Kassák Lajos

Digitalizált művek

A Szerző művei lista tételesen, ábécérendben felsorolja a szerző összes, a DIA adatbázisában elérhető önálló alkotását (valamennyi műfajban, a regénytől a versig). A művek címe mögött eredeti megjelenésük helye és évszáma olvasható.

A Szerző kötetei nézet az eredeti könyvmegjelenés szerint csoportosítja a feldolgozott és új, digitalizált változatban közzétett műveket.

Tematikus keresés

Keresés a művekben

Keresés szűrése

Életrajz

Kassák Lajos (1887–1967)

 

Az ember

Kassák Lajos, a magyar avantgárd úttörője és legelismertebb szerzője 1887. március 21-én született a felvidéki Érsekújváron. Apja, Kassák István gyógyszertári asszisztens, anyja, Istenes Erzsébet mosónő volt. Bár apja papi pályára szánta, 12 éves korában félbehagyta iskoláit, és lakatosinasnak szegődött. 1904-ben Budapestre költözött, ahol vasmunkásként helyezkedett el, részt vett a szakszervezeti munkában és a sztrájkszervezésekben, emiatt hamar feketelistára került.

Az első világháború alatt a pacifizmus szószólója volt. Noha elkötelezetten érdeklődött a baloldali mozgalmak iránt, jellemző, hogy a szomszédjában szervezkedő bolsevikokat – Kun Bélát és körét – nem szívelte. Maga bár belépett a szociáldemokrata pártba, azt vallotta, hogy a számára legszimpatikusabb eszme a Szabó Ervin-féle anarcho-szindikalizmus. A Tanácsköztársaság idején beválasztották az írói direktóriumba és kis jelentőségű hivatali munkát is vállalt: plakátokat cenzúrázott. Ám a Levél Kun Bélához a művészet nevében című vitairatával, amelyben az avantgárdot dekadens burzsoá művészetnek minősítő vádra válaszolt, végleg elmérgesítette kapcsolatát a bolsevikokkal.

A Tanácsköztársaság bukása után börtönbe került, élettársa, Simon Jolán közbenjárására engedték ki. Végül álruhában (haját rövidre nyírva, védjegyszerű fekete oroszingét mandzsettás-galléros fehérre cserélve, „polgárosan” kiöltözve), egy gőzhajó kéményének tövében lévő forró vasládába bújtatva szökött ki Bécsbe, ahol 1926-ig nagy nélkülözések között is folytatta az írói és szerkesztői munkát. Amnesztiát kapva rögtön hazatért az emigrációból, itthon felemás fogadtatásban részesült: az avantgárd irodalomnak a korábbinál is kisebb közönsége volt, ám ekkoriban publikálni kezdett önéletírása, az Egy ember élete izgalmassá tette alakját. A ’30-as években a Károlyi-forradalomról és a Kommünről szóló fejezetek miatt perbe fogták. Beszédes, hogy ugyane fejezetek – akkor a kommünt illető kritikus megjegyzések miatt – a szocializmus idején is problémásnak bizonyultak: a regény sokáig csonkán, az utolsó két fejezet nélkül jelent meg, az első teljes kiadás 1983-ban látott napvilágot.

Kassák a második világháborút nagyrészt Budapesten vészelte át, így a főváros ostromát is. 1948 januárjában országgyűlési képviselő lett a Szociáldemokrata Párt színeiben, de a párt Rákosi szalámitaktikájának köszönhetően az év júniusában Magyar Dolgozók Pártja néven egyesült a kommunistákkal. Kassáknak hamar meggyűlt a baja a Rákosi-rendszerrel: művei ’49-től évekig nem jelenhettek meg, egy írószövetség-beli kritikus felszólalásáért a pártból is kizárták. Az ’50-es évek belső emigrációjáról szóló naplóbejegyzései Szénaboglya címmel csupán 1988-ban jelenhettek meg. 1956 után rehabilitálták, ám lényegében a „tűrt” kategóriába tartozott. A ’60-as években – főként a nyugati emigránsoknak, pl. a párizsi Magyar Műhely körének köszönhetően – festészetével nemzetközileg is (el)ismertebbé vált, ám egyetlen kivételtől eltekintve Kassák nem utazhatott ki a saját külföldi kiállításaira.

 

A szerkesztő

Kassák nevéhez több fontos folyóirat alapítása is fűződik. 1915 novemberében hozta létre az első magyar avantgárd lapot, A Tettet, amelyet háborúellenességre hivatkozva nemsokára betiltottak. A legnagyobb port a tizenhatodik, „internacionális” (az antant országainak költőitől is verseket közlő) lapszáma kavarta. Nem kellett sokat várni, még ’16-ban megalapította a MA-t, amelynek szerkesztését a Tanácsköztársaság bukása után bécsi emigrációjában is folytatta egészen ’26-ig. A Tettnek és a MA-nak jelentős szerepe volt az expresszionizmus, illetve utóbbinak a dadaizmus befogadásában. 1927-ben, immár Budapestre visszatérve Déry Tiborral, Illyés Gyulával és Németh Andorral megalapították a csupán öt lapszámot megérő Dokumentumot, melyhez mindenekelőtt a szürrealizmus hazai recepcióját köthetjük, illetve Kassák a MA és a Dokumentum oldalain értekezett irodalmi konstruktivizmusának mibenlétéről. 1927-ben indult Kassák másik jelentős, egészen 1938-ig működő folyóirata, a Munka, amely nem annyira a kísérleti művészet, mint inkább a munkásművelődés sajtóorgánuma volt. A második világháború után rövid ideig szerkesztette még az Új Idők, az Alkotás, illetve a Kortárs című lapokat is.

 

A prózaíró

Bár prózaírása kevésbé jelentős, Kassák első komolyabb publikációs sikereit realista, naturalista és expresszionista stílusú elbeszéléseivel szerezte. Misilló királysága című regényét 1916-ban folytatásokban közölte a Nyugat. Kassák egyébként mennyiségi szempontból bátran tekinthető nyugatos szerzőnek: 1913-as első közlésétől fogva gyakran jelentek meg versei, prózái, értekezései és kritikái is a lapban, különösen Babits főszerkesztőségének idején. 1924-től itt kezdte folytatásokban közölni legkomolyabb, máig kanonikusnak számító prózai munkáját, az Egy ember életét. Ezen kívül hivatkozni szokás az Angyalföld című szociografikus regényre (1929) és a Megnőttek és elindulnak című művére (1932). Utóbbi érdekessége, hogy az egyik ellenszenves főszereplőt (egy proletárlányt megrontó úrifiút) Kassák a nevelt lánya, Nagy Etel udvarlójáról, Vas Istvánról mintázta. A Munkanélküliek (1933) vagy a Hídépítők (1942) című műveket csupán többé-kevésbé „olvasható” irányregényekként őrzi a szakmai emlékezet. Ám valóban említésre érdemes darab a Kis könyv haldoklásunk emlékére (1945), amely a második világháború, azon belül is Budapest ostromának keserves tapasztalatát fogalmazza meg lírai sűrűségű rövidprózákban és naplóbejegyzésekben.

 

A költő

Kassák az 1900-as évek közepétől próbálkozott versírással. Előbb a munkásköltészet (pl. Csizmadia Sándor), illetve Petőfi Sándor hatása alatt, majd Berzsenyi Dániel lírájával megismerkedve, később Ady Endre és A Holnap antológia, illetve a Nyugat szerzőinek modorában. Ezek az epigoni évek szolgáltak a későbbi, 1916-os Babits-kritika egy mondatának zálogául: „egyedül Kassák egyéniségét látom a szabad vers formáiba erőltetés nélkül beilleszkedőnek, aki azokat már hosszabb fejlődésen át érlelte magának, s nem mindjárt elvszerűen választotta”.

1909-ben váratlan ötlettől vezérelve az Ady-követő Kassák Párizsba indult – pénz híján többnyire gyalog. Stuttgartban ismerkedett meg az életművész Szittya Emillel (1886–1964), vele érkezett meg (brüsszeli kitérővel) Párizsba. (Szittya egyébként nem csak Kassák életében töltött be fontos szerepet, a későbbiekben pl. Blaise Cendrars-ral, a zürichi dadaistákkal dolgozott együtt, meghatározó alakja lett a párizsi képzőművészeti szcénának is.) Bár Kassák több szövegében is csalódásként írja le Párizs-élményét, azért az önstilizációtól sem mentes frázisokat (pl. „én láttam párist és nem láttam semmit” – A ló meghal a madarak kirepülnek) érdemes kritikával kezelni: a csavargásmotívum az egész életművön átvonul, maga a párizsi út mindvégig fontos hivatkozási alap.

Pár évvel később csavargótársa, Szittya Emil meglátogatja, és megmutatja neki a Mistral című svájci expresszionista folyóiratot. Kassák ekkoriban már maga is szabad formájú, expresszionistának mondható (ám a nyugatos szecesszió és az olasz futurizmus formanyelvi jegyeit is magukon hordozó) költeményeket ír. Szittya segít Kassáknak pénzt szerezni, hogy maga is folyóiratot alapíthasson – így indulhat el 1915 őszén A Tett.

Első verseskönyve, a háborúellenes Eposz Wagner maszkjában (1915) elsősorban konceptuális kötetként figyelemre méltó. Második, Hirdetőoszloppal (1919) című kötetében számos klasszikussá vált verse található: Fiatal lányok mennek át az utcahosszon, Júliusi földeken, Himnusz, Kompozíció, Örömhöz, Plakát, Mesteremberek. A versnyelvben a korábbi elemek mellett – Apollinaire hatása nyomán – hangsúlyossá válik a szimultaneizmus. A mintegy öt év verstermésében fokozatosan körvonalazódik egyfajta baloldali, háborúellenes, tágan értett kommunista ideológia: Kassák költészete agitatívvá, aktivistává válik. Az első költői korszak végpontját a Tanácsköztársaság eposza, a Máglyák énekelnek (1920) jelenti.

Kassák második költői korszaka az 1920-as évtizedre esik. Ekkor írja a számozott költemények négy köteten átívelő százverses periódusát, illetve lírai főművét, A ló meghal a madarak kirepülneket (továbbá ekkor emeli nemzetközi színvonalra folyóiratát, a MA-t). A ’20-as évek elejének verseit tematikusan a baloldali utópiákból történő kiábrándulás határozza meg, poétikailag ezt a tapasztalatot mindenekelőtt a dadaizmus eszköztárával formálja verssé: meghökkentéssel, a groteszkig, az abszurdig, az érthetetlenségig menő montázstechnikával, míg a korábbi, hitelüket vesztett agitatív, aktivista verselemek ironizálódnak, majd eltűnnek. A ló meghal… ebben a kiábrándult, válságos emberi és művészeti határhelyzetben születik 1922-ben. Az 1909-es párizsi út, a csavargás narratív szálán haladva olvashatunk egy fejlődéstörténetet, egy költői elhívatástörténetet, amely a névadásban, egy (a ’20-as években is jelentőséggel bíró) én-állításban csúcsosodik ki: „bizonyos hogy a költő vagy épít magának valamit amiben kedve telik / vagy bátran elmehet szivarvégszedőnek / vagy / vagy / madarak lenyelték a hangot / a fák azonban tovább énekelnek / ez már az öregség jele / de nem jelent semmit / én KASSÁK LAJOS vagyok / s fejünk fölött elröpül a nikkel szamovár”.

A számozott költemények gyakori jellemzője bár, hogy az asszociativitás, illetve a montázstechnika által világ-, sőt olykor kozmoszszerű tágassággal épülnek, valójában számos ponton igen személyes, olykor (akár az életrajzzal is egyeztethető) naplószerű részleteket is magukba foglaló versekről beszélünk. A periódust az avantgárd irányzati poétikák közül a dadaizmus és a szürrealizmus jellemzi, illetve – az inkább etikai irányként értelmezhető – konstruktivizmus.

A számozott költemények utáni időszak költői termését a monográfiákon (Bori Imre, Rónay György, Aczél Géza), továbbá Tandori Dezső és Németh G. Béla némely rövidebb írásán kívül komoly szakmai figyelem nem kísérte. Méltatlanul. Kassák költészete a ’30-as évek elején ugyan klasszicizálódott, de szabadversben írott, gyakran a regisztrálás dísztelenségével megszólaló zsánerképei, elégiái nagyban eltértek a korszak népies vagy újklasszicista „költői köznyelvétől”, miközben képalkotásában nemegyszer megcsillant az avantgárd hagyománya. A 20. századi magyar elégiaköltészet olyan gyöngyszemei születtek ekkor a tollán, mint amilyen például a Valahol harangoznak (1935), a Tékozló fiú (1939), a Tavaszi meditáció vagy az Ember és ősz (1945).

Kassák a ’40-es évek végétől elsősorban az örök különutasság etikai példájával szolgált, ezt Nemes Nagy Ágnes és Lengyel Balázs is méltatják írásaikban és levelezésükben. A költőt később a neoavantgárdok is felfedezték maguknak, habár az vitatott, hogy van-e poétikai hagyományfolytonosság a történeti és a neoavantgárd között.

Élete végén, a ’60-as években Kassák lírája új, szilaj erőre kapott. Ennek szép példája a ’64-es A tölgyfa levelei kötetben megjelent – A ló meghal…-t is megidéző – Vallomáspár („vérem cseppjei / dobolják / Kassák Lajos vagyok”), illetve az Egy fényképem alá („Ez vagyok hát / amit a kép mutat / állapítom meg csodálkozón. / Egy ember / kegyetlenül megformált ember / furcsa kalappal / a fején. // 80 éves”). Utóbbi már csak az 1968-as Üljük körül az asztalt című, posztumusz kötetben jelenhetett meg.

Kassák Lajos 1967. július 22-én halt meg Budapesten.

Fontosabb díjak, elismerések:

1947 – Baumgarten-díj

1948 – Kossuth Érdemrend

1965 – Kossuth-díj

1967 – a Munka Érdemrend arany fokozata

 

Az életrajzot Mohácsi Balázs írta.

 

Bibliográfia

Önálló kötetek

Életsiratás. Elbeszélések. Bp. 1912. Benkő Gyula, 155 p. = 1930.

Isten báránykái. Három egyfelvonásos darab. (Címlapon Gulácsy Lajos rajza.) Budapest. 1914. Grill, 71 p.

Éposz Wagner maszkjában. Versek. [Budapest.] 1915. Hunnia Ny., 28 p.

Khalabresz csodálatos púpja. Elbeszélések. Bp. 1918. Táltos, 157 p.

Misilló királysága. Regény. Bp. 1918. Athenaeum, 167 p. (Korunk Mesterei.) = 2. kiad.: Bécs. 1920. Bécsi Magyar Kiadó.

Egy szegény lélek megdicsőülése és még 7 novella. Elbeszélések. Bp. 1918. Athenaeum, 76 p. (Modern Könyvtár.)

Tragédiás figurák. Regény. Bp. 1919. Ma, 111 p.

Hirdetőoszloppal. 1914-1918. Versek. Budapest. [1919.] Szellemi Termékek Országos Tanácsa, 100 p.

Levél Kun Bélához a művészet nevében. Budapest. 1919. Ma, 24 p.

Máglyák énekelnek. Elbeszélő költemény. Bécs. 1920. Bécsi Magyar Kiadó, 119 p.

Ma I. Versek. Bécs. 1921.

Világanyám. Válogatott versek 1914–1921. Bécs. 1921. Bán-Verlag. 145 p.

Novelláskönyv. Válogatott elbeszélések 1911–1919. Bécs. 1921. Bán-Verlag, 123 p.

A képarchitektúra. Tanulmány. 1922.

DUR. 1922.

Ma Képeskönyv. 1922.

Kassák új versei. Versek. Bécs. 1923. Knittel ny., 26 p. (Írók Könyvtára 2.)

A ló meghal a madarak kirepülnek. Vers. Bécs. 1924. = Bp. 1967. Magyar Helikon, 48 p.

Álláspont. Tények és új lehetőségek. Esszé. Bécs, 1924.

Tisztaság könyve. Versek, prózai szövegek, fordítások, képek. Bécs. 1926. Horizont, 115 p. = Bp. 1926. Dokumentum. = Hasonmás kiadás. Hozzá: Sík Csaba: Kassák két évtizede. (Külön kötetben, papír védődobozban.) Bp. 1987. Helikon, 143 p.

Az új művészet él. Tanulmány. Kolozsvár. 1926. Korunk, 18 p. (Korunk könyvtára)

Egy ember élete. Önéletrajzi regény. I–III. (fejezetenként, benne a mű végleges I. része: Gyermekkor. Kamaszévek. Csavargások.) Bp. 1927. Dante, 621 p. = (kiegészítve a végleges II. rész fejezeteivel: Vergődés. Kifejlődés. Háború.) Bp. 1932. Dante, 691 p. = I–VIII. (teljes kiadás, fejezetenként, a III. rész fejezeteivel: Károlyi-forradalom. Kommün.) Bp. 1935. Pantheon. = I–III. Bp. 1946. Cserépfalvi. = I–II. Bp. 1957. Magvető, 1318 p. (Kassák Lajos Művei.) = Szerk.: Kardos György. Bp. 1966. Magvető, 1028 p. (Kassák Lajos Művei.) = Bp. 1974. Magvető, 1028 p. = I–II. Szerk.: Parancs János. Bp. 1983. Magvető, 1260 p.

Napok, a mi napjaink. Regény. Bp. 1928. Pantheon, 348 p. (Az Új Magyar Regény.)

Marika énekelj! Regény. Bp. [1930.] Pantheon, 318 p. (Az Új Magyar Regény.) = Marika, énekelj! Egy kutya emlékiratai. Regények. Szerk.: Kristó Nagy István. Bp. 1961. Magvető, 477 p. (Kassák Lajos Művei.)

Angyalföld. Regény. Bp. 1929. Pantheon, 359 p. (Az Új Magyar Regény.) = Bp. 1958. Magyar Helikon, 306 p.

Megnőttek és elindulnak. Regény. Bp. 1931. Pantheon, 338 p. (Az Új Magyar Regény.)

35 vers. Versek. Bp. 1931. Munka, 22 p.

Munkanélküliek. Regény. I–II. [Budapest.] 1933. Nyugat (Helikon - Biró Ny.), 396 p. = Bp. 1962. Magvető, 411 p.

A telep. Regény. Bp. 1933. Pantheon, 248 p.

Menekülők. Elbeszélések. Debrecen. 1933. Nagy Károly és Társai, 75 p.(Új Írók 3.)

Napjaink átértékelése. Esszé. Budapest. 1934. Munka, 62 p.

Az utak ismeretlenek. Regény. Bp. 1934. Nyugat, 191 p.

Földem, virágom. Kassák Lajos válogatott versei 1915–1935. Szerk.: Gyergyai Albert. Bp. 1935. Pantheon, 127 p.

Három történet. Elbeszélések. 1935. Cserépfalvi, 308 p.

Akik eltévedtek. Regény. Bp. 1936. Cserépfalvi, 356 p.

Anyám címére. Levélregény. Ill.: Derkovits Gyula. Bp. 1937. Cserépfalvi, 255 p. = Bp. 1987. Magvető, 240 p.

Ajándék az asszonynak. Versek. Budapest. 1937. Cserépfalvi, 48 p.

Fújjad csak furulyádat. Versek. Budapest. 1939. Cserépfalvi, 59 p.

Egy kosár gyümölcs. Regény. Bp. 1939. Dante, 223 p.

Azon a nyáron. Regény. Bp. 1940. Dante, 311 p.

Sötét egek alatt. Versek. Bp. 1940. Hungária.

Egy lélek keresi magát. Regény. 1941. = Bp. 1948. Új Idők Irodalmi Intézet, 203 p. = Szerk.: Sík Csaba. Bp. 1965. Magvető, 274 p.

Szombat este. Versek. [Budapest.] [1941.] Kelet Népe, 59 p.

Vallomás tizenöt művészről. Interjúk. Bp. 1942. Szerzői kiadás.

Virág Balázs. Kisregény. Budapest. 1942. Áchim, 32 p.

Két fiatal élet. Kisregény. Budapest. 1942. Áchim, 64 p.

Emberek, sorsok. Elbeszélések. Bp. 1943. Stílus, 316 p.

Egy emlék hálójában. Elbeszélés. Budapest. 1942. Áchim, 31 p.

Hídépítők. Regény. Bp. 1942. Singer és Wolfner, 268 p.

Közelgő viharok. Kisregény. Budapest. [1943.] Áchim, 32 p.

Egy álom megvalósul. Regény. Bp. 1943. Singer és Wolfner, 306 p.

Dráma az erdőben. Kisregény. Budapest. [1943.] Áchim, 48 p.

Karácsonyiék. I–II. Regény. Bp. 1944. Új Idők Irodalmi Intézet, 680 p.

Kis könyv haldoklásunk emlékére. Naplófeljegyzések. Bp. 1945. Új Idők Irodalmi Intézet, 110 p.

Az út vége. Regény. 1946. = Bp. 1963. Magvető, 329 p. (Kassák Lajos Művei.) = Bp. 1982. Magvető, 395 p.

Kassák Lajos összegyűjtött versei. Budapest. 1946. Singer – Wolfner, 470 p.

Hatvan év összes versei. Bp. 1947. Új Idők Irodalmi Intézet, 515 p.

Képzőművészetünk Nagybányától – napjainkig. Esszé. Bp. 1947. Magyar Műkiadó, 93 p.

Dal a kenyérről. Gyermekversek. Budapest. [1948.] Új Idők, 12 p.

És átlépték a küszöböt. Dráma három felvonásban. 1948.

Mögötte áll az angyal. Regény. Bp. 1948. Új Idők Irodalmi Intézet, 229 p.

Ahogyan elindultak. 1949. = Bp. 1987. Móra, 158. p. (Kozmosz Könyvek.)

Szegények rózsái. Versek. Bp. 1949. Új Idők Irodalmi Intézet, 122 p.

Kassák Lajos válogatott versei 1914–1949. Szerk.: Csanádi Imre. Bp. 1956. Magvető, 514 p.

Boldogtalan testvérek. Válogatott elbeszélések. Szerk.: Illés Endre. Bp. 1957. Szépirodalmi, 357 p.

Csillagok, csillogjatok, virágok, virágozzatok. Gyermekversek. Ill.: Würtz Ádám. Bp. 1957. Móra, 58 p. = Bp. 1977. Móra, 58 p.

Azon a nyáron. Hídépítők. Regények. Bp. 1958. Magvető, 558 p. (Kassák Lajos Művei.)

Költemények, rajzok. 1952–1958. Szerk: Vajda Miklós. Bp. 1958. Szépirodalmi, 273 p.

Mélyáram. Összegyűjtött elbeszélések. Bp. 1960. Magvető, 618 p. (Kassák Lajos Művei.)

Misilló királysága. A telep. Éjjel az erdőben. Regények. Bp. 1961. Magvető, 531 p. (Kassák Lajos Művei.)

Szerelem, szerelem. Versek, rajzok. Bp. 1962. Szépirodalmi, 36 p.

Vagyonom és fegyvertáram. Versek. Bp. 1963. Magvető, 361 p.

A tölgyfa levelei. Versek. Szerk.: Sík Csaba. Bp. 1964. Magvető, 166 p. (Megjelent lemezmelléklettel is.)

Mesterek köszöntése. Versek. Szerk.: Sík Csaba. Bp. 1965. Magvető, 75 p.

Üljük körül az asztalt. Versek. Bp. 1968. Magvető, 212 p.

Kassák Lajos legszebb versei. (Vál.: Méliusz József.) Bukarest. 1968. Ifjúsági Könyv Kiad., 149 p.

Kassák Lajos összes versei 1–2. Szerk.: Kassák Lajosné. Bp. 1970. Magvető, 1216 p. = Szerk.: Kassák Lajosné és Steinert Ágota. Utószó: Kassák Lajosné. Bp. 1977. Magvető, 1610 p.

Válogatott versek. Bp. 1973. Magvető, 341 p.

A fal mögött áll és énekel. Válogatott írások. Szerk.: Fábri Anna. Bp. 1974. Magvető, 425 p.

Csavargók, alkotók. Válogatott irodalmi tanulmányok. Szerk.: Ferencz Zsuzsa. Bp. 1975. Magvető, 589 p.

Válogatott versek. 1945–1967. Szerk.: Sík Csaba. Bp. 1975. Magvető – Szépirodalmi, 250 p. (30 Év.)

Kassák Lajos válogatott versei. Szerk.: Kormos István, Veress Miklós. Bp. 1977. Móra, 311 p. (Kozmosz Könyvek.)

Éljünk a mi időnkben. Esszék a képzőművészetről. Szerk.: Ferencz Zsuzsa, Parancs János. Bp. 1978. Magvető, 529 p.

Nehéz esztendők 1–2. Válogatott elbeszélések, kisprózai alkotások. Szerk.: Parancs János. Bp. 1980. Magvető, 1359 p.

Csavargók, alkotók. Esszé. Bp. 1981. Magvető, 87 p. (Gondolkodó Magyarok.)

Kassák Lajos Bartók-verse. Szerk.: Csaplár Ferenc. Bp. 1981. Magyar Helikon, 87 p. (Kézirattár.)

Kassák Lajos válogatott művei 1–2. Versek, tanulmányok. Szerk., jegyz., utószó: Sík Csaba. Bp. 1983. Szépirodalmi, 1014 p. (Magyar Remekírók.)

Válogatott versek. Szerk.: H. Szabó Gyula. Bukarest. 1983. Kriterion, 280 p.

Számozott költemények. Illusztrációk: Kassák Lajos. Szerk.: Szentmihályi Szabó Péter. Bp. 1987. Szépirodalmi, 221 p.

Szénaboglya. Napló 1955–1956. Szerk.: Csaplár Ferenc. Utószó: Botka Ferenc. Bp. 1988. Szépirodalmi, 424 p.

Érsekújvár. Szemelvények Szülővárosával kapcsolatos írásaiból és levelezésből. (Kassák Lajos halálának 25. évfordulóján Borsos Miklós Kassák-szobrának Érsekújvár főterén történt felállítása alkalmából.) (Összeáll., szöv. gond. Csaplár Ferenc.) [Gyomaendrőd.] 1992. Kassák Múzeum, 60 p.

Angyalföld. Egy kosár gyümölcs. Regények. Szekszárd. 1995. Babits, 469 p. (Magyar Klasszikusok 11.)

Válogatott versek. Szerk.: Lator László.Bp. 1995. Unikornis, 314 p. (A Magyar Költészet Kincsestára 28.)

Vagyonom és fegyvertáram. Modern magyar líra. Bp. 1995. Interpopulart, 123 p. (Populart Füzetek.)

Játék. Válogatott elbeszélések. Szerk.: Kerényi Ferenc. Bp. 1997. Unikornis, 274 p. (A Magyar Próza Klasszikusai 49.)

Fekete kandúr. Elbeszélések, jelenetek, esszék, publicisztika. Szerk.: Urbán László. Bp. 1998. Marfa – Mediterrán – Pesti Szalon, 288 p.

Utazás Oda És Vissza. Válogatás Kassák Lajos novelláiból. (Vál. és utószó: Zalán Tibor.) Dunaszerdahely (Szlovákia). 2007. Lilium Aurum, 227 p.

Társszerzővel írt kötetek

Kassák Lajos – Komját Aladár – Lengyel József – Mátyás György: Új Költők Könyve. Antológia. 1917.

Kassák Lajos – Moholy-Nagy László (szerk.): Új művészek könyve. Bécs. 1922. 106 p. = 2., hasonmás kiad.: Bp. 1977. Európa – Corvina, 106 p.

Kassák Lajos – Nádass József: Gorkij. Dráma. [Budapest.] [1933.] Munka, 14 p. = Gorkij. Dráma egy felvonásban. 1947.

Gró Lajos – Kassák Lajos: Filmesztétikai tanulmányok. Szerk.: Szőnyi Klára. Bp. 1967. Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum, 301 p. (Filmművészeti Könyvtár.)

Kassák Lajos – Pán Imre: Az izmusok története. Esszé. Szerk.: Sík Csaba. Bp. 1972. Magvető, 314 p. = Izmusok. A modern művészeti irányok története. Bp. 2003. Napvilág, 279 p. (TÁRStudomány.)

Műfordítások

Blaise Cendrars: Húsvét New Yorkban. Ford. és bev.: Kassák Lajos. 1964.

Összegyűjtött műfordítások. Bp. 1986. Magvető, 252 p.

 

A bibliográfiát összeállította a DIA.

 

Szakirodalom

Önálló kötetek

Gáspár Endre: Kassák Lajos, az ember és munkája. Bécs. 1924. Julius Fischer Verlag, 47 p. 

Bori Imre – Körner Éva: Kassák irodalma és festészete. Bp. 1967. Magvető, 236 p.

Bori Imre: A magyar irodalmi avantgarde 3. Az avantgarde apostolai: Füst Milán és Kassák Lajos. Újvidék. 1971. 238 p.

Rónay György: Kassák Lajos alkotásai és vallomásai tükrében. Bp. 1971. Szépirodalmi, 286 p. (Arcok és vallomások.)

Illés Ilona – Taxner Ernő (szerk.): Kortársak Kassák Lajosról. Bp. 1975. 255 p.

Csaplár Ferenc: Kassák körei. Bp. 1987. Szépirodalmi, 454 p.

Csaplár Ferenc (szerk.): Magam törvénye szerint. Tanulmányok és dokumentumok Kassák Lajosról. Bp. 1987. 193 p.

Aczél Géza: Kassák Lajos. Bp. 1999. Akadémiai, 432 p.

A virágnak agyara van. In memoriam Kassák Lajos. Szerk.: Domokos Mátyás, Pomogáts Béla. Bp. 2000. Nap, 393 p. (In memoriam.)

Periodikumban, válogatáskötetben megjelent művek

Fülöp László: Kassák lírája 1945 után. Irodalomtörténet, 1972. 249–287 p.

Béládi Miklós: Kassák Lajos. = B. M.: Érintkezési pontok. Bp. 1974. Szépirodalmi, 7–45 p.

Béládi Miklós: A magyar avantgarde irodalomtörténeti nézetből. Literatura, 1982. 348–371 p.

Gerold László (szerk.): A magyar irodalmi avantgardról. Újvidék. 1985.

G. Komoróczy Emőke: Kassák „dunatáji patriotizmusa”. Irodalomtörténet, 1987–1988/1. 23–43 p.

Ferenczi László: Kassák és a belgák. Literatura, 1987–1988. 260–268 p.

Béládi Miklós – Pomogáts Béla (szerk.): Jelzés a világba. A magyar irodalmi avantgarde válogatott dokumentumai. Bp. 1988. Magvető, 630 p.

Aczél Géza: Termő avantgarde. Bp. 1988. Szépirodalmi, 364 p.

Deréky Pál: A vasbetontorony költői. Magyar avantgárd költészet a 20. század második és harmadik évtizedében. Bp. 1992. Argumentum, 222 p.

A magyar avantgárd irodalom (19151930) olvasókönyve. Kommentált szöveggyűjtemény. Összeáll., szerk., az életrajzi információkat és az előszót írta: Deréky Pál. Bp. 1998. Argumentum, 334 p.

Deréky Pál: „Latabagomár ó talatta latabagomár és finfi”. A XX. század eleji magyar avantgárd irodalom. Debrecen. 1998. Kossuth Egyetemi, 306 p.

 

A szakirodalmat összeállította a DIA.

 

Borítók