Ferencz Győző

Digitalizált művek

A Szerző művei lista tételesen, ábécérendben felsorolja a szerző összes, a DIA adatbázisában elérhető önálló alkotását (valamennyi műfajban, a regénytől a versig). A művek címe mögött eredeti megjelenésük helye és évszáma olvasható.

A Szerző kötetei nézet az eredeti könyvmegjelenés szerint csoportosítja a feldolgozott és új, digitalizált változatban közzétett műveket.

Tematikus keresés

Keresés a művekben

Keresés szűrése

Életrajz

Ferencz Győző (1954 – )

„Ezen-túl vagyunk.”[1] – zárja Ferencz Győző első verseskötetéről írt recenzióját Margócsy István egy, a szerzőtől vett idézettelÉrtelmezésében e sor, akárcsak az egész könyv témája „[a] metafizikusan értelmezett, a személyiség fogalmával azonosított lélek”[2]. Mondhatni, Ferencz Győző egész költői pályája során „a személyiség határait firtatja”[3]. Sőt, irodalomkritikusként is ez a problémakör foglalkoztatja a kezdetektől. „A huszadik századi költészet egyik alapvető kérdése lett az identitás[4] – állapítja meg az amerikai vallomásos költő, John Berryman kapcsán, akiről szakdolgozatát, majd doktori értekezését írja; nagyszabású monográfiája, a Radnóti Miklós élete és költészete. Kritikai életrajz (2005) pedig – mint azt az alcím is jelzi – az életművet az életrajzi vonatkozások összefüggésében tárgyalja. Mindeközben viszont a szerző saját biografikus énjéről alig nyomozható ki információ, nem csupán verseiből, de még az önreflexív megnyilatkozások – interjúk, tárcák stb. – szövegéből sem. Ez az évtizedek óta következetesen tartózkodó hozzáállás azt sugallja, hogy ami a személyiségből irodalmi érdeklődésre tarthat számot, az valahol az egyéni és társadalmi esetlegességeken túl keresendő. Az irodalomtörténetnek azonban hagyományosan része a költő mint életrajzi személy ismerete is, alább tehát kísérlet következik annak felvázolására, amin „túl” a poétikai értelemben izgalmas lét kezdődik.

Ferencz Győző 1954. április 4-én született Budapesten. Lágymányoson nőtt fel, szüleivel és nővérével a Bocskai úton laktak. Keresztneve többgenerációs örökség. Édesapja az – évtizedek során változó nevű – Művelődési Minisztérium munkajogászaként dolgozott, édesanyja kulturális intézményekben volt ügyintéző. Általános iskolai tanulmányait a Baranyai utcai általános iskolában kezdte, majd hatodiktól a Fehérvári úti általános iskolában folytatta az akkor induló angol tagozaton. A nyelv volt a legfőbb szempont a szintén angol tagozatos Madách Gimnázium választásakor is. Hódmezővásárhelyen töltötte ki a szokásos tizenegy hónapnyi előfelvételis sorkatonai szolgálatot. 1978-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett magyar–angol szakos diplomájával előbb a csepeli Jedlik Ányos Gimnáziumban tanította mindkét tárgyat (1978–1987), majd az Európa Könyvkiadó angolszász csoportjába került szerkesztőként (1982–1993), és 1983-tól az ELTE BTK Angol Tanszék (később Angol-Amerikai Intézet Anglisztika Tanszék) adjunktusa lett. Az 1982 és 1993 közti időszakban különféle kombinációkban olykor egyidejűleg több egész és félállást is betöltött a fenti három intézményben. 1977-ben ugyanis megnősült, és a nyolcvanas években három gyereke született. Az ELTE-n 1982-ben szerzett egyetemi doktori, 1997-ben PhD fokozatot, és 2010-ben habilitált. 1998-ban docenssé, 2014-ben egyetemi tanárrá nevezték ki. 2005 és 2009 között tanszékvezető volt, 2014-től nyugdíjazásáig, 2020-ig pedig az Irodalomtudományi Doktori Iskola Modern Angol-Amerikai Irodalom és Kultúra doktori programját vezette.

Pályája során végig meghatározó „A hagyomány és az eredeti tehetség” viszonya – amelyre egyszersmind első publikációjában, a Mozgó Világ 1977/3-as számában megjelent két verse közül az egyikben is utal. A T. S. Eliot korszakos esszéjéből kölcsönzött cím nemcsak azt jelzi, hogy Ferencz Győző gyakorta magának az irodalomnak, illetve a kultúrának a társadalomban betöltött szerepét, működésmechanizmusait vizsgálja, hanem azt is, hogy – Eliot szellemiségéhez híven – saját munkáját eleve a történeti kontextus tudatában végzi. Több, elsősorban nem generációs alapon szerveződő, hanem az egymást követő nemzedékeket összekapcsoló szellemi műhely – iskolák, szerkesztőségek, kutatócsoportok, baráti társaságok – munkájában vett és vesz részt. A nyolcvanas években tagja volt az Angol Tanszék oktatóiból szerveződőtt és önironikusan „Parnasszus”-nak nevezett körnek. A Géher István lakásán tartott, önképzőkörszerűen működő, informális összejöveteleken Dávidházi Péter, Ferencz Győző, Kúnos László, Nádasdy Ádám, Takács Ferenc, majd később Várady Szabolcs egymás műveit vitatták meg. 1980 és 1993 között a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézet Verstani Munkabizottságának külső tagja, 1990 és 1993 között tudományos titkára volt. 1989 és 1991 között a Nemes Nagy Ágnes és Lengyel Balázs által indított Újhold-Évkönyvek egyik szerkesztője lett. 1991 és 2000 között a Nagyvilág című folyóirat angolszász irodalmi és versrovatát, 2005-től 2008-ig az Osiris Kiadó Diákkönyvtár-sorozatát szerkesztette. Több szakkollégium, így 1993 és 1998 között a Láthatatlan Kollégium, 1998 és 2003 közt az ELTE Bolyai Kollégiuma, majd a következő évben az Erasmus Kollégium diákjainak, illetve 2001 és 2010 között a Magyar Nemzeti Bank munkatársainak tanított értekezőpróza-írást. 1998-tól 2006-ig a Magyar Rádió Kritika két hangra című irodalmi műsorának állandó külső résztvevője, 1998 és 2009 között a Népszabadság rendszeres irodalmi kritikusa volt.

1980-tól a Magyar P.E.N. Club, 1988–2004 közt a Magyar Írószövetség és 2008 óta a Szépírók Társasága tagja. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának 2004-ben lett tagja, 2009 óta ügyvezető elnöke. 2012-ben az Academia Europaea tagjává választották. Számos ösztöndíj kedvezményzettje volt, 1991-ben és 1995–1996-ban Fulbright kutatói ösztöndíjjal másfél évet töltött az Oberlin College-ban (Ohio, Egyesült Államok). Mintegy félszáz hazai és külföldi költői találkozón, illetve tudományos konferencián vett részt.

Első verseskönyve 1981-ben jelenik meg Ha nem lenne semmi nyom címmel a Móra Kiadó Kozmosz sorozatában. Tandori Dezső tömören foglalja össze véleményét recenziója első mondatában: „Ferencz Győzőnek ez az első kötete, és mindjárt nagyon jó könyve van.”[5] Bár személyesen akkor még nem ismerik egymást, maga a kötet Tandori ajánlása nyomán jelenik meg, és a szokatlan párosításként javarészt szonettekből és prózaversekből álló gyűjtemény szerkesztője Lengyel Balázs. A második verseskönyv, az Omlásveszély (1989) kapcsán Lator László azt a „szöveg alatti ragyogás”-t emeli ki, amely jelzi, hogy a szerző „természetes közege a köznapias, a költőietlen, a prózai”, „nagyszerűen tudja a mesterséget,” és „mindent tisztességesen meg akar csinálni, nem hagyatkozik az úgynevezett ihletre”[6]. Szintén a romantikus költőszerepnek tudatosan ellenszegülő attitűd érhető tetten a gyakori természettudományos utalásokban (pl. „Fraktál-tudat”, „A Ramsey-féle party”) és a többnyire ironikus hangvételben. A harmadik könyv, a Két ív. Versek és fordítások (1993) szokatlan gesztussal egy kötetben és egyenlő terjedelemben közöl saját, valamint angolból fordított verseket. E megközelítésben „a »műfordítás« és a »költészet« egymást feltételezi és értelmezi”[7], hiszen „[a] könyv szerkezete a ’saját’ verseket a többszáz évnyi irodalomtörténet különböző beszédmódjaihoz rendeli, miközben a fordító válogatásával és a szövegek rendezésével ’elsajátítja’ azokat” – írja a kötetről Schein Gábor.[8]

A kilencvenes évek végétől Ferencz Győző minden újabb verseskötete szintetizáló jellegű. A Magamtól egyre messzebb (1997) egyszerre ad válogatást a három korábbi kötet anyagából és az időközben született versekből. Az egységes logikával négy ciklusba rendezett darabok a szerző által írt borítószöveg szerint a tudat kérdését járják körül: „Valahogy így: 1. Ki vagyok? Alkalmas eszköz-e a beszéd, hogy választ kapjak? 2. Vagyok-e egyáltalán? Az vagyok-e, aminek megfogalmazom magam? Majd: 3. Mi van, ha vagyok s ha nem, leszek-e még? Hozzátéve végül: 4. Kell-e lennem?”. Az Alacsony ég alatt. Régi és új versek (2000) ismét együtt hoz régebbi és új verseket.[9] A gyűjtemény az első két kötet anyagát kevés változtatással, azonos cikluscímek alatt közli újra – néhány gyengébbnek ítélt vers kimarad, és a Ha nem lenne semmi nyom szonettjeinél a strofikus tagolódás tipográfiailag is megjelenik –, a Két ív versei A hit túloldalán című ciklusban olvashatók, míg A Napok rése (Új versek) ciklus az 1993 után keletkezett – a Magamtól egyre messzebb lapjain, más kontextusban részben már közölt – verseket tartalmazza. A régi és új verseket mindig újabb egységekbe szervező építkezés jellemző a Szakadás (2010) című kötetre is, amelybe a szerző azokat a verseit gyűjtötte egybe, amelyeket az első három könyve után írt. A versek keletkezésének évét zárójelben feltüntető tartalomjegyzék szerint több mint másfél évtizedet felölelő korpusz tematikus alapú ciklusokba rendeződik. A címadó Szakadás ciklus szokatlanul vallomásos hangvételű prózaversei kötetben itt jelentek meg először. „Az utolsó ciklus (Betűk háta mögött) enigmatikus szabadverseiben pedig […] egy önéletrajzi folyamat sejlik fel, hogy rögvest a legradikálisabb módon titkosítsa magát, egyebek közt egy igen-igen talányos irodalmi allúziórendszer, Kemény Zsigmond Ködképek a kedély láthatárán (1853) című regénye szövegével” – írja a kötetről Takács Ferenc.[10] A legutóbbi verseskötet az eddigi teljes poétikai életmű újragondolása: a Ma reggel eltűnt a világ. Válogatott és új versek (2018) ciklusokra tagolás nélkül, egyetlen, többé-kevésbé kronologikus elrendezésű versfolyamként közli a korábbi könyvek szigorúan megrostált anyagát, kiegészítve azt mintegy húsz friss verssel. Több recenzense is kiemeli a könyv erős filozófiai jellegét. „Mivel a filozófiai motívumokból szőtt személyes narratíva ritka jelenség a kortárs magyar lírában, a fenomenológiai szemlélődéstörténet tükröződése Ferencz Győző legújabb, Ma reggel eltűnt a világ című, válogatott és új verseket tartalmazó kötetében a meglepetés erejével hat és kritikai figyelmet érdemel”[11] – írja Olty Péter. Pór Péter pedig megállapítja, hogy a költő „szövegei sohase autonóm képekkel kezdődnek, de nem is tárgyak és történések valamilyen jól megragadható általános értékének a megfogalmazásával […], hanem jelenségekkel a képi és szemiotikai, az ő megfogalmazásában inkább: a képi és nyelvtani létezés között”.[12]

Ferencz Győző nemcsak költőként jelentős, hanem műfordítóként, szerkesztőként és irodalomtörténészként is kiemelkedő munkát végzett elsősorban a huszadik századi, illetve kortárs magyar, angol, ír és amerikai líra területén. Az MTA Verstani Munkabizottságának munkaprogramjában írta meg Gyakorlati verstan és verstani gyakorlatok című könyvét (1994; második, javított kiadás: 1995). Szintén a mesterségbeli tudás jelentőségét hangsúlyozza A költészet mechanikája. Verselemzések (1997), amely magyar és angol költők egy-egy kanonikus versének szoros olvasatát adja. Három további gyűjteményes tanulmánykötete: Hol a költészet mostanában? Esszék, tanulmányok (1999); Körvonalak a ködben. Tanulmányok költészetről (2014); Az alany mint tárgy. Kritikák és megemlékezések 1992–2013 (2014). Az utóbbi jelentős részben a Népszabadság kritikusaként írt recenziókból áll, melyekből kirajzolódik az évtized kortárs magyar lírájának tablója.

Ferencz Győző a Digitális Irodalmi Akadémia Kálnoky László- és Nemes Nagy Ágnes-szakértője; valamint a Jelenkor Kiadónál megjelenő Nemes Nagy Ágnes-életműsorozat sorozatszerkesztője. Számos szerkesztői-szöveggondozói munkája között kiemelten fontos az Osiris Kiadónál megjelent A magyar költészet antológiája (2003) és Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni naplójának kiadása (Napló 1935–1946, I–II., 2014, javított utánnyomás: 2018). Legnagyobb irodalomtörténészi vállalkozása a Radnóti-hagyaték gondozása, elsősorban a már említett Radnóti Miklós élete és költészete. Kritikai életrajz (2005; második, javított és részben átdolgozott kiadás: 2009). „Példátlanul – példásan – alapos mű Ferencz Győző monográfiája, mindent tárgyal, ami hőse, Radnóti Miklós művészetével, közegével, gondolkodásával, élni és halni adatott korszakával kapcsolatos”[13] – méltatta a könyvet Spiró György a Palládium-díj átadásakor mondott laudációjában.

Ferencz Győző szerkesztői és műfordítói tevékenysége szorosan összekapcsolódik. Sokat tett az angol nyelvű líra magyarországi megismertetéséért előbb az Európa Könyvkiadó keretei közt, majd a Nagyvilág szerkesztőjeként, illetve számos antológia – pl. Donne, Milton és az angol barokk költői (1989); Amerikai költők antológiája (1990) – és költői életmű-válogatás szerkesztőjeként. Műfordítóként önálló kötete John Donne-tól a Negatív szerelem című válogatás (1987), valamint Tony Harrison hosszúverse, a V (2004), egyébként angol klasszikusoktól a kortárs ír költőkig több tucat szerzőtől több száz verset fordított.

Fontosabb díjak, elismerések:

1987 – Robert Graves-díj (a Vigyázat, omlásveszély! című versért)

1989 – MTA-Soros Alapítvány díja

1990 – Déry Tibor-jutalom

1990 – Magyar Írószövetség Forintos-díj John Donne verseinek magyarra fordításáért

2000 – József Attila-díj

2001 – Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány Nemes Nagy Ágnes-díj

2006 – Palládium-díj a Radnóti Miklós élete és költészete című könyvért

2006 – Artisjus Irodalmi Alapítványa Irodalmi Nagydíj a Radnóti Miklós élete és költészete című könyvért

2009 – Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége Radnóti Miklós Antirasszista Díj

2010 – Pro Urbe Budapest-díj

2010 – Radnóti-díj

2011 – Evropski vitez poezije / The Knight of European Poetry, az Evropski Pesnišky Turnir / European Poetical Tournament díja, Maribor, Szlovénia, az Egy kikerülhetetlen hibáról című versért

2014 – Déry Tibor-díj

2015 – A Magyar Érdemrend Lovagkeresztje

2019 – Ürményi József-díj az ELTE BTK-n végzett oktatói tevékenységéért

 

Az életrajzot Szlukovényi Katalin írta.


Lábjegyzetek

  1. 1 Miért? Foga?”. Ferencz Győző. Ha nem lenne semmi nyom. Budapest, Móra Ferenc Könyvkiadó, Kozmosz Könyvek, 1981, 54. p. 
  2. 2 Margócsy István. „Ferencz Győző: Ha nem lenne semmi nyom.” Mozgó Világ, 8. évf. 1. sz., 1982, 98. p.
  3. 3 U. o. 98. p. 
  4. 4 "John Berryman: a megsokszorozódott személyiség és a költői én.” Ferencz Győző. Hol a költészet mostanában? Budapest, Nagyvilág Kiadó, Nagyvilág Könyvek, 1999, 119. p.
  5. 5 Tandori Dezső. „Ferencz Győző: Ha nem lenne semmi nyom.” Kortárs, 26. évf. 10. sz., 1982, 1666. p. 
  6. 6 Lator László. „Mesterlevél (Ferencz Győző költészete).” Kortárs, 33. évf. 8. sz., 1982, 127. p.
  7. 7 Schein Gábor. „A könyv, ahogy összeáll (Ferencz Győző: Két ív).” Alföld, 45. évf. 7. sz., 1994, 87. p.
  8. 8 U. o. 89-90. p.
  9. 9 Ferencz Győző. Alacsony ég alatt. Régi és új versek. Budapest, Palatinus, 2000. Borítószöveg.
  10. 10 Takács Ferenc. „A bőséges nélkülözés (Ferencz Győző: Szakadás).” Népszabadság, 68. évf., 2010. július 31., 18. p. 
  11. 11 Olty Péter. „Határokon innen és túl. Ferencz Győző: Ma reggel eltűnt a világ.” Alföld, 70. évf. 1. sz., 2019, 118. p.
  12. 12 Pór Péter. „Az értelem tört emléktükrei. Ferencz Győző: Ma reggel eltűnt a világ.” 2000, 31. évf. 4. sz., 2019, 65. p.
  13. 13 Spiró György. „Ferencz Győző (Laudáció a 2006. évi Palládium-díj átadásakor).” Élet és Irodalom, 50. évf., 9. sz., 2006. március 3., 8. p.

Bibliográfia

Önálló kötetek

Ha nem lenne semmi nyom. Versek. Budapest. 1981. Móra Ferenc Könyvkiadó, 127 p.

Omlásveszély. Versek. Budapest. 1989. Szépirodalmi Könyvkiadó, 69 p.

Két ív. Versek és műfordítások. Budapest. 1993. Magyar Írószövetség, Belvárosi Könyvkiadó. 55 p.

Gyakorlati verstan és verstani gyakorlatok. Tankönyv. Budapest. 1994. Nemzeti Tankönyvkiadó, 126 p.

Magamtól egyre messzebb. Válogatott és új versek, 1973-1997. [Békéscsaba]. 1997. Tevan Kiadó, 100 p.

A költészet mechanikája. Tanulmányok. Budapest. 1997. Nemzeti Tankönyvkiadó, 230 p.

Hol a költészet mostanában?. Esszék. Budapest. 1999. Nagyvilág Könyvkiadó, 198 p.

Alacsony ég alatt. Összegyűjtött és új versek. Budapest. 2000. Palatinus-Könyvek Könyvkiadói Kft., 245 p.

Radnóti Miklós élete és költészete. Kritikai életrajz. Budapest. 2005. Osiris, 810 p. = 2. jav., átd. kiad. Budapest. 2009. Osiris, 818 p.

Szakadás. Versek. Budapest. 2010. Sziget, 150 p.

Körvonalak a ködben. Tanulmányok a költészetről. Budapest. 2014. L'Harmattan, 382 p.

Az alany mint tárgy. Kritikák és megemlékezések 1992-2013. Budapest. 2014. L'Harmattan, 384 p.

Ma reggel eltűnt a világ. Válogatott és új versek. Budapest. 2018. Gondolat, 264 p.

Borítók