Hervay Gizella

Digitalizált művek
Keresés a művekben
Életrajz
Bibliográfia
Szakirodalom
Borítók
Ajánlott honlapok

Digitalizált művek

A Szerző művei listán hozzáférhető a szerző összes, a DIA adatbázisában elérhető önálló alkotása (regény, novella, vers stb.).

A Szerző kötetei lista a szerző könyveinek új szövegkiadását tartalmazza.

Tematikus keresés

Hervay Gizella versei

Hervay Gizella prózai művei

Hervay Gizella gyermek- és ifjúsági művei

Róla szóló irodalom

Hozzá kapcsolódó mű

Keresés a művekben

Életrajz

Hervay Gizella (Makó, 1934. október 10. – Budapest, 1982. július 2.)

Költő, író és műfordító. A Digitális Irodalmi Akadémia 2020. június 4-én posztumusz tagjává választotta.

Hervay Gizella tekintélyes makói családban született, nagyapja, Hervay István (1861–1938) a századfordulón rövid ideig főjegyző, majd évtizedeken át vármegyei alispán volt Makón, édesapja, Hervay Tamás (1900–1973) takarékpénztári igazgatóként, majd könyvelőként dolgozott. A család másik, kevésbé vagyonos ága erdélyi gyökerekkel rendelkezett. Édesanyja Sipos Lily Julianna (1914–2001).

1941-ben az apa elveszítette az állását, a már korábban is gondokkal küszködő család szétszóródott. Hervay Gizellát nagyanyja nevelte Budapesten; a nagymama halálát követően, Budapest ostromának idején ideiglenesen apjánál, majd nagynénjénél lakott. Tizenkét éves korában anyja hívására a Szilágyságba, Romániába telepedett át, ahol anyja időközben új családot alapított.

Középiskolai tanulmányait Zilahon végezte, 1952-ben érettségizett, majd főiskolai tanulmányokat kezdett Kolozsváron, az ottani színművészeti főiskolán (1952‒53). Egy év után átiratkozott a bölcsészkarra, és a Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakos diákjaként államvizsgázott 1956-ban.

1953-ban kezdett verseket publikálni a kolozsvári Utunkban. 1957-ben férjhez ment Csiky Gáborhoz, a bukaresti Előre újságírójához. Rövid ideig éltek együtt Bukarestben, Hervay ebben az időszakban az Ifjúmunkás munkatársaként dolgozott, verseket és cikkeket publikált a lapban, pályakezdő szerzők kéziratait gondozta. 1959–1961 között a bukaresti magyar líceum tanára volt.

1959-től találkoztak és intenzív levelezésbe kezdtek Szilágyi Domokossal, 1960 őszén összeházasodtak. 1961. szeptember 21-én megszületett fiuk, Szilágyi Attila, a majdani Kobak könyve „főhőse”. Két évig laktak egy fürdőszoba nélküli bolthelyiségben, nehéz körülmények között, meg-megújuló konfliktusokkal. 1963 őszén elváltak.

1963 decemberében megjelent Hervay első verseskötete, a Virág a végtelenben, Méliusz József előszavával. Irodalmi tevékenysége fokozatosan egyre elismertebbé vált. 1964–1966 között a Művelődés folyóirat belső munkatársaként dolgozott. 1964 szeptemberétől kezdte közölni a Kobak-meséket a kolozsvári Napsugár gyermeklapban, 1966-ban, Reggeltől halálig című verseskötetével egyazon évben jelent meg a mesék első gyűjteménye, a Kobak könyve.

1968–1971 között újra az Ifjúmunkásnál dolgozott, riportokat és jegyzeteket írt, feladatokat vállalt az irodalmi tehetséggondozásban. Ezt követően évekig hasztalanul próbált lakáscserével Bukarestből Kolozsvárra költözni. Irodalmi elismertségének egyik fontos dokumentuma viszont ehhez az időszakhoz kötődik: 1973-as, Űrlap című kötete elnyerte a Romániai Írók Szövetsége költészeti díját.

1976 szeptemberében volt férje, Szilágyi Domokos öngyilkosságot követett el. 1976-tól Hervay Magyarországon élt, a Móra Ferenc Könyvkiadó munkatársaként dolgozott. Azt tervezték, hogy a következő évtől fia, Attila is Magyarországra érkezik, addig barátoknál, ismerősöknél lakott. 1977 márciusában, tizenöt éves korában, egy hónappal a tervezett költözés előtt a bukaresti földrengésben Attila életét vesztette. Az 1978-ban megjelent Kettészelt madár című Hervay-verseskötet Szilágyi Domokosnak és Szilágyi Attilának állított emléket.

Magyarországon Hervay Gizella kereste a beilleszkedés lehetőségét a korabeli irodalmi életbe. Műveit tárgyalta ugyan a korabeli kritika, de a szerző ismétlődő benyomása az volt, hogy nem teljesen érthető a magyarországi közeg számára, amiről és ahogyan versben beszél. Ebben az időszakban körvonalazódott jellegzetes kései traumaköltészete, amely egyszerre szólt egyéni és közösségi tapasztalatokról, a diktatúrák kelet-európai életérzéséről. Jó kapcsolatokat alakított ki a korabeli fiatal irodalom szerzőivel.

Kései éveiben, számos személyes veszteségének feldolgozásával küszködve, Hervay Gizella több alkalommal részesült pszichiátriai kezelésben.

1982. július 2-án öngyilkosságot követett el Budapesten.

Kolozsváron, a Házsongárdi temetőben nyugszik, Szilágyi Domokossal és Szilágyi Attilával közös sírban.

Hervay Gizella korai publikációit az 1950-es évek szocialista realizmusa befolyásolta, de 1957-től, a bukaresti Ifjúmunkásban közölt versekkel kezdődően körvonalazódik költészetében az a köznapiságra, személyes megéltségre építő poétika, amely utóbb lírájának meghatározó elemévé válik. Első kötete megjelenésétől kezdődően műveinek értékelése összekapcsolódik a nemzedéktársak megítélésével: a hatvanas évek erdélyi magyar irodalmának poétikai-szemléleti megújulása kötődik fellépésükhöz. A kritika és az irodalomtörténetírás kezdetben „Forrás-nemzedék”, utóbb „első Forrás-nemzedék” megnevezéssel illeti Szilágyi Domokos, Lászlóffy Aladár, Hervay Gizella verseit, Szilágyi István vagy Bálint Tibor prózáját. Hervay költészete a köznapiságában, depoetizált jellegében szakít a szocreál korábban domináns poétikájával.

Noha 1978-as válogatott kötetébe egyáltalán nem vesz fel verseket első, Virág a végtelenben (1963) című kötetéből, nincs lényegi poétikai törés az első kötet és a későbbiek között ‒ leginkább hangulati elemek, a komorabb, groteszk hangnem felerősödése jelent újdonságot a további kötetekben. A Kobak könyve meséinek alulnézetes perspektívájú, olykor groteszkbe hajló gyermektörténeteivel egyidőben alakítja ki azt a versnyelvet, amely leginkább a Tőmondatok (1968) és az Űrlap (1973) című kötetekben meghatározó. Szikár, lecsupaszított, tárgyias, ugyanakkor szenvedélyes nyelv szólal meg ezekben a könyvekben, a későmodern magyar költészet egyik egyéni, jól felismerhető változataként. Erdélyben ezekkel a könyvekkel éri el legjelentősebb sikereit, amelyek az Űrlap írószövetségi díjában csúcsosodnak ki. Műfordításokat is készít ebben az időszakban, teljes kötetnyit fordít a korabeli román költészet poétikai megújulásában részt vállaló Ana Blandianától.

Az 1970-es években poétikai kísérletezésbe fog: töredékes nagykompozíciókat épít, amelyeknek első prototípusa az 1974-ben befejezett Zuhanások, amely majd 1978-ban jelenik meg önálló kötetként. Oratóriumszerű, párbeszédes költészeti forma ez, amely több előadóművészt is arra ösztönöz, hogy előadássá formálja a Zuhanásokat.

A Zuhanásokkal kezdődően, Magyarországra települését követően születő további könyvei erős ciklusszerkezettel, összefüggő kötetekként épülnek fel. A Kettészelt madár (1978), a Száműzött szivárvány (1980), és a saját összeállítású, de már posztumusz megjelenő Lódenkabát Keleteurópa szegén (1983) szövegeit sűrű szövésű motívumháló kapcsolja össze. A tragikus hangnem, a személyes és közösségi veszteségek megírása, a zsoltáros megformáltság, amely egyaránt elmozdulást jelent a korábbi szikár szabadversek, illetve a töredékesebb oratórium nyelvétől, összekapcsolják az utolsó három Hervay-kötet verseit. A női test kiszolgáltatottságát, politikai alávetettségét, a traumanyelv karakteres megformálását színre vivő könyveket a kritika egyediségükben ragadta meg és értékelte. A későbbi évtizedek során körvonalazhatóbbá vált a kelet-európai női traumatapasztalatok irodalmi tipológiájában az, hogy Hervay korántsem magányos abban, ahogyan és amiről beszél utolsó könyveiben.

A 2010-es évektől kezdődően költészetét egyre nyilvánvalóbban fedezi fel és gondolja tovább a kortárs fiatal irodalom. A nőiségre vonatkozó illúziótlan reflexió, a tárgyias, de mégis szenvedélyes hangnem, az emlékezetkultúrával, kimondhatósággal, traumanyelvvel való kísérletezés a kortárs magyar költészet egyik fontos elődjévé avatják őt.

Fontosabb díjak, elismerések:

1973 – A Román Írószövetség Díja (1973)

1993 – Magyar Művészetért díj (posztumusz)

Az életrajzot Balázs Imre József írta.

Bibliográfia

Önálló kötetek

Virág a végtelenben. Versek. Bukarest. 1963. Irodalmi Kiadó, 123 p. (Forrás.)

Kobak könyve. Mesék. (Ill.: Surány Erzsébet.) Bukarest. 1966. Ifjúsági Kiadó, 32 p. = (Ill.: Banga Ferenc.) Budapest . 1979. Móra, 202 p. = (Ill.: M. Tóth Géza.) Kolozsvár. 2002. Koinónia, 150 p. = (Ill.: M. Tóth Géza.) Kolozsvár. 2009. Koinónia, 142 p. = (Ill.: M. Tóth Géza.) Kolozsvár. 2014. Koinónia, 142 p.= (Ill.: M. Tóth Géza.) Kolozsvár. 2021. Koinónia, 142 p.

Reggeltől halálig. Versek. Bukarest. 1966. Irodalmi Kiadó, 143 p.

Kobak második könyve. Mesék. (Ill.: Surány Erzsébet.) Bukarest. 1968. Ifjúsági Kiadó, 69 p.

A félszemű küklopsz meséje. Mese Homérosz Odüsszeiája nyomán. (Ill.: Ecaterina Filionescu-Murnu.) Bukarest. 1968. Ifjúsági Kiadó, 46 p. (Mesetarisznya.)

Tőmondatok. Versek. (Ill.: Vigh István.) Bukarest. 1968. Irodalmi Kiadó, 141 p.

Űrlap. Versek. Bukarest. 1973. Kriterion Könyvkiadó, 110 p.

Kobak könyve. Mesék. Bukarest. 1973. Kriterion Könyvkiadó, 157 p. = (Ill.: Banga Ferenc.) Budapest. 1979. Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 202 p. = (Ill.: M. Tóth Géza.) Kolozsvár. 2002. Koinónia, 150 p. = (Ill.: M. Tóth Géza.) Kolozsvár. 2009. Koinónia, 141 p. = (Ill.: M. Tóth Géza.) Kolozsvár. 2014. Koinónia, 141 p.

Zuhanások. Oratórium három hangra. (Ill.: Baász Imre.) Bukarest. 1978. Kriterion Könyvkiadó, 54 p.

A mondat folytatása. Válogatott versek. Budapest. 1978. Magvető Könyvkiadó, 206 p.

Kettészelt madár. Rekviem. Versek. Budapest. 1978. Európa Könyvkiadó, 130 p.

Száműzött szivárvány. Versek. Budapest. 1980. Magvető Könyvkiadó, 111 p.

Száműzött szivárvány. Válogatott versek. Békéscsaba. 1982. Békéscsabai Megyei Könyvtár, 34 p. (Poesis Hungarica.)

Életfa. Gyermekversek. (Ill.: Hajnal Gabriella.) Budapest. 1983. Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 38 p.

Lódenkabát Kelet-Európa szegén. Versek. Budapest. 1983. Magvető Könyvkiadó, 148 p.

Az idő körei. Összegyűjtött versek. (Gond., bev. tanulmány: Balázs Imre József.) Kolozsvár. 1999. Kriterion Könyvkiadó, 522 p. (Romániai magyar írók) = 2. jav. kiad.: (Gond., bev. tanulmány: Balázs Imre József.) Kolozsvár. 2010. Kriterion, 662 p. (Romániai magyar írók.)

Műfordítások

Demostene Botez: Építünk. (Ill.: Clelia Ottone.) Bukarest. 1965. Ifjúsági Kiadó, 14 p.

Demostene Botez: Tücsök mese. (Ill.: Ileana Ceauşu.) Bukarest. 1966. Ifjúsági Kiadó, 16 p.

Ana Blandiana: Homokóra. (Ill.: Tamás Klára.) Bukarest. 1971. Kriterion Könyvkiadó, 82 p.

Idegen nyelven megjelent önálló kötetek

román

Amprente. (Ford.: Anamaria Pop, előszó: Ana Blandiana.) Bukarest. 1988. Kriterion Könyvkiadó, 62 p. (Biblioteca Kriterion)

Cartea lui Kobak. [Kobak könyve.] (Ford.: Ana Scarlat.) Bukarest. 2002. Kriterion Könyvkiadó, 142 p.

szlovák

Dúha vo vyhnanstve. [Száműzött szivárvány.] (Ford.: Ľubomír Navrátil.) Pozsony. 1999. AB-art, 127 p.

Szakirodalom

Önálló művek

Balázs Imre József: Hervay Gizella. Kolozsvár. 2003. Kriterion, 182 p.

Többes számban. Párbeszédben Hervay Gizellával. (Szerk.: Balázs Imre József, Korpa Tamás; ill.: Kusztos Júlia.) Marosvásárhely. 2022. Lector, 252 p.

Periodikumokban, kötetekben megjelent írások

Méliusz József: Egy asszonyköltő első verseskönyve elé. In: Hervay Gizella: Virág a végtelenben. Bukarest. 1963. Irodalmi Könyvkiadó, 5–8. p.

K. Jakab Antal: Hervay Gizella: Virág a végtelenben. Igaz Szó, 1964/6. 1019–1020. p.

Kántor Lajos: Korszerű alázat. Utunk, 1964/19. 2. p.

Bodor Pál: Hervay és Kobak-könyve. Utunk, 1966/47. 4. p.

Láng Gusztáv: Értelmes ének. Utunk, 1966/47. 4. p. = In: Láng Gusztáv: A jelen idő nyomában. Bukarest. 1976. Kriterion, 5–11. p.

Szász János: Egy asszony énekel. Igaz Szó, 1967/1. 107–109. p.

Király László: Éneket kivonva. Utunk, 1969/2. 2. p.

Pomogáts Béla: Három fiatal erdélyi költő. Hervay Gizella: Tőmondatok. Napjaink, 1969/9. 10. p.

Metz Katalin: Hervay Gizella: Tőmondatok. Igaz Szó, 1970/8. 309–312. p.

Varjas Endre: Hárman. (Hervay Gizella: Tőmondatok.) Élet és Irodalom, 1970/33. 11. p.

Hervay Gizella: Űrhajós-Piroska és társai. Korunk, 1973/4. 531–539. p.-

Adonyi Nagy Mária: Kobak stílusa. Utunk, 1973/37. 2. p.

D. Varga Katalin: Ártatlan, mint a költő vagy a gyermek. A Hét, 1973/36. 10. p.

Király László: Hervay Gizella: Űrlap. Utunk, 1974/6. 2. p.

Szávai Géza: Tartós szavak tájai felé. (Hervay Gizella: Űrlap.) Utunk, 1974/12. 2. p.

Fábián Sándor: A női önkifejezés szabadságáért. Igaz Szó, 1974/6. 759–762. p.

Cs. Gyímesi Éva: „Késélen lépkedő nyugalom". Korunk, 1974/7. 872–874. p. = In: Cs. Gyímesi Éva: Kritikai mozaik. Kolozsvár. 1999. Polis, 114–117. p.

Csiki László: Bevezetés a hétköznapokba. A Hét, 1974/14. 5. p.

Reinhart Erzsébet: Hervay Gizella: Kobak könyve. Művelődés, 1974/5. 61. p.

Bogdán László: Hervay Gizella: Űrlap. Művelődés, 1974/8. 63. p.

Széles Klára: Hervay Gizella: Űrlap. Kritika, 1974/12. 24–25. p. = kiegészítve: In: Széles Klára: Szeged–Kolozsvár 1955–1992. Budapest. 1993. Pesti Szalon, 29–36. p.

Marosi Ildikó: Interjú három hangra. Utunk, 1975/7. 2. p.

Szász János: A költő válaszai. Igaz Szó, 1975/1. 70–71. p.

Zirkuli Péter: Hervay Gizella: Űrlap. Napjaink, 1975/7. 10. p.

Adonyi Nagy Mária: Az idő gyűrűjében. Utunk, 1978/38. 6. p.

Éltető József: Változatok három emlékezetre. Művelődés, 1978/12. 26–27. p.

Szász János: A lírai költészet tragikus dimenziói. A Hét, 1978/41. 5. p.

Mózes Attila: A szerelem, az emlékek és a magány emeletei. Igaz Szó, 1979/2. 158–163. p.

Borcsa János: „Hogy az ének öröm lehessen megint”. Korunk, 1979/9. 713–715. p.

Kartal Zsuzsa: Hervay Gizella: A mondat folytatása. Kritika, 1979/3. 30. p.

Monostori Imre: A mondat folytatása – az élet folytatása. Új Írás, 1979/6. 112–116. p.

Iszlai Zoltán: Hervay Gizella: Kettészelt madár. Kortárs, 1979/10. 1662–1665. p.

Berta Erzsébet: Hervay Gizella: A mondat folytatása. Alföld, 1979/3. 79–82. p.

Berta Erzsébet: Hervay Gizella: Kettészelt madár. Alföld, 1979/5. 84–85. p.

Bezzeg János: Hervay Gizella: A mondat folytatása. Jelenkor, 1979/1. 94–95. p.

Petrőczi Éva: Mesék a valóságról. Élet és Irodalom, 1980/21. 10. p.

Szakolczay Lajos: Hervay Gizella lírája. Tiszatáj, 1980/6. 56–61. p. = In: Szakolczay Lajos: Dunának, Oltnak. Budapest. 1984. Szépirodalmi, 190–201. p.

Csordás Gábor: Hervay Gizella: Száműzött szivárvány. Jelenkor, 1981/10. 952–954. p.

Pomogáts Béla: Hervay Gizella: Száműzött szivárvány. Tiszatáj, 1981/6. 89–91. p.

Széchenyi Ágnes: Hervay Gizella: Száműzött szivárvány. Kortárs, 1981/11. 1832‒1833. p.

Zalán Tibor: Hervay Gizella: Száműzött szivárvány. Életünk, 1981/4. 316–318. p.

Huszár Sándor: Próféta voltam a Balta Albán. Interjú Hervay Gizellával. A Hét, 1982/28. 7‒8. p. = Huszár Sándor: Sorsom emlékezete. Bukarest. 1982. Kriterion, 286–295. p.

Lászlóffy Aladár: Hervay lelkének családja. Utunk, 1982/29. 2. p.

Sándor György: „Növekszem felnőtt halálra”. Forrás, 1983/6. 72–76. p.

Földes László: Hervay Gizella: Ez van. In: Földes László: Elvek és viták. Bukarest. 1983. Kriterion, 660–662. p.

Pomogáts Béla: Harmadik honfoglalás. Új Írás, 1984/8. 117–118. p.

Olasz Sándor: Hervay Gizella: Lódenkabát Keleteurópa szegén. Alföld, 1984/9. 81–83. p.

Szakolczay Lajos: Harmadik honfoglalás. Tiszatáj, 1984/10. 71–76. p. = In: Szakolczay Lajos: Ötágú síp. Budapest. 1989. Magvető, 132–144. p.

Ágh István: Levél a föld alól. Jelenkor, 1984/11. 1028–1030. p.

Erdődy Edit: Hervay Gizella: Lódenkabát Keleteurópa szegén. Kortárs, 1984/11. 1837–1838. p.

Pintér Lajos: Hervay Gizella: Lódenkabát Keleteurópa szegén. Forrás, 1985/1. 91–92. p.

Bertha Zoltán: Hervay Gizella Száműzött szivárványa. In: Bertha Zoltán: A szellem jelzőfényei. Budapest. 1988. Magvető, 119–121. p.

Pop, Ion: „Ez a táj én vagyok”. Utunk, 1989/51–52. 6. p.

Hervay Gizella: Hazulról haza. Öninterjú. Látó, 1991/5. 606–625. p.

Szilágyi Júlia: Születésnapi sirató három tételben. Korunk, 1994/10. 58–59. p.

Kántor Lajos: Amennyi kell a megismeréshez. Szilágyi Domokos és Hervay Gizella – hatvanas évek. Kortárs, 1994/11. 91–94. p.

Garamvölgyi György: Motívumok és világkép Hervay Gizella Lódenkabát Keleteurópa szegén című kötetében. Jelentkezünk, 1993/2./1994/1–2. 200–207. p.

Pop, Anamaria: A szeretet igénye – két emelet magány között. Tiszatáj, 1995/4. 31–33. p.

Pécsi Györgyi: Hervay Gizella Kelet-Európa szegén. Somogy, 1998/4. 415–419. p.

Balázs Imre József: „Ki emlékszik a holnapi napra?”. In: Hervay Gizella: Az idő körei. Bukarest–Kolozsvár. 1999. Kriterion, 5–17. p.

Vallasek Júlia: „A szó nem hasonlat többé”. Hitel, 1999/12. 97–99. p.

Balázs Imre József: Színes kavicsok. Hervay Gizella-szövegek az Ifjúmunkás első évfolyamaiban. Korunk, 2000/10. 15–17. p.

Bertha Zoltán: Szenvedés és látomás. In: Bertha Zoltán: Sorstükör. Miskolc. 2001. Felsőmagyarország, 433–444. p.

Szilágyi Júlia: Élethelyzetek–halálhelyzetek Hervay Gizella költészetében. In: Szilágyi Júlia: Versenymű égő zongorára. Marosvásárhely. 2002. Mentor, 84–89. p.

Zágoni-Joikits Melinda: Kobakról, Kobakul, Kobakoknak. Korunk, 2002/10. 123–124. p.

Szakolczay Lajos: Hazajöttem meghalni: Hervay Gizella kiadatlan verseiről. Hitel, 2008/11. 44‒46. p.

Géczi János: „... kopott, szürke alakja miatt lomhábbnak képzelte az ember”. Géczi János emlékezése Hervay Gizellára. Napút, 2011/8. 31‒34. p.

Borbély András: Szerelem és politika. Egy titok archeológiája Szilágyi Domokos és Hervay Gizella költészetében. Korunk, 2014/1. 112‒119. p.

Tóth László: Kelet-Európa s a személyes sors szegén. Futamok és rajzok Hervay Gizellához. In: Tóth László: Határsértők. Budapest. 2015. Gondolat, 173‒197. p.

Dobás Kata: Szilágyi Domokos levelei Hervay Gizellához. Parnasszus, 2017/3. 44‒52. p.

Demény Enikő: A groteszk lehetőségei Hervay Gizella költészetében. Parnasszus, 2017/3. 53‒60. p.

Cseke Gábor: Gizi jött s ment... Hervay Gizella az Ifjúmunkásnál (1968–1971). Parnasszus, 2017/3. 61‒65. p.

Marin Diana: Eldologiasodás és társadalmi idő a Zuhanásokban. Parnasszus, 2017/3. 71‒77. p.

Koszta Gabriella: Barátság két felvonásban. Parnasszus, 2017/3. 78‒81. p.

Sárkány Tímea: Lódenkabátba bújik a kisebbségi irodalom. Parnasszus, 2017/3. 83‒89. p.

Sárkány Tímea: Talált sorokhoz keresett életek. Hervay Gizella és Szilágyi Domokos arcai. Hévíz, 2018/3. 277‒281. p.

Sárkány Tímea: Az erőszak poétikája (Hervay-olvasatok). Helikon, 2019/12. 7‒9. p.

Balázs Imre József: Miért zöld a róka? Hervay Gizella (1934–1982). Országút, 2020/21. 46–47. p.

Balázs Imre József: Ez a pipa nem pipa. (Hervay Gizella: Előszó). Eső, 2020/4. 98‒99. p.

Balázs Imre József: Élő hagyománnyá tudott válni. Kortárs klasszikusaink: Hervay Gizella. Újvárad, 2021/5. 58‒62. p.

Tóth László: Hervay Gizella: A mondat folytatása. In: Magyar irodalmi művek 1956‒2016. (Főszerk.: Falusi Márton ‒ Pécsi Györgyi.) Budapest. 2021. MMA Kiadó, 336‒337. p.

Tóth László: Hervay Gizella: Lódenkabát Keleteurópa szegén. In: Magyar irodalmi művek 1956‒2016. (Főszerk.: Falusi Márton ‒ Pécsi Györgyi.) Budapest. 2021. MMA Kiadó, 435‒437. p.

Kiss Noémi ‒ Menyhért Anna ‒ Nagy Gabriella ‒ Balázs Imre József: Hervay Gizella – költő vagy költőnő?. Korunk, 2022/4. 59‒69. p.

Fazakas Réka: A trauma alakzatai Mărcuţiu-Rácz Dóra és Hervay Gizella verseiben. Korunk, 2022/4. 70‒82. p. = In: Erdélyi magyar nőírók. (Szerk.: Balázs Imre József.) Kolozsvár. 2022. Komp-Press, 171‒185. p.

Airizer Andrea: „Egy csík születés, egy csík halál”. A vonatmotívum értelmezési lehetőségei Hervay Gizella költészetében. In: Erdélyi magyar nőírók. (Szerk.: Balázs Imre József.) Kolozsvár. 2022. Komp-Press, 123‒129. p.

Összeállította: Balázs Imre József

Borítók

Virág a végtelenben (1963)

A DIA-n látható fényképek közlési jogát tulajdonosaik kizárólag a honlap számára bocsátották rendelkezésre. A fotók nem a Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdonát képezik, így azokat nem tudjuk a kutatók és érdeklődők rendelkezésére bocsátani.