Nagy László

A Veszprém megyei Felsőiszkázon 1925. július 17-én, a családi emlékezet szerint azonban július 14-én született. Apja Nagy Béla (1889–1969) mintagazda, egy időben a falu bírája, anyja a nyárádi születésű Vas Erzsébet (1905–1995). Négy gyermekük közül László a második, István, aki Ágh István néven vált jeles költővé, a negyedik. A szülőház 1984 óta emlékmúzeum.

Szülőfalujában 1931–1938 között öt osztályt végzett. 1935-ben csontvelőgyulladás támadta meg a lábát, többször műtötték, közben idegek sérültek meg, így élete végéig járógép használatára kényszerült. Betegsége miatt két évet késett tanulmányaival. 1938-ban pápai diák lett lánytestvéreivel, unokatestvéreivel együtt, az anyai nagymama felügyelete alatt. 1938–1941 között végezte el a polgári iskola négy osztályát, az első kettőt magánúton, egy év alatt. 1941–1945 között a református kollégium kereskedelmi középiskolájában folytatta tanulmányait, 1945 júliusában érettségizett.

Iszkáz megszenvedte a második világháborút, a Nagy-család is elszegényedett. Az érettségi utáni esztendőt László a szülőfaluban töltötte. 1943 óta rendszeresen verselt, de környezete inkább csak festői ambícióit ismerte, Pápán is ezzel tűnt fel. 1946 augusztusában Budapestre utazott.

Az Iparművészeti Főiskolán grafikus szakon kezdte meg tanulmányait. Egy év múlva átjelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára, a rajz szakon Kmetty János növendéke lett, Barcsay Jenő is tanította. Közben a népi kollégiumi mozgalom lelkes híve, őt is magával ragadta a fényes szellők lendülete. Országos folyóiratban figyelmet is keltően 1947 decemberében jelentkezett a Valóságban. 1948 nyarán eldöntötte, hogy mégis inkább költő lesz, s ősszel a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarára iratkozott be magyar–szociológia–filozófia szakra, majd félév után áttért az orosz szakra, hogy Jeszenyint fordíthasson. 1949 könyvnapjára, június elején megjelent első kötete, a Tűnj el fájás.

Már nem diákként, hanem elismert fiatal íróként kapott ösztöndíjat Bulgáriába, hogy tanulja meg a nyelvet és fordítson belőle. 1949 őszétől 1951 nyaráig közel két évet töltött Bulgáriában, s később is gyakran visszajárt. Első műfordításkönyve, a Szablyák és citerák 1953-ban jelent meg.

Hazatérése után szembesült az ötvenes évek hazai valóságával, az iszkázi család beszolgáltatásokkal megnyomorított sorsával. Nehezen tájékozódott, eszmélése vontatott, fel kellett dolgoznia az ellentétes élményeket. 1952 nyarán már határozottan látta a feladatait, s Juhász Ferenccel együtt hozzáfogott egy újfajta költői nyelv, poétika, szemlélet kidolgozásához. Közben elég nehéz anyagi körülmények között élt, de nem vállalta, hogy a Szabad Nép munkatársa legyen.

1952. augusztus 20-án házasságot kötött Szécsi Margit költővel. A következő évben megszületett András fiuk. Zelk Zoltán főszerkesztő a Kisdoboshoz hívta munkatársnak. 1953 őszén Zuglóban lakást is kaptak.

A gyermekújság 1957 elején megszűnt, a költő ezidőben elsősorban műfordítóként lehetett jelen. Ezt a tevékenységet is meghatározónak tartotta. A népköltészet mellett elsősorban García Lorca, Dylan Thomas, modern lengyel és régi kínai költők verseinek fordításai emelendők ki.

1959-ben az Élet és Irodalom képszerkesztője lett. Haláláig ez a munkahelye, a legutolsó években a lap főmunkatársa.

1957-ben jelent meg először gyűjteményes kötete, a Deres majális, ezt követően azonban 1965-ig nem adták ki könyvét. A Himnusz minden időben azonban áttörést hozott. A következő esztendőben – a három József Attila-díj után – megkapta a Kossuth-díjat, s lírája rendkívül népszerű lett. Rangos nemzetközi elismeréseket is kapott. 1976-ban a bulgáriai Szmoljan városa díszpolgárává választotta, halála után pedig emlékmúzeumot avatott tiszteletére.

Nemcsak életútján, hanem művészetében is fontos szerepet játszottak az alkotótársak: képzőművészek, filmesek, színészek (Berek Kati, Huszárik Zoltán, Kondor Béla, Latinovits Zoltán, Sebő Ferenc, Vígh Tamás és mások).

Családjával 1967-ben Óbudára költözött, az Árpád fejedelem útjára. Ha tehette, hazament Iszkázra, pihenni pedig Szigligetre jártak, az alkotóházba. Gyűjteményes kötete 1966-ban, újabb verseivel és válogatott műfordításaival kiegészítve 1967-ben jelent meg. Az 1960-as évektől ismét létrehozott képzőművészeti alkotásokat, festett, rajzolt, faragott. Illusztrált néhány verseskönyvet. Első kiállítására már csak posztumusz került sor 1979-ben a hatvani múzeumban.

Költeményeit legalább 18 nyelvre fordították, 11 idegen nyelvű kötete jelent meg 1970 óta.

1975 februárjától naplót vezetett. 1978. január 30-án, influenzából lábadozva percek alatt végzett vele az infarktus. 1978. február 6-án temették el a Farkasréti temetőben. A síremlék kopjafa Szervátiusz Tibor műve. Szécsi Margitot 1990 végén helyezték társa mellé örök nyugalomra.

Fontosabb díjak, elismerések:

1950, 1953, 1955 – József Attila-díj

1966 – Kossuth-díj

1968 – a strugai nemzetközi költőfesztivál nagydíja (Macedonia)

1976 – Nemzetközi Botev-díj

Az életrajzot Vasy Géza írta.

Bibliográfia

Önálló kötetek

[F. Nagy László:] Tűnj el fájás. Versek. Bp. 1949. Hungária, 46 p.

A tüzér és a rozs. Versek. Bp. 1951. Szépirodalmi, 59 p.

A nap jegyese. Versek. Bp. 1954. Szépirodalmi, 75 p.

A vasárnap gyönyöre. Versek. Ill.: Ferenczy Béni. Bp. 1956. Magvető, 107 p.

Deres majális. Versek 1944–1956. Fotók: Gink Károly. Bp. 1957. Magvető, 367 p.

Himnusz minden időben. Versek. Felelős szerk.: Domokos Mátyás. Burkoló: Kondor Béla. Bp. 1965. Szépirodalmi, 121 p.

Arccal a tengernek. Versek 1944–1965. Felelős szerk.: Juhász Ferenc. Borító-, kötésterv, ill.: Kondor Béla. Bp. 1966. Szépirodalmi, 369 p.

Ég és föld. Oratórium. Kondor Béla rézkarcával. Bp. 1971. Szépirodalmi, 29 p. (Mikrokozmosz Füzetek.)

Versben bujdosó. Versek. Felelős szerk.: Réz Pál. Borító- és kötésterv: Nagy András. Bp. 1973. Szépirodalmi, 142 p.

Versek és versfordítások. I–IV. [I.: Versek 1944–1973. II.: Versfordítások 1957–1973. III.: Bolgár népköltészet. IV.: Délszláv, albán, magyarországi cigány, keleti finnugor népköltészet.] Borító- és kötésterv: Nagy András. A könyvtok rajzai a szerző irkáiból valók. Bp. 1975. Magvető, 585 + 622 + 407 + 398 p.

Válogatott versek. Bp. 1976. Magvető–Szépirodalmi, 376 p.

Csodafiú-szarvas. Versek. Rajzok: Kass János. Utószó: Pomogáts Béla. Bp. 1977. Móra, 123 p.

Jönnek a harangok értem. Versek és vallomás. Kondor Béla kéztanulmányait Nagy András fotózta egybe. Borító- és kötésterv: Nagy András. Bp. 1978. Magvető, 201 p.

Nagy László legszebb versei. Bukarest. 1978. Albatrosz, 138 p.

Kísérlet a bánat ellen. Válogatott versek. Békéscsaba. 1978. Békéscsabai Megyei Könyvtár. (Poesis Hungarica.)

Versek és versfordítások. I–III. [I.: Versek 1944–1977. II.: Versfordítások 1957–1977. III.: Bolgár, délszláv, albán, magyarországi cigány, udmurt, nyenyec, vogul, csuvas népköltészet.] Fotók: Gink Károly, ifj. Vattay Elemér, Balla Demeter. Borító- és kötésterv: Nagy András. Bp. 1978. Magvető, 757 + 745 + 796 p.

Adok nektek aranyvesszőt. Összegyűjtött prózai írások. Vál. és szerk.: Kiss Ferenc. Kötetterv: Nagy András. Bp. 1979. Magvető, 199 p. = Budapest. 2011. Holnap Kiadó, 230 p.

Kísérlet a bánat ellen. Vers-kéziratok, jegyzetek, rajzok. Összeállította: Szécsi Margit. Reprodukciók: Gyarmathy László. Bp. 1980. Magvető, 215 p.

Szárny és piramis. Képzőművészeti alkotások, versek. Vál. és a bevezetőt írta: Csoóri Sándor. Tervezte: Nagy András. Bp. 1980. Magyar Helikon–Európa, 117 p.

Nagy László legszebb versei. Bukarest. 1982. Albatrosz, 138 p.

Himnusz minden időben. Versek. Vál. és bev.: Farkas Árpád. Bukarest. 1985. Kriterion, 258 p. (Magyar Klasszikusok.)

Nagy László összegyűjtött versei. A védőborítót Nagy László rajzainak felhasználásával Nagy András készítette. Bp. 1988. Magvető, 763 p.

Inkarnáció ezüstben. Válogatott versek. Vál.: Görömbei András. Borító és kötés: Nagy András. Nagy László tusrajzával. [Bp.] é.n. Kortárs, 231 p.

Krónika-töredék. Nagy László naplója 1975. február 14-től 1978. január 29-ig. Nagy László kéziratos naplóinak szöveghű kiadása. Nagy László rajzaival. Sajtó alá rend.: Görömbei András. Kötetterv: Nagy András. Bp. 1994. Helikon, 539 p.

Adjon az Isten. Nagy László verseinek és képzőművészeti hagyatékának felhasználásával összeállította, tervezte és a kalligráfiát készítette: Nagy András. Bp. 1995. Jövendő, 32 p.

Seb a cédruson. Összegyűjtött versek. Borító: Nagy András. Bp. 1995. Magvető, 763 p.

Nagy László legszebb versei. Utószó: Domokos Mátyás. Felelős szerk.: Tótfalusi István. Bp. 1995. Móra. (A magyar irodalom gyöngyszemei.)

Válogatott versek. Vál.: Kaiser László és Nagy András. Szerk. és előszó: Kaiser László. Bp. 1995. Akkord, 168 p. (Talentum Diákkönyvtár.)

Válogatott versek. Vál.: Nagy András. Utószó: Jánosi Zoltán. Sorozatszerk.: Lator László. Bp. 1997. Unikornis, 254 p. (A Magyar Költészet Kincsestára 51.)

Nagy László versei. (Vál. és szerk.: Nagy András; utószó: Jánosi Zoltán.) Budapest. 2001. Sziget Könyvkiadó, 226 p. (Sziget verseskönyvek.)

Versek és versfordítások. I–III. Szerk.: Jánosi Zoltán. Bp. 2004. Holnap, 599 + 618 + 626 p.

Szécsi Margit: Eszem a gesztenyét – Nagy László: Csodamalac. (Ill. Nagy András, szerk. Nagy Borbála Réka.) Budapest. 2009. Holnap, 60 p.

Önálló műfordítás-kötetek

Aliger, [Margarita Joszifovna]: Zója. Ford.: F. Nagy László. Bp. 1950. Atheneum, 62 p.

Szablyák és citerák. Bolgár népdalok és népballadák. Jegyzetek: Bödey József. Bp. 1953. Szépirodalmi, 199 p.

Csü Jüan: Száműzetés. [Li szao.] Prózaford., utószó, jegyzetek: Tőkei Ferenc. Bp. 1959. Európa, 62 p. = 2. kiad: Két nyelven. 1994.

Milev, Geo: Szeptember. Költemény. Ill.: Renato Guttuso. A fordítást az eredetivel egybevetette: Karig Sára. Bp. 1959. Európa, 30 p.

Lamar: A hős fia. [Goran Gorinov.] Verses elbeszélés. Utószó: Juhász Péter. Bp. 1960. Európa, 37 p.

Sólymok vére. A bolgár népköltés antológiája. Tanulmány és jegyzetek: Bödey József. Díszítő rajzok, védőborító és kötés: Csillag Vera. Bp. 1960. Magvető, 442 p.

Darázskirály. Válogatott műfordítások 1958–1968. A védőborítón Kondor Béla festménye. Bp. 1968. Magvető, 510 p.

Babérfák. Délszláv népköltészet. Vál., a képanyagot összeállította, a fordításokat az eredetivel egybevetette, a jegyzeteket írta: Vujicsics D. Sztoján. Tipográfia és kötésterv: Szántó Tibor. Bp. 1969. Magyar Helikon–Európa, 437 p.

Botev, Hriszto: Kenyér vagy golyó. Összes versei. Fordította Képes Géza és Nagy László (mindegyik verset mindegyikük). Utószó: Juhász Péter. Bp. 1970. Európa, 108 p.

Erdőn, mezőn gyertya. A bolgár népköltés antológiája. Szómagyarázatok: Bödey József. Bp. 1975. Magyar Helikon–Európa, 452 p.

García Lorca, Federico: Cigányrománcok. Ill.: Picasso, Pablo. Borító: Szántó Tibor. Bp. 1976. Magyar Helikon–Európa, 62 p.

Nagy László: Versek és versfordítások. 1–3. 2., bőv. kiad. Bp. 1978. Magvető. = 3. kiad. 1981. = 4. kiad. 1987.

A bibliográfiát összeállította Vasy Géza.

Szakirodalom

Önálló kötetek

Bori Imre: Két költő. Juhász Ferenc, Nagy László. Újvidék. 1967. Forum, 286 p.

Tüskés Tibor: Nagy László. Bp. 1983. Szépirodalmi, 205 p.

Égi s földi virágzás tükre. Kortársak Nagy Lászlóról. Vál., szerk.: Balogh Ferencné. Veszprém. 1984. Veszprém Megyei Tanács–Eötvös Károly Megyei Könyvtár, 183 p.

Dobóné Berencsi Margit: Nagy László tizenkét versének elemzése. Bp. 1989. Tankönyvkiadó, 228 p.

Görömbei András: Nagy László költészete. Bp. 1992. Magvető, 439 p.

Kiss Ferenc: Írások Nagy Lászlóról. Bp. 1993. Püski, 144 p.

Vasy Géza: Nagy László tanulmányok. Veszprém. 1993. Mikszáth, 117 p. (A Magyar Irodalomtörténeti Társaság Kiskönyvtára 9.)

Vasy Géza: Nagy László. Bp. 1995. Balassi, 251 p. = Bp. 2015. Nap Kiadó, 278 p.

Nagy László Bibliográfia. Bp. 1995. Petőfi Irodalmi Múzeum, 114 p.

„Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról. Bp. 1996. Petőfi Irodalmi Múzeum, 341 p.

Jánosi Zoltán: Nagy László mitologikus költői világa. Az egyetemes és a magyar irodalomtörténet koordinátáiban. Miskolc. 1996. Felsőmagyarország, 495 p.

Tolcsvai Nagy Gábor: Nagy László. Pozsony. 1998. Kalligram, 210 p. (Tegnap és Ma. Kortárs Magyar Írók.)

Vasy Géza: Nagy László. Életrajz. Bp. 1999. Elektra, 117 p. (Élet-kép.)

Havon delelő szivárvány. In memoriam Nagy László. Vál., szerk.: Görömbei András. Bp. 2000. Nap, 395 p. (In Memoriam.)

Jánosi Zoltán: A csodafiú-szarvas. Poézis, ember és univerzum Nagy László költeményében. Iszkáz. 2003. Nagy László Szellemi Öröksége Alapítvány, 125 p.

Periodikumokban, gyűjteményes kötetekben megjelent írások

Illés Lajos: Nagy László. = I. L.: Tizenkét portré. Bp. 1966. Magvető, 9–26. p.

Diószegi András: Nagy László mitológiája. = D. A.: Megmozdult világban. Bp. 1967. Szépirodalmi, 573–585. p.

Bertha Bulcsu: Interjú Nagy Lászlóval. = B. B.: Írók műhelyében. Bp. 1973. Szépirodalmi, 326–357. p. = B. B.: Bertha Bulcsu beszélgetései. Bp. 1999. Magánkiadás, 257–286. p.

Tamás Attila: Nagy László: Arccal a tengernek. = T. A.: Irodalom és emberi teljesség. Bp. 1973. Szépirodalmi, 35–42. p.

Tiszatáj, 1975/7.

Tandori Dezső: „Tisztának a tisztát őrizzük meg, oltalmazzuk az időben, ámen.” Nagy László verseiről és versfordításairól. Új Írás, 1975/8. 93–102. p.

Fülöp László: Nagy László pályaképéhez. = F. L.: Élő költészet. Bp. 1976. Magvető, 377–418. p.

Almási Miklós: A versmítosz: Nagy László. = A. M.: Kényszerpályán. Bp. 1977. Magvető, 396–405. p.

Domokos Mátyás: Versben bujdosó kimondhatatlan. = D. M.: Ugyanarról másképpen. Bp. 1977. Szépirodalmi, 246–267. p.

Déry Tibor: Egy fiatal költő. = D. T.: Botladozás. Bp. 1978. Szépirodalmi, I. 601–605. p.

Kovács Sándor Iván: Nagy László Janus Pannonius-fordítása. Kortárs, 1978/4. 586–591. p.

Kis Pintér Imre: Nagy László indulása. Jegyzetek költészete logikájáról. = K. P. I.: Helyzetjelentés. Bp. 1979. Szépirodalmi, 200–216. p.

Pomogáts Béla: Nagy László lovai. Egy motívum költészetében. = P. B.: Sorsát kereső irodalom. Bp. 1979. Magvető, 511–524. p.

Fodor András: Nagy Lászlóról egy vers ürügyén. (Az Országház kapujában 1946.) = F. A.: Futárposta. Bp. 1980. Szépirodalmi, 160–165. p. = F. A.: Szó, zene, kép. Bp. 1983. Magvető, 196–200. p.

Kabdebó Lóránt: Életünk – Nagy László képeiben. = K. L.: Versek között. Bp. 1980. Magvető, 307–320. p.

Orbán Ottó: Nagy László. Megemlékezés angol nyelvű olvasóknak. = O. O.: Honnan jön a költő? Bp. 1980. Magvető, 198–210. p.

Czine Mihály: Három költő útja. – Himnusz minden időben. – „Versben bujdosó”. – Jönnek a harangok értem. – „Pirosa áttör időn és ködön”. – Búcsú Nagy Lászlótól. – „Égi s földi virágzás tükre”… – Emlékek Nagy Lászlóról. = Cz. M.: Nép és irodalom. Bp. 1981. Szépirodalmi, I. 430–470. p., 478–512. p.

Tandori Dezső: Egy-egy vers „ma”. Nagy László: Álmaim, verő-erekkel. = T. D.: Az erősebb lét közelében. Bp. 1981. Gondolat, 372–378. p.

Domokos Mátyás: Nagy László: Vértanú arabs kanca. A versről Lator Lászlóval Domokos Mátyás beszélget. = Domokos Mátyás – Lator László: Versekről, költőkkel. Bp. 1982. Szépirodalmi, 349–361 p.

Alföldy Jenő: Zöld szárnyak suhogása. Jegyzet Nagy Lászlóról. = A. J.: Élménybeszámoló. Bp. 1983. Szépirodalmi, 11–21. p.

Tiszatáj, 1985/9.

Kortárs, 1985/12.

Kiss Ferenc: Nagy László. (Bibliográfia 1980-ig.) = A magyar irodalom története 1945–1975. A költészet II/2. Bp. 1986. Akadémiai, 749–781. p.

Alföld, 1986/2.

Koczkás Sándor: „A világ kirakatában”. Nagy László élő öröksége. Alföld, 1986/2. 67–75. p.

Hekerle László: „Ördög már veletek”. Kísérlet Nagy László kései költészetéről. = H. L.: A nincstelenség előtt. Bp. 1988. Magvető, 83–92. p.

Alföldy Jenő: A megmenekült mosoly. Humor és humanitás Nagy László költészetében. = A. J.: Rend a homályban. Bp. 1989. Magvető, 140–144. p.

Görömbei András: Fényes szellők szárnyán. Nagy László NÉKOSZ-élménye. = Válasz Évkönyv. Bp. 1989. Veres Péter Társaság–Püski, I. 148–159. p.

Kálmán C. György: Mi a bajom Nagy Lászlóval? 2000, 1989. szept., 48–52 p.

Domokos Mátyás: Nagy László – 2000-ben. Domokos Mátyás és Orbán Ottó beszélgetése. Magyar Napló, 1989/4. (nov. 3.) 5. p.

Görömbei András: Megjegyzések egy pamflethez. Tiszatáj, 1989/12. 93–101. p.

Ágh István: Kidöntött fáink suttogása. (Iszkáz és a család története, emlékek.) Bp. 1990. Magvető, 254 p.

Botka Ferenc (szerk.): A magyar irodalomtörténet bibliográfiája 1945–1970. Személyi rész. Bp. 1991. Akadémiai, 276–278. p.

Domokos Mátyás: Táltos Babilonban avagy: szépségmaximummal a bánat ellen – a líra elsivatagosodása korában. Kísérlet Nagy Lászlóról. = D. M.: Varázstükrök között. Bp. 1991. Szépirodalmi, 101–150. p.

Kulcsár Szabó Ernő: Nagy László. = K. Sz. E.: A magyar irodalom története 1945–1991. Bp. 1993. Argumentum, 52–54. p.

Molnár Edit: Nagy László. = M. E.: Előhívások. Bp. 1993. Kráter Műhely Egyesület, 60–81. p. (8 fotóval.)

Csoóri Sándor: A Zöld Angyal. – Darázskirály. – „Elérte a láng a képzeletet”. – Nagy László földi vonulása. – Siratóének. – Halottja tűznek, jácintnak. – Nagy László képes krónikája. – Egy másik életmű töredéke. – Nagy László fordításai a rádióban. – A világ közepén álltunk. – Nagy László háza. – Nagy László újra Debrecenben. – Vodka és koszorú. = Cs. S.: Tenger és diólevél. Bp. 1994. Püski, I. 427–463. p.

Szántó Piroska: Adósság. Nagy Lászlóról. = Sz. P.: Akt. Bp. 1994. Európa, 236–241. p.

Tarján Tamás: A természet mint líraszervező elem Nagy László költészetében. – Nagy László Bartókja. – Nagy László: Balassi Bálint lázbeszéde. – Adok nektek aranyvesszőt. – A ráébredés-motívum Nagy László lírájában. = T. T.: Nagy László tekintete. Bp. 1994. General Press, 131–170. p.

Széles Klára: A „hóharmat” költője. (Nagy László 1959-ben). – Nagy László himnusza. – Nagy László és Kondor Béla. = Sz. K.: A létté vált hiány. Miskolc. 1995. Felsőmagyarország, 9–35. p.

Hitel, 1995/7.

Ágh István: Utak bátyámhoz. = Á. I.: Virágárok. Bp. 1996. Kortárs, 7–23. p.

Nyilasy Balázs: Esztétikai problémakörök a Nagy László-i költészetben. = Ny. B.: „A szó társadalmi lelke”. Bp. 1996. Cserépfalvi, 135–142. p.

Tarján Tamás: A kisded-motívum Nagy László lírájában. – A szesz-motívum Nagy László lírájában. – A ráébredés-motívum Nagy László lírájában. = T. T.: Tres faciunt collegium. Bp. 1997. Orpheusz Könyvek, 7–42. p.

Albert Zsuzsa: Nagy László. = A. Zs.: Irodalmi legendák, legendás irodalom. Pécs. 1999. Pannónia Könyvek, 182–204. p.

Vasy Géza: Az ünnep motívuma. Nagy László: A vasárnap gyönyöre. = V. G.: Tárgyiasság és látomás. Bp. 2000. Krónika Nova, 34–41. p.

Illés Lajos: Ének – zene – vers. Nagy László első műfordításai. Új Horizont, 2000/1. (jan.–febr.–márc.), 80–86. p.

Fodor Miklós: A szentté szenvedett élmény. Filozófiai esszé Nagy László Anyakép című verséről. Hitel, 2003/2. 107–114. p.

Fodor Miklós: A zablátlan idő előérzete. Nagy László költői valóságérzékelésének egy lényegi vonásáról. Magyar Napló, 2003/9. 39–42. p.

Alföldy Jenő: Nagy László: A vak remény. Madárijesztő. Hegyibeszéd. = A. J.: „Egy szenvedély margójára”. Bp. 2005. 207–288. p.

Napút, 2005/5.

Jánosi Zoltán: Nagy László erdélyi útjai. Hitel, 2005/7. 3–17. p.

Görömbei András: Nagy László vonzáskörében. Jánosi Zoltán könyveiről. Hitel, 2005/7. 18–24. p.

Jánosi Zoltán: Nagy László és az erdélyi irodalom. Magyar Napló, 2005/7. 9–19. p.

Nagy László. (Összeállítás Nagy László születésének 90. évfordulója alkalmából.) Irodalmi Magazin, 2015/2. 112 p.

A szakirodalmat összeállította Vasy Géza.

Borítók

A tüzér és a rozs (1951)

A DIA-n látható fényképek közlési jogát tulajdonosaik kizárólag a honlap számára bocsátották rendelkezésre. A fotók nem a Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdonát képezik, így azokat nem tudjuk a kutatók és érdeklődők rendelkezésére bocsátani.