Digitalizált művek
A Szerző művei listán hozzáférhető a szerző összes, a DIA adatbázisában elérhető önálló alkotása (regény, novella, vers stb.).
A Szerző kötetei lista a szerző könyveinek új szövegkiadását tartalmazza.
Tematikus keresés
Keresés a művekben
Életrajz
Karinthy Ferenc (Budapest, 1921. június 2. – Budapest, 1992. február 29.)
Kossuth- és háromszoros József Attila-díjas díjas író, drámaíró, dramaturg. A Digitális Irodalmi Akadémia 2020. június 4-én posztumusz tagjává választotta.
*
Karinthy Ferenc 1921. június 2-án született Budapesten, szülei Karinthy Frigyes (1887–1938) és Böhm Aranka (1893–1944). Féltestvérei Karinthy Gábor (1914–1974) és az édesanyja első házasságából született Kertész Tamás (1916–1989). Tőlük kapta gyerekkorában a Cini becenevet – évtizedekkel később is így emlegette úgy szűkebb családi és baráti köre, mint a széles nyilvánosság. Elemi iskolai tanulmányait a Damjanich utcai német birodalmi iskolában (Reichsdeutsche Schule) végezte 1927 és 1935 között, majd az Eötvös József Gimnázium tanulója volt, itt tett érettségi vizsgát 1939-ben.
A szülői ház légköre alapvetően meghatározta mind gyermekkorát, mind pedig jelentős mértékben ezen időszak tapasztalataiból táplálkozó felnőttkori művészetét. Több novellája, drámája és visszaemlékezése is feleleveníti a – kezdetben a Verpeléti úton, később az Üllői úton élő – Karinthy család bohém életvitelét, a zseniális, de folyamatos anyagi gondokkal küzdő, a kaotikus mindennapok konszolidálására képtelen apa, valamint a temperamentumos, a nyugodt családi élet feltételeinek megteremtésére ugyancsak alkalmatlan anya alakját. Karinthy Ferenc legrégebbi barátságai is főként a húszas-harmincas évek értelmiségi világának, elsősorban apja Hadik kávéházbeli asztaltársaságnak a szereplőihez, pontosabban az ő gyermekeikhez kötődtek: ekkorra eredeztethető Devecseri Gáborhoz és Péterhez, Somlyó Györgyhöz, Benedek Istvánhoz és Andráshoz, Zolnay Vilmoshoz, Rényi Alfrédhoz, Szendrő Józsefhez, Szilágyi János Györgyhöz és másokhoz fűződő barátsága. Gyerekkorától kezdve versenyszerűen vízilabdázott, először a lágymányosi uszoda edzéseit látogatta, fiatal felnőttként a Ferencvárosi Torna Club igazolt játékosa volt (jóval később, 1960-tól 1970-ig pedig az egyesület úszó- és vízilabda-szakosztályának az elnöke).
Az érettségi vizsgát megelőző nyáron, 1938. augusztus 29-én hunyt el édesapja, a család addig is kiszámíthatatlan anyagi helyzete ekkortól még bizonytalanabbá vált. Az anyai ági rokonság támogatásának köszönhetően, 1941-ben iratkozott be a Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarának magyar–olasz–angol szakára, ahol 1945-ben végzett az angol szak elhagyásával. Elsősorban a nyelvészeti stúdiumok iránt érdeklődött, saját bevallása szerint sokáig a tudományos pálya vonzotta, ezt híven példázza 1946-ban, Pais Dezső témavezetése mellett megvédett doktori disszertációja, amelyet a Magyar Nyelvtudományi Társaság könyvformában is megjelentetett (Olasz jövevényszavaink, 1947). Irodalmi ambíciói – a vele készült későbbi interjúk tanúsága szerint – jó ideig egyáltalán nem voltak, 1943-ban mégis napvilágot látott első regénye, a Don Juan éjszakája. A láthatóan az egyetem szellemdús légköre és Karinthy ekkori meghatározó olvasmányai által ihletett mű csekély visszhangot keltett, amiben nagy szerepe volt az egyre súlyosbodó háborús helyzetnek is. Karinthy hamis papírokkal, a mai Alkotás úton található 11-es honvéd helyőrségi kórházban vészelte át a második világháború utolsó hónapjait, édesanyja 1944-ben Auschwitzban életét vesztette. Budapest ostromának lezárulta után, 1945. március 25-én kötött házasságot Boros Ágnessel (és fogadta örökbe a lányát, Juditot). Egy gyermekük született, Karinthy Márton (1949–2019).
1946-ban jelent meg (1944-es datálással) Karinthy Ferenc második, Szellemidézés című regénye, amelynek egyik történetszála az elbeszélő (erősen Karinthy Frigyesre emlékeztető) édesapjának utolsó hónapjait, a másik pedig baráti körének (szintén önéletrajzi elemeket felidéző) intellektuális játékait, sajátos belső viszony- és szabályrendszerét jeleníti meg. Első alkotói korszakának záró darabja 1947-ben látott napvilágot: a Kentaur és az előző két regény hasonló oppozíciós szerkezetre épülnek, amennyiben mindegyik mű a tudomány és/vagy a művészetek felemelőnek, de életidegennek és önmagába zárulónak ábrázolt szférája, illetve a belső szabadságot fenyegető, az emberi életből mégis kizárhatatlan külső „valóság” közötti választás szükségességét példázza – természetesen regényenként némiképp eltérő hangsúlyokkal és keretezéssel. 1949 januárjában Karinthy Ferenc az utolsók között érdemelte ki a következő évre már megszüntetett Baumgarten-jutalmat.
Az 1948/1949-es kommunista hatalomátvétel Karinthy gondolkodás- és alkotásmódjában is fordulatot hozott. Azok közé a polgári származású írók közé tartozott, akik néhány évig a sztálini-zsdanovi mintára kidolgozott magyar irodalompolitika elvárásrendszeréhez igazították művészetüket. Szép élet (1949) című novelláskötetének darabjai a szocialista realizmus jegyében íródtak (a Szabadság című szövegben egyébként visszatér Ősi Iván, a Kentaur nyelvész főszereplője, aki ezúttal Budapest ostromakor szembesül a „tudomány vagy való élet” oppozícióval), és Karinthy Ferenc nevéhez fűződik az első magyar termelési regény, a Kőművesek (1950) is. Tudományos ambícióiról ekkor mondott le véglegesen, 1949-ben a budapesti bölcsészkar helyett (ahol Pais Dezső tanszékén vállalhatott volna állást) a Nemzeti Színházhoz szerződött dramaturgnak, de mindössze egy évadot töltött az ekkor Major Tamás vezette teátrumban. (Pályája későbbi szakaszaiban is dolgozott dramaturgként: 1953 és 1956 között a Madách Színházban, a hatvanas évek közepétől a hetvenes évek közepéig a Miskolci Nemzeti Színházban, a Szegedi Nemzeti Színházban, majd a debreceni Csokonai Színházban.) A negyvenes–ötvenes évek fordulóján közölte az átalakulóban lévő országról szóló, erősen vonalas vidéki és fővárosi riportjait, amelyeket Útközben című kötetében gyűjtött össze 1950-ben. Ugyanebben az évben kapta első József Attila-díját.
1953-ban publikálta Budapesti tavasz című regényét, amelynek Pintér Zoltán nevű nyelvész főszereplője ismét felidézi a korai Karinthy-művek már említett, az életműben később is rendre visszatérő elvi dilemmáját. A Budapest 1944–1945-ös ostromakor játszódó, életrajzi áthallásokat tartalmazó történet kifejezetten olvasmányos és cselekménydús, zárlatában azonban megmarad a korszak kötelező paneljeinél (nemkülönben a regény jóval későbbi, 1982-ben kiadott „folytatása”, a Budapesti ősz, amely 1956 eseményeinek megjelenítésekor, bár látszólag törekszik a kiegyensúlyozottságra, végső soron a Kádár-rezsim korabeli narratívájához illeszkedik). Újabb riportjainak 1954-es összegyűjtött kötete (Hazai tudósítások) viszont a közelmúlt magyarországi történéseiből való kiábrándulás hangját szólaltatja meg, akárcsak a kötet Ezer év című szövegéből készített, a Katona József Színházban 1956-ban bemutatott drámaváltozat. 1954-ben másodszor is József Attila-díjat, 1955-ben Kossuth-díjat vehetett át.
Fontos váltást jelez a pályáján újabb novelláinak 1956-ban közreadott, Irodalmi történetek című gyűjteménye, benne például a Baracklekvár, A titkár, A jó hiénák vagy a Ferencvárosi szív című elbeszélésekkel. A kötet mind tematikai, mind elbeszéléstechnikai értelemben magába sűríti a Karinthy-rövidpróza jellegzetességeit: az immár egyértelműen önéletrajzi eredetű anekdotákat (például a szülői házat felidéző „családtörténetekben” vagy a vízilabdás emlékeket megörökítő novellákban) a szövegek rendszerint szélesebb összefüggésbe helyezik, lehetőséget adva az elbeszélő számára, hogy megfogalmazza saját viszonyulását az ábrázolt múltbeli történésekhez, állapotokhoz. 1956-ban készült el a Szellemidézés drámaváltozata, amely elhagyta a regénybeli gyerektársaságról szóló cselekményszálat, helyette az Irodalmi történetek „családnovelláinak” szüzséjével egészítette ki a Karinthy Frigyesről mintázott főhős történetét. A darabot végül 1957 októberében mutatták be.
1957 és 1960 között Karinthy nem publikált önálló kötetet. A hatvanas évek elején részben korábbi, részben újabb novelláiból összeállított gyűjtemények jelentek meg (Ferencvárosi szív, 1960; Kék-zöld Florida, 1962), emellett nagy sikerrel futott a Magyar Nemzet hasábjain a nyelvészeti témájú cikkeit közreadó sorozata. Az e szövegekből Nyelvelés címen megjelent kötet (1964) mellett az Ez-az, avagy a bicikliző tigris (1965) című válogatás is a szerző sajtóban megjelent karcolatait tartalmazza. A hatvanas évek második felétől ívelt fel igazán Karinthy Ferenc színpadi karrierje, dramaturgi és fordítói munkái mellett számos általa írt darabot mutattak be a legkülönbözőbb hazai és külföldi színházakban (Bösendorfer, Gőz, Gellérthegyi álmok, Dunakanyar, Hetvenes évek, Hosszú weekend stb.)
1970-ben jelent meg Epepe című abszurd-utópisztikus regénye, amely ismét kedvelt szereplőtípusát, a nyelvészkutatót helyezi a történet középpontjába. A Budai nevű főszereplő nyelvészeti kongresszusra utazna Helsinkibe, helyette azonban egy ismeretlen és élhetetlenül zsúfolt nagyvárosban landol, ahol hosszú ott-tartózkodása alatt sem tanul meg eligazodni a helyi viszonyok között, sőt nyelvész létére az itt használt nyelvben sem képes semmilyen rendszert felfedezni. Az Epepét a szakirodalom általában Karinthy Frigyes gulliveriádáival (Utazás Faremidóba, Capillária) hozza összefüggésbe, de legalább ilyen fontos előkép lehetett Szathmári Sándor Kazohiniája, Franz Kafka A per című regénye és Déry Tibor negatív utópiája, a G. A. úr X-ben. Karinthy Ferenc 1974-ben kapta meg harmadik József Attila-díját.
A hetvenes évek regény- és novellatermése (Három huszár, 1971; Ősbemutató, 1972; Végtelen szőnyeg, 1976; Harminchárom, 1977, Marich Géza utolsó kalandja, 1978) egyre inkább az életmű egységesítésének szándéka felé mutat. Számos azonosság figyelhető meg Karinthy korai és kései műveinek szereplői és témakörei között, aminek következtében az egymástól különálló alkotások akár egy töredékes nagyregény fejezeteiként is olvashatók. Különösen kitűnik ez a Szépirodalmi Könyvkiadó 1979-ben indított életműsorozatának köteteiből. A nyolcvanas évek művei egyre többet mutattak meg magából a szerzőből: az Óvilág és Újvilág (1985) naplójegyzetek és fiktív szövegek sajátos ötvözetét adja, az Uncle Joe (1987) Karinthy Józsefnek, az író nagybátyjának állít emléket, az Italia mia (1989) személyes dokumentumokkal, feljegyzésekkel egészíti ki az író olaszországi útirajzát. Utolsó, életében publikált kötete a vegyes műfajú írásait és vele készült interjúkat összegyűjtő Staféta (1991).
Karinthy Ferenc szenvedélyes utazó volt, a negyvenes évek második felétől – ösztöndíjak jóvoltából, külföldi meghívásoknak eleget téve vagy magánúton – szinte az egész világot bejárta az Egyesült Államoktól Japánig. Ménesi úti lakása mellett leányfalui házát tekintette a második otthonának.
Budapesten hunyt el 1992. február 29-én. Egy évvel a halála után, Jovánovics Miklós szerkesztésében látott napvilágot rejtett „főműve”, 1967 és 1991 között vezetett naplójának három vaskos kötete.
Fontosabb díjak, elismerések
1949 – Baumgarten-jutalom
1950, 1954, 1974 – József Attila-díj
1955 – Kossuth-díj
1981 – Szocialista Magyarországért
1987 – Karinthy-gyűrű
1991 – A Magyar Köztársaság Zászlórendje
Az életrajzot Reichert Gábor írta.
Bibliográfia
Gyűjteményes kötetek
Karinthy Ferenc művei. 1979-1990. Szépirodalmi Könyvkiadó
Epepe. Regény. Budapest. 1979. 268 p.
Don Juan éjszakája; Szellemidézés; Kentaur. Regények. Budapest. 1979. 436 p.
Budapesti tavasz. Regény. Budapest. 1980. 256 p.
Mi van a Dunában? Novellák. Budapest. 1980. 331 p.
Hosszú weekend. Kisregények. Budapest. 1981. 393 p.
Gellérthegyi álmok. Színművek. Budapest. 1981. 541 p.
Mélyvízi hal. Novellák. Budapest. 1982. 347 p.
Magnóliakert. Színművek. Budapest. 1982. 482 p.
Utolsó cigaretta, Utolsó ítélet. Novellák. Budapest. 1983. 485 p.
Szabad rablás. Karcolatok. Budapest. 1983. 532 p.
Körvadászat. Riportok, beszélgetések. Budapest. 1984. 513 p.
Leánykereskedő. Színművek, hangjátékok. Budapest. 1988. 460 p.
Révkalauz. Napló, visszaemlékezések, elbeszélés. Budapest. 1989. 444 p.
Ezredvég. [Budapesti ősz; Italia mia; Uncle Joe; Man overboard; Skizofrénia.] Kisregények, útijegyzet, forgatókönyv. Budapest. 1990. 566 p.
Karinthy Ferenc életmű-sorozat. 2006-2007. Ulpius-ház
Szellemidézés. 1944. Regény. Budapest. 2006. Ulpius-ház, 165 p.
Budapesti tavasz. Regény. Budapest. 2007. Ulpius-ház, 283 p.
Önálló kötetek
Don Juan éjszakája. Regény. Budapest. 1943. Hungária. 202 p.
Szellemidézés. Regény. Budapest. 1946. Hungária, 140 p. = Budapest. 1957. Szépirodalmi Könyvkiadó, 131 p. = Budapest. 1967. Szépirodalmi Könyvkiadó, 131 p.
Olasz jövevényszavaink. Budapest. 1947. Egyetemi Ny., 47 p. (A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai)
Kentaur. Regény. Budapest. 1947. Új Idők, 158 p. = Budapest. 1957. Szépirodalmi Könyvkiadó, 169 p. = Budapest. 1975. Szépirodalmi Könyvkiadó, 205 p. (Szépirodalmi zsebkönyvtár)
Párbaj a csatamezőn. Budapest. 1948. Budapest Irodalmi Int., 16 p. (Jó könyvek)
Szép élet. Budapest. 1949. Franklin, 175 p.
Kőművesek. Regény. Budapest. 1950. Athenaeum Könyvkiadó, 187 p.
Útközben. Írások az épülő országról. Budapest. 1950. Révai, 84 p.
Az újságíró és az élet. Budapest. 1953. Magyar Újságírók Országos Szövetsége, 27 p. (Újságírók szakmai előadásai és vitái a Magyar Újságírók Országos Szövetségében)
Budapesti tavasz. Regény. Budapest. 1953. Szépirodalmi Könyvkiadó, 393 p. = Budapest. 1955. Szépirodalmi Könyvkiadó, 393 p. = (Ill.: Bozóky Mária.) Budapest. 1956. Szépirodalmi Könyvkiadó, 294+245 p. (Olcsó könyvtár) = Budapest. 1965. Szépirodalmi Könyvkiadó, 278 p. = Budapest. 1985. Szépirodalmi Könyvkiadó, 233 p. = Budapest. 1997. Karinthy Kiadó, 223 p. (Karinthy könyvtár)
Hazai tudósítások. (Ill.: Szőnyi Gyula.) Budapest. 1954. Szépirodalmi Könyvkiadó, 156 p.
Karinthy Ferenc -Thurzó Gábor: Budapesti tavasz. Filmregény. Budapest. 1955. Vörös Csillag Ny., 1955. 134 p. (Szabad Hazánkért)
Ezer év. Dráma három felvonásban. Budapest. 1956. Magvető Könyvkiadó, 112 p.
Irodalmi történetek. Elbeszélések. (Ill.: Hegedűs István.) Budapest. 1956. Szépirodalmi Könyvkiadó, 163 p.
Karinthy Ferenc -Thurzó Gábor: Bárányfelhők. Karinthy Ferenc novellájából. Filmforgatókönyv. (Rendező: Fábry Zoltán.) Budapest. 1957. Hunnia Filmstúdió, 150 p.
Ferencvárosi szív. Sporttörténetek. (Ill.: Kondor Lajos.) Budapest. 1960. Magvető Könyvkiadó, 215 p. = Budapest. 1999. Seneca Kiadó, Mecsek Könyvkiadó, 175 p. (Családi könyvtár)
Kék-zöld Florida. Elbeszélések. Budapest. 1962. Szépirodalmi Könyvkiadó, 195 p.
Nyelvelés. [A Magyar Nemzet cikksorozatának anyaga.] (Ill.: Szántó Piroska.) Budapest. 1964. Gondolat Könyvkiadó, 181 p.
Téli fürdő. Rajzok, riportok. Budapest. 1964. Szépirodalmi Könyvkiadó, 157 p.
Hátország. Elbeszélések. Budapest. 1965. Magvető Könyvkiadó, 255 p.
Budapesti tavasz. Színmű. (Rend. utószó: Léner Péter.) Budapest. 1965. Népműv. Prop. Iroda, 55 p. (Színjátszók kiskönyvtára)
Ez-az avagy a bicikliző tigris. Karcolatok. (Ill.: Szántó Piroska.) Budapest. 1965. Szépirodalmi Könyvkiadó, 256 p.
Víz fölött, víz alatt. Összegyűjtött elbeszélések. (Ill.: Bartha László.) Budapest. 1966. Szépirodalmi Könyvkiadó, 593 p.
Négykezes. Bösendorfer. Duna-kanyar. Színművek. Budapest. 1967. Magvető Könyvkiadó, 117 p.
Szellemidézés. [Szellemidézés: regény; Irodalmi történetek: novellák.] (Ill.: Szántó Piroska.) Budapest. 1967. Szépirodalmi Könyvkiadó, 231 p.
Hét játék. [Ezer év; Szellemidézés; Budapesti tavasz; Bösendorfer; Duna-kanyar; Víz; Gőz.] Színművek. Budapest. 1969. Magvető Könyvkiadó, 448 p.
Gellérthegyi álmok. Színmű. Budapest. 1970. Magvető Könyvkiadó, 123 p.
Epepe. Regény. Budapest. 1970. Magvető Könyvkiadó, 301 p. = Budapest. 1975. Magvető Könyvkiadó, 259 p. (Magvető zsebkönyvtár) = Budapest. 2004. K. u. K. K., 299 p. (Unikum könyvek)
Három huszár; Kentaur. Válogatott és új elbeszélések. (Ill.: Bartha László.) Budapest. 1971. Szépirodalmi Könyvkiadó, 700 p.
Ősbemutató. [Ősbemutató; Don Juan éjszakája.] Regények. (Ill.: Kass János.) Budapest. 1972. Szépirodalmi Könyvkiadó, 260 p.
Pesten és Budán. Színművek. Budapest. 1972. Szépirodalmi Könyvkiadó, 391 p.
Leányfalu és vidéke. (Ill.: Kass János.) Budapest. 1973. Szépirodalmi Könyvkiadó, 531 p.
Ősbemutató; Szellemidézés. Budapest. 1973. Szépirodalmi Könyvkiadó, 268 p. (Szépirodalmi zsebkönyvtár)
Végtelen szőnyeg. Budapest. 1974. Szépirodalmi Könyvkiadó, 199 p.
Budapesti tavasz. Regény; Elbeszélések. Budapest. 1975. Magvető Könyvkiadó - Szépirodalmi Könyvkiadó, 478 p. (30 év)
Korallzátony. Drámák. Budapest. 1976. Magvető Könyvkiadó, 218 p.
Harminchárom. Elbeszélések. Budapest. 1977. Szépirodalmi Könyvkiadó, 315 p.
Dialógus. Interjúk. Budapest. 1978. Magvető Könyvkiadó, 249 p. (Tények és tanúk)
Marich Géza utolsó kalandja. Elbeszélések. Budapest. 1978. Szépirodalmi Könyvkiadó, 294 p.
Alvilági napló. Kisregények. Budapest. 1979. Magvető Könyvkiadó, 205 p. (Rakéta regénytár)
Túl az Óperencián. Budapest. 1981. Kozmosz Könyvkiadó, 342 p.
X utolsó kalandja. Regény. Budapest. 1982. Magvető Könyvkiadó, 129 p. (Rakéta regénytár)
Budapesti ősz. Regény. Budapest. 1982. Szépirodalmi Könyvkiadó, 205 p.
Óvilág és Újvilág. Útirajzok, naplók. Budapest. 1985. Szépirodalmi Könyvkiadó, 447 p.
Halállista. Válogatott elbeszélések. Budapest. 1985. Zrínyi, 296 p.
Házszentelő. Válogatott novellák és kisregények. (Vál.: Molnár Tibor.) Budapest-Bukarest. 1986. Kriterion-Európa, 394 p.
Zenebona. Elbeszélések, prózai írások. Budapest. 1986. Szépirodalmi Könyvkiadó, 270 p.
Uncle Joe. Számadás a tálentomról. Kisregény. Budapest. 1987. Szépirodalmi Könyvkiadó, 88 p.
Skizofrénia; Man overboard. Kisregény, irodalmi forgatókönyv. Budapest. 1988. Magvető Könyvkiadó, 194 p. (Rakéta regénytár)
Vége a világnak. (Robert Capa képeivel.) Budapest. 1988. Pallas Kv., 135 p.
Italia mia. Útijegyzetek, visszaemlékezések. Budapest. 1989. Magvető Könyvkiadó, 149 p.
Staféta. Novellák, tárcák, interjúk. Budapest. 1991. Magvető Könyvkiadó, 264 p.
Napló I-III. [I. 1967– 1969; II. 1970– 1973; III. 1974– 1991.]. (Sajtó alá rend.: Jovánovics Miklós.) Budapest. 1993. Littoria, 502 +462+ 476 p.
Levelek Karinthy Ferenchez. (Vál., szerk., sajtó alá rend.: Karinthy Ferencné és Jovánovics Miklós.) Budapest. 1994. Littoria, 280 p.
Zsiga, Marci és más ebadták. Elbeszélések. (Ill.: Győrfi András.) Budapest. 1998. Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 54 p.
Baracklekvár és más történetek. (Utószó: Fráter Zoltán.) Budapest. 2001. K. u. K. K., 281 p. (Unikum könyvek)
Karinthy Ferenc. Válogatott művek. (Vál., szerk., bev. tanulmányt írta, jegyzeteket kész.: Fráter Zoltán; szöveggond.: Vass Tibor.) Pécs. 2002. Alexandra, 190 p. (Kossuth-díjas írók)
Magyar történet. (Utószó: Fráter Zoltán.) Budapest. 2003. K. u. K. K., 484 p. (Unikum könyvek)
Mi van a Dunában? Elbeszélések. Budapest. 2008. Ciceró, 349 p.
Napló. Budapest. 2008. Ulpius-ház, 702 p.
Napló 1974-1991. Budapest. 2016. M. Közlöny Lap- és Kvk., 460 p. (Nemzeti könyvtár)
Idegen nyelven megjelent önálló kötetek
angol
Spring comes to Budapest. [Budapesti tavasz.] (Ford.: István Farkas; előszó: Réz Pál.) Budapest. 1964. Corvina, 233 p. (Hungarian library)
Hot air. [Gőz.] (Ford.: Ann Burbank.) New York. 1969. Samuel French, 31 p.
Metropole. [Epepe.] (Ford.: George Szirtes.) London. 2008. Telegram, 236 p.
bolgár
Пролет в Будапеща. [Budapesti tavasz.] (Ford.: Boris Nikov, Ludmil Pancsev.) Szófia. 1977. Voenno izd., 182 p. (Biblioteka pobeda)
Епепе. [Epepe.] (Ford.: Daniela Tosmakova; előszó: Nino Nikolov.) Szófia. 1985. Narodna kultura, 319 p. (Biblioteka Panorama)
cseh
Budapeštské jaro. [Budapesti tavasz.] (Ford.: Mila Zadražilová.) Prága. 1957. Naše Vojsko, 343 p. (Štít) = (Ford.: Mila Zadražilová.) Prága. 1980. Naše vojsko, 206 p. (Knižnice vítězství)
Sny na Gellértově hoře. Hra o dvou dílech. [Gellérthegyi álmok.] (Ford.: František Stier.) Prága. 1973. Dilia, 81 p.
Epepe. [Epepe.] (Ford.; előszó: Petr Rákos.) Prága. 1981. Mladá fronta, 199 p. (Edice Proud)
finn
Epepe. [Epepe.] (Ford.: Otto Aho.) Helsinki. 1982. Librum, 236 p.
francia
Automne à Budapest. [Budapesti ősz.] (Ford.: Judith Karinthy.) Ozoir-la-Ferrière. 1992. In fine, 207 p. (Domaine hongrois)
Épépé. [Epepe.] (Ford.: Judith Karinthy, Pierre Karinthy; előszó: Claude Hagège; utószó: Thomas Schreiber.) Párizs. 1996. Austral, 258 p. = Párizs. 1999. Denoël & d'Ailleurs, 288 p.= Párizs. 2005. Denoël & d'Ailleurs, 279 p. = Párizs. 2015. Éditions France loisirs, 313 p.
L'âge d'or. [Aranyidő.] (Ford.: Judith Karinthy, Pierre Karinthy; utószó: Marion Van Renterghem.) Párizs. 1997. Mille et une nuits, 94 p. = Párizs. 2005. Denoël, 109 p.
hindi
पियानो बिकाऊ है. [Bösendorfer.] (Ford.: Visnu Kharē.) Delhi. 1982. Vāni Prakāsan, 64 p.
horvát
Budimpeštansko proljeće. [Budapesti tavasz.] (Ford.: Muhi János.) Szarajevó. 1958. Narodna Prosvjeta, 374 p. (Gama biblioteka)
japán
ブダペストに春がきた. [Budapesti tavasz.] (Ford.: Uemura Yukiko.) Tokió. 1978. Kobunsha, 420 p. (Too no bungaku) = Tokió. 1990. Kobunsha, 420 p.
エペペ. [Epepe.] (Ford.: Ikeda Masayuki.) Tokió. 1979. Kobunsha, 333 p. = Tokió. 1990. Kobunsha, 333 p.
lengyel
Epepe. [Epepe.] (Ford.: Krystyna Pisarska.) Varsó. 1976. Pax, 167 p.
Budapesztańska wiosna. [Budapesti tavasz.] (Ford.: Alicja Mazurkiewicz.) Varsó. 1977. Czytelnik, 228 p. (Biblioteka Zwyciestwa)
Noc Don Juana. [Don Juan éjszakája.] (Ford.: Andrzej Sieroszewski.) Varsó. 1978. Czytelnik, 120 p.
Trzydzieści trzy. [Harminchárom.] (Ford.: Alicja Mazurkiewicz.) Varsó. 1983. Państwowy Instytut Wydawniczy, 321 p. (Wspólczesna proza światowa)
mongol
Будапештийн хавар. [Budapesti tavasz.] (Ford.: D. Altanhujag.) Ulánbátor. 1979. Ulszün hévlélijn gazar, 222 p.
német
Frühling in Budapest. [Budapesti tavasz.] (Ford.: Fancsy Letsch.) Berlin. 1956. Das Neue Berlin, 381 p. = Berlin. 1976. Volk u. Welt, 237 p. (Bibliothek des Sieges)
Blaue Donau. [Duna-kanyar.] (Ford.: Soltész Gáspár.) Frankfurt am Main. 1973. S. Fischer. 85 p.
Bösendorfer. [Bösendorfer.] (Ford.: Soltész Gáspár.) Frankfurt am Main. 1973. S. Fischer. 64 p.
Das goldene Zeitalter. [Aranyidő.] (Ford.: György Buda; előszó: Marion van Renterghem.) München. 2006. Schirmer Graf, 120 p.
norvég
Er de mitt nummer? [Hangok az űrben.] (Ford.: Jon Lennart Mjöen.) Oslo. 1973. s.n., 51 p.
Epepe. [Epepe.] (Ford.: Odd Lund.) Oslo. 1983. Tiden, 219 p.
olasz
Tempi felici. [Aranyidő.] (Ford.: Laura Sgarioto.) Milano. 2016. Adelphi. 120 p.
Epepe. [Epepe.] (Ford.: Laura Sgarioto.) Milano. 2017. Adelphi. 217 p. (Gli Adelphi)
orosz
Каменщики. [Kőművesek.] (Ford.: U. Sismonin; előszó: V. Bajkov.) Moszkva. 1953. Izd. inostr. Lit., 182 p.
Будапештская весна. [Budapesti tavasz.] (Ford.: K. Ivanov, F. Oskolkov.) Moszkva. 1977. Voenizdat, 501 p. (Biblioteka pobedy)
román
Zidarii. [Kőművesek.] (Ford.: Radu Boureanu.) Bukarest. 1955. Ed. de Stat pentru Literatură şi Artă, 186 p.
spanyol
Primavera en Budapest. [Budapesti tavasz.] (Ford.: Gustavo Gutiérrez; előszó: Réz Pál.) Havanna. 1976. Arte y Literatura, 262 p. (Contemporáneos)
Epepeh. [Epepe.] (Ford.: Maria Teresa Ortega Sastrique.) Havanna. 1981. Ed. Arte y Literatura, 266 p. (Coleccion "Dragon") = Metrópolis. (Ford.: Anne Mayo Herczig.) Madrid. 2010. Funambulista, 373 p. (Literadura) = Madrid. 2018. Funambulista, 373 p. (Literadura)
La Edad de oro. [Aranyidő.] (Ford.: Anne Mayo Herczig.) Madrid. 2009. Funambulista, 114 p. Sorozat: Intempestivos)
svéd
Epepe. [Epepe.] (Ford.: Mårten Edlund.) Stockholm. 1980. Trevi, 194 p.
szlovák
Tisíc rokov. [Ezer év.] (Ford.: Anton Beňo.) Pozsony. 1957. Diliza, 88 p.
Budapeštianska jar. [Budapesti tavasz.] (Ford.: Mária Kocuriková.) Pozsony. 1979. Tatran, 189 p. (Knižnica vitazstva)
szlovén
Bösendorfer. [Bösendorfer.] (Ford.: Dušan Tomše.) Ljubljana. 1967. MGL, Mestno gledališče ljubljansko, 50 p.
Glasovi v prazno. [Hangok az űrben.] (Ford.: Djurdja Flerb.) Ljubljana. 1973. Radiotelevizija, 36 p.
török
Budapeşte'de bahar. [Budapesti tavasz.] (Ford.: Hâle Kuntay.) Isztambul. 1978. Milliyet, 310 p.
Epepe. [Epepe.] (Ford.: Aysel Bora.) Isztambul. 2001. Doğan Kitapçılık, 252 p.
türkmén
Budapešt baharü. [Budapesti tavasz.] Aşgabat. 1981. 305 p.
ukrán
Муляри. [Kőművesek.] (Ford.: S. Grechanovsky.) Kijev. 1955. Radanszkìj Pìszmennìk, 264 p.