Nekrológ.) = Népszabadság, 2000. július 17. 9. p.

Szepesi Attila: Búcsú Petri Györgytől. = Magyar Nemzet, 2000. július 24. 14. p.

Tamás Gáspár Miklós: „Mi teremtettünk itt szabadságot és nyomort” (Nekrológ.) = Élet és Irodalom, 2000. 29. sz. 4. p.

Kántor Péter: Kedves Gyuri. (Nekrológ.) = Élet és Irodalom, 2000. 29. sz. 5. p. Kötetben: A napsütötte sáv. Petri György emlékezete. Budapest. Nap, 2000. 278–279. p.

Esterházy Péter: Az ember méltóságáról. (Nekrológ.) = Élet és Irodalom, 2000. 29. sz. 5. p. Kötetben: A napsütötte sáv. Petri György emlékezete. Budapest. Nap, 2000. 272–273. p.

Haraszti Miklós: A civil Petri. (Nekrológ.) = Élet és Irodalom, 2000. 29. sz. 5. p. Kötetben: A napsütötte sáv. Petri György emlékezete. Budapest. Nap, 2000. 157–159. p.

Keresztury Tibor: A megváltó sehol. Petri György halálára. = Magyar Narancs, 2000. 29. sz. 34. p. Kötetben: Uő.: Kételyek kora. Tanulmányok a kortárs magyar irodalomról. Budapest. Magvető, 2002. 302–305. p.

Réz Pál: Petri György ravatalánál. = Élet és Irodalom, 2000. 30. sz. 9. p. Kötetben: A napsütötte sáv. Petri György emlékezete. Budapest. Nap, 2000. 279–281. p.

Veres András: Petri György. (Nekrológ.) = Kritika, 2000. 8. sz. 20. p.

Bodor Béla: Petri György: Amíg lehet. = Kritika, 2000. 8. sz. 39–40. p. Kötetben: A napsütötte sáv. Petri György emlékezete. Budapest. Nap, 2000. 264–267. p.

Kis János: A Beszélő szerkesztője. Petri György (1943–2000). = Beszélő, 2000. 7–8. sz. 4–6. p. Kötetben: A napsütötte sáv. Petri György emlékezete. Budapest. Nap, 2000. 148–151. p. és A szabadság hagyománya. A magyar politikai költészet klasszikusai. Petri Györggyel beszélget Kisbali László, Mink András. Budapest. Beszélő, 2001. 175–179. p.

Tábor Ádám: El nem fordult tekintet. Privát reflexiók Petri György halálhírére. = Élet és Irodalom, 2000. 34. sz. 10. p.

Zsille Zoltán: Az én Petrim. = Élet és Irodalom, 2000. 34. sz. 10. p.

Szepes Erika: „...aki voltam, arra emlékeznetek legyen kedv és ne kötelesség dolga”. = Ezredvég, 2000. 10. sz. 35–43. p.

Nádas Péter: Bukott angyala. = Holmi, 2000. 12. sz. 1467–1468. p. Kötetben: A napsütötte sáv. Petri György emlékezete. Budapest. Nap, 2000. 274–276. p.

Fodor Géza: „megmenthetetlenül személyes ami jó volt”. = Holmi, 2000. 12. sz. 1469–1475. p. Kötetben: A napsütötte sáv. Petri György emlékezete. Budapest. Nap, 2000. 9–20. p.

Forgács Éva: Petri. Minden rendszert nélkülöző reflexiók. = Holmi, 2000. 12. sz. 1476–1477. p.

Endreffy Zoltán: Emlékfoszlányok Petriről. = Holmi, 2000. 12. sz. 1479–1482. p.

Spiró György: Kilátások. = Holmi, 2000. 12. sz. 1483–1485. p. Kötetben: A napsütötte sáv. Petri György emlékezete. Budapest. Nap, 2000. 112–116. p. és Uő.: Mit ír az ember, ha magyar? Esszék, 1994–2003. Budapest. Ab Ovo, 2003.

Dániel Ferenc: Egy lenyomat. = Holmi, 2000. 12. sz. 1486–1489. p.

Bence György: Korhangulat, némi belterj. = Holmi, 2000. 12. sz. 1489–1493. p.

Ludassy Mária: Petri Voltaire-t fordít. = Holmi, 2000. 12. sz. 1494–1495. p.

Vallai Péter: Petri-szinopszis. = Holmi, 2000. 12. sz. 1497–1498. p.

Géher István: Katonai tiszteletadás. Tanulmány egy versről. = Holmi, 2000. 12. sz. 1498–1501. p.

Réz Pál: Egy alkalmi esszé. = Holmi, 2000. 12. sz. 1521–1524. p. [A szerző 1987.novemberében írt lektori jelentése Petri válogatott verseinek kéziratáról.]

Márton László: Egy szem szőlő. Petri Györgyről, halála után. = Holmi, 2000. 12. sz. 1526–1529. p.

Ganbold, Daváhűgijn: Mit jelent(ett) számomra a költő? = Holmi, 2000. 12. sz. 1529–1530. p.

Vajda Mihály: Búcsú Petritől. Amíg lehet... = Holmi, 2000. 12. sz. 1531–1535. p.

Bodor Béla: A reményhez. [A cím áthúzva] = Holmi, 2000. 12. sz. 1536–1541. p.

Szepes Erika: Jog a rosszkedvre – avagy az aktuális Petri. (Ismeretlen kelet-európai költő verse 1955-ből.) = Tekintet, 2000. 6. sz. 38–63. p.

Gerold László: Petritől, Petriről – itt. = Hungarológiai közlemények (Újvidék), 2000. 4. sz. 7–19. p.

Tverdota György: Az út Baudelaire-től Petriig. = Hungarológiai közlemények (Újvidék), 2000. 4. sz. 20–28. p., valamint Alföld, 2001. 5. sz. 51–57. p.

Faragó Kornélia: A létvesztés és versbeszéd. (A hagyomány ellenállása) = Hungarológiai közlemények (Újvidék), 2000. 4. sz. 29–36. p.

Pomogáts Béla: A politikai költészet rehabilitálása. Petri György szamizdat-verseiről. = Hungarológiai közlemények (Újvidék), 2000. 4. sz. 37–48. p., valamint Tiszatáj, 2001. 6. sz. 64–72. p.

Angyalosi Gergely: A testiség poétikája Petri György lírájában. = Hungarológiai közlemények (Újvidék), 2000. 4. sz. 49–55. p., valamint Alföld, 2001. 5. sz. 70–75. p. Kötetben: Uő.: Romtalanítás. Kritikák, esszék, tanulmányok. Budapest. Kijárat, 2004. 78–83. p.

Kappanyos András: „Én itt egész jól”. (Én-narrációk Petri költészetében). = Hungarológiai közlemények (Újvidék), 2000. 4. sz. 56–62. p., valamint Alföld, 2001. 5. sz. 58–63. p.

Rákai Orsolya: „Ezért éreztem kényszert arra, hogy mindent kimondjak” = Hungarológiai közlemények (Újvidék), 2000. 4. sz. 63–70. p., valamint A kimondás kényszere. A Petri-vers értelmezéséhez címmel Alföld, 2001. 5. sz. 64–70. p.

Csányi Erzsébet: A baromlény szituációja. A groteszk pólusai Petri György költészetében. = Hungarológiai közlemények (Újvidék), 2000. 4. sz. 71–76. p.

Bence Erika: A távolodás irányai és szakaszai. Személyes és művészi kérdésfelvetések Petri György „szerelmi lírájá”-ban. = Hungarológiai közlemények (Újvidék), 2000. 4. sz. 77–82. p.

Hózsa Éva: Az elmozdítható örök Petri György versvilágában. = Hungarológiai közlemények (Újvidék), 2000. 4. sz. 83–91. p.

Keresztury Tibor: A megművelt végkifejlet. A Petri-életmű utolsó peródusa.= Hungarológiai közlemények (Újvidék), 2000. 4. sz. 92–99. p., valamint Alföld, 2001. 5. sz. 75–81. p. Kötetben: Uő.: Kételyek kora. Tanulmányok a kortárs magyar irodalomról. Budapest. Magvető, 2002. 275–284. p.

Utasi Csilla: A Magyarázatok… és a Körülírt zuhanás Petri György későbbi költészeténektükrében = Hungarológiai közlemények (Újvidék), 2000. 4. sz. 100–106. p.

Utasi Csaba: Variációk a „történő semmi”-re Petri György kései költészetében = Hungarológiai közlemények (Újvidék), 2000. 4. sz. 107–113. p.

Harkai Vass Éva: Lezárás három tételben. Petri György költészetének legutolsó szakaszáról = Hungarológiai közlemények (Újvidék), 2000. 4. sz. 114–119. p.

Bányai János: A poétika csapdája. Petri György és a lírai modernitás vége. = Hungarológiai közlemények (Újvidék), 2000. 4. sz. 120–126. p. Kötetben: Uő.: Egyre kevesebb talán. Tanulmányok, kritikák. Újvidék. Forum, 2003. 98–104. p.

Horváth Kornélia: Vers, levél, küldemény. (Petri György: Egy versküldemény mellé.) = Levél, író, irodalom. Szerk Kiczenko Judit, Thimár Attila. Piliscsaba. Pázmány Péter Katolikus Egyetem, 2000. 309–324. p.

Keresztesi József: Hibát hibára. Petri György kései költészete és a hiba poétikája. = Jelenkor, 2001. 1. sz. 74–81. p.

Szigeti Csaba: A metafora és a mellébeszélés stilisztikája Petri Györgynél. = Jelenkor, 2001. 7–8. sz. 814–819. p.

Margócsy István: A verselemző költő. A szabadság hagyományai. A magyar politikai költészetklasszikusai. Petri Györggyel beszélget Kisbali László és Mink András. = Élet és Irodalom, 2001. 31. sz. 22. p. Kötetben: Uő.: Hajóvonták találkozása. Tanulmányok, kritikák a mai magyar irodalomról. Budapest. Palatinus, 2003. 423–427. p.

Forgách András: Csak egy percig égjen. = Beszélő, 2001. 9. sz. 116–118. p.

Margócsy István: Petri és az irónia. = Holmi, 2001. 12. sz. 1662–1672. p. Kötetben: Uő.: Hajóvonták találkozása. Tanulmányok, kritikák a mai magyar irodalomról. Budapest. Palatinus, 2003. 107–126. p. és Az örökhétfőtől a napsütötte sávig. Tanulmányok Petri György költészetéről. Budapest. Krónika Nova, 2004. 55–72. p.

Tarján Tamás: Untig elegendő. Az öreg Petri. = Uő.: Kengyelfutó. Úton kortárs költők művei között. Budapest. Pont, 2001. 52–59. p.

Bodor Béla: A lírai ellenbeszéd alakzatai. Különös tekintettel Eörsi, Balaskó és Petriköltészetére. = Kalligram, 2002. 3. sz. 35–59. p. Petri György költészetére vonatkozó rész, jelentősen átdolgozott szöveggel kötetben: Az örökhétfőtől a napsütötte sávig. Tanulmányok Petri György költészetéről. Budapest. Krónika Nova, 2004. 109–126. p.

Bodor Béla: Az olvasatban megőrzött titok, mint az esztétikum eleme. Weöres, Tandori ésPetri költészetében. = Parnasszus, 2002. ősz. 52–64. p.

Fenyő D. György: Petri György napja. Korszerűtlen Petri-elemzések. = Beszélő, 2002. 12. sz. 86–96. p. Kötetben: Az örökhétfőtől a napsütötte sávig. Tanulmányok Petri György költészetéről. Budapest. Krónika Nova, 2004.

Szentesi Zsolt: Trivialitás és megtisztulásvágy, avagy „a »pusztulás« mint végső megalkotódás”. (Petri György: Hogy elérjek a napsütötte sávig.) = Irodalomtörténet, 2002. 4. sz. 599–616. p.

Schein Gábor: A radikális modernség konzervatív változata. Megjegyzések Petri Györgyköltészetéről. = Irodalomtörténet, 2003. 3. sz. 420–443. p.

Fenyő D. György: A kegyetlen irodalomtanításról. Egy Petri-verset szemlélve. [Petri György: Sári, ne vigyorogj rajtam] = Iskolakultúra, 2003. 11. sz. 3–12. p. Kötetben: Az örökhétfőtől a napsütötte sávig. Tanulmányok Petri György költészetéről. Szerk. Fenyő D. György. Budapest. Krónika Nova, 2004. 228–244. p.

Stribik Ferenc: Catullusi. = Iskolakultúra, 2003. 11. sz. 13–26. p. Kötetben: Az örökhétfőtől a napsütötte sávig. Tanulmányok Petri György költészetéről. Szerk. Fenyő D. György. Budapest. Krónika Nova, 2004. 202–227. p.

Radnóti Sándor: Alkat és alkalom. Petri György munkái. I. Összegyűjtött versek. = Élet és Irodalom, 2003. 50. sz. 25. p. Kötetben: Uő.: Műhelymunka. Debrecen. Csokonai, 2004. 105–110. p. és Az örökhétfőtől a napsütötte sávig. Tanulmányok Petri György költészetéről. Budapest. Krónika Nova, 2004. 127–134. p.

Bán Zoltán András: Önmaga szabad művésze. Petri György munkái. I. Összegyűjtött versek. = Magyar Narancs, 2003. 51–52. sz. 62–64. p.

Várady Szabolcs: Zene és zenétlenség Petri György költészetében. = Uő.: A rejtett kijárat. Versek, fordítások, próza, egyebek. Budapest. Európa, 2003. 325–336. p. és Az örökhétfőtől a napsütötte sávig. Tanulmányok Petri György költészetéről. Budapest. Krónika Nova, 2004. 8–18. p.

Keresztesi József: Színöröm. Petri György: Mosoly. = Vigília, 2004. 2. sz. 119–123. p.

Vári György: Orfeusz visszanéz. (Petri György munkái. I. Összegyűjtött versek.) = Beszélő, 2004. 4. sz. 112–118. p. Kötetben: Az örökhétfőtől a napsütötte sávig. Budapest. Krónika Nova, 2004. 90–108. p.

Papp Ágnes Klára: „Mikor nem írok verset: nem vagyok”. Petri György munkái. I.Összegyűjtött versek. = Kortárs, 2004. 5. sz. 108–111. p.

Arató László: Petri György egy barátságverséről. („V. Sz.-hoz”) = Holmi, 2004. 7. sz. 775–784. p.

Kőszeg Ferenc: Az implózió költője. Petri György munkái. I. Összegyűjtött versek. = Holmi, 2004. 7. sz. 857–877. p.

Sütő Csaba András: Bohóctréfáról – komolyan. Petri György: Amíg lehet című köteténekrecepciója. = Új Forrás, 2004. 8. sz. (október) 34–39. p.

Gyuris Gergely: A metasztázis szerepe Petri slágeres(ebb) költészetében. Petri György:Amíg lehet. = Új Forrás, 2004. 8. sz. (október) 40–53. p.

Bányai János: Danilo Kiš Petrit fordít, és verset ír. = Híd, 2004. 10. sz. 1376–1381. p.

Tarján Tamás: A folytatódás kezdete. Petri György munkái. I. Összegyűjtött versek. = Jelenkor, 2004. 11. sz. 1145–1152. p.

Gömöri György: Petri György fogadtatása Angliában és Amerikában. = Jelenkor, 2004. 11. sz. 1153–1158. p.

Kovács Béla Lóránt: Költészet és figura. Petri György munkái. I. Összegyűjtött versek. = Alföld, 2005. 4. sz. 96–100. p.

Čudić, Marko: Danilo Kiš műfordítói kalandjainak egyik utolsó stációja. Találkozás Petri György költészetével. = Híd, 2005. 9. sz. 83–91.p.

Solymos T. Géza: Derrida és Petri, a pharmakon és a műfordítói dilemma. = A „boldog Bábel”. Tanulmányok az irodalmi fordításról. Szerk. Józan Ildikó, Szegedy-Maszák Mihály. Budapest. Gondolat, 2005. 350–365. p.

Mézes Gergely: Petri György a mikrofonnál. Petri György munkái. III. Összegyűjtött interjúk. = Magyar Hírlap, 2006. január 24. 19. p.

Jeles András: Füzetek. („Főúr, füzetek!”) = Élet és Irodalom, 2006. 6. sz. 20–22. p. [Petri Györgyről: 21. p.]

Perecz László: Válaszol, kérdez. Petri György munkái. III. Összegyűjtött interjúk. = Népszabadság, 2006. február 11. (Hétvége melléklet)

Pór Péter: Petri lírai szólásának természetéről. = Jelenkor, 2006. 3. sz. 297–302. p.

Horváth Kornélia: Erotika a (vers)nyelvben. Hangzás és irónia. (Petri György: Erotikus) = Alföld, 2006. 9. sz. 58–73. p.

Forgách András: 1111 szó = Beszélő, 2007. 5. sz. 92–96. p.

Ferenczi Attila: „Tudod, hogy iszom”. Petri György Horatiusi című verséről. Ókor, 2019/4. 53-58 p.

A szakirodalmat összeállította Lakatos András.