Fekete Sándor

Digitalizált művek

Tematikus keresés

A Szerző művei lista tételesen, ábécérendben felsorolja a szerző összes, a DIA adatbázisában elérhető önálló alkotását (valamennyi műfajban, a regénytől a versig). A művek címe mögött eredeti megjelenésük helye és évszáma olvasható.

A Szerző kötetei nézet az eredeti könyvmegjelenés szerint csoportosítja a feldolgozott és új, digitalizált változatban közzétett műveket.

A Szerző gyermek- és ifjúsági művei lekérdezés szintén műcím szerinti ábécérendben adja a találatok listáját.

Keresés a művekben

/ oldal
Keresés szűrése

Életrajz

Fekete Sándor (1927–2001)

1927. február 11-én született Hejőcsabán. A miskolci Fráter György Gimnáziumban érettségizett. 1945 őszétől a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–olasz szakos hallgatója. 1949-től a Vasvári Akadémia titkára, tanít a Gyógypedagógiai Főiskolán és a Petőfi Tisztképző Akadémián. 1949 és 1951 között a kétéves Pártfőiskola hallgatója. 1951-től a Szabad Nép újságírója, 1952-től az Új Hang című folyóirat egyik szerkesztője. Tagja lesz a Nagy Imre-csoportnak. Gimes Miklós közeli munkatársa és barátja.

1956 után Hungaricus című röpiratában elemzi a forradalmat, „egy történelmi remény szétzúzásának tanulságos történetét”. 1958-ban letartóztatják, majd kilenc évi börtönre ítélik írásáért és illegális szervezkedés vezetéséért. 1963 tavaszán, az általános amnesztia idején szabadul.

1963 és 1975 között az MTA Irodalomtudományi Intézet munkatársa. Ezekben az években jelennek meg alapművei a Petőfi-kutatás tárgykörében, valamint népszerű, ismeretterjesztő munkái a reformkor nagy alakjairól, Széchenyiről, Kossuthról, valamint a nagy francia forradalomról.

1976-ban Benjámin Lászlóval és Csanádi Imrével megalapítja az Új Tükör című képes, kulturális hetilapot. A lapnak előbb főszerkesztő-helyettese, majd 1986-tól az 1990-es megszüntetésig főszerkesztője. Az Új Tükörben Illyés Gyulától Csoóri Sándoron át Konrád Györgyig a magyar irodalom szinte minden jelentős személyisége megjelent, beleértve a határainkon kívül élő magyar szerzőket is.

Személyes érdeme, hogy a rendszerváltás zűrzavarában sikerült elhárítania egy tragikomikus eseményt: hogy a Barguzinban kiásott női csontvázat díszpompával Petőfiként eltemessék.

1990-ben az akkor biztos vesztésre álló MSZP színeiben pártonkívüli jelöltként indult a képviselőválasztáson és veszített. Ugyanebben az évben nyugdíjba vonult, és folytatta Petőfi-kutatásait. A kilencvenes években – saját kiadásban – hat könyvet publikált. Ezek fele Petőfivel foglalkozik, másik fele pedig önéletrajzi vonatkozású. A forradalom és szabadságharc százötvenedik évfordulójára, 1998-ban jelent meg összefoglaló munkája, a Petőfi forradalma.

A kilencvenes években elnöke volt a Vasvári Pál Társaságnak, majd a Petőfi Sándor Társaságnak, alelnöke a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének.

Hosszú, súlyos betegség után 2001. június 11-én hunyt el Budapesten.

Fontosabb díjak, elismerések:

1945 – Partizán Érdemrend

1947 – a Magyar Szabadság Érdemrend bronz fokozata

1950 – a Magyar Történelmi Társulat első díja a centenáris pályázat alkalmából

1973 – József Attila-díj

1980 – a Művészeti Alap Irodalmi Díja

1981 – a Munka Érdemrend arany fokozata

1984 – Rózsa Ferenc-díj

1985 – Állami Díj

1993 – Aranytoll

1994 – Magyar Lajos-díj

 

Az életrajzot Köröspataki Kiss Sándor írta.

 

Bibliográfia

Önálló kötetek

Ifjúság. Versek. 1945.

Kamaszhangok. Versek. 1945.

Fekete Sándor – Világ Miklós: Magyarok. Kisregény. 1945.
A márciusi fiatalok. Tanulmány. Bp. 1950. Szikra, 245 p.

Vasvári Pál. Tanulmány. Bp. 1951. Művelt Nép, 79 p.

Petőfi, a segédszerkesztő. Tanulmány. Bp. 1958. Akadémiai, 97 p.

Haza és haladás. A reformküzdelmek kora. Bp. 1966. Móra, 177 p.

Széchenyi István. Regény. Bp. 1968. Móra, 278 p.

Petőfi, a vándorszínész. Tanulmány. Bp. 1969. Akadémiai, 219 p.

Folyosói szümpozion, amelyből végre mindenki megtudhatja, érdemes-e élni és küzdeni (vagy sem). Szatirikus írások. Bp. 1970. Magvető, 332 p.

Kossuth Lajos. Regény. Bp. 1970. Móra, 290 p.

Az emberevő komédiája avagy az Őserdei szümpozion. Dráma tíz jelenetben. Bp. 1971. Magvető, 164 p.

Petőfi romantikájának forrásai. Tanulmány. Bp. 1972. Akadémiai, 156 p.

A nagy francia forradalom. Bp. 1972. Móra, 167 p.

Így élt a szabadságharc költője. Petőfi regényes életrajza. Bp. 1972. Móra, 202 p.

Mezítláb a szentegyházban. Cikkek, tanulmányok, viták. Bp. 1972. Magvető, 259 p.

Borostyán, a vándorszínész. Vidám színpadi jelenetek Petőfi életéből. Bp. 1973. Magvető, 170 p.

Petőfi Sándor életrajza I. A költő gyermek- és ifjúkora. Bp. 1973. Akadémiai, 363 p.

Így élt Napóleon. Életrajz. Bp. 1975. Móra, 189 p.

Számadás az ünnepről. Összegzés három évtized Petőfi-vitáiról. Bp. 1975. Magvető, 333 p.

A nemzet prókátora. Emlékezés Deák Ferencre. Bp. 1976. Magvető, 127 p. (Gyorsuló Idő.)

A kamasz álma. Önéletrajz cikkekben elbeszélve. Bp. 1984. Szépirodalmi, 370 p.

Sajtó és szabadság. Fejezetek a forradalmak történetéből, különös tekintettel a sajtószabadságra. Bp. 1986. Akadémiai, 171 p.

[Hungaricus:] 1956. Cikksorozat. (Olaszra fordította Molnár Miklós.) Róma. 1986.

Petőfi evangéliuma. A költő világnézetének, történelmi szemléletének, eszmei fejlődésének vizsgálata. Bp. 1989. Kossuth, 387 p.

[Hungaricus:] Az 1956-os felkelés okairól és tanulságairól. Bp. 1989. Kossuth, 230 p.

A szibériai métely. Egy Petőfi-legenda feltámadása és újbóli elhantolása. Bp. 1990. Magvető, 233 p.

A költő kardjai. Petőfi a forradalomban. Bp. 1991. Saját kiadás, 52 p. (Z-füzetek, 12.)

Gyermekkorom csendőrországban. Rapszodikus töredék. Bp. 1992. Saját kiadás, 64 p. (Z-füzetek, 26.)

„…agyon akart verni a magyar nép”. Adalékok Petőfi választási megbuktatásához. Bp. 1993. Saját kiadás, 48 p.

Egy bűnös szatíra. Zsebenciklopédia. Elkövette: F. S. 1957–58-ban. Elítélte: a Legfelsőbb Bíróság 1959-ben. Kiadta: a Szerző 1995-ben. 96 p.

Vácott voltam Afrikában. Emlékeim az 1956 utáni terrorkorszakból. Bp. 1996. Saját kiadás, 183 p.

Petőfi forradalma. Egy magyar história, lírával és polémiával. Bp. 1998. Saját kiadás, 271 p.

 

A bibliográfiát összeállította Köröspataki Kiss Sándor.

 

Szakirodalom

Tanulmányok, az egész pályára vonatkozó írások, interjúk

Alföldy Jenő: Kritikusok műhelyében. = Élet és Irodalom, 1974. 37. sz. 7.

Bányai Gábor: Műhelybeszélgetés Fekete Sándorral. = Népszabadság, 1974. március 5. 8.

Csanádi Imre: Két vallomás. = Kritika, 1974. 7. sz. 10.

Heltai Nándor: Vendégünk volt: Fekete Sándor. = Petőfi Népe, 1973. 17. sz. 5.

Kárpáti Béla: Miskolci kistükör. = Napjaink, 1978. 5. sz. 36.

Simor András: Petőfiért csatázva. = A Szabadság, 1993. október 9. 6.

Székely Anna: Csak fantazmagória volt? Beszélgetés Fekete Sándorral. = Új Demokrata, 1994. 10. sz. 41–43.

Kolb Judit: Fekete Sándor, a Hungaricus írója hetvenéves. = Kapu, 1997. 2. sz. 68.

Az egyes kötetekről szóló tanulmányok, recenziók és egyéb írások

Széchenyi István

N. Sándor László ismertetése. = Magyar Hírlap, 1969. március 6. 6.

Petőfi, a vándorszínész

Dersi Tamás: Színész Petőfi igazsága. = Kortárs, 1969. 11. sz. 1802–1805.

Eörsi István: Egy vándorszínész nyomában. = Élet és Irodalom, 1969. 30. sz. 5–6.

Folyosói szümpozion

Faragó Vilmos: Párbeszéd egy könyvről. = Élet és Irodalom, 1970. 11. sz. 11.

Somogyi Tóth Sándor: Buzdító gondolkodásra. = Kortárs 1970. 5. sz. 780–785.

Őserdei szümpozion

Koltai Tamás színikritikája. A Thália Stúdió előadása. = Népszabadság, 1970. december 4. 7.

Létay Vera: Erkölcsös-e embert enni? = Élet és Irodalom, 1970. 52. sz. 12.

Kossuth Lajos

Tasi József: „A múlt embere” és a legnagyobb magyar. = Élet és Irodalom, 1970. 34. sz. 11.

Így élt a szabadságharc költője

Fenyő István: Petőfi emberi arcáért. = Napjaink, 1973. 8. sz.

Szigethy Gábor: A költő emberarca. = Népszabadság, 1972. december 3. 8.

Mezítláb a szentegyházban

Tóth Dezső: Ismerjük-e Petőfit? = Kritika, 1972. 11. sz. 18.

Petőfi Sándor életrajza

Alföldy Jenő: Szenvedélyes biográfia. = Élet és Irodalom, 1973. 27. sz. 11.

Borostyán, a vándorszínész

Galsai Pongrácz: Jó színész volt-e Petőfi? = Élet és Irodalom, 1973. 3. sz. 13.

Molnár G. Péter: Dráma rendelésre. = Népszabadság, 1973. január 17. 7.

Számadás az ünnepről

Balogh Ernő: Petőfi öröksége ma. = Napjaink, 1976. 6. sz. 9.

Zappe László: A múltról a jelennek. = Népszabadság, 1975. október 24. 7.

A nemzet prókátora

Vas Zoltán: A nemzet prókátora. = Élet és Irodalom, 1976. 36. sz. 10.

Lenkei tábornok

Szekrényesy Júlia: Történelem a tömlöcben. = Élet és Irodalom 1980. 30. sz. 12.

Lukácsy András: Mit csinált Mokány úr 1848-ban? = Magyar Hírlap, 1981. július 22. 6.

Hungaricus

Balogh Ernő: Az első magyar szamizdat. = Népszabadság, 1989. 47. sz. 9.

François Fejtő: La première autocritique d’un „communiste nationale” hongrois. = France Observateur, 1957. január 31.

Federico Argentieri: Il ’56 ungherese e il „Documento Hungaricus”. Milano, 1986. 137–147.

Bill Lomax: Hungary, 1956. 186–196.

Petőfi forradalma

Csala Károly: Petőfi, Petőfi, Petőfi. = Népszabadság, 1998. március 11. 11.

 

A szakirodalmat összeállította Köröspataki Kiss Sándor.

 

Fotók

Borítók