Gyurkó László

Digitalizált művek

Tematikus keresés

A Szerző művei lista tételesen, ábécérendben felsorolja a szerző összes, a DIA adatbázisában elérhető önálló alkotását (valamennyi műfajban, a regénytől a versig). A művek címe mögött eredeti megjelenésük helye és évszáma olvasható.

A Szerző kötetei nézet az eredeti könyvmegjelenés szerint csoportosítja a feldolgozott és új, digitalizált változatban közzétett műveket.

A Szerző versei a hozzáférhető versek teljességének katalógusa, cím szerinti ábécérendben.

Keresés a művekben

/ oldal
Keresés szűrése

Életrajz

Gyurkó László (1930–2007)

1930. április 22-én született Budapesten. Édesanyját fél-, apját tizenhat évesen vesztette el, gimnáziumi tanulmányait nem tudta befejezni. Segédmunkásként, adminisztrátorként dolgozott, majd sorkatonaként szolgált az 50-es években. Az 1956-os forradalomban való tevékenysége miatt izgatásért 6 hónapi börtönbüntetésre ítélték.

1957-től publikál rendszeresen, ekkortól jelennek meg kritikái, cikkei, kisregényei. 1964-ben a Kortárs című folyóirat rovatvezetője, majd ugyanettől az évtől kezdve közel 30 éven keresztül a Valóság című folyóirat munkatársa, szerkesztő bizottsági, szerkesztőségi tagja. 1981 és 1986 között a Népművelési Intézet főmunkatársa; 1986 és 1989 között az Új Tükör című hetilap főszerkesztő-helyettese; 1989−1990-ben, nyugdíjazásáig a Népszabadság főmunkatársa.

Az 1960-as évektől intenzív kapcsolatok fűzik a színházhoz. Színpadi művei, színházi vitaírásai mellett alapítója és vezetője a Huszonötödik Színháznak (1970−1979), majd a több társulat összevonásából létrejött Népszínháznak (1979−1981); 1983−1984-ben pedig − Jancsó Miklóssal és Hernádi Gyulával együtt − a kecskeméti Katona József Színházat irányítja. Színpadi alkotásait Európában mintegy félszáz teátrum mutatta be, s több rádió és a Magyar Televízió is sugározta. Filmforgatókönyveket is írt; német nyelvű szépirodalmi és tudományos ismeretterjesztő művek fordítója.

1971 és 1985 között országgyűlési képviselő, a Kulturális Bizottság tagja.

1990-ben visszavonul a közélettől, vidékre költözik. Művei sora viszont folytatódik, történelmi esszémonográfiát, továbbá fanyaran szatírikus regényeket, krimiket és színpadi játékokat ír. Élete utolsó éveiben számos íráson dolgozott, regénytorzók, publicisztikák, vitaírások egyaránt kikerültek a keze alól. Általa kiadásra nem érettnek tartott kéziratok is fennmaradtak hagyatékában. A Kossuth-díjas írók című rangos könyvsorozat 2006-ban válogatást adott közre írásaiból.

Elhunyt 2007. augusztus 25-én.

 

Írói műfajait, értelmiségi életformáját tekintve sokoldalú író. Regényeket, drámákat, történelmi esszéket, vitaírásokat, pamfleteket egyaránt találni munkásságában; a szépírói-alkotói tevékenységét ugyanakkor szinte mindig kiegészítette valamilyen kulturális, illetve közéleti felelősségvállalás. Vonzza a modern színház, s e vonzalma aktív színházépítésben, műhelyszervezésben és -irányításban teljesedett ki. Egyidejűleg évtizedeken át kötődik jellegadó szerkesztőként folyóiratokhoz, lapokhoz.

 

Gyurkót tudatosan is foglalkoztatja ez az életszférák, műfajok és témák közötti állandó, termékeny feszültségekkel teli átjárás, egymásra hatás: „sosem tudtam műfajokban gondolkodni, csak a témát tudom, ami izgat, a gondolatot, ami foglalkoztat, s ehhez keresem a legmegfelelőbb formát, amiben mondanivalómat közölni tudom másokkal is”. Megítélni, hogy ez a keresési és közlési szándék mikor, melyik alkotásban milyen relevanciával, érvényességgel és mekkora maradandósággal realizálódott, nem ennek az életrajznak, hanem a kritikának, az irodalomtörténet-írásnak az illetékességébe tartozik. Ám ide is tartozik annak a ténynek a rögzítése: ha van irodalmi munkásságának központi témája, akkor ez bevallottan a forradalmiság, legyen szó Lenin szerepének a 60-as évek Magyarországán és Közép-Európájában újszerű értelmezéséről, a Szerelmem, Elektra című nagysikerű drámáról vagy 1956-ról. A történelem nem csupán, nem is elsősorban objektívan elemzendő témaként vonzza: „író vagyok, nem történész vagy filozófus: a tudósnak tárgya a történelem, nekem segítség életem megoldására” − írja. A bakancsos forradalom (2001, 2006) tudományos alaposságú, szintézisteremtő könyvesszéje mintegy visszamenőleg is értelmezi az írói életmű és magatartás korábbi szakaszait, ihleteit.

 

Gyurkó László műveinek kiadástörténetével és internetes közreadásával kapcsolatban szükséges néhány megjegyzést tenni. A Szerelmem, Elektrának két különböző nyomtatott szövegváltozata van: az 1968-as kiadási évszámmal jelölt, önálló könyvben megjelent variáció mellett a Digitális Irodalmi Akadémia az 1984-es − azonos című − drámagyűjteményben publikált textust is rögzíti, amely a Huszonötödik Színház 1972-es bemutatójának szövege. A nagysikerű darab kései utóéletéhez tartozik, hogy Koltay Gergely 1994−1995-ben rockoperát írt és forgatott belőle (Elektra mindörökké), amelyet a Magyar Televízió 1995 karácsonyán mutatott be; magát az eredeti drámát ez idő tájt Budapesten a Józsefvárosi Pinceszínházban, 2003-ban pedig a Szegedi Egyetemi Színházban is játszották.

 

1980-ban a Magvető Könyvkiadó Gyurkó-életműsorozatot indított, ennek hat kötete jelent meg 1986-ig. 1987-re elkészült és a kiadásra nyomdatechnikailag elő lett készítve a 35 szerzői íves VII. kötet, amely Egy írástudó végrendeletéhez címmel az 1964-es Negyedik ember c. kötet anyagát, valamint az 1964 és 1986 között publikált esszéket, tanulmányokat, kritikákat, publicisztikákat gyűjtötte egybe. A kiadó 1989-ben visszaadta a kötetet a szerzőnek, így Gyurkó 1964 utáni nyomtatott esszéit és tanulmányait a folyóirat- és újságközlések, illetve az elkészült kötetkézirat alapján, Kötetben nem közölt cikkek, esszék, tanulmányok összefoglaló címmel, időrendben adja közre a DIA. Ugyanebbe a ciklusba iktatjuk be a szerző elmúlt két évtizedben publikált cikkeit, interjúit, publicisztikai írásait is − bőséges, nem retusáló jellegű válogatással. Kötetben nem közölt szépirodalmi művek, színpadi játékok címmel szintén képeztünk egy digitális ciklust rövidebb, illetve töredékben maradt alkotásaiból − ezeket szintén időrendben adjuk közre.

1956 történelmi feldolgozásába többször is belefogott Gyurkó: az előtanulmányként meghatározott első, 1987-es esszékísérletet 1996-ban egy, már tudományos igényű második követte. Ennek két kiadása volt: az év eleji még nem támaszkodhatott a megnyíló oroszországi archívumok „új” anyagaira, az év végi már igen. Végül a negyedik változat jelentősen átdolgozott, bővített kiadásként, új címmel (A bakancsos forradalom) 2001-ben látott napvilágot; ennek egy minimálisan bővített újabb szövege − az 1956-os könyv ötödik kiadásaként − 2006-ban jelent meg. A DIA az első, a harmadik és az ötödik változat szövegét közli.

Egyes szövegeken a digitális közlésben az utolsó nyomtatott kiadásokhoz képest a szerző, Gyurkó László, még érvényesített (jórészt stiláris) javításokat.

Fontosabb díjak, elismerések:

1968 − József Attila-díj

1968 − Lenin Érdemérem (A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának kitüntetése)

1980 − Kossuth-díj

 

Az életrajzot Agárdi Péter írta.

 

Bibliográfia

Életműsorozat

Gyurkó László művei I–VI. Bp. 1980–1986. Magvető.

[I.] Faustus doktor boldogságos pokoljárása. Regény. Bp. 1980. Magvető, 563 p.

[II.] Lenin, Október. Történelmi esszé. Bp. 1981. Magvető, 481 p.

[III.] A halál árnyéka. Kisregények. (Bűnösök. – Csütörtök. – Halálugrás. – A halál árnyéka.) Bp. 1982. Magvető, 488 p.

[IV.] Szerelmem, Elektra. Színművek. (Szerelmem, Elektra. – Az egész élet. – A búsképű lovag Don Quijote de la Mancha szörnyűséges kalandjai és gyönyörű szép halála. – Szókratesz védőbeszéde. – Xantippe. – Aranyborjú. – A bűnös. – Fejezetek Leninről. – A döntés. – Emberség. – Kovács kartárs kiküldetése. – Idegenek. – Csapda. – Az igazak. – Kőmíves Kelemenné balladája.) Bp. 1983. Magvető, 720 p.

[V.] Négyszemközt a forradalommal. Vallomások, emlékezések 1917-ről. Bp. 1985. Magvető, 477 p.

[VI.] Arcképvázlat történelmi háttérrel. Történelmi esszé Kádár Jánosról és a XX. századról. Bp. 1986. Magvető, 377 p.

Önálló kötetek

Bűnösök. Kisregény. Bp. 1961. Magvető, 168 p.

Csütörtök. Kisregény. Bp. 1963. Magvető, 188 p.

A negyedik ember. Esszék, tanulmányok. Bp. 1964. Szépirodalmi, 403 p.

Lenin, Október. Bp. 1967. Szépirodalmi, 340 p.

Szerelmem, Elektra. Tragédia két részben. (Első, 1972-ben erősen módosított szövegváltozat.) Bp. 1968. Magvető, 110 p.

Az egész élet. Drámák. Bp. 1970. Szépirodalmi, 228 p.

Négyszemközt a forradalommal. Vallomások, emlékezések 1917-ről. Bp. 1970. Szépirodalmi, 376 p.

A búsképű lovag, Don Quijote de la Mancha szörnyűséges kalandjai és gyönyörűszép halála. Dráma. Bp. 1973. Szépirodalmi, 75 p.

Aranyborjú. Tv-játék. Bp. 1974. Szépirodalmi, 154 p.

Lenin, Október. Fejezetek Leninről. Dokumentum-oratórium. Bp. 1975. Magvető–Szépirodalmi, 472 p.

Utak. Drámák. Bp. 1977. Magvető, 377 p.

Halálugrás. Kisregény. Bp. 1978. Magvető, 93 p.

Faustus doktor boldogságos pokoljárása. Regény. Bp. 1979. Magvető, 592 p. = Bp. 1982. Magvető, 495 p.

A halál árnyéka. Kisregény. Bp. 1981. Magvető, 168 p. (Rakéta Regénytár.)

Arcképvázlat történelmi háttérrel. Kádár János élete. Bp. 1982. Magvető, 392 p.

Családi regény. Regény. Bp. 1984. Magvető, 364 p.

1956. Előtanulmány és oknyomozás. Történelmi esszé. Bp. 1987. Magvető, 479 p.

Fociország. Pamflet. Bp. 1987. Magvető, 179 p.

1956. Történelmi tanulmány. Bp. 1996. Szabad Tér. = 2., jav. kiad.: Bp. 1996. Szabad Tér–Saxum, 589 p.

Pracli Joe az óriástörpék országában. Rémregény. Bp. 1997. Szabad Tér, 294 p.

Rekviem a tizenkét pontért. Színpadi játék. Bp. 1998. Szabad Tér, 58 p.

Szerelmeskönyv. Regény. Bp. 1998. Szabad Tér, 199 p.

A bakancsos forradalom. 1956. (Az 1956 című könyv jelentősen bővített, átdolgozott kiadása.) Bp. 2001. Kossuth, 543 p. = 2., jav. kiad.: Bp. 2006. Kossuth, 543 p.

A Halasi Veres Köztársaság csudálatos történetje. Regény. Bp. 2002. Kossuth, 220 p.

Ne ölj rendőrt a szobornál. Az évszázad bűnténye. Regény. Bp. 2003. Szabad Tér, 183 p.

Látlelet dr. G-né Simon Izabella szerelmi életéről. Regény. Bp. 2004. Tekintet Alapítvány, 263 p.

Gyurkó László. Vál., szerk., bev., jegyz.: Agárdi Péter. Pécs. 2006. Alexandra, 431 p. (Kossuth-díjas Írók.)

Azt soha. Regény. Bp. 2007. Népszabadság, 160 p. (Népszabadság Könyvek.)

Periodikumokban, antológiákban, alkalmi kiadványokban megjelent egyéb szépirodalmi művek

Castor és Pollux, avagy HEJEHUJAHAJ. Színpadi játék. Tekintet, 1997/1. 29–76. p.

Megy a gyűrű. Színpadi játék. Színház, 1999/7. Drámamelléklet 13–20 p.

A vándor. Regénytorzó. Tekintet, 2006/2. 22–44. p.

Budapest Nagykávéház. Színpadi játék Nagy Lajos regénye nyomán. Tekintet, 2007/4. 37–84. p.

 

A bibliográfiát összeállította Agárdi Péter.

 

Szakirodalom

Digitalizált szakirodalom

Sándor Zsuzsanna: Javíthatatlan társadalom. 168 óra, 2002. június 20. 32–33. p.

Agárdi Péter: Gyurkó László 77 éve és a baloldal. Egyenlítő, 2007/10. 2−10. p.

Szakirodalom

Gáll István: Gyurkó László: Csütörtök. Élet és Irodalom, 1963. aug. 17.

Kéry László: Gyurkó László: Bűnösök. Kortárs, 1963. 1744–1745. p.

Abody Béla: Gyurkó László: A negyedik ember. Valóság, 1965/3. 107–108. p.

Sükösd Mihály: Gyurkó László: A negyedik ember. Kortárs, 1965. 498–500. p. = S. M.: Küzdelem az epikával. Bp. 1972. Kossuth, 261–267. p.

Berend T. Iván: Gyurkó László Lenin-könyvéről. Valóság, 1967/11. 102–104. p.

Bori Imre: Leninről eredeti módon. Híd, 1967. 1405–1406. p.

Héra Zoltán: Esszé Leninről és a forradalomról. Népszabadság, 1967. nov. 18.

Almási Miklós: Parabolák és történelemfilozófiák. (A Szerelmem, Elektráról.) Kortárs, 1968/8. 1332–1336. p.

Berkes Erzsébet: Szerelmem, Elektra. Társadalmi Szemle, 1968/7. 68–74. p.

Fodor Gábor: Elfeledkezni Elektráról egyet jelent az emberiség kudarcával. Négyszemközt Gyurkó Lászlóval. Magyar Hírlap, 1968. dec. 15.

Létay Vera: „Túl nagy szavakat ne!” (A Szerelmem, Elektráról.) Élet és Irodalom, 1968. márc. 16.

Pándi Pál: Szerelmem, Elektra. Gyurkó László színműve a Nemzeti Színházban. = Népszabadság, 1968. márc. 13. (Pándi cikkére Lengyel József a Népszabadság 1968. márc. 24-i számában, kettejük vitájára pedig Eörsi István az Élet és Irodalom 1968. márc. 30-i számában reagált. Pándi válaszai a Népszabadság 1968. márc. 24-i és április 3-i számában jelentek meg.)

Pomogáts Béla: Portré és példa. [Lenin, Október.] = Jelenkor, 1968. 213–216. p.

Somlai Péter: Kortársunk: Lenin. = Kritika, 1968. 4. sz. 34–37. p.

Sükösd Mihály: Gyurkó Lászlóról. = Élet és Irodalom, 1968. ápr. 6.

Lázár István: Az Élet és Irodalom látogatóban Gyurkó Lászlónál. = Élet és Irodalom, 1969. 27. sz. és Lengyel Péter (szerk.): Látogatóban. Bp. 1971. Gondolat, 429–434. p.

Levendel Júlia: Elektra Elektra és Oresztész Oresztész. = Világosság, 1969. 428–433. p.

Almási Miklós: A demokrácia gyakorlása. [Fejezetek Leninről.] = Kritika, 1970. 7. sz. 38–42. p.

Bor Ambrus: Gyurkó László: Négyszemközt a forradalommal. = Magyar Nemzet, 1970. ápr. 19.

Kis Pintér Imre: Szerelem: hűség, szerelem: forradalom. = Élet és Irodalom, 1970. júl. 11., 28. sz. és K. P. I.: Helyzetjelentés. Bp. 1979. Szépirodalmi.

Koltai Tamás: Vállalni az ellentmondást. [Az egész élet.] = Kortárs, 1970. 1994–1995. p.

Pályi András: Az egész élet. = Tiszatáj, 1970. 967–969. p.

Nánay István: A Huszonötödik Színház és a Szerelmem, Elektra. = Színház, 1972. 8. sz.; Koltay Gábor – Majoros József (szerk.): A Huszonötödik Színház 1970–1977. Bp. 1999. Szabad Tér, 109–113. p.

Pándi Pál: Gyurkó László: Szerelmem, Elektra. Vita Gyurkó László drámájáról. = P. P.: Kritikus ponton. Bp. 1972. Szépirodalmi, 395–404. és 743–745. p. (Lengyel József és Eörsi István írásaival.)

Nagy Péter: A búsképű lovag Don Quijote. = Kritika, 1973. 3. sz. 31. p.

Bányai Gábor: Műhelybeszélgetés Gyurkó Lászlóval. = Népszabadság, 1974. febr. 24.

Lengyel József: Az igazság tragédiája vagy a kompromisszum apoteózisa? [Vita Pándi Pállal 1968-ban.] = L. J.: Az őszinteség lépcsőin. Bp. 1974. Magvető, 367–368. p.

Pályi András: Keddi beszélgetés Gyurkó Lászlóval. = Magyar Hírlap, 1974. szept. 10.

Mezei András: Megkérdeztük Gyurkó Lászlót: miért kell magunkat befalazni? = Élet és Irodalom, 1975. 23. sz. és M. A.: Megkérdeztük. Bp. 1976. Gondolat, 51–55. p.

E. Fehér Pál: Kőmíves Kelemenné balladája. = Népszabadság, 1975. márc. 25.

Tarján Tamás: Kőmíves Kelemenné balladája. = Kritika, 1975. 5. sz. 29–30. p.

Agárdi Péter: Gyurkó László első évtizede. = Kortárs, 1976. 961–965. p. és A. P.: Korok, arcok, irányok. Bp. 1985. Szépirodalmi, 355–360. p.

Pethő Tibor: Arcképvázlat történelmi háttérrel. Gyurkó László könyve. = Magyar Nemzet, 1982. máj. 29.

Gáll István: Emberközelben. Gyurkó László: Arcképvázlat történelmi háttérrel. = Új Tükör, 1982. jún. 6.

Bata Imre: Egy államférfi életrajza. [Kádár János.] = Új Írás, 1982. 7. sz. 3–5. p.

Rényi Péter: Arcképvázlat történelmi háttérrel. Gyurkó László könyvéről. = Népszabadság, 1982. jún. 5.

Száraz György: Jegyzetek egy Kádár-képhez. [1982.] = Sz. Gy.: Történelem jelenidőben. Bp. 1984. Magvető.

Tarján Tamás: Forradalmi színház. = T. T.: Kortársi dráma. Bp. 1983. Magvető, 290–306. p.

Wéber Antal: Tömör história. Gyurkó László: Családi regény. = Népszabadság, 1984. jún. 13.

Szabó Stein Imre: Szükséges féligazságok. Beszélgetés Gyurkó Lászlóval. = Tekintet, 1995. 1–2. sz. 155–171. p.

M[olnár] G[ál] P[éter]: A hajlékonyság dicsérete. [A „Szerelmem, Elektra” előadásáról.] = Népszabadság, 1995. november 13.

Körmendi Zsuzsa: Azért a pénz az úr. Interjú Gyurkó Lászlóval. = Kurír, 1996. febr. 26.

Hovanyecz László: 1956-tal valami döntően megváltozott. Gyurkó László a magyar forradalomról írott könyvéről. = Népszabadság, 1996. máj. 31.

Bóta Gábor: Feldolgozta a szerepét. Beszélgetés Gyurkó Lászlóval. = Magyar Hírlap, 1996. jún. 1.

Révész Sándor: Féligazság-szolgáltatás. [Gyurkó László 1956-könyveiről.] = Népszava, 1996. jún. 4.

M. Kiss Sándor: Nagy Imrére emlékezve, Kádárral tartva. Gyurkó László 56-os látlelete. = Magyar Napló, 1996. 10. sz. 25–28. p.

Kahler Frigyes: A megtorlás kádári gépezete. [Vita Gyurkó László könyvével is.] = Magyar Napló, 1996. 12. sz. 36–42. p.

Tódor János: Amikor az erőszak volt a legfőbb törvény. [Beszélgetés Gyurkó Lászlóval.] = Népszava, 1998. márc. 7.

Koltay Gábor–Majoros József (szerk.): A Huszonötödik Színház 1970–1977. [Dokumentumok, írások, emlékezések Gyurkó László 70. születésnapja alkalmából.] Bp. 1999. Szabad Tér, 417 p.

Pogonyi Lajos: Nincs helyem a világban. [Beszélgetés Gyurkó Lászlóval.] = Népszabadság, 2000. ápr. 22.

Gyurkó László: Hogyan írtam a Kádár-életrajzot? [Az 1982-es Arcképvázlat történelmi háttérrel című könyvről.] = Rubicon, 2000. 6. sz. 36–38. p.

Hovanyecz László: Bakancs és melltartó. [Az 1956-os könyvről.] = Népszabadság, 2001. aug. 14.

Vitányi Iván: 1956-ról baloldali szemmel Gyurkó László könyve ürügyén. = Mozgó Világ, 2001. 9. sz. 79–88. p.

Gömöri György: Ötvenhatos tévhitek és legendák. = Élet és Irodalom, 2001. október 19. 3. p.

Márton László: 1956 − hogyan és miért? [Az 1956-os könyvről.] = Magyar Hírlap 2001. október 22.

Sándor Zsuzsanna: Javíthatatlan társadalom. Gyurkó László a légüres térről. = 168 óra, 2002. június 20. 32–33. p.

Varsányi Gyula: Legalább vannak békáim. [Interjú a 75 éves Gyurkó Lászlóval.] = Népszabadság, 2005. ápr. 22.

Agárdi Péter: Szabadság és rend, forradalom és reform négyszögében. Bevezetés Gyurkó László válogatott írásaihoz. In: Gyurkó László. Válogatta, szerkesztette, a bevezető tanulmányt írta és a jegyzeteket készítette: A. P. Pécs. 2006. Alexandra Kiadó, 5-19. p. (Kossuth-díjas írók; sorozatszerkesztő: Turczi István.)

Murányi Gábor: Beszóltak. [A Beszélő című egykori szamizdat folyóirat Kádár Jánosról.] = Heti Világgazdaság, 2007.január 20. 43-45. p.

Tamás Gáspár Miklós: Gyurkó Lászlónak. = Élet és Irodalom, 2005. dec. 9. 2. p. − Előzménye: Gyurkó László: Szólásszabadság 2005. = Népszava, 2005. nov. 29.; BalGa: „Fortélyos…” = Élet és Irodalom, 2005. dec. 2.; Gyurkó László válasza Tamás Gáspár Miklósnak: ugyanott 2005. dec. 16. 2. p.

Almási Miklós: Lúzer-blues. Gyurkó László: Azt soha. = Kritika, 2007. 10. sz. 34-35. p.

Pünkösti Árpád: Egy élet, sok halál. [Nekrológ.] = Népszabadság, 2007. aug. 28.

-be- : Elhunyt Gyurkó László. = Népszava, 2007. aug. 28.

Zoltani: Elhunyt Gyurkó László író, drámaíró. = Magyar Nemzet, 2007. aug. 28.

Murányi Gábor: Háttérvázlat. A legismertebb Gyurkó-kötet különös élete. [A Kádár-portré.] = Heti Világgazdaság, 2007. szeptember 8. 54-56. p.

Pünkösti Árpád: „Köszönöm, hogy szerettetek”. − Szigethy András: Hét emberként szállt a sírba. = Népszabadság, 2008. szept. 15.

Agárdi Péter: Gyurkó László 77 éve és a baloldal. = Egyenlítő, 2007. 10. sz. 2−10. p.

Aczél Endre: Acél-sodrony. Hetvenes évek. Bp. 2010. Park, 43−44. p.

Gyurcsik Péter: A hetvenes évek kultúrpolitikája és a Huszonötödik Színház. Kézirat, egyetemi diplomadolgozat. Bp. 2011. ELTE BTK.

Várkonyi Tibor: Gyurkó után öt évvel. = Népszava, 2012. szeptember 4. 7. p.

 

A szakirodalmat összeállította Agárdi Péter.

 

Festmény

Fotók

Borítók

Szakértő