Kálnoky László

Digitalizált művek
Keresés a művekben
Életrajz
Bibliográfia
Szakirodalom
Pimmédia
Fotók
Borítók
Kéziratok
Szakértő
Ajánlott honlapok

Digitalizált művek

A Szerző művei listán hozzáférhető a szerző összes, a DIA adatbázisában elérhető önálló alkotása (regény, novella, vers stb.).

A Szerző kötetei lista a szerző könyveinek új szövegkiadását tartalmazza.

Tematikus keresés

Kálnoky László versei

Kálnoky László esszéi

Kálnoky László levelei

Vele készült interjúk

Kálnoky László gyermek- és ifjúsági művei

Róla szóló irodalom

Keresés a művekben

Életrajz

Kálnoky László (Eger, 1912. szeptember 5. – Budakeszi, 1985. július 30.)
Kétszeres József Attila-díjas költő, műfordító. A Digitális Irodalmi Akadémia 2000-ben posztumusz tagjává választotta.

1912. szeptember 5-én született Egerben. Apja, Kálnoky István Eger városi tanácsnoka, 1939 és 1944 között polgármestere. A német megszállás után nyugdíjba vonult, mert liberális nézetei összeférhetetlenek voltak a fasiszta törvénykezéssel. Anyja Kállay Malvin, szintén értelmiségi családból származik. Nagybátyja, Kállay Miklós történelmi regények, színművek és tanulmányok szerzője.

Elemi és középiskoláit Egerben végzi, a Cisztercita Gimnáziumban érettségizik 1930-ban. Diákkorában sikeres sportoló, 16 évesen korosztályi megyei bajnokságot nyer úszásban, később teniszben. Húszéves koráig sokat utazik. Jár Franciaországban, Hollandiában, Svájcban és Olaszországban. Cserkészként részt vesz Angliában a Jamboree-n.

A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem jogi fakultására iratkozott be. A gazdasági válság éveiben ez túlságosan sokba került a családnak, ezért a második évtől az Egri Jogakadémián folytatta tanulmányait. Államtudományi doktorátusát Pécsett szerezte meg 1935-ben. Az egri Városházán helyezkedett el köztisztviselőként. Egri hivatalnokoskodása idején, 1939 végén munkaköri feladatai közé tartozik, hogy a több száz, Egerbe érkezett lengyel menekült ellátmányáról gondoskodjon.

Olvasmányai közül kiemelkednek a német és angol romantikus elbeszélések és versek (különösen Heine), a fantasztikus irodalom alkotásai (pl. Goethe, E. T. A. Hoffmann, Poe, Bulwer, Mérimée, Gogol, Strindberg), a francia parnasszisták és szimbolisták (főleg Baudelaire és Verlaine) költeményei. A filozófusok közül főként Schopenhauer hat rá, természettudományos érdeklődését James Jeans Az új világkép, illetve A csillagos ég titkai című könyve kelti fel. Gimnazistaként előfizeti és megszűntéig járatja a Nyugatot, ebből tájékozódik a kortárs irodalomról.

Az első kötet megjelenéséig fő segítőtársa Egerben Apor Elemér költő (1907–1998), aki öt évvel idősebb, kulturált irodalmár és újságíró lévén, sokat segített a diákköltőnek a verstani alapok megszerzésében. Kálnoky idős korában felidézi, hogy első kötete számos helyen őrzi Apor javaslatait. Kapcsolatuk a költő Budapestre költözésével sem szakadt meg. Apor tizenhárom évvel túlélte őt.

Kálnoky a Nyugat „harmadik nemzedékéhez” számít, noha első kötete, Az árnyak kertje 1939-ben jelent meg a Magyar Élet kiadásában; nemzedéktársai közül ekkorra már többnek két-három kötete is megjelent. A Nyugatból ismert költőknek eljuttatja a kötet tiszteletpéldányait. Radnóti Miklós, Vas István, Weöres Sándor és Takáts Gyula közös levelezőlapon köszönti a költőt, megállapítva, hogy a nemzedék költészetéből „éppen ez az árnyalat hiányzott”. (Felidézi Vas István Nehéz szerelem. A líra regénye című memoárjában. A közös levél szövege Takáts Gyula leveleskönyvében olvasható.) Weöres Sándor a Nyugatban elismerő recenziót ír a kötetről. A Nyugat két ízben, majd a Magyar Csillag folyamatosan közli verseit. A Nyugatba beküldött Egy modern zsarnokra című Hitler-ellenes versét azért kapja vissza Babitstól, mert az idős mester félti a fiatal költőt a várható következményektől.

1941-ben állást kap a Belügyminisztériumban. A fővárosba költözik, így közelebb kerül az irodalmi központhoz. 1942-ben régi eredetű tüdőtuberkulózisa elhatalmasodik, bordaműtétet végeznek rajta, melynek következtében légzőfelületének több mint a felét elveszti. Szanatóriumi elégia című nagyívű verskompozícióját, sokáig legsikeresebb versét a Magyar Csillag közli.

Katonáskodnia orvosi okból nem kell. A Belügyminisztérium tisztviselőjeként igazolásokkal támogatja az üldözötteket. Erről tanúskodik Vas István egyik verse (Boccherini sírja).

A háború után apját letartóztatják. Ítélet nélkül tartják fogságban az egri kazamatákból kialakított börtönben. Konkrét vád, per, ítélet és felmentés nélkül engedik szabadon a megrokkant, megvakult idős embert, aki két év múlva meg is hal. (Erre utal a Jegyzetek a pokolban című vers 5. szakasza.)

A koalíciós években főleg a Kéry László, majd Kolozsvári Grandpierre Emil szerkesztésében megjelenő folyóirat, a Magyarok, két ízben a Rába György által átmenetileg szerkesztett Újhold közli verseit. 1949-től azonban csaknem nyolc évig nem jelenhetnek meg versei, csak műfordításai. Az igazolóbizottság feddhetetlennek ítéli, de a Belügyminisztériumban csupán könyvtárosként folytathatja munkáját, majd innen is elbocsátják. 1954-ben lektori állást kap a Szépirodalmi Könyvkiadónál. Három évvel később a szabad pályát választja, s műfordítóként tartja fenn magát és édesanyját. Első házassága a negyvenes évek vége felé rövid ideig tart, válással végződik.

Fordítói munkássága 1943-as Verlaine-átültetéseivel indul. 1953-ban lefordítja Goethe Faustja II. részét. Munkáját elismerés fogadja.

Második kötete, a Lázas csillagon 1957-ben jelenik meg Válogatott versek alcímmel, holott csak Az árnyak kertje óta írt versei szerepelnek benne erősen megrostálva. (A költő a kötet előkészítésekor több, mint 1800 sornyi versét megsemmisítette.) Visszatér az irodalmi életbe, ám A kegyelet oltárán című verse miatt, mely 1960-ban jelenik meg az ÉS-ben, súlyos támadások érik. Ismét évekre elhallgat.

Előbb műfordítóként kezdik elismerni: 1963-ban József Attila-díjat kap. XIX. Henrik című műfordítás-paródiája nagy sikert arat, a Vidám Színpadon is előadják. 1970-ben megjelent újabb kötete, a Lángok árnyékában kedvező fogadtatásával – főleg Vas István pályakép-szerű kritikáját, a Gyógyító pesszimizmust követően – új korszak köszönt rá. Versei folyamatosan megjelennek, egymást követik kötetei. 1970-ben De profundis című versét Robert Graves-díjjal jutalmazzák, majd 1972-ben – most már költészetét is elismerve – másodszor is elnyeri a József Attia-díjat.

Édesanyja halála után, a hatvanas évek végén nősül meg másodszor. Házassága harmonikus. Utolsó másfél évtizedében felhagy a műfordítással. (Legfeljebb olyan angol és francia költőktől fordít viszonzásul, akik tőle ültettek át idegenre verseket.) A folyamatos szívelégtelenséggel küzdve is megújulásra képes, termékeny költőnek bizonyul. Különösen a Homálynoky Szaniszló nevű alteregója nevében és az Egy magánzó emlékiratai címmel írt, humorral fűszerezett önéletrajzi jellegű versei hoznak számára sikert. 1979-ben már fölterjesztették a Kossuth-díjra, de egy tiltakozó nyilatkozat aláírása miatt nevét törölték a díjra javasoltak közül.

1985. július 30-án halt meg a budakeszi Tüdőszanatóriumban. Halála után két évvel posztumusz Déry Tibor-díjjal ismerték el munkásságát. Posztumusz Kossuth-díjban nem részesítették, noha 1993-ban erre az Írószövetség két vezetője és egy szakértő tagja szabályszerű javaslatot nyújtott be.

Fontosabb díjak, elismerések:

1947 – Baumgarten-díj

1956 – Szocialista Kultúráért

1963, 1972 – József Attila-díj

1970 – Graves-díj

1972 – a Munka Érdemrend arany fokozata

1981 – Füst Milán-díj

1987 – Déry Tibor-díj

Az életrajzot Alföldy Jenő írta.

Bibliográfia

Önálló kötetek

Az árnyak kertje. Versek. Bp. 1939. Magyar Élet, 78 p.

Lázas csillagon. Válogatott versek (1939 –1956). Bp. 1957. Magvető, 144 p.

Lángok árnyékában. Versek. (Illusztrálta: Szántó Piroska.) Bp. 1970. Magvető, 112 p.

Letépett álarcok. Válogatott versek. Bp. 1972. Szépirodalmi, 292 p.

Farsang utóján. Versek. (Illusztrálta: Szántó Piroska.) Bp. 1977. Szépirodalmi, 88 p.

A szemtanú. Válogatott versek. Békéscsaba. 1979. Békéscsabai Megyei Könyvtár, 24 p. (Poesis Hungarica. 250 számozott pld.)

Összegyűjtött versek 1932 –1978. Bp. 1980. Magvető, 408 p.

Egy hiéna utóélete és más történetek. Versek. Bp. 1981. Magvető, 120 p.

Az üvegkalap. Versek 1980–1981. Bp. 1982. Magvető, 120 p.

Bálnák a parton. Versek. Bp. 1983. Magvető, 104 p.

A gyógyulás hegyén. Versek. Bp. 1983. Petőfi Nyomda, 38 p. (350 számozott pld.)

Egy mítosz születése. Téli napló 1982 –1983. Versek. Bp. 1985. Magvető, 106 p.

Hőstettek az ülőkádban. Versek. Bp. 1986. Magvető, 80 p.

Összegyűjtött versek. Bp. 1992. Magvető, 764 p.

Egy ; (pontosvessző) térdkalácsa. Válogatás a költő humoros verseiből. (Vál.: Kálnoky Lászlóné.) Bp. 1995. Mágus, 96 p.

Az áramló időben. Válogatott versek. Bp. 1990. Orpheusz, 100 p. (Orpheusz Könyvek.)

Kálnoky László válogatott versei. (Vál., szerk. és utószó: Csűrös Miklós.) Bp. 1998. Unikornis, 268 p. (A magyar költészet kincsestára 65.)

Versposta Eszternek. Eger. 2004. Segít a Város Kiemelkedően Közhasznú Alapítvány, 32 p.

Kálnoky László összegyűjtött versei. (Szerk: Ferencz Győző.) Bp. 2006. Osiris, 783 p.

Nem önálló kötetben megjelent művek

De profundis. A magyar költészethez. = Magyar Örökség antológia. Versantológia. Törökbálint. 2002. Mérővessző.

A magyar költészethez. Egy hiéna Londonban. = A magyarokhoz. Versantológia. Miskolc. 2002. Felsőmagyarország.

Hamlet elkallódott monológja. De profundis. = A csodaszarvas nyomában. Versantológia. Bp. 2002. Tinta.

Találka. = Szerenád. Magyar költők szerelmes versei. Versantológia. Bp. 2002. Sziget.

Hamlet elkallódott monológja. Shakespeare: XIX. Henrik. Meglepetések. Egy hiányérzet margójára. Letépett álarcok. Farsang utóján. Szvidrigaljov utolsó éjszakája. A lehetséges változatok. Hangok szólítanak. Sötét szonáta. Ha arra gondolok. = A magyar költészet antológiája. (Vál. és szerk.: Ferencz Győző.) Bp. 2003. Osiris.

Műfordítások

Goethe: Faust. A tragédia második része. Bp. 1956. Európa. = (Több kiadásban.)

Szeszélyes szüret. Válogatott műfordítások. Bp. 1958. Szépirodalmi, 440 p.

Széphajú kháriszok tánca. Görög kardalok. (Jánosy Istvánnal közösen.) Bp. 1960. Európa, 180 p.

Évgyűrűk. A XX. század költőiből. Válogatott műfordítások. Bp. 1967. Európa, 376 p.

Eugenio Montale: A magnólia árnya. (Lator Lászlóval közösen.) Bp. 1968. Európa, 120 p.

Virágzó tüzek. Szerelmes versek. Válogatott műfordítások. Bp. 1970. Európa, 296 p.

Szerenád. Szerelmes versek. Válogatott műfordítások. Bp. 1974. Móra, 208 p. (Kozmosz Könyvek.)

e. e. cummings 99 verse. (Tandori Dezsővel és Weöres Sándorral közösen.) Bp. Európa, 172 p.

Déltenger. Válogatott műfordítások. A XX. század költőiből. Bp. 1978. Móra, 100 p. (Kozmosz Könyvek.)

A lehetséges változatok. Válogatott versfordítások. Bp. 1981. Magvető, 704 + 768 p.

Mázsákat görgetve. Elbeszélő költemények. Bp. 1985. Magvető, 216 p.

Királyok, hősök, doktorok. Drámafordítások. Bp. 1987. Magvető, 476 p.

Szentségtörők és mártírok. Drámafordítások. Bp. 1988. Magvető, 712 p.

Fontosabb művei idegen nyelven

Több nyelven

Pour mon anniversaire. Ford.: Maurice Regnaut. – Two Grotesque. Ford.: Ian Harrow. – Intant lucide. Ford.: Maurice Regnaut. – The Glass Hat. (Az üvegkalap.) Ford.: Mária Kőrösy. – Elucidation. Ford.: M. Kőrösy. = Arion. Nemzetközi Költői Almanach. Bp. 1985. Corvina.

Angol

De profundis. – Despair. (Kétségbeesés.) – Instead of an Autobiography. (Önéletrajz helyett.) = Modern Hungarian Poetry. Edwin Morgan. Bp. 1977. Corvina.

Béky Halász László: Flash of Lightning. Vál., ford.: I. L. Halasz de Beky. Toronto. 1984. Vox Humana, 40 p.

What Man Can Do on This Planet. (Amit az ember a földön tehet.) Ford.: George Gömöri, Clive Wilmer. = Verse Issue Five. Budapest–Oxford. 1986. 60 p.

Former Lives of Ours. (Előző életünk.) – What am I? (Mi vagyok én?)Ford.: Kenneth McRobbie. = MA. Today. An Anthology of Contemporary Hungarian Literature. Bp. 1987. Corvina.

What am I? (Mi vagyok én?) – Flame and darkness. (Láng és sötétség.) – The possible variations. (A lehetséges változatok.) – The fatties at the baths. (Kövérek a fürdőben.) = Edwin Morgan Collected Translations. Manchaster. 1988. Carcanet.

Sötétség. Hungarian poetry, 1978–2002. (Angolul és magyarul.) Ford.: Edwin Morgan. Szerk.: Turczi István. Bev.: Pomogáts Béla. Edinburg. 2005. (A Scottish Poetry Library/Skót Költészeti Könyvtár-sorozat XXV. kötete.)

Francia

Dans le cirque de la nuit. (Az éjszaka cirkuszában.) – La porte. (A kapu). = Anthologie de la Poésie hongroise. 1962. Éditions du Seuil. Michel Manoll. No. 1335 (8345).

Desespoir. = Esprit. Nouvelle série. La poésie hongroise. Avril 1970.

Attante. (Várakozás.) – Visage de fille. (Lányarc.) – Pour mon anniversaire. (Születésnapomra.) Ford.: Rácz Judit. = Poésie hongroise. Anthologie. Bp. 1978. Corvina.

Jour de vent. (Szeles napon.) – Saisons désertes. (Évszakok temetője.) – Maurice Regnaut. – Notre vie antérieure. (Előző életünk.) Ford.: László Pődör. = Voix de Hongrie. Centre d’ action poétique de la somme. Amiens–Budapest. 1983.

Maurice Regnaut: Troi poet hongrois. Kálnoky, Pilinszky, Weöres. Poems. Paris. 1985. 80 p.

Notre vie antérieure. A l’esprit de Milán Füst. (Előző életünk, Füst Milán emlékére.) – Qu’est-ce que je suis? (Mi vagyok én?) Ford.: László Pődör. = MA. Aujourd’hui. Anthologie de la littérature hongroise contemporaine. Bp. 1987. Corvina.

Születésnapomra. – Szeles nap. – Ahogy csak a fák. – Háttérben. – Egy csepűrágó feljegyzéseiből. – Pályám emlékezete. – Szvidrigajlov utolsó éjszakája. – Egy arc árnya. – Ki vagyok én? – Fényes pillanat. – Kihalt évszakok. – A távozó. = Nouvelle Poésie Hongoise. Francia nyelvű versantológia az új magyar költészetből. Széphalom–Éditions Caracteres.

Héber

Mai magyar költők héber nyelven. Ford.: Ítamar Jaoz Keszt. Tel Aviv. 1981.

Német

De profundis. – Swidrigajlow letze Nacht. (Szvidrigajlov utolsó éjszakája.) Ford.: Paul Kárpáti. = Modern lyrik aus Ungarn. Leipzig. 1982. Verlag Philipp Reclam.

De profundis. – Überraschungen. Ford.: Paul Kárpáti. = Ungarische Lyrik des zwanzigsten Jahrhunderts. Berlin–Weimar. 1987. Aufbau-Verlag.

Was bin ich? (Mi vagyok én?) – De profundis. Ford.: Paul Kárpáti. = MA. Heute. Anthologie der modernen ungarischen Literatur. Bp. 1987. Corvina.

Olasz

A modo di metodo. (Munkamódszerül). Traduzione di Paolo Santarcangeli. = Arion. Bp. 1976. Corvina.

Orosz

K bengerszkoj poezii. (A magyar költészethez.) Ford.: K. Sztyebnyevoj. = MA. Szivodnya. Antologija szovremennoj vengerszkoj literaturi. Bp. 1987. Corvina.

Spanyol

Rodrigo Escobar Holguin. El reverso de la luz. (A fény fonákja.) Négy magyar költő. Kálnoky, Nemes Nagy, Pilinszky, Weöres. Bogota–Budapest. 1990. Universidad Nacional de Colombo–Orpheusz. 140 p.

Öt vers. Ford.: Rodrigo Escobar Holguin. = Összeállítás Weöres Sándor, Kálnoky László, Nemes Nagy Ágnes és Pilinszky János verseiből. Vál.: Székács Vera. Bev.: Székács Vera, R. E. Holguin. Rio (Semanario de cultura y arte), Mexico, Puebla, 2003. XII. 13. (Poeta Húngaros című melléklet.)

A teremtés kudarca. – A fény fonákja. – Láng és sötétség. Ford.: Rodrigo Escobar Holguin. Szerk.: Solt László. Hueso Húmero (Lima, Peru), 2005. jún.

A bibliográfiát összeállította Alföldy Jenő.

Szakirodalom

Önálló könyvek

Alföldy Jenő: Kálnoky László. Kismonográfia. Bp. 1977. Akadémiai, 192 p. (Kortársaink.)

Alföldy Jenő: Kálnoky László öregkori költészete. Békéscsaba. 1987. Békéscsabai Megyei Könyvtár, 48 p. (A költő 75. születésnapjára. 250 számozott pld.)

Csűrös Miklós: Pokoljárás és bohóctréfa. Tanulmány Kálnoky Lászlóról. Bp. 1988. Magvető, 264 p.

Kálnoky László emlékkönyv 1997. (Vál. és szerk.: Alföldy Jenő, Csűrös Miklós, Parancs János.) Bp. 1997. Bp. XI. ker. Önkormányzat– Őrmezei Közösségi Ház, 136 p. (10 db. fotóval.)

Menekülő szív. Kálnoky László emlékezete. (Összeállította Alföldy Jenő.) Bp. 2000. Nap, 288 p.

"Visszazengtem a világ hangjait". In memoriam Kálnoky László. ( Szerk.: Cs. Varga István.) Budapest. 2013. Hungarovox, 208 p. (Egri jubileumok.)

Alföldy Jenő: Két költő. Tanulmányok Weöres Sándorról és Kálnoky Lászlóról. Budapest. 2014. Orpheusz, 363 p.

Tanulmányok, az egész pályára és az egyes kötetekre vonatkozó írások, köszöntők

Kállay Miklós: Az árnyak kertje. K. L. verskötete. Nemzeti Újság, 1939. júl. 2.

Kárpáti Aurél: K. L.: Az árnyak kertje. Pesti Napló, 1939. máj. 27.

Apor Elemér: K. L.: Az árnyak kertje. Eger, 1939. június 1.

Hegedűs Zoltán: K. L.: Az árnyak kertje. Napkelet, 1939. aug.

Weöres Sándor: Az árnyak kertje. Nyugat, 1939. szept.

Szamosi József: K. L.: Az árnyak kertje. Magyar Élet, 1939. nov.

Kemény Simon: Tudósítás egy versről. (Szanatóriumi elégia.) Újság, 1943. júl. 18.

Sőtér István: Kálnoky László. = Négy nemzedék. Antológia. 1948.

Kassák Lajos: Szénaboglya. Napló. Visegrád, Alkotóház, 1955 nyara. Bp. 1988. Magvető.

Mihályi Gábor: A Faust második része – magyarul. Irodalmi Újság, 1957. szept. 22.

Bernáth László: Három verseskönyv. K. L.: Lázas csillagon. Esti Hírlap, 1957. okt. 16.

Komlós János: Új kötetek – régi versek. Kortárs, 1957. nov.

Vihar Béla: K. L.: Lázas csillagon. A Könyvtáros, 1957. nov.

Rónay György: K. L.: Lázas csillagon. Vigilia, 1958. jan.

Lengyel Balázs: Kálnoky László. Népművelés, 1958. febr.

Garai Gábor: Szeszélyes szüret. K. L. műfordításai. Élet és Irodalom, 1958. máj.

Sükösd Mihály: Költészet és filozófia. Egy méltánytalan összefoglalás margójára. Kortárs, 1958. júl.

Lukácsy Sándor: K. L.: Szeszélyes szüret. Könyvbarát, 1958. szept.

Görgey Gábor: Szeszélyes szüret. Magyar Nemzet, 1959. jan. 23.

Lengyel Balázs: Szeszélyes szüret. K. L. műfordításai. Vigilia, 1959. máj.

Fábián István: Az új magyar Faust. Jelenkor, 1960. jan.

Rónay György: A Szeszélyes szüretről. Vigilia, 1960. máj.

Hajdu Ferenc: Bugylibicskával kiszedett vesekövek. Glossza A kegyelet oltárán c. versről. Esti Hírlap, 1960. okt. 19.

N. N.: A kegyelet oltárán. Új Ember, 1960. okt. 30.

N. N.: A kegyelet oltárán. Élet és Irodalom, 1961. jan. 6.

Rónay György: K. L.: Szeszélyes szüret. Irodalomtörténet, 1961/3.

Lator László: Színház és fordítás. A Faust II. Élet és Irodalom, 1961. máj. 19.

Rónay György: Az ötvenéves K. L. Élet és Irodalom, 1962. szept. 22.

Tóth Judit: K. L. József Attila-díj. Élet és Irodalom, 1963. ápr. 6.

Rába György: K. L. = A magyar irodalom története. Bp. 1966. Akadémiai, 580. p.

Rónay György: Műfordításkötetek. Évgyűrűk. Kritika, 1968. jún.

Parancs János: Orpheusz a huszadik században. Nagyvilág, 1968. nov.

Zelk Zoltán: Pénteki levél. A nyilvánosság kapui. Élet és Irodalom, 1969. április 12.

Rába György: Költészet villámfénynél. E. Montale: A Magnólia árnya. Nagyvilág, 1969. júl.

Farkas András: K. L.: Virágzó tüzek. Egri Népújság, 1970. márc. 12.

Fodor András: Szép hűség. K. L.: Virágzó tüzek. Élet és Irodalom, 1970. márc. 28.

Rába György: Vallomás a költészetről. K. L.: Virágzó tüzek. Nagyvilág, 1970. júl.

Zelk Zoltán: A költészet hétköznapjai. Élet és Irodalom, 1970. máj. 16.

G. Szabó László: K. L., a költő és műfordító. Magyar Hírlap, 1970. júl 24.

Vas István: Gyógyító pesszimizmus. Élet és Irodalom, 1970/33. = V. I.: Az ismeretlen isten. Tanulmányok. Bp. 1974. Szépirodalmi.

Kartal Zsuzsa: K. L.: Lángok árnyékában. Magyar Nemzet, 1970. aug. 2.

Héra Zoltán: K. L.: Lángok árnyékában. Népszabadság, 1970. szept. 2.

Rónay György: Az olvasó naplója. Lángok árnyékában. Vigilia, 1970. okt.

Solymos Ida: K. L.: Lángok árnyékában. Tiszatáj, 1970. dec.

Fülöp László: K. L.: Lángok árnyékában. Kritika, 1970. dec.

Szabó Ede: Perben a pusztulással. K. L.: Lángok árnyékában. Új Írás, 1970. dec.

Solymos Ida: Lángok árnyékában. Hajdú-Bihari Napló, 1970. dec. 6.

Görgey Gábor: Költők albuma. Magyar Nemzet, 1971. ápr.

Nagy Sándor: Megyénk az irodalomban. K. L. Egri Népújság, 1971. ápr. 25.

Gömöri György: Bizarr valóság, otthonos kísértetek. Katolikus Szemle (Róma), 1972/1.

Monoszlóy Dezső: Magyar könyvespolc. K. L.: Lángok árnyékában. Szabad Európa Rádió, 1971. márc. 24.

Darázs Endre: K. L.: Lángok árnyékában. Magyar Rádió, Kritikusok Fóruma, 1971. okt.

Garai Gábor: Álarcok nélkül. K. L.: Letépett álarcok. Élet és Irodalom, 1972. ápr. 8.

Moldvay Győző: József Attila-díj Eger költőfiának. Egri Népújság, 1972. ápr. 9.

Szigethy Gábor: Letépett álarcok. Népszabadság, 1972. máj. 13.

Farkas András: Letépett álarcok. Egri Népújság, 1972. jún. 4.

Iszlai Zoltán: K. L.: Letépett álarcok. Kortárs, 1972. júl.

Nemes Nagy Ágnes: A hatvanéves Kálnoky László köszöntése. Nagyvilág, 1972/9.

Síki Géza (Rónay László): Könyvek között. (Benne: K. L.-ról.) Vigilia, 1972. szept.

Vas István: A pisztráng pikkelyei. (Az elsodortak.) Élet és Irodalom, 1972. szept. 2.

Balázs Sándor: Gratuláció. K. L. 60. születésnapja. Fejér Megyei Hírlap, 1972. okt. 6.

Rónay László: K. L.: Letépett álarcok. Jelenkor, 1972/12.

Fülöp László: K. L. lírája. Alföld, 1973. febr.

Kiss Gyula: Árnyak közül. K. L.: Letépett álarcok. Napjaink, 1973. dec.

Rónay László: A szenvedés belső körei. K. L. költészetéről. Vigilia, 1974. máj.

Alföldy Jenő: Aki megmérte önmagát. K. L. költészetéről. Tiszatáj, 1976. aug.

Eörsi István: A meglepő dolgok övezetében. Élet és Irodalom, 1978. nov. 25.

Tandori Dezső: Változó tájban. K. L. költészetéről. Alföld, 1979. máj.

Réz Pál: Költő és magánzó. K. L. Új Tükör, 1979. máj. 20.

Vargha Balázs: K. L. Budapest, 1979/3. és 1979/4.

Határ Győző: K. L.: A szemtanú. Szabad Európa Rádió, 1979. szept. 5. = H. Gy.: Irodalomtörténet. Békéscsaba. 1991. Tevan.

Alföldy Jenő: K. L.: Összegyűjtött versek. Kritika, 1980/6.

Iszlai Zoltán: Kálnoky – dürerpontosan. Élet és Irodalom, 1980. jún. 7.

Határ Győző: Összegyűjtött versek. Szabad Európa Rádió, 1980. = H. Gy.: Irodalomtörténet. Békéscsaba. 1991. Tevan.

Kenyeres Zoltán: Hans Castorp Egerből. K. L.: Összegyűjtött versek. Jelenkor, 1980. júl–aug.

Fülöp László: K. L.: Összegyűjtött versek. Kortárs, 1980. nov.

Ferenczi László: K. L.: Összegyűjtött versek. Napjaink, 1981. jan.

Pomogáts Béla: Morál és irónia. K. L.-ról. 1981.

Varga Lajos Márton: A kételkedés költője. K. L. összegyűjtött verseiről. Forrás, 1981. febr.

Pomogáts Béla: A létezés árnyékában. K. L. összegyűjtött versei. Új Írás, 1981. máj.

Szekér Endre: K. L.: Egy hiéna utóélete. Forrás, 1981. dec.

Csűrös Miklós: Meglepetések vagy egy közérzet módosulásai? Literatura, 1982/1. = Cs. M.: Pokoljárás és bohóctréfa.

Lator László: Az egyetlen változatok. K. L.: A lehetséges változatok. Élet és Irodalom, 1982. máj. 21.

Tandori Dezső: Mint egy kigyúló lámpasor. K. L.: A lehetséges változatok. Nagyvilág, 1982/5.

Radnóti Sándor: A magánzó, aki éppen költő. Híd (Újvidék), 1982. szept.

Fodor András: K. L. köszöntése. Elhangzott a Fészek Klubban 1982. szeptemberében.

Szegzárdy-Csengery József: A lehetséges változatok. K. L. új műfordításkötete. 1982. nov.

Radnóti Sándor: Az öreg Kálnoky. Kortárs, 1982. szept. = R. S.: Mi az, hogy beszélgetés? Bp. 1988. Magvető.

Melczer Tibor: Egy hiéna utóélete és más történetek. Kritika, 1982/9.

Szabó Ede: Együttes feltámadás. K. L.: A lehetséges változatok. Jelenkor, 1982. szept.

Határ Győző: K. L.: Bálnák a parton. Szabad Európa Rádió, 1982. = H. Gy.: Irodalomtörténet. Békéscsaba. 1991. Tevan.

Domokos Mátyás: Objektív irónia – szubjektív hűség. Élet és Irodalom, 1982. nov. 26. = D. M.: Átkelés, áttűnés. Bp. 1987. Szépirodalmi.

Szántó Piroska: Bálám szamara. = Sz. P.: Napló. (Részlet.) Bp. 1982. Szépirodalmi.

Szekér Endre: K. költői „üvegkalapja”. Napjaink, 1983. febr.

Bakonyi István: K. L.: Az üvegkalap. Jelenkor, 1983. febr.

Lengyel Balázs: Az esélytelen reményei. K. L.: Bálnák a parton. Élet és Irodalom, 1984. febr. 3.

Alföldy Jenő: Egy költészet kiteljesedése. Tiszatáj, 1983. márc.

Pomogáts Béla: Homálynoky Szaniszló jelenései. Jelenkor, 1984. jún.

Könczöl Csaba: Bálnák a parton. Kritika, 1984/5.

Bodor Pál: Profán imák. Élet és Irodalom, 1985/24.

Garai Gábor: Búcsú K. L.-tól. Élet és Irodalom, 1985/33.

Lator László: K. L. ravatalánál. 1985. aug.

Lukácsy András: K. L. halálára. Magyar Hírlap, 1985. aug. 2.

Lengyel Balázs: A létezés sebesültje. K. L. halálára. Kortárs, 1985/10.

Domokos Mátyás: A verses napló margójára. (K. L.: Téli napló.) Jelenkor, 1985/11. = D. M.: Átkelés, áttűnés. Bp. 1987. Szépirodalmi.

Olasz Sándor: K. L. halálára. Tiszatáj, 1985/11.

Angyalosi Gergely: Egy mítosz születése. Kortárs, 1985/11.

Alföldy Jenő: Költő 1944 őszén. (Bevezető két posztumusz vershez.) Élet és Irodalom, 1986/14.

Auth Magda: „Utólag megírni már nem lehet”. Befejezetlen beszélgetés K. L.-val. Magyar Nemzet, 1986. márc. 11.

Alföldy Jenő: Az utolsó lélegzetig. Tiszatáj, 1986/4.

Füzi László: Lét-töredékek. Napjaink, 1986/4.

Határ Győző: A kidalolhatatlan „hattyúdal”. K. L.-ról. Új Látóhatár, 1986. máj. 15. = H. Gy.: Irodalomtörténet. Békéscsaba. 1991. Tevan.

Pomogáts Béla: A megismerő értelem versei. Magyar Hírlap, 1986. jún. 20.

Határ Győző: K. L.: Hőstettek az ülőkádban. Szabad Európa Rádió, 1986. aug. = H. Gy.: Irodalomtörténet. Békéscsaba. 1991. Tevan.

Tüskés Tibor: Illúziótlan számvetés. K. L. verseskötetéről. Jelenkor, 1986/7–8.

Tandori Dezső: K. L.: Hőstettek az ülőkádban. Kritika, 1986/12.

Fodor András: Megemlékezés a Farkasréten. 1992. okt. 19. (Kézirat.)

Fodor András: Ajánlás Kálnoky László posztumusz Kossuth-díjához. 1993. okt. (Kézirat.)

Lator László: Egy magánzó a Krisztinavárosban. = L. L.: Szigettenger. Bp. 1993. Európa.

Apor Elemér: Egy különös dedikáció, amelyet később megváltoztat a szerző. Ismeretlen részlet K. L. ifjú éveiből. Kortárs, 1994/2.

Szekér Endre: K. L. különös őszikéi. Magyar Élet, 1994/3–4.

Vidor Miklós: A mindvégig megújuló költő. K. L. művészete. Új Ember, 2000. máj. 7.

Füzi László: A költők velünk élnek. (Három könyvről, benne: Menekülő szív. Kálnoky László emlékezete.) Új Könyvpiac, 2000. dec.

Csontos János: Kálnoky László emlékezete. Magyar Nemzet, 2000. december 2.

Bori Imre: „Időzzünk még egy kicsit a meglepő dolgok övezetében”. Kálnoky Lászlóval. Magyar Szó (Újvidék), 2001. márc.

Vasy Géza: Menekülő szív.Kálnoky László emlékezete. Vigilia, 2001/3.

Pomogáts Béla: „Egy pillanattal a sortűz előtt”. Kálnoky László költészetéről. Lyukasóra, 2003. aug. 22–23. p.

Bán Zoltán András: A banalitás megdicsőülése. Kálnoky László összegyűjtött versei. Magyar Narancs, 2007. = B. Z. A.: Meghalt a főítész. Bp. 2009. Scolar. (* Megjegyzés a cikkhez: az Első szerelem c. szonettciklust Kálnoky nem fiatalon, hanem hetven évesen írta. A szerk.)

Ferencz Győző: "Lazulnak engedetlen izmai". Kálnoky László költői fordulata. Holmi, 2012/9. 1067-1081. p. = Ferencz Győző: Körvonalak a ködben. Budapest. 2014. L'Harmattan

Ferencz Győző: Kegyetlen mesterség. Kálnoky László: „Letépett álarcok”. Holmi, 2013/9. 1135-1151. p. = Ferencz Győző: Körvonalak a ködben. Budapest. 2014. L'Harmattan

Az egyes művekről szóló tanulmányok, recenziók és egyéb írások

Vas István: A pisztráng pikkelyei. Egy Kálnoky-versről a költő hatvanadik születésnapján. (Az elsodortak.) Élet és Irodalom, 1972. szept. 2.

Vas István: Egy szonett mentségére. Esszé. (Benne: K. L.: XIX. Henrik c. Shakespeare-paródiájáról.) = V. I.: Az ismeretlen isten. Bp. 1974. Szépirodalmi.

Kálnoky László: A vers születése. Költemény a boncasztalon. Sötétedés. Szolnok Megyei Népújság, 1978. febr. 19.

Alföldy Jenő: A megcsonkított cédrus jajszava. K. L.: De profundis. Verselemzés. Jelenkor, 1979. dec. = A. J.: Miért szép? A magyar irodalom újabb verseiből. Bp. 1980. Gondolat. = A. J: „Egy szenvedély margójára”. Művek és elemzések. Bp. 2005. Fekete Sas.

Alföldy Jenő: Egy paródia nyomában. K. L.: Shakespeare: XIX. Henrik. Somogy, 1998/6. = A. J: „Egy szenvedély margójára”. Művek és elemzések. Bp. 2005. Fekete Sas.

Alföldy Jenő: Tiltakozás a gonosz szerepében. K. L.: Hérosztratosz. Holmi, 1998/10. = A. J: „Egy szenvedély margójára”. Művek és elemzések. Bp. 2005. Fekete Sas.

Alföldy Jenő: Versek a gályapadon. K. L.: A műfordító halála és Rónay György: Mérleg. Pannon Tükör, 1999/1. = A. J: „Egy szenvedély margójára”. Művek és elemzések. Bp. 2005. Fekete Sas.

Alföldy Jenő: Változat a tiltakozásra. K. L.: Mélytenger. Új Forrás, 2002/1. = A. J: „Egy szenvedély margójára”. Művek és elemzések. Bp. 2005. Fekete Sas.

Interjúk

Garai Gábor: Látogatóban K. L.-nál. Élet és Irodalom, 1968. dec. 14. = G. G.: Látogatóban. Bp. 1970. Gondolat.

Garai Gábor: Írószobám. Beszélgetés K. L.-val. Kortárs, 1977. febr.

Domokos Mátyás: A pályatárs szemével. Beszélgetés K. L.-val. Kortárs, 1978. aug.

Kabdebó Lóránt: K. L. Hangfelvétel. Készült a Petőfi Irodalmi Múzeum Hangtára számára, 1983. (Kéziratban 176 gépelt old.)

Részletek:

Sorsfordító pillanatok. K. L.-val beszélget Kabdebó Lóránt. Kortárs, 1984. aug.

Részletek egy önéletrajzból. = Menekülő szív. Kálnoky László emlékezete. Bp. 2000. Nap.

Fencsik Flóra: Különös versek titka. F. F. beszélgetése K. L.-val. Esti Hírlap, 1981. máj. 26.

Alföldy Jenő: Beszélgetés K. L.-val. (Hetvenedik születésnapján.) Kortárs, 1982/9.

Lator László: Beszélgetés K. L.-val a Hamlet elkallódott monológjáról. = Domokos Mátyás – L. L.: Versekről, költőkkel. Bp. 1982. Szépirodalmi.

Máté J. György: Élet és költészet. Beszélgetés K. L.-val műveiről, fordításairól, önmagáról. Népszabadság, 1983. dec. 17.

Homálynoky László utolsó vallomása. Filippinyi Éva, Lator László, Lukácsy András, Mészöly Dezső és Vargha Balázs beszélgetése a Rádióban K. L.-val. Kritika, 1986/1.

Lator László: A regény és a vers. Beszélgetés K. L.-val Szvidrigajlov utolsó éjszakája c. verséről. Mozgó Világ, 1996/6.

A szakirodalmat összeállította Alföldy Jenő.

Pimmédia

Részlet Kálnoky László és Kabdebó Lóránt 1985. május 25-i beszélgetéséből

Baka utca

Kálnoky László további művei a Pimmédián

Fotók

A Kálnoky Lászlóról készült első fotó, 1912?

A DIA-n látható fényképek közlési jogát tulajdonosaik kizárólag a honlap számára bocsátották rendelkezésre. A fotók nem a Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdonát képezik, így azokat nem tudjuk a kutatók és érdeklődők rendelkezésére bocsátani.