Méray Tibor

Digitalizált művek
Keresés a művekben
Életrajz
Bibliográfia
Szakirodalom
Festmény
Fotók
Borítók
Szakértő
Ajánlott honlapok

Digitalizált művek

A Szerző művei listán hozzáférhető a szerző összes, a DIA adatbázisában elérhető önálló alkotása (regény, novella, vers stb.).

A Szerző kötetei lista a szerző könyveinek új szövegkiadását tartalmazza.

Tematikus keresés

Méray Tibor prózai művei

Méray Tibor drámái

Méray Tibor esszéi

Méray Tibor riportjai

Méray Tibor életrajzai

Róla szóló irodalom

Keresés a művekben

Életrajz

Méray Tibor (Budapest, 1924. április 6. – Cormeilles-en-Parisis, 2020. november 13.)

Kossuth-díjas író, újságíró. 1998-tól haláláig a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.

Budapesten született 1924. április 6-án. A Wesselényi utcai elemi iskola és a Madách Imre Gimnázium után a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán magyar–latin szakon végez 1946-ban. Közben, 1944 májusától október 15-éig kényszer-munkatáborba viszik: október 15-étől 1945 januárjáig illegalitásban él. Ugyanezen évtől a Szabad Nép munkatársa, később a kulturális rovat vezetője. A Magyar Dolgozók Pártja központi napilapjának előbb koreai, majd később berlini tudósítója. 1947 és 1948 között az Írószövetség folyóiratának, a Csillagnak is felelős szerkesztője.

1953–54-ben a Magyar Írószövetség párttitkára, később egyik titkára. 1954-től a Szabad Nép szerkesztőbizottságának tagja, e testületből Nagy Imre politikájának támogatása, valamint az 1954 őszi „újságíró-lázadásban” való részvétele miatt, melynek során „tisztító vihart” sürget a pártban és az országban, az év végén, magától a laptól 1955 áprilisában távolítják el. Az 1955-ös „írómemorandum” egyik szervezőjeként 1955 decemberében súlyos pártbüntetésben részesítik, s csak a XX. szovjet pártkongresszus után kap állást a Béke és Szabadság című lapnál. A Petőfi Kör sajtóvitáján – ahol egyébként nyilvánosan önbírálatot is gyakorol – a sajtó teljes szabadságát, majd az Írószövetség szeptemberi közgyűlésén az ország szabadságát követeli.

A forradalom után 1956 novemberében családjával és írótársával, Aczél Tamással együtt Jugoszlávián keresztül Bécsbe, majd onnan Aczél Londonba, ő, felesége és kislánya Párizsba emigrál. 1957 óta élt a francia fővárosban. A Bécsben újrainduló, majd Londonban, illetve Párizsban megjelenő Irodalmi Újságnak alapító munkatársa, 1962 és 89 között szerkesztője, 1971-től főszerkesztőként jegyezte a lapot. Nagyszámú publicisztikai írásainak egyikében, 1961-ben, a forradalom ötödik évfordulójára írt belpolitikai helyzetelemzésében ő fogalmazza meg az „aki nincs ellenünk, az velünk van” axiómát, amelyet néhány héttel később Kádár János tőle vesz át. Az Irodalmi Újság megjelenését – „A harcunkat megharcoltuk” elv jegyében – 1989 végén felfüggesztette. Az Irodalmi Újság könyvsorozatának és az I. U. S. (Az Irodalmi Újság Sorozata) című zsebkönyvsorozatnak első, 1983-ban megjelent számától kezdve szerkesztője. A folyóiratban saját neve mellett Asbóth Elemér, A. E., Badics István, Bátory Imre, Palkó Ferenc, Szávai Tamás, Weszprémi Béla és -yt- álnévvel, illetve szignóval is jelentek meg cikkei és glosszái.

Franciaországban a Le Monde, a Franc-Tireur, a Le Figaro, l’Express, a Paris-Match, a Les Temps Modernes, a l’Esprit, a Nouvelle Revue Française, a Les Cahiers d’Historie Sociale, a Les Cahiers de l’Est, a Miroir de l’Histoire című lapok közölték írásait.

Bár a francia állampolgárságot 1974-ben megkapta, Magyarországra először, fogadalmához hűen csak 1989 júniusában, a Nagy Imre-temetésre látogatott haza, amikor is Nagy Imre sírjánál a család kérésére ő mondott beszédet. Közreműködésével a Bethlen Gábor Könyvkiadó és az Akadémiai Kiadó 1993-ra nyolc fakszimile kötetben Magyarországon megjelentette az Irodalmi Újság 1957 és 1989 közötti számait. 1997-ig rendszeresen publikált különféle magyarországi lapokban – Európai Utas, História, Hócipő, Kritika, Köztársaság, Magyar Nemzet (1991-ig), Magyar Hírlap, Népszabadság, Népszava, 168 óra –, illetve a Bécsi Napló és a kolozsvári Szabadság című orgánumokban.

A Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) 1997-ben választotta örökös tagjává. A Magyar Írószövetségnek 1945, a MÚOSZ-nak 1946 óta tagja. 1957-től a Magyar P.E.N. Club tagja, a P.E.N. en Exil franciaországi csoportjának előbb főtitkára, majd alelnöke. A Pontoise-i Pissarro Múzeum megalapítója, s 1975-től a Nemzetközi Pissarro Társaság alelnöke. Az Emberi és Állampolgári Jogok (párizsi) Magyar Ligájának 1985 óta tagja, 1997 óta elnöke. 1986-ban ő kezdeményezi a Nagy Imrének és az 1956-os forradalom minden mártírjának tiszteletére a párizsi Pére Lachaise temetőben felállítandó jelképes síremléket és ő vezeti az 1988-as megvalósításig az előkészítő munkát és az avató ünnepséget megszervező bizottságot.

Első hazai útja után, 1989-ben, az Irodalmi Újság hasábjain ő veti fel az Orsó utcai Nagy Imre Emlékház gondolatát. 1998 óta elnöke a Párizsi Magyar Ház Alapítványnak.

A József Attila-díjat kétszer, 1951-ben és 1952-ben is megkapta, 1953-ban koreai tudósításaiért irodalmi Kossuth-díjat kapott. A rendszerváltás után, 1992-ben életművéért részesült Pulitzer-emlékdíjban. A Magyar Filmesek Világtalálkozója alkalmából 1996 októberében Arany Pillangó-díjjal tüntették ki. 1997-től a MÚOSZ örökös tagja. A Francia Köztársaság Becsületrendjét 1997 januárjában Budapesten Jacques Chirac elnöktől vehette át. 2002 októberében az első kitüntetettje volt az az évben alapított Nagy Imre Érdemrendnek, melyet a forradalom évfordulóján a kormányfő előterjesztésére a köztársasági elnök adott át október 23-án. 2004-ben a Magyar Köztársaság Nemzeti Kulturális Örökség minisztere, Hiller István a Pro Cultura Hungarica emlékplakettjét adományozta számára. 2009. március 15-én a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét a csillaggal (polgári tagozat) kitüntetést vette át.

2009 novemberében Budapest díszpolgárává választották.

A halál Párizs mellett, Cormeilles-en-Parisis községben érte 2020. november 13-án.

Fontosabb díjak, elismerések:

1951, 1952 – József Attila-díj

1953 – Kossuth-díj

1992 – Pulitzer-emlékdíj

1994 – a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje

1994 – Nagy Imre-emlékplakett

1996 – Arany Pillangó-díj

1997 – a Francia Köztársaság Becsületrendje

2000 – Aranytoll

2002 – Nagy Imre Érdemrend

2004 – Pro Cultura Hungarica

2009 – a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a csillaggal

Az életrajzot Murányi Gábor írta.

Bibliográfia

Önálló kötetek

Talpra magyar. Ünnepi műsorösszeállítás. Bp. 1946. Szikra, 32 p.

Sztrájk. Egyfelvonásos. Bp. 1946. Szikra, 14 p.

A film a békeharcban. Tanulmányok. Bp. 1950. Révai, 80 p. (Szabad világ könyvtár.)

Tanúságtétel. Riportok. Bp. 1952. Szikra, 159 p. = 2., bőv. kiad.: Bp. 1952. Szikra, 213 p.

Legyőzhetetlen Korea. Brosúra. Bp. 1952. Országos Béketanács, 30 p.

Korea szíve. Két elbeszélés. Bp. 1953. Szépirodalmi, 36 p. (Új magyar elbeszélések.)

Koreai béke. Brosúra. Bp. 1953. Országos Béketanács, 32 p.

Koreai jelentés. Riportkönyv. Bp. 1953. Szikra, 452 p.

Elbeszélés és tárca. Bp. 1953. 20 p.

A Fehér Folyam. Riportok. Bp. 1954. Szikra, 226 p.

Hotel de l’Écu és egyéb történetek. Riportok, novellák. Ill.: Réber László. Bp. 1954. Szikra, 152 p.

Búcsúlevél. Regény. Sorozatszerkesztő: Szabó Zoltán. Párizs. 1965. Magyar Könyves Céh, 126 p. = 2. kiad.: Bp. 1989. Bethlen Gábor Könyvkiadó, 142 p. = Színpadra alkalmazta Karinthy Márton. Karinthy Színház, 2001.

Nagy Imre élete és halála. München. 1978. Griff, 388 [1] p. = uo. 1979. = uo. 1981. = uo. 1983. = 2., szamizdat kiad.: Bp. 1988. Katalizátor Iroda, 388 p. = 3. kiad.: Bp. 1989. Bibliotéka, 381 p. = Bp. 2006. Noran, 444 p.

Miért kellett meghalniuk? Jegyzetek a Nagy Imre-perhez. Bp. 1982. ÁB Független.

Falra borsó. Tanulmányok, cikkek. Bp. 1997. Argumentum–Bethlen Gábor, 242 p.

A párizsi vártán. Írások a Szajna mellől. I–II. Előszó: Pomogáts Béla. Marosvásárhely. 2000. Mentor.

44 év után. Előszó: Tibori Szabó Zoltán. Marosvásárhely. 2001. Mentor.

Imre bácsi. Nagy Imre közelről és a messzeségből. Utószó: Murányi Gábor: A konok hűség könyve. Pécs. 2008. Alexandra.

Egy és más. Történetek – Történelem – Tört értelem. Bp. 2012. Jószöveg Műhely, 274 p.

Társszerzővel írt művek

Méray Tibor – Háy Gyula: Tűz. Filmforgatókönyv. 1948.

Méray Tibor – Molnár Miklós: Szovjet film. Tanulmány. Bp. 1949.

Méray Tibor – Békeffi István: Dalolva szép az élet. Filmforgatókönyv. Bp. 1950. Szépirodalmi.

Méray Tibor – Békeffi István – Kellér Dezső: Palotaszálló. Operett. 1950 vagy 1951.

Méray Tibor – Novobáczky Sándor: A genfi győzelem. Brosúra. Bp. 1954. Országos Béketanács, 40 p.

Méray Tibor – Gönczi Tibor: A teknőc hajók. Történet képekben. Bp. 1956. Szivárvány Kiskönyvtár.

Aczél Tamás – Méray Tibor: Tisztító vihar. London. [1961.] Big Ben, 392 [3] p. = 2. kiad.: München. 1982. Griff, 386 p. = 3., szamizdat kiad.: Bp. 1986. AB és Áramlat Független, 386 p. = 4. kiad.: Szeged. 1989. JATE, 429 p. = Bp. 2006. Noran, 456 p.

Marton György – Méray Tibor: Fehér izzás. Regény. Toronto. 1975.

Nem önálló kötetben megjelent művek

Saul. Dráma. Bp. 1943. (Az V. felvonás megjelent a Költők kórusa című antológiában. Bevezető: Komlós Aladár.)

Hat vers. = Májusi kórus. Antológia. Bp. 1945. MKP VII. kerületi szervezete.

Mi köszönhető 56-nak? Katolikus Szemle (Róma), 1981/3.

Déry Tiborról. = Kortársak Déry Tiborról. Szerkesztette és az interjúkat készítette Botka Ferenc. Bp. 1994. Petőfi Irodalmi Múzeum.

Don Quijote a Maros-partról. Előszó Kincses Előd Marosvásárhelytől Marosvásárhelyig című könyvéhez. 1996. Kolozsvár. = Kritika, 1996/10.

Emlékezés egy nyári délelőttre. Népszabadság, 1996. október 19. = Korunk (Kolozsvár), 1996/10.

Wesselényi utca 13. Filmforgatókönyv. 1996. Európai Utas 25.

Románok. Filmforgatókönyv. 1996. Szabadság (Kolozsvár), 1996. augusztus 27–31.

Szabálytalan nekrológ. Emléktöredékek Örkényről. Korunk (Kolozsvár), 1999/7.

Rájár a nyelvünk? A magyar nyelvet fenyegető veszedelmekről. Beszélő, 2000/9–10. = Látó (Marosvásárhely), 2000/11.

Az ifjú hölgy látogatása. Bolyongás egy kiadatlan Kossuth-levél körül. Népszava, 2001. szeptember 21.

Ha még egyszer azt üzeni… Kossuth, az apa, az ember, a politikus – egy ismeretlen levelének villanófényében. Népszava, 2002. október 5.

Mindnyájan kisebbségiek vagyunk. = Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció. Szerk: Ágoston Vilmos. Bp. 2003. EÖKIK.

Barlang vagy alagút. Nyelvünk és Kultúránk, 2004/6.

S ha a Lehetetlent nem tudtuk lebírni… Előadás Nagy Imre születésének 110. évfordulóján a Magyar Tudományos Akadémián. Népszava, 2006. június 12. = Imre bácsi. Nagy Imre közelről és a messzeségből. Pécs. 2008. Alexandra.

Magyar extra 1–2. Népszava, 2006. december 7. és 8.

Előre megfontolt szándékkal. Kádár János szerepe Nagy Imre meggyilkolásában. Tanulmány. Népszava, 2007. május 19. = Imre bácsi. Nagy Imre közelről és a messzeségből. Pécs. 2008. Alexandra.

Kéziratok

Közhivatal. Vidám egyfelvonásos. Bp. 1946.

Erkel. Filmnovella. 1951.

Kilences kórterem. Filmforgatókönyv. Bp. 1955.

Álmok és fegyverek. Filmforgatókönyv. Bp. 1956.

A csodacsatár. Filmforgatókönyv. Bp. 1956.

Teknőc hajók. Bp. 1956.

A hercegnő és a prímás. Filmnovella. (Rigó Jancsi históriája.) Bp. 1956.

Szputnyik 243. Színdarab. 1957. (Bemutató: Ausztrália.)

Ternova Hugó báró kalandos élete. Regény, kéziratban. 1963.

La belle vie. Filmforgatókönyv. Párizs. 1975.

Művei idegen nyelven

angol

Korean Testimony. [Tanúságtétel.] Bp. 1952. Országos Béketanács, 108 p.

The Enemy. [Búcsúlevél.] New York. 1958. Criterion, 143 p.

The Enemy. [Búcsúlevél.] London. 1958. Secker and Warburg, 143 p.

Thirteen Days That Shook the Kremlin. [Nagy Imre élete és halála.] New York. 1959. F. A. Praeger, 290 p.

Thirteen Days That Shook the Kremlin. [Nagy Imre élete és halála.] London. 1959. Thames and Hudson, 290 p.

The Revolt of the Mind. [Tisztító vihar.] New York. 1959. F. A. Praeger, 449 p.

The Revolt of the Mind. [Tisztító vihar.] London. 1960. Thames and Hudson, 449 p.

Remembering a poet. Seoul. 1962. = Manila. 1963.

The Inevitable Revision. Calcutta. 1964. Quest.

Marton György – M. T.: The Raven Never More. Regény. London. 1966. Neville Spearman, 223 p.

That Day in Budapest. October 23, 1956 Budapest. [Budapest. 23 octobre 1956.] New York. 1969. Funk and Wagnalls, 503 p.

Marton György – M. T.: Catch me a spy. [Az angol róka.] Regény. New York. 1969. Harper and Row, 163 p. = 2. kiad.: London. 1971. W. H. Allen, 163 p. = London. 1972. Sphere Books, 156 p. (Zsebkiadás.) = New York. é. n. Popular Library, 174 p. (Zsebkiadás.)

Budapest 20 years later. New York. 1979. Dissent.

Densago mosieli umrzec? [Miért kellett meghalniuk?] Pubs 44. London. 1989/90.

Memory of Sul Chungsik. Seoul. 1992.

The Korean War: Experiences and Reflections. Washington. 2000.

Memories, Pains, Doubts and Hopes. Seoul. 2005 november.

On Burchett. Kallista (Australia). 2007. Callistemon Publications, 274 p.

burmai

[Búcsúlevél.] Rangoon. 1959. The Guide Daily Press.

dán

Fjendem. [Búcsúlevél.] Koppenhága. 1959. Fremad, 121 p.

flamand

De Vujand. [Búcsúlevél.] Brüsszel. [1963.] Reinaert, 207 p.

francia

Témoignage de Corée. [Tanúságtétel.] Bp. 1952. Országos Béketanács, 109 p.

Imre Nagy pendant la révolution. [Nagy Imre a forradalomban.] Tanulmány. = Nagy Imre: Un communisme qui n’oublie pas l’homme. [Olyan kommunizmus, amelyik nem feledkezik meg az emberről.] Nagy Imre írásai és róla szóló tanulmányok. Előszó: Fejtő Ferenc. Fordító: Imre [Gara] László. Paris. 1957. Plon.

Le dernier rapport. [Búcsúlevél.] Paris. 1958. Calmann–Lévy, 205 p.

Imre Nagy, l’homme trahi. [Nagy Imre élete és halála.] Paris. 1960. Les Temps Modernes, 359 p.

La Revolte de l’Esprit. [Tisztító vihar.] Paris. 1962. Gallimard, 364 p.

Michel Chrestien – Tibor Méray: Le rire rouge. Anekdotagyűjtemény. Paris. 1961. Gallimard, 201 p.

L’homme qui n’avait pas de moustache. [Der Mann ohne Schnurrbart.] Préface par Jean Dutourd. Paris. 1962. Scorpion, 223 p.

L’Australie. Útirajz. Lausanne. 1962. Rencontre, 253 p.

Victor Alexandrov – Tibor Méray: L’affaire Toukhatchevsky. Életrajz. Paris. 1962. Robert Laffont, 245 p.

La Rupture Moscou–Pékin. [Politik ohne Gnade.] Paris. 1966. Robert Laffont, 380 [2] p.

En Hongrie. = Les gaités de l’ administration dans le monde. Paris. 1966. Hachette.

Le Conflit Sino-Soviétique. Revue Tiers-Monde. Paris. 1968.

Budapest. 23 octobre 1956. Paris. 1966. Robert Laffont, 349 p.

Les doits croisés. [Az angol róka.] Párizs. 1971. Stock, 190 p.

héber

Haroév. [Budapest. 23 octobre 1956.] Tel-Aviv. 1969. Topáz, 151 p.

holland

De Vijand. [Búcsúlevél.] Amszterdam. 1958. Baarn, 197 p.

német

Zeugenbericht über Korea. [Tanúságtétel.] Bp. 1952. Országos Béketanács, 110 p.

Der Feind. [Búcsúlevél.] München. [1958.] Langer–Müller, 178 p. = München. 1961. Wilhelm Goldmanns Taschenbücher, 133 p.

Dreizehn Tage die den Kreml erschütterten. Imre Nagy und die ungarische Revolution. [Nagy Imre élete és halála.] München. 1961. Langern–Müller, 302 p.

Revolte des Intellekts. [Tisztító vihar.] München. 1961. Langen–Müller, 415 p.

Michel Chrestien – Tibor Méray: Der Mann ohne Schnurrbart. Regény. München. 1961. Langen–Müller, 219 p.

Australien. Das Buch der Reisen. [A franciául megjelent útirajz fordítása.] Lausanne. 1962. Rencontre, 262 p.

Der Feind. TV-film. Német Televízió. 1965.

Politik ohne Gnade. Zürich. 1965. Schweizer Verlagshaus, 476 p.

Dreiecken. Regény. Hamburg. 1971.

Dogmen und Tabus. Kontinent 13 Magazin, 9. évfolyam. Ullstein. München. 1978.

olasz

La rivolta di Budapest. 23 ottobre–4 novembre 1956. [Budapest. 23 octobre 1956.] Presentazione di Albert Camus. Milano. 1969. U. Mursia et C., 392 p.

Per amore ho catturato una spia russa. [Az angol róka.] Milano. Mondadori, 140 p.

orosz

Trinadtsaj Dnej. Isztorija Vengerszkoj Revolucii. [Nagy Imre élete és halála.] New York. 1961. F. A. Praeger, 319 p.

Dogmi i Tabi. Kontinent. München. 1978.

13 dnej. Imre Nagy i vengerszkaja revoljucija 1956 goda. [Nagy Imre élete és halála.] Moszkva. 2007. Logos, 272 p.

román

Budapesta 1956. Atunci si dupa 44 dei ani. Bucuresti. 2000. Compania.

spanyol

El último informe. [Búcsúlevél.] Santiago de Chile. 1959. Editorial del Pacifico, 150 p.

[Politik ohne Gnade.] Barcelona. 1968.

svéd

Förräderen. [Búcsúlevél.] Stockholm. 1959. Gothia, 161 p.

urdu

[Búcsúlevél.] Karachi. é. n. Saqi.

A bibliográfiát összeállította Murányi Gábor.

Szakirodalom

Digitalizált szakirodalom

Murányi Gábor: Vízum haza. Levélválasz Murányi Gábor kérdéseire. = M. T.: Falra borsó. Budapest–Sopron. 1997. Argumentum–Bethlen.

Tibori Szabó Zoltán: „A forradalom igazából nem engedünk”, avagy Méray Tibor „közismert román író”-vá válásának hiteles története. = M. T.: 44 év után. Marosvásárhely. 2001. Mentor.

Fátyol Gabriella: Egy élet a vakhit ellen. Méray Tibor: Egy és más. Népszava, 2012. december 1.

Szakirodalom

Sarkadi Imre: Író a tűzvonalban. Méray Tibor: Koreai jelentés. Irodalmi Újság, 1953. augusztus 1.

Tardos Tibor: Miért éppen Méray Tiborról? Irodalmi Újság, 1954/34.

Márton László: Méray Tibor: Búcsúlevél. Irodalmi Újság, 1958. november.

Fontaine, André: La rupture de Pékin-Moscou – Tibor Méray. Le Monde, 1966. július 13.

Schöpflin György: Tragikus hős és előfutár. Méray Tibor: Nagy Imre élete és halála. Irodalmi Újság, 1978/5–6.

Béládi Miklós – Pomogáts Béla – Rónay László: A nyugati magyar irodalom 1945 után. Bp. 1986. Gondolat.

Borbándi Gyula: A magyar emigráció életrajza 1945–1985. Bp. 1989. Európa.

Murányi Gábor: „Tisztító vihar” és „A vízumkéréstől valóban viszolyogtam”. Levélinterjú két részben. Magyar Nemzet, 1989. június 15. és 16.

Györffy Miklós: Méray Tibor. Interjú. = Gy. M.: Akkor is hazafiak. Bp. 1990. Új Idők, 35–74. p.

Rózsa László: A Szabad Néptől az Irodalmi Újságig. Méray Tibor a megtett útról beszélget a Népszabadság munkatársával. Népszabadság, 1990. augusztus 4.

Irodalmi Újság 1957–1989. Dokumentumok a lap történetéből. Bp. 1993. Argumentum.

Murányi Gábor: „Ahol az érvek megszűnnek, ott kezdődik a durvaság.” Beszélgetés Méray Tiborral. Köztársaság, 1993. április 23.

Murányi Gábor: „Az önbírálat nem kívülről adott parancs.” A hetvenesztendős Méray Tibor köszöntése. Magyar Hírlap, 1994. április 6.

Pomogáts Béla: A történelem tanúja. Méray Tibor hetvenéves. Magyar Nemzet, 1994. április 6.

Seres Attila: Magyarországon a katarzis elmaradt. Párizsi beszélgetés a hetvenéves Méray Tiborral. Népszabadság, 1994. április 6.

Tardos János: Egy öreg párizsi felforgató elem. Magyar Narancs, 1994. április 21.

Rainer M. János: …a megszólításokról és a megszólalásokról, Méray Tibornak 70. születésnapján. Beszélő, 1994. április 28.

Márton László: Tisztelet Méray Tibornak. Élet és Irodalom, 1994. szeptember 16.

Kántor Lajos: Megkésett olvasói levél. Látó (Marosvásárhely), 1994/12.

Miklós Gábor: Falra hányt borsó. Méray Tibor kötete a közírás lehetetlenségéről. Népszabadság, 1997. július 10.

Tibori Szabó Zoltán: A lepergett és kikelt borsó faldöntésre készül. Korunk (Kolozsvár), 1998/7.

Nagy Pál: Falra hányt borsó. Válaszféle Méray Tibornak. Népszabadság, 1998. augusztus 10.

Fencsik Flóra: Falra borsó...? Méray Tibor hetvenöt éves. Élet és Irodalom, 1999. április 2.

Seres Attila: Szellemi emigrációban. Méray Tibor hetvenöt esztendős. Népszabadság, 1999. április 6.

Kim Uchang: The Trial of Sul Chungsik. = The Korean War: Experiences and Reflections. Washington. 2000.

Láng Zsolt: A párizsi Irodalmi Újság. Levélinterjú Méray Tiborral. Európai Utas, 2000/4.

Pomogáts Béla: Két búcsúztató között. Méray Tibor írásai elé. = M. T.: A párizsi vártán. Marosvásárhely. 2000. Mentor, 5–19. p.

Murányi Gábor: Egy türelmes párizsi magyar. Könyvhét, 2000. július 13.

Lászlóffy Csaba: Ha nem is végszóra várva. Kritika A párizsi vártán című kötetről. Szabadság (Kolozsvár), 2000. október 13.

Tibori Szabó Zoltán: „A forradalom igazából nem engedünk” avagy Méray Tibor „közismert román író”-vá válásának hiteles története. Előszó. = M. T.: 44 év után. Marosvásárhely. 2001. Mentor, 5–23. p.

Gömöri György: Vigyázó szem Párizsból. Élet és Irodalom, 2001. március 2.

Gecse Géza: A beszéd és a felejtés a külpolitikában. Beszélgetés Méray Tiborral. = G. G.: Állam és nemzet a rendszerváltás után. A Magyar Rádióban elhangzott riportok és a Tolcsvay klubban tartott Határok nélkül vitaestek szerkesztett változata. Bp. 2002. Kairosz–Logos.

Mihancsik Zsófia: Hétzáró. Interjú. Klubrádió, 2002. október 27.

Módos Péter: Kórtünet vagy múló rosszullét? Interjú. Európai Utas, 2005/4.

Kaiser Ottó: Párizsi vizit Méray Tibornál. Képriport. Szöveg: M. T.: Élettöredékek prózában és versben. Könyvjelző, 2006. május.

Murányi Gábor: A konok hűség könyve. Utószó. = M. T.: Imre bácsi. Nagy Imre közelről és a messzeségből. Pécs. 2008. Alexandra, 183–195. p.

Módos Péter: Kettős vagy másfeles identitás. Interjú. Európai Utas, 2008/2–3.

Kis Tibor: Nagy Imre nem érezné itt valami jól magát. Interjú. Népszabadság, 2008. június 16.

Domokos Áron: Minden kezdet könnyű vagy nehéz? Interjú. Hungaricum, 2008 augusztus.

Patrick Morgan: On the side of the Bullies. On Burchett, by Tibor Meray. Quadrant [Ausztrália], 2008 szeptember.

Seres Attila: Párizsi toronyőr. Portré. Népszabadság, 2009. április 6.

Mátraházi Zsuzsa: Oknyomozó novellista. Budapesti találkozás Méray Tiborral. [Az Egy és más című kötetről.] Könyvhét, 2012 november.

Fátyol Gabriella: Egy élet a vakhit ellen. Méray Tibor: Egy és más. Népszava, 2012. december 1.

Kilencven. Meglepetéskönyv Méray Tibor születésnapjára. Bp. 2014. Argumentum-Philobiblon, 242 p.

Murányi Gábor: Nem magáért. beszélt. HVG, 2020. nov. 19. 50-52 p.

A szakirodalmat összeállította Murányi Gábor.

Festmény

Csernus Tibor: Méray Tibor (vászon, akril)

A DIA-n látható fényképek közlési jogát tulajdonosaik kizárólag a honlap számára bocsátották rendelkezésre. A fotók nem a Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdonát képezik, így azokat nem tudjuk a kutatók és érdeklődők rendelkezésére bocsátani.