Kántor Péter

Digitalizált művek
Keresés a művekben
Életrajz
Bibliográfia
Szakirodalom
Pimmédia
Festmény
Fotók
Borítók
Ajánlott honlapok

Digitalizált művek

A Szerző művei listán hozzáférhető a szerző összes, a DIA adatbázisában elérhető önálló alkotása (regény, novella, vers stb.).

A Szerző kötetei lista a szerző könyveinek új szövegkiadását tartalmazza.

Tematikus keresés

Kántor Péter versei

Kántor Péter prózai művei

Kántor Péter esszéi

Kántor Péter gyermek- és ifjúsági művei

Róla szóló irodalom

Keresés a művekben

Életrajz

Kántor Péter (Budapest, 1949. november 5. – Budapest, 2021. július 21.)

Magyarország Babérkoszorúja- és József Attila-díjas költő, műfordító. 2015-től a Digitális Irodalmi Akadémia tagja.

1949. november 5-én született Budapesten. A Radnóti Miklós gyakorló gimnáziumban érettségizett 1968-ban, az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerzett diplomát angol–orosz szakon, később magyar nyelv és irodalomból. Különböző gimnáziumokban tanított kisegítő tanárként, külső lektorálásokat végzett az Európa Könyvkiadó számára. A 80-as években irodalmi szerkesztőként dolgozott a Kortárs folyóiratnál, a 90-es években (2000-ig) az Élet és Irodalom versrovatát gondozta, ezt követően szabadfoglalkozású. Az 1970-es évek óta publikált verseket. Angolból és oroszból fordított verset és prózát. 1990-91-ben Fulbright ösztöndíjas volt New Yorkban. Részt vett több nagy nemzetközi költészeti fesztiválon, versei több nyelven megjelentek különböző folyóiratokban, antológiákban, 2010-ben önálló verseskötete jelent meg New Yorkban Michael Blumenthal költő fordításában. Tagja volt a Szépírók Társaságának és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának.

Kántor Péter összetéveszthetetlen költői világa, mint a legtöbb jelentős költő esetében, nem a tárggyal vagy a formával függ össze (Kántor költészete mindkét tekintetben nagyon változatos) – sokkal inkább a hangnemmel és a szemlélettel. Ez a költészet a megszólalást tekintve hangsúlyozottan köznapi, és a megszólítást, az olvasó bevonását vagy a közös töprengést állítja a középpontba: nem a beszélő én magánbeszéde (amely elszigetelt, befelé forduló, nehezen megközelíthető volna), hanem éppen a kérdésekkel (és válaszokkal) operáló, megvitató jellegű, a kérdéseket hangos gondolkodással körbejáró líra ez. Kántor költészete „beszélgetős líra” (Darvasi László), olyan dialogikus beszéd az alapja, ahol „a kérdés szervezőerő”. A megszólaló önmagát is, olvasóját is minduntalan váratlan felvetésekkel szembesíti – olykor látszólag kézenfekvő, máskor nagyon is bonyolult, megint máskor megoldhatatlannak tetsző dilemmákkal, problémákkal, bonyodalmakkal. Egyszerre van jelen benne „a gyermeki csodálkozás és a rezignált ámulat” (Radnóti Sándor a Mentafűről, 1994), meg a komorság, a veszteség és elmúlás tudata, a tragikum.

Kántor líraszemléletének egyik összetevője a „nagy” és az „apró” viszonylagosságának állandó tudata, s az ebből fakadó humor. Ahogyan az élet legkomolyabb kérdéseire egyszerűen és mindennapi módon kérdez rá, úgy a legkisebb, leghétköznapibb eseményekben, tényekben, kapcsolatokban és emlékekben is meg tudja mutatni a súlyos, egzisztenciális érdekű, filozofikus mélységű összefüggéseket. Bármi lényegtelennek tetsző semmiség váratlanul jelentőségteljessé válhat ebben a költészetben – és a legkomolyabb gondok, aggodalmak, érzelmek egy-egy látszólagos semmiségben mutatkoznak meg. Mindvégig egyszerre van jelen Kántornál a naivság látszata és az odaérthető, a hétköznapin túlmutató, rendkívül rétegzett jelentéstöbblet (s e kettő együttállásából: az irónia). Egyszerre groteszk és tragikus, vegyül benne a kisszerű, mulatságos és a nagyszabású, súlyos; a játék és a halálosan komoly döntések világa. Ezt a sajátos villózást több értelmezője Szép Ernő lírájához vezeti vissza – a rokonság nem annyira poétikai, mint inkább a magatartás, a világlátás, a megszólalásmód rokonsága. Joggal gondolhat az olvasó Kosztolányi játékosságára és közvetlenségére is – amibe a súlyos, olykor halálos tárgy öltözik. Nem kibújik vagy előkerül a banálisból és magánérdekűből a komoly (olykor: komor) közlendő, hanem együtt van e kettő. Az ironikus, kételkedő rákérdezés a dolgok értelmére, jelentőségére, a kicsinységek felemelése és a nagyszabású dolgok aprósággá formálása egyben olyan bensőséges megfogalmazással párosul, amely bevonja az olvasót ebbe a világba; ahol a halál (s ezzel együtt, emellett: az élet, hogy hogyan kell – kéne, lehetne – élni) alapvető és kétségbevonhatatlan erejű kérdések maradnak.

Ennek a szemléletnek a része a múlthoz – a nagybetűs történelemhez, vagy a családi és magántörténelemhez, de akár a hétköznapok közelebbi és távoli múltjához – fűződő viszony: ez a múlt Kántor verseiben soha nem lezárt, befejezett idő, amelyen túl lehet lenni, el lehet könyvelni egyszer s mindenkorra: megmarad elevennek, fájdalmaival és szépségével együtt. Kántor nemcsak az apró élettényekkel, a groteszk iránti vonzódásával, a kérdező jelleggel vagy a játékos világlátással provokálja az értelmezést, hanem magához az irodalomhoz, a művészethez fűződő viszonyával is – mintha kerülné a csiszolt, lekerekített, túlságosan is befejezett és egységes költemény régebbi eszményét, valami fanyar, ironikus vagy a hangulatot megtörő elemmel igyekszik kizökkenteni olvasóját. Bár olykor megidézi a költői hagyományt, legtöbbször szeretetteljes iróniával, játékossággal – ahogyan a költészet tradicionális toposzait (a hitet, a halált, a szerelmet is) ekként közelíti meg. Bámulattal és elismeréssel fogadja a nagy költészetet, de – talán éppen ezért – sok-sok kérdést is szegez neki. Izgatja a megszokások mibenléte, a közvetlen szólás lehetősége és lehetetlensége, az, hogy mi „megy át” a szövegben megképződött szerzőtől a mindig ismeretlen és nehezen kiszámítható (megbízhatatlan, értetlen, okoskodó) olvasóig – és hogy vajon hogyan kerülhet minél közelebb (vagy minél távolabb?) az, aki valóságosan megszólal, ahhoz, aki a versből hallatszik. És nemcsak maga az irodalom, hanem a festészet is gyakori tárgya ennek a lírának – Kántor festmény-leírásai (-megidézései, reflexiói) egészen különösek: soha nem csupán a felület, a puszta látvány maga érdekli, legtöbbször nem is az adott képet magyarázza, bár ilyen is előfordul, hanem sokkal inkább a képek által a saját világába vezet be, vagyis a saját világképének megfogalmazásához talál bennük tükröt.

Kántor Péter igazi elismertségét a rendszerváltás utáni időszak hozta meg (a Fönt lomb, lent avar c. kötete után); s haláláig tartott legjelentősebb pályaszakasza, amely (számos nagy presztízsű díjon kívül) a versolvasók körében is komoly figyelmet váltott ki. Kántor Péter költészetének három emblematikus darabja a három „Megtanulni élni” című vers: az első 1990-ben íródott, közvetlenül a rendszerváltás után, tíz évvel később, 2000-ben a második, és újabb tíz év elteltével, 2010-ben a harmadik. Ugyanezzel a címmel jelent meg 2009-ben gyűjteményes kötete.

2012-ben jelent meg eddig legnagyobb visszhangot kiváltott verseskötete „Köztünk maradjon” címmel. 2016-ban látott napvilágot prózai kötete „Egy kötéltáncos feljegyzéseiből” címmel. Az Élet és Irodalomban közölt tárcákon alapuló kötet a költészet és az elbeszélő próza közös metszetét tárja föl, élvezetes és izgalmas történetírói hangon.

Hosszú betegség után hunyt el 2021. július 21-én. Hamvait (végakaratának megfelelően) a Dunába szórták.

Fontosabb díjak, elismerések

1980 – Móricz Zsigmond-ösztöndíj

1980, 1985 – az Európa Könyvkiadó nívódíja

1990 – Wessely László-díj

1991 – Fulbright-ösztöndíj

1991 – Déry Tibor-díj

1992 – Füst Milán-díj

1994 – Soros-ösztöndíj

1994 – József Attila-díj

1999/2000 – Soros alkotói ösztöndíj

2004 – Vas István-díj

2004 – Az Év Gyerekvers-könyve díj (a Kétszáz lépcső fel és le c. kötetért, Móra)

2007 – Magyarország Babérkoszorúja díj

2009 – Palládium-díj

2012 – Radnóti-díj

2013 – Artisjus Irodalmi Nagydíj

Az életrajzot Kálmán C. György írta.

Bibliográfia

Önálló kötetek

Kavics. Budapest. 1976. Móra, 120 p. (Kozmosz Könyvek.)

Halmadár. Budapest. 1981. Magvető, 106 p.

Sebbel-lobbal. Budapest. 1983. Móra, 21 p. (Óvodások könyvespolca.)

Grádicsok. Budapest. 1985. Magvető, 90 p.

Hogy nő az ég. Budapest. 1988. Magvető, 90 p.

Napló 1987–1989. Versek. Budapest. 1991. Orpheusz, 102 p.

Fönt lomb, lent avar. Budapest. 1993. Cserépfalvi, 86 p.

Mentafű. Budapest. 1994. Pesti Szalon, 357 p.

Búcsú és megérkezés. Budapest. 1997. Magvető.

Lóstaféta. Budapest. 2002. Magvető, 80 p.

Kétszáz lépcső föl és le. Budapest. 2005. Móra, 48 p.

Trója-variációk. Budapest. 2008. Magvető, 74 p.

Megtanulni élni. Versek 1976–2009. Budapest. 2009. Magvető, 414 p.

Köztünk maradjon. Budapest. 2012. Magvető, 114 p.

Egy kötéltáncos feljegyzéseiből. Budapest. 2016. Magvető, 96 p.

Valahol itt. Versek. Budapest. 2017. Magvető, 132 p.

Jég-öröm. Budapest. 2019. Magvető, 64 p.

Elegendő ok. Versek 2017-2021. Budapest. 2021. Magvető, 72 p.

Fontosabb műfordításai

Borisz Pilnyak: Meztelen év (Európa Könyvkiadó, 1979)

Robert Bly: Tizenhárom vers (in: Szavak a szélbe, Mai amerikai költők, 1980, Európa Könyvkiadó)

Peter Porter: Egy regény olvasása közben; Fogyasztói jelentés (in: Mai angol költők, 1983, Európa Könyvkiadó)

Earle Birney: Öt vers (in: Gótika a vadonban, Kanadai költők, 1983, Európa)

Mihail Bulgakov: Ünnep szifilisszel (in: Bulgakov: Morfium, 1981 és Bulgakov: Acéltorok, 2007, Európa Könyvkiadó)

Alekszej Remizov: Testvérek a keresztben (1985, Európa Könyvkiadó)

Borisz Pilnyak: Máshová tartozók (in: Nagy tüzek, Szovjet-orosz elbeszélések az 1920-as évekből, 1987, Kossuth Könyvkiadó)

Borisz Paszternak: Moszkva decemberben (in: Borisz Paszternak: Versek, 1990, Európa Könyvkiadó)

Robert Bly: Hat vers (in: Amerikai költők antológiája, 1990, Európa Könyvkiadó)

Frank O’Hara: Három vers (in: Amerikai költők antológiája, 1990, Európa könyvkiadó)

Delmore Schwartz: Két vers (in: Amerikai költők antológiája, 1990, Európa Könyvkiadó)

Oszip Mandelstam: Tizenegy vers (Holmi 1990, július)

Oszip Mandelstam: Nyolc vers (in: Sófényű csillagok, 1991, Móra Könyvkiadó)

Delmore Schwartz: Aki magyar szeretett volna lenni (Holmi, 1992 november)

Douglas Dunn: Tizenöt vers (in: Új kabát, utolsó esély, Kortárs brit költők, 1993, Európa Könyvkiadó)

Paul Muldoon: Tizenhat vers (in: Új kabát, utolsó esély, Kortárs brit költők, 1993, Európa Könyvkiadó)

Oszip Mandelstam: Négy vers (in: Orosz költők antológiája, 2001, Magyar Könyvklub)

Joszif Brodszkij: Zarándokok; ***. (Holmi 2002 május,)

Nyikolaj Zabolockij: Búcsú a barátoktól (in: Orosz költők antológiája, 2001, Magyar Könyvklub)

Mihail Bulgakov: Feljegyzések a mandzsettán (in: Bulgakov: Acéltorok, 2007, Európa Könyvkiadó)

Mihail Bulgakov: Bohémiáda (in: Bulgakov: Acéltorok, 2007, Európa Könyvkiadó)

Alexander Puskin: A kapitány lánya (in: Puskin: Regények, elbeszélések, 2009, Európa Könyvkiadó)

Townley, Josie: Sok ember jön hozzánk. Magyar Napló, 1996. (8. évf.), 11. sz. 25.

Parker, Susan: Költözés újra; Ócskázás; Apa vett egy teherautót. Magyar Napló, 1996. (8. évf.), 11. sz., 25.

Bly, Robert: Gyere, járjuk be. Világosság, 1982. (23. évf.), 8-9. sz. 591.

Frankham, Eli: Későre jár. Magyar Napló, 1996. (8. évf.), 11, 25.

Bemutatott színdarab

A brémai muzsikusok - Rövid darab gyerekeknek. Stúdió K (rendező: Fodor Tamás), 1999.

Válogatások, szerkesztések

Új kabát, utolsó esély (Kortárs brit költők, 1993, Európa Könyvkiadó)

Visszanéző (Harminchat mai költő választott verse a XX. századi magyar lírából) 2000, Irodalom Kft.

Interjúk

Ficfalevél, nyárfalevél. (Bihari László) Magyar Hírlap, 1997. október 31.

Dalok lépcsőzés közben. (Pompor Zoltán) Csodaceruza 19(2005), 5-7.

Az irodalom kapuja. (Sándor Zsuzsa) 168 óra, 2007. április 12.

Fizikapélda jambusokban. (Papp Sándor Zsigmond) Népszabadság, 2009. november 5.

Könyvek, amiket újra ki kellene adni. (Válaszol Bán Zoltán András, Kántor Péter, Fehér Béla, Spiegelmann Laura és mások) Könyvesblog 2009. február 6., http://konyves.blog.hu/2009/02/06/konyvek_amiket_ujra_ki_kellene_adni

Van jó és rossz. Nagyvizitben Kántor Péternél. (Jánossy Lajos – Szegő János) (litera.hu 2010.március 27.) http://www.litera.hu/hirek/van-jo-es-rossz

„Az ember egy kis kavicsba kapaszkodva lóg a világűrben”. (Károlyi Csaba) Élet és Irodalom 55(2011), 13. sz., 7-8.

Beszélgetés Kántor Péterrel. (Ayhan Gökhan) Bárka Online, http://www.barkaonline.hu/megkerdeztuek/3137-megkerdeztuek-kantor-petert

Gyere, beszéljük ezt meg. (Csider István Zoltán) Népszabadság, 2013. május 18.

Minden napom a folyóval kezdődik. (Bedecs László) Parnasszus, 19. (2013) 2. sz., 7–10.

„Nem versenynek tekintem az írást”. (Kurcz Orsi) Könyv7, 2013.04.08, http://www.konyv7.hu/magyar/menupontok/felso-menusor/folyoirat/nem-versenynek-tekintem-az-irast--kantor-peter

A fegyverzetet útközben szedjük fel. (Magyar Vivien) Librarius, http://librarius.hu/2014/06/02/fegyverzetet-utkozben-szedjuk-fel-interju-kantor-peterrel/

„Beszéljük ezt meg”. (Mihályi Anikó) IHS – A Szív, 100(2014), 5. sz., 49-53.

„…a magyar próza kivételesen nagy lírikusa.” (Darvasi Ferenc interjúja Kántor Péterrel Mándy Ivánról) Élet és Irodalom 58(2014), 16. sz., 7-8.

„Miféle galuskát zabáltatnak itt velünk?” (Pálos Máté) Magyar Narancs, 2016. június 2. http://magyarnarancs.hu/konyv/mifele-galuskat-zabaltatnak-itt-velunk-99550

Mióta megszülettem, állandóan kötéltáncolok. (Sirbik Attila) Tiszatáj Online, 2016. 09. 12. http://tiszatajonline.hu/?p=98502

Megkérdeztük Kántor Pétert. (Ménesi Gábor) Bárka Online, 2016. június 2., http://www.barkaonline.hu/megkerdeztuek/5323-megkerdeztuk-kantor-petert

"A Duna a harmadik testvérem". Interjú Kántor Péterrel. (Szepesi Dóra) Könyvhét, 2019/4. 6-7 p.

Idegen nyelven megjelent önálló kötetek

Unknow Places. (Ford.: Michael Blumenthal.) Michael Blumenthal, New York. 2010. Pleasure Boat Studio, A Literary Press. 88 p.

Czego potrzeba do szczęścia. (Ford.: Bohdan Zadura, vál., szerk., Milosz Waligórski, benne Károlyi Csaba interjúja Kántor Péterrel, az interjút ford.: Anna Butrym.) Wydawnictwo FORMA, 2018. Szczecin-Bezrzcze, 72 p.

Szakirodalom

Fontosabb írások, kritikák Kántor Péter versesköteteiről, költészetéről

Veress Miklós: Az első szó jogán. Kántor Péterről. Élet és Irodalom 20(1976), 35. sz. 10.

Vasy Géza: Félúton. Kántor Péter: Kavics. Napjaink 15(1977), április.

Sebők János: Három bekezdés. Kántor Péter: Kavics. Mozgó Világ 3(1977), 1. sz. 86-87.

Bata Imre: Kántor Péter: Halmadár. Népszabadság, 1981. aug. 11.

Erdei Sándor: Kántor Péter: Halmadár. Alföld 33(1982), 5. sz., 81-82.

Pomogáts Béla: Kántor Péter: Halmadár. Kortárs 26(1982), 1664-1665.

Tarján Tamás: Sebbel-lobbal. Népszabadság, 1983. okt. 11.

Domokos Mátyás: Műbírálatok - kiszabott parcellán (Bari Károly: A varázsló sétálni indul; Kántor Péter: Grádicsok). Kortárs, 30(1986), 7. sz., 148-153.

De Coll Lajos: Versek lépcsői (Grádicsok) Élet és Irodalom 30(1986), 3. sz., 11.

Berkes Erzsébet: Grádicsok. Magyar Nemzet, 1986. ápr. 14.

Petrőczi Éva: Kántor Péter versei. Magyar Hírlap, 1986. ápr. 6.

Angyalosi Gergely: Kántor Péter: Grádicsok. Kritika 15(1986), 7. sz. 32-33.

Budai Katalin: Hagyma, dzseki, századvég (Hogy nő az ég). Élet és Irodalom 32(1988), 35. sz., 10.

Károlyi Csaba: Kántor Péter: Hogy nő az ég. Kortárs 32(1988) 12. sz., 163-165.

Darvasi László: Kántor Péter: Napló (1987-1989). Kortárs 35(1991), 9. sz., 104-105.

Bán Zoltán András: Szamaragolás a Pegazuson. (Napló). Holmi 3(1991) szeptember, 1224-1226.

Simor András: Öt verseskönyvről. Ezredvég 1991. 5. sz., 72-73.

Hajdú Gergely: Spinning Their Webs (Péter Kántor, Zsófia Balla, László Baránszky, Sándor Rákos) The New Hungarian Quarterly 33(1992), 126. sz. 140-146.

Radnóti Sándor: Áthatolhatatlan köd. Magyar Narancs, 1992. december 23.

Orbán Ottó: Kántor Péter elnyeri a Füst Milán-díjat. Népszabadság, 1992. dec. 24.; In: Cédula a romokon. Magvető, 1994, 109-110.

Borbély János: Fönt lomb, lent avar (Jegyzet Kántor Péter kötetéről). Műhely 17(1994), 2. sz., 63-64.

Götz Eszter: A valószerűtlen realitása (Fönt lomb, lent avar). Szombat 6(1994), 5. sz. 43.

Vörös István: Mérleghintán az Úrral. (Fönt lomb, lent avar). Kortárs 38(1994), 3. sz., 105-107.

Osztovits Ágnes: Távoli ismeretlent képzelek magam elé. Magyar Nemzet, 1994. november 25.

Nyerges András: Sok betű, sok öröm (Mentafű). Magyar Hírlap, 1995. február 20.

Zalán Tibor: Versszerű versek (Mentafű). Népszabadság, 1995. március 4.

Kántor Péter Mentafű című könyvéről véleményt mond Csukás István, Háy János, Károlyi Csaba, Keresztury Tibor, Orbán Ottó, Poszler György és Takács Zsuzsa. Irodalmi Szemle 38(1995), 7-8. sz., 9-14.

Tarjányi Eszter: A spontaneitás poézise (Mentafű). Élet és Irodalom 39(1995), 47. sz., 14.

Kálmán C. György: Friss ízek. (Mentafű). Beszélő 6(1995), 29-30 sz., 44-45.

Ágh István: "És mégis… Álmaimban én magasba szállok" (Mentafű) Kortárs 40(1996), 3. sz., 104-109.

Radnóti Sándor: Megtanulni élni. (Mentafű) Holmi 7(1995), 11. sz., 1636-1641.

Bazsányi Sándor: „Bezzeg a tenger”. (Búcsú és megérkezés) Holmi 1999 június, 779-781.

Kerekes Amália: Posztmodern föveny dagerrotípiákkal. (Búcsú és megérkezés) Műhely 22(1999), 1. sz., 78.

Kemény István: A Duna színe (Mentafű). Népszabadság, 1995. augusztus 28.

Reményi József Tamás: A folyami költő (Búcsú és megérkezés) Népszabadság, 1997. november 15., 29. (In: Sinistrától lbusárig. Bp. 1998. 94-96. )

Sneé Péter: Búcsú és megérkezés. Magyar Nemzet, 1997. december 18., 12.

Schein Gábor: Kántor Péter: Búcsú és megérkezés. Kortárs 42(1998), 8. sz., 102-104.

Payer Imre: "Kell valaki, aki körülírja". (Búcsú és megérkezés) Alföld 50(1999), 4. sz., 99-103.

Sághy Miklós: Folyami költő a Duna bal partján. Kántor Péter költészetéről. Műhely, 23(2000), 6. sz., 73-77.

Orbán Ottó: Hét mondat Kántor Péterről. In: Boreász sörénye. Magvető, 2001, 76.

Angyalosi Gergely: A líra ideje, az idő líraisága. (Lóstaféta). Élet és Irodalom 46(2002), 46. sz., 25.

Kemény István: Duna, séta, költészet. (Lóstaféta) Élet és Irodalom 46(2002), 49. sz., 25.

Radnóti Sándor: Emlékeztető (Lóstaféta) Népszabadság, 2003. március 28.

Máthé Andrea: Kántor Péter: Lóstaféta. Kritika 32(2003), 7-8. sz., 41-42.

Angyalosi Gergely: Poeta nascitur. Kántor Péter költészetéről. In: Kőrössi P József (szerk.): Költők könyve: 93 vers, portré, (ön)életrajz, miniesszé. Noran Kiadó, 2003, 89-90.

Kálmán C. György: Árnyképek. (Lóstaféta.) Holmi 15(2003), 8. sz., 1055-1059.

Vári György: Itt van, újra. (Lóstaféta.) Magyar Narancs, 2002. december 12. http://magyarnarancs.hu/konyv/konyv_itt_van_ujra_kantor_peter_lostafeta-58645#

Várady Szabolcs: Kántor Péter Vas István-díjas. Élet és Irodalom 49(2005), 1. sz., 9.

Balázs Eszter Anna: Nem csak gyerekeknek (Kétszáz lépcső föl és le, Móra Könyvkiadó) Élet és Irodalom 49(2005), 22. sz., 22.

Ferencz Győző: A mulandóság tanösvényein (Trója-variációk). Népszabadság, 2008. május 3.

Vári György: Múlás és maradás (Trója-variációk). Élet és Irodalom 52(2008), 19. sz., 27.

Bazsányi Sándor: Hogyhogy? Nahát! (Trója-variációk). Élet és Irodalom 52(2008), 19. sz., 27.

Báthori Csaba: Ex libris. (Trója-variációk). Élet és Irodalom 52(2008), 29. sz., 25.

Tarján Tamás: Eltűnt nyomok idejében. (Trója-variációk). Revizor Online, 2008.12.24., http://www.revizoronline.com/hu/cikk/649/kantor-peter-troja-variaciok

Parti Nagy Lajos: Trója-variációk. Élet és Irodalom 53(2009), 14. sz., 13.

Reményi József Tamás: Ugyanúgy (Megtanulni élni). Népszabadság, 2009. szeptember 12.

Bazsányi Sándor: az ÉS könyve a könyvhéten - a közérti költő (Megtanulni élni). Élet és Irodalom 53(2009), 23. sz., 21.

Darvasi László: Rácsodálkozik, pedig tudja is. (Kántor Péter hatvanéves lett). Élet és Irodalom 53(2009), 44. sz., 9.

Szegő János: Költőien lakkozik az ember. (Megtanulni élni). Revizor Online 2009.09.10. http://www.revizoronline.com/hu/cikk/1750/kantor-peter-megtanulni-elni-versek-1976-2009

Inzsöl Kata: Kántor Péter: Trója-variációk. Műhely, 32(2009). 1. sz., 72-73.

Krupp József: Csak voltunk. Kántor Péter: Trója-variációk. Árgus, 19 (2009), 1-2. pp. 294-301.

Horkay Hörcher Ferenc: A költő mint restaurátor. (Megtanulni élni) Holmi 21(2009), 12. sz., 1684-1688.

Ayhan Gökhan: Ex libris. (Megtanulni élni). Élet és Irodalom 53 (2009), 35. sz., 25.

Bedecs László: Boldogság, gyere haza! (Megtanulni élni). Jelenkor 53 (2010), 7-8. sz., 884-891.

Juhász Attila: Tansegédlet – avagy „könnyedén, mint az olyan, aki tudja” (Megtanulni élni). Műhely 33(2010), 5. sz., 67-68.

Ayhan Gökhan: Megtanulni meghalni (Köztünk maradjon.) Bárka Online http://www.barkaonline.hu/olvasonaplo/2841-koeztuenk-maradjon

Takács Ferenc: A dolgok neheze. (Köztünk maradjon) Mozgó Világ, 38(2012), 11. sz., 109-112.

Kálmán C. György: Velünk marad: Az ÉS könyve júniusban - Kántor Péter: Köztünk maradjon. Élet és Irodalom 56:(2012), 25., 23.

Deczki Sarolta, Bárány Tibor, Kálmán C. György, Károlyi Csaba: És-kvartett: Kántor Péter Köztünk maradjon című kötetéről. Élet és Irodalom 56(2012), 14. sz., 19.

Demény Péter: Vízjelek a villamoson (Köztünk maradjon) Népszabadság, 2012. november 10.

Radnóti Sándor: A dolgok neheze. (Köztünk maradjon.) Revizor Online 2012.07.24., http://www.revizoronline.com/hu/cikk/4083/kantor-peter-koztunk-maradjon

Angyalosi Gergely: Kántor Péter: Köztünk maradjon. Élet és Irodalom 57(2013) 17. sz., 6.

Báthori Csaba: Együtt örökre egyedül. (Köztünk maradjon). Műhely (Győr), 36(2013) 3. sz., 66–69.

Bazsányi Sándor: “Azok a rémes, vörös nemiszervek!” Parnasszus 19(2013), 2., 23-26.

Bedecs László: A szép életre gondolok. Kántor Péter: Köztünk maradjon. Jelenkor 56(2013), 11. sz., 1164-1169.

Darvasi László: Egyáltalán nem kritika, jóval inkább neki. (Köztünk maradjon) Holmi 25(2013), 1. sz., 104-105.

Deczki Sarolta: "Csak ami kell" (Köztünk maradjon). Alföld 64(2013), 7. sz., 46-51.

Ferencz Győző: Hol lenne, ha nem itt? Kántor Péter köszöntése Radnóti–díja alkalmából. Műhely 36(2013), 1. sz., 46-48.

Gábor Sámuel: Kántor Péter: Köztünk maradjon. Kortárs 57(2013), 11. sz., 93-96.

Kálmán C. György: Levél egy bergengóc barátnak, Kántor Péterről. Parnasszus 19(2013), 2., 15-20.

Kardos András: Ex libris. (Köztünk maradjon). Élet és Irodalom 57(2013) 22. sz., 19.

Szegő János: A Személynök utcától a Balassi utcáig, avagy egy folyami költészet kavicsai. Parnasszus 19(2013), 2., 11-14.

Szilasi László: Ex libris. (Köztünk maradjon) Élet és Irodalom 57(2013), 14. sz., 19.

Vári György:”És nézik tovább a tengert”. Parnasszus 19(2013), 2., 21-22.

Xantus Boróka: Nem csak köztünk marad. (Köztünk maradjon). Irodalmi Jelen (Arad) 13(2013) 138. sz., 91–93.

Károlyi Csaba: Egy befejezetlen történet (Egy kötéltáncos feljegyzéseiből) Élet és Irodalom 60(2016), 21. sz., 18.

Sántha József: Inkább a hegyen. (Egy kötéltáncos feljegyzéseiből) Revizor Online 2016.06.08., http://www.revizoronline.com/hu/cikk/6081/kantor-peter-egy-koteltancos-feljegyzeseibol

Nagygéci Kovács József: Tizennégy tárca (Egy kötéltáncos feljegyzéseiből) Bárka 24(2016), 4. sz., http://www.barkaonline.hu/kritika/5516-tizennegy-tarca

Márton László: Jó költő holtig tanul. Müpa Magazin 11(2016), 3. sz., 50-51., https://www.mupa.hu/media/mupa-magazin

Szalagyi Csilla: A közelség költészeti folytonossága. Kántor Péter: Egy kötéltáncos feljegyzéseiből. Vigilia, 2017. (82. évf.) 5. sz. 388-391. p.

Krupp József: Bejáratok Trójába. Kántor Péter Trója-variációk című versciklusáról. Ókor. 2019/4. 71-80 p.

Pimmédia

A teremtésről

A nagymama

Mi kell a boldogsághoz?

Kántor Péter további művei a Pimmédián

Festmény

Fehér László: Kántor Péter (olaj, vászon, 80 x 90 cm)

A DIA-n látható fényképek közlési jogát tulajdonosaik kizárólag a honlap számára bocsátották rendelkezésre. A fotók nem a Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdonát képezik, így azokat nem tudjuk a kutatók és érdeklődők rendelkezésére bocsátani.