Juhász Ferenc

Digitalizált művek

Tematikus keresés

A Szerző művei lista tételesen, ábécérendben felsorolja a szerző összes, a DIA adatbázisában elérhető önálló alkotását (valamennyi műfajban, a regénytől a versig). A művek címe mögött eredeti megjelenésük helye és évszáma olvasható.

A Szerző kötetei nézet az eredeti könyvmegjelenés szerint csoportosítja a feldolgozott és új, digitalizált változatban közzétett műveket.

A Szerző versei a hozzáférhető versek teljességének katalógusa, cím szerinti ábécérendben.

A Szerző gyermek- és ifjúsági művei lekérdezés szintén műcím szerinti ábécérendben adja a találatok listáját.

Keresés a művekben

/ oldal
Keresés szűrése

Életrajz

Juhász Ferenc (1928–2015)

1928. augusztus 16-án született Bián, egy Budapest környéki magyar–sváb faluban. Apja, Juhász Ferenc kőműves volt, aki 1932-ben tüdőoperáción esett át, s képtelen volt folytatni mesterségét, így 1936-tól irodaszolgaként dolgozott tovább a Budanil cégnél, a második világháború után pedig pamutgyári munkás volt a Francia–Magyar Pamutipari Gyárban. 1950. február 20-án halt meg tüdővészben. Anyja Andresz Borbála volt, akinek a cseléd- és napszámossors jutott. A családban őt két gyermek követte: Gyula (1930–1993) történész és János (1932), aki tíz hónapos korában meghalt.

Az elemi iskola négy osztályát Bián végzi, a római katolikus iskolában (1934–1938), polgári iskolába Bicskén jár (1938–1942), majd 1942 és 1946 között a budapesti Kossuth Lajos Kereskedelmi Középiskola tanulója. Érettségi után (1946 május) beiratkozik a Pázmány Péter Tudományegyetemre, a magyar–szanszkrit szakra. 1947-ben gyári munkás a Francia–Magyar Pamutipari Műveknél, majd 1948 augusztusában a budapesti József Attila Népi Kollégium tagja lesz, s 1948 őszétől folytathatja egyetemi tanulmányait. A kollégiumban találkozik Szeverényi Erzsébettel, akit 1948. december 14-én feleségül vesz. Felesége tanár és irodalomtörténész volt. 1972. december 14-én öngyilkos lett. Házasságából egy lánya született (Katalin, 1951).

Az egyetemet az első félévi vizsgák után abbahagyja. Felesége szüleit 1948-ban kulákká nyilvánítják, apósa a szegedi Csillag Börtönbe kerül, s ott raboskodik 1955-ig.

Első két verse (Arany, Ezüst) a Diárium karácsonyi számában jelenik meg. Első verseskönyvét a Franklin Társulat adja ki 1949-ben, ugyanekkor – rejtve – Baumgarten-díjat kap (6000 Ft). 1949 szeptemberében társbérleti lakást kap a II. kerületi Szemlőhegy utca 23/b. szám alatti házban, ahol bérlőtársai Nagy László, Kormos István és felesége, Gyarmati Erzsébet. 1951-ig a Könyvhivatalban és a Magyar Írószövetség Lektorátusában dolgozik, s 1951. december 1-jétől 1974-ig a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztője. 1946-tól 1956-ig tagja az MKP-nek, illetve az MDP-nek.

1950-ben A Sántha család című könyvéért József Attila-díjat kap. 1950-től a Magyar Írószövetség választmányi és elnökségi tagja. 1951-ben Apám című verséért megkapja a Kossuth-díj ezüst fokozatát. Ezután azonban költészete hamar tartós támadások tárgya lesz, s írókongresszusi felszólalása miatt is vádolják (1951). Egyidejűleg családi életét is súlyos bajok kísérik: felesége hosszú depresszióba esik, amely haláláig többször is kikapcsolja az életből. Az irodalmi élet konfliktusai és a magánélet tragédiái azonban sikerrel keverednek mind a társadalmi életben, mind pedig az alkotásban. 1952-ben részt vesz a második békekongresszuson Bécsben, ahol többek között Sartre-ral és Aragonnal találkozik. 1952-ben Bulgáriába utazik egy nemzetközi írótalálkozóra. Vapcarov halálának tizedik évfordulójára 1954-ben megjelenik korszakos eposza, a Tékozló ország. 1955–56-ban a Bodnár György és Simon István szerkesztette Új Hang vezető költője lesz, aki olyan versekkel jelentkezik, mint a Szarvassá változott fiú – Szarvas-ének címen.

1956 forradalmát és annak leverését Budapesten éli át. 1957-től egyre mélyebb depresszióba süllyed, s kórházba kerül. 1960-ban a British Council meghívására három hetet Angliában tölt Tamási Áronnal, Ottlik Gézával, Kardos Tiborral és Köpeczi Bélával. Onnan Franciaországba, Párizsba utazik, ahol tizenkét év után újra találkozik festő barátjával és fiatalkori mentorával, a biai Hantai Simonnal.

Egész pályáját végigkísérik az utazások: 1962-ben egy íróküldöttség tagjaként a Szovjetunióba utazik, 1965-ben Bécsben jár Déry Tiborral, Németh Lászlóval, Simon Istvánnal és Darvas Józseffel. Majd újra Bécset és Grazot látogathatja meg, s Varsóban megnyitja a Vörösmarty-estet; 1966-ban Párizsban egy költő-küldöttség tagja, 1967-ben részt vesz a finnországi Lahti Nemzetközi Írótalálkozón, 1968-ban Zágrábba utazik egy nemzetközi avantgárd kongresszusra, 1977 tavaszán a Svéd Királyi Akadémia vendégeként három hetet tölt Svédországban, majd Kubába utazik egy kulturális kormányküldöttség tagjaként. 1977-ben költői felolvasó körútra megy az Egyesült Államokba is Vas Istvánnal, Weöres Sándorral és Vajda Miklóssal. 1982-ben költői estje van a Berlini Magyar Intézetben, majd ugyanez év telén költői körúton vesz részt Angliában Weöres Sándorral, Nemes Nagy Ágnessel, Vas Istvánnal, Pilinszky Jánossal és Vajda Miklóssal. Közben többször utazik Franciaországba, költői estet tart Prágában, költői világkongresszuson jár Hollandiában (Rotterdam) és Madridban. 1984-ben egy nagy magyar költői antológiát mutat be Görögországban; 1985-ben Csoóri Sándorral, Mezei Andrással, Domokos Jánossal és Turczi Istvánnal együtt Izraelbe hívják meg; 1989-ben nemzetközi költőtalálkozón vesz részt Indiában. 1960 és 1998 között sokszor jár Belgrádban, Újvidéken, Szabadkán, Szarajevóban; 1967-ben a macedóniai Strugában a Költői Esték Különdíját veszi át, 1992-ben életművéért megkapja a Strugai Költői Esték Arany Koszorúját.

Korábban, 1975–1976-ban Nobel-díjra terjesztik elő. 1971-ben megkapja a Radnóti Miklós-díj fődíját, s 1973-ban újra Kossuth-díjban részesítik (arany fokozat). Tulajdonosa a Magyar Népköztársaság Zászlórendjének és a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjének.

1956 után első új kötetének (Harc a fehér báránnyal) a megjelenését 1965-ig nem engedélyezik, s a benne lévő egyik vers – a József Attila sírja – újra heves támadásokat vált ki vele szemben. 1965 után azonban minden kötete időben megjelenik a Szépirodalmi Könyvkiadónál, s 1978 és 1980 között összes verseinek gyűjteménye is megjelenhet (Juhász Ferenc művei – 1. Versek és époszok, 2. Époszok és versek, 3. Versprózák). A Szépirodalmi Könyvkiadó megszűnte után (1991) a Pannon Kiadó és a Littera Nova vállalja soros köteteinek kiadását. 1960-ban angol nyelven is megjelenik egy-egy versgyűjteménye: először a Penguin Kiadó publikál egy kötetet, melyben Weöres Sándorral együtt szerepel. Majd az Oxford Kiadó teszi közzé válogatott verseit Duczynska Ilona és Kenneth McRobbie fordításában. Ezek mellett verseskönyvei jelennek meg németül (Suhrkamp), finnül, svédül, lengyelül, litvánul, héberül, olaszul, franciául, bolgárul és szerbül. Megkapja a Művészeti Alap Nagydíját. 1993-ban a Strugai Arany Koszorú átadásakor egy kétnyelvű (magyar–macedón) verseskönyve is megjelenik Pascal Gilevski fordításában és tanulmányával.

1963-ban bekapcsolódik az Új Írás című folyóirat szerkesztésébe, melynek 1974-től 1991-ig főszerkesztője. 1992-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja.

1978-ban feleségül veszi dr. Kilián Katalin orvost. Házasságukból két leány születik: Eszter (1979) és Anna (1980).

A halál hosszú betegség után, 2015. december 2-án éjjel fél 12-kor éri Budapesten.

 

Juhász Ferenc indulását, egész pályáját és életművét határhelyzetek formálták. Nemcsak faluja kétnemzetiségű, hanem családja is félig magyar, félig sváb származású. Indulása a második világháborút követő koalíciós időkre esett, tehát költőként egy történelmi korforduló szülötte. Versei csak rövid ideig kapcsolódnak az örökölt népies eszményekhez, 1954 óta olyan egyéni alkotói világot alakít ki, amely a neoavantgárd kereteit ugyanúgy szétfeszíti, mint a posztmodern irodalmi poétikáját. Szociológiai képlete is határhelyzetre utal: a szegénységből emelkedett fel, de nem elégedett meg a maga szűkebb világának kifejezésével, hanem emancipációra vágyott, amelynek záloga – egész életműve tanúsága szerint – az egyetemesség és kozmikus látás.

 

A magyar szocialista rendszer összeomlása után senki földjére került. 1954–1956-ban a forradalom egyik szellemi előkészítője, a forradalom után sokáig nem tudott írni, majd viták és vádak tárgya volt. Ezt az életpályát láthatólag súlyos belső és külső konfliktusok kísérték. Juhász Ferenc csak ritkán lehetett boldog költő. De nagy áldozatokat követelő határhelyzete nemcsak súlyos terhe, hanem legértékesebb öröksége is. Ez formálta nyitott világszemléletét, mely történelmi-társadalmi és költői válaszait egyaránt meghatározta.

Fontosabb díjak, elismerések:

1949 – Baumgarten-díj

1950 – József Attila-díj

1951 – Kossuth-díj (ezüst fokozat)

1967 – a Strugai Költői Esték Különdíja

1971 – a Radnóti Miklós-díj fődíja

1973 – Kossuth-díj (arany fokozat)

1988 – a Magyar Népköztársaság Zászlórendje

1991 – a Művészeti Alap Irodalmi Nagydíja

1992 – a Strugai Költői Esték Arany Koszorúja

1993 – Az Év Könyve Jutalom

1994 – a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje

2001 – Hazám-díj

2004 – Prima Primissima-díj

2008 – Babits Mihály Alkotói Emlékdíj

2014 – a Nemzet Művésze-díj

 

Az életrajzot Bodnár György írta.

 

Bibliográfia

Önálló kötetek

A szárnyas csikó. Versek 1946–1949. Bp. 1949. Franklin, 39 p.

A Sántha család. Költemény. Bp. 1950. Hungária, 89 p.

Apám. Költemények. Bp. 1950. Szépirodalmi, 69 p.

Új versek. Bp. 1951. Szépirodalmi, 170 p.

Óda a repüléshez. Bp. 1953. Szépirodalmi, 126 p.

A Nap és a Hold elrablása. Verses mesék. Ill.: Csergezán Pál. Bp. 1954. Ifjúsági, 64 p.

A tékozló ország. Elbeszélő költemény. Ill.: Kondor Béla. Bp. 1954. Szépirodalmi, 112 p.

A virágok hatalma. Versek. Bp. 1955. Magvető, 149 p.

A tenyészet országa. Összegyűjtött versek 1946–1956. Bp. 1956. Szépirodalmi, 719 p.

Virágzó világfa. Válogatott versek. Bp. 1965. Szépirodalmi, 416 p.

Harc a fehér báránnyal. Versek. Bp. 1965. [1966.] Szépirodalmi, 146 p.

Mit tehet a költő? Esszék. Bp. 1967. Szépirodalmi, 222 p.

A szent tűzözön regéi. Költemények. Bp. 1969. Szépirodalmi, 404 p.

Anyám. Versek. Bp. 1969. Szépirodalmi, 312 p.

Vázlat a mindenségről. Esszék. Bp. 1970. Szépirodalmi, 269 p.

A halottak királya. Költemény. Bp. 1971. Szépirodalmi, 169 p.

A mindenség szerelme. Összegyűjtött versek 1946–1970. (1. könyv: A szarvassá változott fiú. Ill.: Kass János. 1971.2. könyv: Titkok kapuja. Ill.: Hantai Simon. 1972.) Bp. Szépirodalmi. 777 + 921 p.

A megváltó aranykard. Versek. Bp. 1973. Szépirodalmi, 177 p.

Írás egy jövendő őskoponyán. Esszék. Bp. 1974. Szépirodalmi, 278 p.

Három éposz. (A Sántha család. – Apám. – Anyám.) Bp. 1975. Magvető–Szépirodalmi, 395 p.

Szerelmes hazatántorgás. Versek. Bp. 1977. Szépirodalmi, 349 p.

Csikóellés. Versek. Vál.: Kormos István. Ill.: Reich Károly. Bp. 1978. Móra, 145 p.

Juhász Ferenc művei I–III. (I. Versek és époszok. II. Époszok és versek. – III. Versprózák.) Bp. 1978–1980. Szépirodalmi, 726 + 1015 + 736 p.

Három vers, három évtized. Békéscsaba. 1978. [1979.] Békéscsabai Megyei Könyvtár, [34] p. (Poesis Hungarica.)

Juhász Ferenc legszebb versei. Bukarest. 1978. Albatrosz, 136 p.

Remény a halálig. 35 vers. Ill.: Hantai Simon. Bp. 1983. Szépirodalmi, 506 p.

A boldogság. Új versek. Ill.: Hantai Simon. Bp. 1984. Szépirodalmi, 98 p.

Halott feketerigó. Ill.: Hantai Simon. Bp. 1985. Szépirodalmi, 493 p.

A csörgőkígyó hőszeme. Versek. Ill.: Hantai Simon. Bp. 1987. Szépirodalmi, 208 p.

Fekete Saskirály. Eposz. Bp. 1988. Szépirodalmi, 263 p.

A hazatérő halott. Békéscsaba. 1988. Új Aurora, 29 p. (Új Aurora Kiskönyvtár.)

A tízmilliárd éves szív. Versek. Bp. 1989. Szépirodalmi, 577 p.

Föld alatti liliom. Versciklus. Bp. 1991. Szépirodalmi, 285 p.

Krisztus levétele a keresztről. Vers. Bp. 1993. Pannon, 144 p.

Világtűz. Versek. Bp. 1994. Dunakanyar 2000, 281 p.

Pupillák. Versek. Bp. 1995. Dunakanyar 2000, 119 p.

Pipacsok a pokol fölött. Versek. Bp. 1996. Littera Nova, 277 p. (Mesterek.)

Kozmosz-magány. A szerző válogatása életművéből. Bp. 1998. Trikolor, 191 p. (Örökségünk.)

A szenvedések Édene. Bp. 1998. Littera Nova, 75 p.

Isten elégetett tükre. Bp. 1999. Littera Nova, 163 p.

Juhász Ferenc válogatott versei. Bp. 1999. Unikornis, 282 p. (A Magyar Költészet Kincsestára 80.)

A lezuhant Griffmadár. Bp. 2000. Kossuth, 129 p.

Az őrangyal és a szél. Bp. 2003. Balassi, 85 p.

Halálszivárvány. Bp. 2004. Kossuth.

Halandóság-mámor. Szeged. 2007. Tiszatáj Alapítvány.

Juhász Ferenc Csábi Domonkos: Szívbe nyomott mag. Interjúk, versek, fotók. Bp. 2008. Magyar Napló, 88 p.

Pacsirta a szívben. Éposz. Bp. 2008. Kossuth, 176 p.

A gyermekkor csontváza. Új versek 2006–2010. Bp. 2010. Kossuth, 163 p.

A Pegazus istállói. Versek. Bp. 2012. Kossuth.

A végtelen tükre. Versprózák. Bp. 2015. Kossuth, 160 p.

 

A bibliográfiát összeállította Bodnár György és a DIA.

 

Szakirodalom

Digitalizált szakirodalom

Bodnár György: Juhász Ferenc. Monográfia. Bp. 1993. Balassi. (Kiegészítéssel: DIA, 2009.)

Bodnár György: Juhász Ferencről. Kézirat, 1995.

Bodnár György: Pályakép egy műfaj történetében elbeszélve. Kézirat, 2008.

Bodnár György: A nyolcvanéves Juhász Ferenc köszöntése a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Kézirat, 2008.

Spiró György: Juhász Ferenc köszöntése (80. születésnapján). Kézirat, 2008.

Bodnár György: Előleg személyes tartozásaimból. Tekintet, 2008/3.

Szakirodalom

Önálló kötetek

Vasvári István: Juhász Ferenc. Bibliográfia. 1971.

Pomogáts Béla: Mindenség és történelem. Juhász Ferenc époszai. Békéscsaba. 1988. Városi Tanács, 82 p. (Új Aurora Kiskönyvtár.)

Falta Rosemarie: Juhász Ferenc bibliográfia. Közreműködött: Ferenczyné Wendelin Lídia, Hajdú Lívia. Bp. 1988. OSZK, 189 p.

Bodnár György: Juhász Ferenc. Kortársaink. Bp. 1993. Balassi, 190 p. Pomogáts Béla: Költői univerzum. Tanulmányok Juhász Ferenc költészetéről. Bp. 2003. Littera Nova, 225 p.

Periodikumokban, gyűjteményes kötetekben megjelent írások

Király István: Szemelvények fiatal költők műveiből. Szabad Nép, 1950. jan. 1.

Bóka László: Apám. Juhász Ferenc új könyve. Irodalmi Újság, 1950/5. = Irodalom és felelősség. Szerk.: Szabolcsi Miklós. 1955. 300–302. p.

 

Somlyó György: Juhász Ferenc: A Sántha család. Forum, 1950. 475–476. p. = S. Gy.: Példák és feladatok. Bp. 1951. Művelt Nép, 128–131. p.

Hubay Miklós: Juhász Ferenc: Apám. Független Magyarország, 1950/52.

Mészáros István: Apám. Juhász Ferenc versei. Csillag, 1951. 253–256. p.

Molnár Miklós: Juhász Ferenc versei. Irodalmi Újság, 1952/2.

Benjámin László: Torzkép a magyar faluról. Szabad Nép, 1952. febr. 10.

Keszi Imre: Mai költészetünk kérdései négy verseskötet tükrében. Csillag, 1952. 222–235. p.

Kónya Lajos: Az elvarázsolt költő. Csillag, 1953. 359–360. p.

Szabolcsi Miklós: Juhász Ferenc: Óda a repüléshez. Csillag, 1954. 947–957. p. = Irodalom és felelősség. Szerk.: Szabolcsi Miklós. 1955. 456–464. p. = Sz. M.: Költészet és korszerűség. 1959. 172–185. p.

Nagy Péter: A tékozló költő. Csillag, 1954. 2400–2415. p. = N. P.: Mérlegen. 1955. 272–299. p.

Hatvany Lajos: Ecce poeta. Béke és Szabadság, 1954/51. = H. L.: Irodalmi tanulmányok. Bp. 1961. Szépirodalmi, 2. kötet 26–29. p.

Diószegi András: Juhász Ferenc: A tékozló ország. Társadalmi Szemle, 1955/4. 183–195. p.

Diószegi András: A pesszimizmus ellen. Szabad Nép, 1955. jún. 4.

Tamás Attila: Juhász Ferenc költészete. Csillag, 1955. 2060–2081. p.

Boldizsár Iván: Juhász Ferenc: A virágok hatalma. Béke és Szabadság, 1955/50.

Diószegi András: A virágok hatalma. Szabad Nép, 1956. jan. 1.

Nagy Péter: Mindenség és egyedüliség. Irodalmi Újság, 1956/15. = N. P.: Rosta. Bp. 1965. Szépirodalmi, 119–131. p.

[Rónay György]: Az olvasó naplója. Juhász Ferenc: A virágok hatalma. Vigilia, 1956. 217–221. p.

Köpeczi Béla: A költészet hatalma. Művelt Nép, 1956/5.

Bodnár György: Az elégedetlenség könyve. Új Hold, 1956/5. 55–59. p. = B. Gy.: Törvénykeresők. Bp. 1976. Szépirodalmi, 371–384. p.

Abody Béla: Juhász Ferenc újabb költeményei. Dunántúl, 1956/16. 80–86. p. = A. B.: Indulatos utazás. 1957. 68–87. p.

Abody Béla: Hagyomány és távlat Juhász Ferenc költészetében. Dunántúl, 1956/17. 67–71. p.

Szabó Ede: A Juhász-legenda. Dunántúl, 1956/17. 74–80. p.

Molnár József: Juhász Ferenc nyelvi forradalma. Könyvtáros, 1958. 52–54. p.

Bori Imre: Verseskönyvek, tanulságok. Híd, 1958. 740–748. p.

Kiss Ferenc: Alkotás vagy öncsonkítás? Kortárs, 1960/7. 95–126. p.

Koczkás Sándor: Strófák versekről. Élet és Irodalom, 1960/27.

Czine Mihály: Két költő. Gondolatok Juhász Ferenc és Nagy László költészetéről. Valóság, 1961/4. 53–69. p. = Cz. M.: Nép és irodalom. Bp. 1981. Szépirodalmi, I. kötet 430–463. p.

Szabolcsi Miklós: Juhász Ferenc költeményéről. Új Írás, 1962. 1267. p. = Sz. M.: Elődök és kortársak. Bp. 1964. Szépirodalmi, 157–159. p.

Kiss Lajos: Kritikai jegyzetek Az éjszaka képeiről. Kortárs, 1963. 149–152. p.

Szabolcsi Miklós: Még egyszer eszmékről és téveszmékről. Kortárs, 1963. 309–313. p. = Sz. M.: Elődök és kortársak. Bp. 1964. Szépirodalmi, 160–169. p.

Bányai János: Látás és látomás. Híd, 1963. 1167–1182. p. = B. J.: Bonyolult örömök. Újvidék. 1964. Fórum, 46–66. p.

Ignotus Pál: Miért szép és miért mégsem egészen? Irodalmi Újság, 1963/14.

Bata Imre: Juhász Ferenc. = B. I.: Ívelő pályák. Bp. 1964. Szépirodalmi, 217–258. p.

Gyurkó László: Az Élet és Irodalom látogatóban Juhász Ferencnél. Élet és Irodalom, 1964/8. = Látogatóban. Szerk.: Erki Edit. Bp. 1968. Gondolat, 390–403. p.

Gömöri György: Apokaliptikus újbarokk vagy letisztult modernség? Irodalmi Újság, 1964. ápr. 15.

Hellenbarth Gyula: A vers hullámhosszán. Irodalmi Újság, 1964. máj. 15.

Káldi János: Juhász Ferenc költészetének stilisztikai vizsgálata A tenyészet országa és a Virágzó világfa című gyűjteményes kötetei alapján. Életünk, 1965/2. 53–72. p.

Bori Imre: Életfától a családfáig. Új Symposion, 1965/5. 16–17. p.

Illés László: A Virágzó világfa és a kritika ítélete. Kritika, 1965/6. 41–43. p. = I. L.: Józanság és szenvedély. Bp. 1966. Magvető, 480–485. p.

Abody Béla: Juhász Ferenc: Virágzó világfa. Népművelés, 1965/6. 43. p.

Tamás Attila: Juhász Ferenc költészetéről. Tiszatáj, 1965. 581–583. p. = T. A.: Irodalom és emberi teljesség. Bp. 1973. Szépirodalmi, 21–27. p.

Bori Imre: Tenyészet és értelem. Híd, 1965. 1184–1201. p., 1338–1363. p., 1550–1558. p.; 1966. 56–97. p. = B. I.: Két költő. Újvidék. 1967. Fórum.

Czine Mihály: Juhász Ferenc: Virágzó világfa. Új Írás, 1965/10. 118–121. p. = Cz. M.: Nép és irodalom. Bp. 1981. Szépirodalmi, 1. kötet 471–477. p.

Simon Zoltán: Juhász Ferenc költészetéről. Alföld, 1965/11. 37–44. p.

Illés Lajos: Juhász Ferenc. Új Írás, 1965. 473–476. p. = I. L.: Tizenkét portré. Bp. 1966. Magvető, 49–56. p.

Nagy Péter: Juhász Ferenc verses meséi. = N. P.: Rosta. Bp. 1965. Szépirodalmi, 119–131. p.

Faragó Vilmos: A magyar költészet rangja. Élet és Irodalom, 1966/5. = F. V.: Perben, harag nélkül. Bp. 1969. Szépirodalmi, 256–260. p.

Fülöp László: Juhász Ferenc: Harc a fehér báránnyal. Alföld, 1966/4. 80–83. p.

Kiss Ferenc: Párbeszéd Juhász Ferenc költészetéről. Kortárs, 1966. 454–461. p. = K. F.: Művek közelről. Bp. 1972. Magvető, 143–168. p.

Bata Imre: Juhász Ferenc: Virágzó világfa. Tiszatáj, 1966. 302–309. p. = B. I.: Képek és vonulatok. Bp. 1973. Magvető, 95–114. p.

Bori Imre: Harc a fehér báránnyal. Híd, 1966. 476–481. p.

Diószegi András: Juhász Ferenc, a megújító. Kritika, 1966/10. 23–32. p. = D. A.: Megmozdult világban. Bp. 1967. Szépirodalmi, 526–548. p.

Maróti Lajos: Juhász Ferenc: Harc a fehér báránnyal. Új Írás, 1967/2. 114–120. p.

H. Gy. [Határ Győző]: Juhász Ferenc: Gedichte. Magyar Műhely, 1967/20. 63. p.

Márton László: Juhász Ferencről. Magyar Műhely, 1967/22. 53–55. p.

Illés László: Juhász Ferenc versei németül. Nagyvilág, 1967/6. 931–932. p.

Faragó Vilmos: Költők önarcképe. Élet és Irodalom, 1967/23. = F. V.: Perben, harag nélkül. Bp. 1969. Szépirodalmi, 421–425. p.

Béládi Miklós: Juhász Ferenc: Mit tehet a költő? Kritika, 1967/9. 35–39. p. = B. M.: Érintkezési pontok. Bp. 1974. Szépirodalmi, 600–608. p.

Pándi Pál: Juhász Ferenc: Mit tehet a költő? Népszabadság, 1967. jún. 17. = P. P.: Kritikus ponton. Bp. 1972. Szépirodalmi, 487–492. p.

Bonyhai Gábor: A Szarvas-ének szerkezetelemei. Kritika, 1968/1. 29–41. p.

Kabdebó Lóránt: Juhász Ferenc: Mit tehet a költő? Új Írás, 1968/2. 112–115. p.

Rónay György: Az olvasó naplója. Juhász Ferencről. Vigilia, 1968. 347–348. p.

Kassai Kelemen János: Antropológiai megjegyzések Juhász Ferenc néhány verséhez. Tiszatáj, 1968. 1045–1049. p.

Csoóri Sándor: Egykor elindula tizenkét kőmíves. Valóság, 1969/1. 42–55. p. = Cs. S.: Nomád napló. Bp. 1978. Magvető, 132–160. p.

Cynolter Károly: Juhász Ferenc újabb verseinek zenei (polifonikus) szerkesztésmódjáról. Kritika, 1969. 38–42. p.

Fenyő István: Juhász Ferenc: A Szent Tűzözön regéi. Tiszatáj, 1969. 461–462. p. = F. I.: Figyelő szemmel. Bp. 1976. Szépirodalmi, 404–408. p.

Pomogáts Béla: Juhász Ferenc: A Szent Tűzözön regéi. Jelenkor, 1969. 733–744. p., 818–825. p.

Faragó Vilmos: A föllázadt vegetáció. Élet és Irodalom, 1969/13. = F. V.: Perben, harag nélkül. Bp. 1969. Szépirodalmi, 326–330. p.

Bori Imre: „A dal felé, a dal felé, a tiszta dal felé…” Magyar Szó, 1969. ápr. 13.

Somlyó György: Az elolvashatatlan költeményekről és a költemények elolvasásáról. Élet és Irodalom, 1969/17. = S. Gy.: A költészet évadai. Bp. 1971. Magvető, 72–84. p.

Tornai József: Teljesség és hiányérzet. Élet és Irodalom, 1969/19.

Eörsi István: Tézisek az olvashatatlan költészetről és Juhász Ferencről. Élet és Irodalom, 1969/20.

Szabolcsi Miklós: A Juhász-probléma. Népszabadság, 1969. máj. 10.

Diószegi András: Tragédia eposzban elbeszélve. Kritika, 1969/8. 3–11. p.

Szabó György: A lehetetlen megkísértése Juhász Ferenc új kötetében. Új Írás, 1969/8. 100–108. p.

Bata Imre: Juhász Ferenc mítoszai. A Szent Tűzözön regéit olvasván. Kritika, 1970/1. 32–35. p. = B. I.: Képek és vonulatok. Bp. 1973. Magvető, 114–120. p.

Garai Gábor: Költő a halál ellen. Élet és Irodalom, 1970/5. = G. G.: Elférünk a Földön. Bp. 1973. Szépirodalmi, 184–188. p.

Szakolczay Lajos: Juhász Ferenc: Anyám. Forrás, 1970/3. 88–91. p.

Grezsa Ferenc: Juhász Ferenc: Anyám. Tiszatáj, 1970. 471–472. p.

Fülöp László: Vázlatok Juhász Ferenc lírájáról. Alföld, 1970/3. 71–81. p.

Bodnár György: Juhász Ferenc: Anyám. Kritika, 1970/4. 49–51. p. = B. Gy.: Törvénykeresők. Bp. 1976. Szépirodalmi, 616–618. p.

Pomogáts Béla: Mindenség és költészet. Juhász Ferenc újabb verseiről. Vigilia, 1970. 309–312. p.

Vasy Géza: Juhász Ferenc: Anyám. Társadalmi Szemle, 1970/4. 131–132. p.

Kenyeres Zoltán: Két halál ellen – az emberért. Új Írás, 1970/5. 96–101. p. = K. Z.: Gondolkodó irodalom. Bp. 1974. Szépirodalmi, 306–319. p.

Pomogáts Béla: Párhuzamos eposzok. Jelenkor, 1970. 584–598. p. = P. B.: Sorsát kereső irodalom. Bp. 1979. Magvető, 478–510. p.

Pomogáts Béla: A mindenség eposzai. Korunk, 1970. 1607–1612. p.

Fülöp László: Vallomás és mítosz. Napjaink, 1970/7. 11. p.

Pándi Pál: Hiszek az élet értelmében. Interjú Juhász Ferenccel. Népszabadság, 1970. dec. 25.

Kiss Tamás: Juhász Ferenc: A múlt idő arany ága. = K. T.: A lírai mű megközelítése. Bp. 1970. Tankönyvkiadó, 139–154. p.

Grezsa Ferenc: Vázlat a mindenségről. Tiszatáj, 1971. 367–368. p.

Bodnár György: Juhász Ferenc. Kortárs, 1971. 636–646. p., 806–813. p. = B. Gy.: Törvénykeresők. Bp. 1976. Szépirodalmi, 571–621. p.

Pomogáts Béla: Párhuzam és halmozás. Juhász Ferenc Anyám című költeményének szerkezeti elemei. Jelenkor, 1971. 231–242. p.

Abody Béla: Vázlat a vázlatról. Juhász Ferenc versprózái. Új Írás, 1971/6. 118–121. p.

Bata Imre: Juhász Ferenc hűsége. Forrás, 1971/6. 3–10. p.

Kabdebó Lóránt: Vázlat egy portréhoz. Napjaink, 1971/6. 10. p.

Fülöp László: Juhász Ferenc ars poeticája. Alföld, 1971/7. 49–60. p.

Pomogáts Béla: Vázlat a mindenségről. Jelenkor, 1971. 554–562. p.

Kis Pintér Imre: Mit tehet a költő? Juhász Ferenc összegyűjtött versei első kötetének margójára. Élet és Irodalom, 1971/21. = K. P. I.: Helyzetjelentés. Bp. 1979. Szépirodalmi, 195–199. p.

Görömbei András: Juhász Ferenc új eposzairól. Alföld, 1971/10. 78–83. p.

Kántor Lajos: A magány bugyrai. Tiszatáj, 1971. 1057–1059. p. = K. L.: Korváltás. Bukarest. 1979. Kriterion, 264–268. p.

Szabó B. István: A halál trónfosztása: az élet királypuccsa. Új Írás, 1971/11. 117–119. p.

Szabolcsi Miklós: Juhász Ferenc útja. Kritika, 1972/1. 21–22. p. = Sz. M.: Változó világ – szocialista irodalom. Bp. 1973. Magvető, 265–273. p.

Izsák József: Juhász Ferenc. Igaz Szó (Marosvásárhely), 1972/9. 431–439. p.

Fülöp László: Jegyzetek Juhász Ferenc lírájáról. Tiszatáj, 1972/3. 98–104. p.

Bertha Bulcsu: Interjú Juhász Ferenccel. Jelenkor, 1972. 968–985. p. = B. B.: Írók műhelyében. Bp. 1973. Szépirodalmi, 182–230. p.

Pomogáts Béla: A halottak királya. Jelenkor, 1972. 989–996. p.

Fülöp László: Juhász Ferenc Dózsa-eposza. Alföld, 1972/9. 18–25. p.

Kabdebó Lóránt: A kompozícióban megformált koncepció. Kortárs, 1972. 1629–1638. p.

Faragó Jolán: Az Anyám utolsó énekének szerkezeti elemzése. = Tanulmányok. Az Újvidéki Bölcsészettudományi Kar Magyar Tanszékének kiadványa. Újvidék. 1972. 207–214. p.

Csetri Lajos: Juhász Ferenc: Titkok kapuja. Tiszatáj, 1973/2. 76–80. p.

Alföldy Jenő: A mindenség szerelme: a lét akarása. Új Írás, 1973/4. 103–109. p.

Lukácsy Sándor: Vázlat a mindenség költőjéről. Irodalomtörténeti Közlemények, 1973. 352–355. p.

Pomogáts Béla: A „hosszú vers” világa és szerkezete. Kortárs, 1973. 673–679. p. = P. B.: Sorsát kereső irodalom. Bp. 1979. Magvető, 463–477. p.

Németh László: Juhász Ferencről. Kortárs, 1973. 1136–1137. p.

Abody Béla: Juhász Ferenc. = A. B.: Félidő. Portrék, tanulmányok. Bp. 1973. Szépirodalmi, 120–125. p.

Tamás Attila: Juhász Ferenc: Anyám. = T. A.: Irodalom és emberi teljesség. Bp. 1973. Szépirodalmi, 28–34. p.

Andor György: Juhász Ferenc kétütemű nyolcasai. Irodalomtörténet, 1974. 197–205. p.

Deme Zoltán: Hagyományrétegek Juhász Ferenc A tékozló ország című művében. Vigilia, 1974/2. 104–110. p. = D. Z.: Arpeggio. Esszék és tanulmányok. Bp. Magánkiadás, 143–160. p. = D. Z.: Debreceni műhelymunkák. Debrecen. 1985. Alföldi Nyomda, 11–31. p. (Bibliofil kiadás.)

Lengyel Balázs: Juhász Ferenc: A megváltó aranykard. Életünk, 1974/3. = L. B.: Verseskönyvről verseskönyvre. Bp. 1977. Magvető, 138–141. p.

Szabolcsi Miklós: Juhász Ferenc: A megváltó aranykard. Kritika, 1974/3. 22–23. p.

Kenyeres Zoltán: Megtartó, szép üzenet. Új Írás, 1974/4. 82–86. p.

Pomogáts Béla: Juhász Ferenc halottaskönyve. Jelenkor, 1974. 362–370. p.

Fülöp László: Juhász Ferenc: A megváltó aranykard. Alföld, 1974/7. 36–39. p.

Tamás Attila: Félhangos töprengések újabb verseskötetek olvastán. Alföld, 1974/7. 24–29. p.

Cynolter Károly: „A Győzelem Nem-Győzelem?” Napjaink, 1974/8. 10. p.

Kassák Lajos: Juhász Ferencről. Napjaink, 1974/8. 11. p.

Nagy Attila: Juhász Ferenc verseivel a pódiumon. Új Írás, 1974/8. 97–104. p.

Vas István: Kéznyújtásnyira. A tékozló ország húsz év múlva. Élet és Irodalom, 1974/47. p.

Szuromi Lajos: Juhász Ferenc: A megváltó aranykard. Forrás, 1974/12. 93–94. p.

Futaky István: Juhász Ferenc prózaverseinek szóösszetételeiről. = A Magyar Nyelvészek 2. Nemzetközi Kongresszusának előadásai. 1974. 144–147. p. (Nyelvtudományi értekezések 83.)

Takáts Gyula: Életrajzi levél Juhász Ferencnek. Új Írás, 1975/2. 109–128. p. = T. Gy.: A harmónia keresése. Bp. 1979. Szépirodalmi, 317–329. p.

Hegyi Béla: A Vigilia beszélgetése Juhász Ferenccel. Vigilia, 1975. 177–185. p.

Somlyó György: A költészet vérszerződése. Élet és Irodalom, 1975/9.

Szakolczay Lajos: Legenda a költő szülőfalujáról és egy dalárdasapkáról. Kortárs, 1975. 366–376. p.

Koczkás Sándor: Juhász Ferenc: Írások egy jövendő őskoponyán. Kritika, 1975/3. 26–27. p.

Könczöl Csaba: A hallgatás szinonimái. Életünk, 1975. 427–442. p.

Bodnár György: Költészettan versprózában. (Írás egy jövendő őskoponyán.) Új Írás, 1975/5. 101–103. p.

Pomogáts Béla: Folklór és avantgarde az új magyar költészetben. Alföld, 1975/7. 46–50. p.

Pomogáts Béla: Költészettan egyes szám első személyben. Jelenkor, 1975. 458–462. p.

Kassák Lajos: Egy költemény margójára. = K. L.: Csavargók, alkotók. Bp. 1975. Magvető, 378–383. p.

Koczkás Sándor: A folytonosság sodrában. Juhász Ferenc: Három éposz. Jelenkor, 1976/5. 463–465. p.

Fülöp László: Kísérletek Juhász Ferenc lírájáról. = F. L.: Élő költészet. Bp. 1976. Magvető, 266–376. p. (Elvek és utak.)

Pomogáts Béla: Juhász Ferenc: Tűzliliom az éjszakában. = P. B.: Versek közelről. Bp. 1980. Kozmosz, 214–230. p.

Szépfalusi István: Jegyzet Juhász Ferencről. = Sz. I.: Irodalom a jövő szolgálatában. Bern. 1976. 33. p. (Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem kiadványai 5.)

Tarján Tamás: Juhász Ferenc. = T. T.: A magyar líra napjainkban: 1965–1976. Bp. 1976. Tudományos Ismeretterjesztő Társaság, 39–40. p.

Farkas László: Juhász Ferenc „kivesszőzött” magánhangzói. Magyar Nyelvőr, 1977/1. 48–51. p.

Belohorszky Pál: A léthiány dalmítosza. Juhász Ferenc: Gyermekdalok. Kortárs, 1977/4. 620–628. p.

Pomogáts Béla: Otthon a világban. (Juhász Ferenc: Szerelmes hazatántorgás.) Jelenkor, 1977/7–8. 721–726. p.

Belohorszky Pál: Könyv a csönd ravatalán. (A halottak királya.) Kortárs, 1977/10. 1632–1641. p.

Sík Csaba: Két évtized múltán A tékozló országról. Kortárs, 1978/1. 132–137. p. = S. Cs.: A Parthenon lovain innen és túl. Bp. 1979. Szépirodalmi, 136–151. p.

Lászlóffy Aladár: Szabálytalan tanulmány Juhász Ferencről. Igaz Szó (Marosvásárhely), 1978/6. 529–532. p.

Baránszky-Jób László: Juhász Ferenc vallomáskötete. (Szerelmes hazatántorgás.) Új Írás, 1978/4. 97–102. p. = B.-J. L.: Teremtő értékelés. Bp. 1984. Magvető, 213–229. p.

Kabdebó Lóránt: Juhász Ferenc: Szerelmes hazatántorgás. Magyar Nemzet, 1978. máj. 14. 13. p.

Illés Endre: A megmaradás konok költője. (Bevezető Juhász Ferenc költői estjén.) Népszava, 1978. jún. 4. 9. p. = I. E.: Mestereim, barátaim, szerelmeim. Bp. 1979. Magvető, 565–567. p.

Baránszky-Jób László: Képnyelv és világkép Ady Endre, József Attila és Juhász Ferenc költészetében. Új Írás, 1978/8. 83–100. p. = B.-J. L.: Teremtő értékelés. Bp. 1984. Magvető, 162–212. p.

Bodnár György: Juhász Ferenc időszerűsége. Alföld, 1978/8. 33–37. p.

Bodnár György: Világirodalmi párbeszéd avagy belső monológ. Juhász Ferenc ötvenéves. Nagyvilág, 1978/8. 1233–1235. p.

Pomogáts Béla: Látomás és hitvallás. (Tűzliliom az éjszakában.) Kortárs, 1978/8. 1313–1319. p. = P. B.: Versek közelről. Bp. 1980. Kozmosz, 214–230. p. = Miért szép? Szerk.: Detre Zsuzsa és Bárány György. Bp. 1981. Gondolat, 499–514. p.

Tamás Attila: Ady-indíttatások Juhász Ferenc munkásságában. Adalékok a Juhász-líra forrásainak föltérképezéséhez. Tiszatáj, 1978/9. 30–33. p.

Bata Imre: Juhász Ferenc létlírája. Tiszatáj, 1978/9. 33–42. p.

Kass János: Versünnep Juhász Ferencről. (Elhangzott Szegeden, 1978. ápr. 11-én a költő szerzői estje bevezetőjeként.) = Tiszatáj, 1978/9. 43–45. p.

Róna Judit, M.: Juhász Ferenc korszakváltása és a költői mese. Alföld, 1978/9. 38–47. p.

Tandori Dezső: A tenyészet pontossága. (Juhász Ferenc költészetéről.) Új Írás, 1978/9. 81–88. p.

Aczél Géza: Rangejtve vagy rangrejtve? Töprengések egy év lírájáról. Irodalomtörténet, 1979/2. 345–371. p.

Kenyeres Zoltán: Juhász Ferenc: Versek és époszok. Époszok és versek. Kritika, 1979/2. 25. p.

Csányi László: A mindenségbe vettetve. Juhász Ferenc versei és époszai. Új Írás, 1979/10. 88–96. p.

Ferenczi László: Halál szívébe célzott kard. Juhász Ferenc költészetéről. Napjaink, 1980/4. 29–30. p.

Pomogáts Béla: A munka költője. (Versprózák.) Jelenkor, 1980/11. 1043–1045. p.

Szerdahelyi István: Juhász Ferenc versprózái. Magyar Hírlap, 1980. nov. 23. 10. p.

Tandori Dezső: A mindenségtudat külvilágának belvilága. (Versprózák.) Kritika, 1980/12. 31–32. p.

Fodor András: Juhász Ferenc hangváltása. Olvasónapló az Óda a repüléshez négy verséről. = F. A.: Futárposta. Bp. 1980. Szépirodalmi, 166–172. p.

Tandori Dezső: Egy-egy vers „ma”. Juhász Ferenc: A múlt-idő arányága. Kortárs, 1981/1. 139–141. p. = T. D.: Az erősebb lét közelében. Bp. 1981. Gondolat, 358–364. p.

Rónay László: „A boldogságra jogosak vagyunk.” Szintézis-töredékek Juhász Ferenc lírájában. Jelenkor, 1981/5. 425–432. p.; 1981/6. 513–519. p.

Csutak Judit: Juhász Ferenc Anyám című époszának motívumszerkezete. = Irodalomtudományi és stilisztikai tanulmányok. Bukarest. 1981. Kriterion, 207–220. p.

Rónay László: Élet és halál Juhász Ferenc lírájában. Alföld, 1982/3. 47–58. p.

Csúri Károly: Juhász Ferenc: Babonák napja, csütörtök: amikor a legnehezebb. Literatura, 1982/3–4. 454–481. p.

Lator László – Domokos Mátyás: Juhász Ferenc: Az idő hegygerincén. (A Szarvas-ének zárótétele.) = L. L. – D. M.: Versekről, költőkkel. Bp. 1982. Szépirodalmi, 207–223. p.

Tandori Dezső: A költészet örvénylései. Tanulmánytöredékek Juhász Ferencről. Dunatáj, 1983/1. 12–20. p.

Tandori Dezső: „Amit hadd födjenek csak a szív örvényei.” Juhász Ferenc Versprózák kötetének újraolvasása. Kritika, 1983/2. 18–19. p.

Rónay László: A lét ellentmondásai. (A tékozló ország.) Életünk, 1983/4. 362–378. p.

Kenyeres Zoltán: Az arany szín metafizikája. Jegyzetek Juhász Ferencről. (A megváltó aranykard; Versek és époszok.) = K. Z.: A lélek fényűzése. Bp. 1983. Szépirodalmi, 262–276. p.

Radnóti Sándor: Halál-líra. (Remény a halálig.) Kritika, 1984/1. 16–17. p.

Sík Csaba: „Dacára a dacárandóknak” – „ellenerő”. (Remény a halálig.) Kritika, 1984/1. 18–19. p.

Alföldy Jenő: Vélemények Juhász Ferenc költészetéről. Az életféltés költészete. Kritika, 1984/2. 6–7. p.

Koczkás Sándor: Folytatásos Juhász-pör? Kritika, 1984/2. 8. p.

Rónay László: Vélemények Juhász Ferenc költészetéről. Modern apokalipszis. Kritika, 1984/3. 20. p.

Tandori Dezső: A mindenkori Lesz-Ezután-Is versei. (Remény a halálig.) Új Írás, 1984/3. 65–70. p.

Radnóti Sándor: Válasz bírálóimnak. Kritika, 1984/4. 26–27. p.

Alföldy Jenő: Juhász Ferenc: A boldogság. Új Tükör, 1984/44. 23. p.

Sík Csaba: Ajándék. Könyv a második életről. (A boldogság.) Élet és Irodalom, 1984/45. 11. p.

Kosáry Domokos: Levél a kis nemzetekről Juhász Ferencnek. Új Írás, 1984/12. 15–19. p.

Bodnár György: Juhász Ferenc mikrokozmosza és ami megelőzte. (A boldogság.) Kortárs, 1985/2. 149–154. p.

Csányi László: „Versem szól az emberi reménynek.” Juhász Ferenc: A boldogság. Új Írás, 1985/3. 109–114. p.

Sőtér István: Juhász Ferenc: A boldogság. Kritika, 1985/3. 35. p.

Pomogáts Béla: A változás szerelme. (A boldogság.) Jelenkor, 1985/4. 399–403. p.

Tamás Attila: Juhász Ferenc: A boldogság. Alföld, 1985/4. 90–93. p.

Tarján Tamás: Juhász Ferenc: Halott feketerigó. Népszabadság, 1985. dec. 17. 7. p.

Kristó Nagy István: Juhász Ferenc: Halott feketerigó. Magyar Nemzet, 1986. febr. 24. 7. p.

Takács Olga, R.: Mit akarhat a költő? (Halott feketerigó.) Magyar Hírlap, 1986. márc. 27. 4. p.

Bodnár György: Mit tehet az époszköltő? Juhász Ferenc: Halott feketerigó. Jelenkor, 1986/4. 323–331. p.

Rónay László: Az élet és a halál katalógusa. Halott feketerigó. Kortárs, 1986/4. 141–144. p.

Sőtér István: Egy élet foglalata. (Halott feketerigó.) Új Írás, 1986/6. 85–88. p.

Simon Zoltán: „A világvalóság hosszúéneke.” (Halott feketerigó.) Alföld, 1986/7. 37–54. p.

Belohorszky Pál: „Hamukereszt-varázsjégvirág.” Új Írás, 1988/5. 114–118. p.

Kulcsár Szabó Ernő: Eszmény és szerep között. (A csörgőkígyó hőszeme.) Kortárs, 1988/6. 149–153. p.

Pomogáts Béla: Fekete Saskirály. (Juhász Ferenc eposza.) Alföld, 1988/8. 6. p.

Vasy Géza: A tékozló ország. Juhász Ferenc költői forradalma. Népszava, 1988. aug. 13. 9. p.

Veress Miklós: A titkok kapuján túl és innét. Élet és Irodalom, 1988/33. 14. p.

Kabdebó Lóránt: „Viselni kegyelmet.” Juhász Ferenc újabb költői korszaka. Életünk, 1988/10. 870–883. p.

Csányi László: Az emberélet keresztúti stációi. Juhász Ferenc: Fekete Saskirály. Új Írás, 1988/11. 65–69. p.

Kolozsvári Grandpierre Emil: Írástudatlanok árulása. Élet és Irodalom, 1988/47. 6. p.

Márton László: „A mennyiség nyüzsgése.” (Juhász Ferenc: A tízmilliárd éves szív.) Holmi, 1989/2. 208–215. p.

Urbán László: Juhász Ferenc atomhalálvíziói. Tiszatáj, 1989/2. 35–41. p.

Rónay László: Juhász Ferenc költészetének alaprétegei. Életrajzi háttér, önvallomások. Literatura, 1989/3–4. 528–555. p.

Vati Papp Ferenc: Juhász Ferenc: „Mostanában mindig otthon járok álmaimban…” = V. P. F.: Forrásvidék. Írók, költők gyermek- és ifjúkora. Bp. 1989. Tankönyvkiadó, 137–145. p.

Bata Imre: Szívem tízmilliárd éves. Élet és Irodalom, 1990/13. 10. p.

Szakolczay Lajos: Juhász Ferenc: Föld alatti liliom. Kortárs, 1991/8. 98–101. p.

Csűrös Miklós: „Gyere ülj le mellém.” (Juhász Ferenc: Föld alatti liliom.) Új Írás, 1991/12. 115–120. p. = Intarzia. Tanulmányok az újabb magyar irodalom köréből. (új címmel: Föld alatti liliom. Juhász Ferenc.) Pomáz. 2000. Kráter Műhely Egyesület, 147–155. p.

Rónay László: Irodalom a búra alatt. Vigilia, 1993/5. 379–385. p.

Angyalosi Gergely: A csönd virága. Magyar Napló, 1993/22. 17–20. p.

Könczöl Csaba: A magyar Klopstock. (Krisztus levétele a keresztről.) Népszabadság, 1993. júl. 13. 16. p.

Sebeők János: A nagylét formái. (Krisztus levétele a keresztről.) Élet és Irodalom, 1993. szept. 24. 15. p.

Meditáció és beszélgetés Juhász Ferenccel. Interjú. Riporterek: Bereczki László, Vajda Kornél. Kv. kvt. 1993. nov. 49–54. p.

A gyermekkorról, a líra szerepéről. Interjú. Riporter: Móricz Gábor. Magyar Nemzet, 1993/280. 11. p.

Kulcsár Szabó Ernő: Juhász Ferenc. = K. Sz. E.: A magyar irodalom története. 1945–1991. Bp. 1993. Argumentum, 49–52. p. (Irodalomtörténeti Füzetek.)

[Varga Lajos Márton:] A kitépődés mágnesszíve volt Budapest. Interjú. Népszabadság, 1994/20. Melléklet, 11. p.

Katona Gergely: A halottak rendje. Juhász Ferenc emlékezet-stílusáról. Jelenkor, 1995/2. 167–178. p.

Vasy Géza: Haza és szabadság. Juhász Ferenc Dózsa-eposzáról. Életünk, 1995/2. 175–186. p.

[Varga Lajos Márton:] Amit itt lát, az mind a múlt. Juhász Ferenc beszél pályájáról. Népszabadság, 1996. jún. 8.

Sheuermann Ferenc: Boldog, szomorú kritika. Juhász Ferenc: Pipacsok a pokol fölött. Magyar Narancs, 1997. márc. 20.

Bori Imre: Pipacsok a pokol fölött. „Világfény kozmosz-út Juhász-költemény.” Forrás, 1998/2. 83–87. p.

Pomogáts Béla: Lírai univerzum. Tekintet, 1998/4–5. 7–12. p.

Marx György: A mindenség szerelmese. Tekintet, 1998/4–5. 15–17. p.

Farkas László: Fénylő ikercsillagok. Tekintet, 1998/4–5. 19–27. p.

Bata Imre: A szerelmes költő. Tekintet, 1998/4–5. 43–60. p.

Vilcsek Béla: A csönd és elhallgatás versei. (Juhász Ferenc: Pipacsok a pokol fölött.) Kortárs, 1998/5.

Bodnár György: Akinek létformája a költészet. Alföld, 1998/8. 54–65. p.

Bata Imre: A hetvenéves költő. Élet és Irodalom, 1998/33. (aug. 14.) 11. p.

Szabó Szilárd: Juhász Ferenc metrikája és költészete a nyolcvanas-kilencvenes években. Új Forrás, 2000/8. 27–40. p.

Kass János: Tiszatáj-díj Juhász Ferencnek. Tiszatáj, 2000/9. 35–36. p.

Ágh István: 1928. aug. 16. = Á. I.: Ahogy a vers mibennünk. Bp. 2000. Széphalom, 150–153. p.

Cselényi László: Versek és époszok – époszok és versek. = Sokágú síp. Barangolás az újabb magyar irodalomban. Dunaszerdahely. 2002. Litium Aurum, 164–166. p.

Alföldy Jenő: Pótvizsga előtt. Juhász Ferenc művéről, a Tékozló országról. Tekintet, 2003/4. 21–30. p.

Kabdebó Lóránt: Juhász Ferenc költészetének megújulása. Tekintet, 2003/4. 66–90. p.

Bodnár György: A jövő visszakérdez. Tekintet, 2003/4. 94–100. p.

Varga Lajos Márton: „…Szeressen engem, aki ért!” Népszabadság, 2003. aug. 16. 13. p.

Bodnár György: Pillanatfelvétel a 75 éves Juhász Ferencről. Alföld, 2003/9. 82–90. p.

Csányi Vilmos: Gondolatok az agyról, a viselkedésről és az elméről. Tekintet, 2008/3. 17–24. p.

Kass János: Köszöntés Juhász Ferencnek. Rajz. Tekintet, 2008/3. 25. p.

Tandori Dezső: Még mindig a régi dal, Juhásznak. Vers. Tekintet, 2008/3. 26–33. p.

Horváth Péter: A négyszárnyú teremtés. Vacakolás Juhász Ferenc verse ürügyén. Tekintet, 2008/3. 34–40. p.

Bodnár György: Személyes tartozásaimból. Tekintet, 2008/3. 41–48. p.

Kenyeres Zoltán: Egy kis séta. Tekintet, 2008/3. 49–50. p.

Pomogáts Béla: Találkozás egy költeménnyel. Tekintet, 2008/3. 51–55. p.

Alföldy Jenő: Hogyan tanítsuk Juhász Ferenc költészetét? Tekintet, 2008/3. 56–64. p.

Csukás István: Köszöntő rigmusok. A 80 éves Juhász Ferencnek. Vers. Tekintet, 2008/3. 65. p.

Erdélyi Zsuzsanna: „Békesség szálló...” Tekintet, 2008/3. 66–70. p.

Farkas László: Az Új Írás főszerkesztője. Tekintet, 2008/3. 71–82. p.

Szakonyi Károly: Juhász Ferencről. Tekintet, 2008/3. 65–66. p.

Idegen nyelvű periodikumokban megjelent írás

Sherwood, Peter: The six Hungarian poets visiting Britain this week. New Statesman, 1980. 99. Nr. 2556. 404. p.

 

A szakirodalmat összeállította Bodnár György.

 

Festmény

Fotók

Borítók

Szakértő