Féja Géza

Digitalizált művek

Tematikus keresés

A Szerző művei listán hozzáférhető a szerző összes, a DIA adatbázisában elérhető önálló alkotása (regény, novella, vers stb.).

A Szerző kötetei lista a szerző könyveinek új szövegkiadását tartalmazza.

Keresés a művekben

Keresés szűrése

Életrajz

Féja Géza (Léva-Szentjánospuszta, 1900. december 19. – Budapest, 1978. augusztus 14.)
József Attila-díjas író, újságíró, szerkesztő, tanár, könyvtáros. A Digitális Irodalmi Akadémia 2020. június 4-én posztumusz tagjává választotta.

*

Életműve állandó töprengés a magyarság sorskérdésein, segítségkiáltás, vád és harc. A sokszínű népi írói mozgalomban „lobogó tüzű igehirdető” (József Attila), tudott a tömeg nyelvén szólni és írni.

A Lévához tartozó Szentjánospusztán (ma Szlovákia) született, római katolikus értelmiségi családban. Ősét, Kurucz Feja Dávid mártír protestáns kassai főbírót az eperjesi vésztörvényszék végeztette ki 1687-ben.

Édesapja, Féja Kálmán (1863–1910) a lévai Schoeller-uradalom intézője, virilista. 1910. május 31-én öngyilkos lesz, az országos sajtó szerint a parlamenti választások áldozata. Anyja Lokota Anna (1879–1967). Testvérei: Erzsébet (1902–1919), Tibor (1906–1968) és Sára (1908–1969).

Elemiben magántanuló, középiskoláit a lévai piarista főgimnáziumban végzi kitűnő eredménnyel. Pályázatot nyer A palóc lélekrajz és milieau Mikszáth műveiben című dolgozata, az 1918. március 15-i ünnepség szónoka, ősszel spanyolnáthában elhunyt tanárát búcsúztatja.

A háború, forradalmak, járvány felborítják az oktatás rendjét. 1919. január és július között Léva hadiesemények színtere. 1919. május 3-án színjelesre érettségizik. 1919. július 3-án a cseh csapatok végleg megszállják a várost.

1919. december 29-én hosszú szenvedés után elhunyt a húga. Első publikációja a halálára írt Erzsébet című verse (Lévai Őrálló, 1920. május).

1920 januárjában megalakul a Keresztény Szocialista Munkás Egyesület Léván. Féja az ifjúsági tagozat vezéregyénisége. Szabó Dezső, Sík Sándor, Gyóni Géza, Juhász Gyula, Laczkó Géza műveit elemzik.

Gyermek- és ifjúkorát Bölcsődal (1958) című életregényében írta meg.

Elcsatolt szülőföldjéről 1920. március elején illegálisan Budapestre menekül. Beiratkozik a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–német szakára, Eötvös-collegista. A magyar állampolgárságot 1923. június 11-én kapja meg.

A modern költészet vájt fülű értője, Rilke híve, Hölderlint és Novalist bújja. A „művészlelkek” közé tartozik. Egyre inkább irodalmi ambíciók foglalkoztatják. A hadifogságból hazatért lévai iskolatárs, Bányai Kornél révén Babits körében keresi a helyét. A Nyugat 1922. december 1-jei számában megjelenik Óda című verse. Költeményeket egész életében ír, egyetlen verskötete azonban csak 1975-ben jelenik meg (Kráterarc). A pódiumról pódiumra száguldó Szabó Dezső hatása alá kerül. 1923 februárjában megismerkednek, a Mester maga mellé veszi, a költői kísérletektől a tanulmány felé tereli. Az Aurora és az Élet és Irodalom számról számra közli az írásait. Első tanulmányát Móricz Zsigmondról írja (Aurora, 1923. február).

1923 nyara törés az életében. Tanulmányait befejezi, de nem szerez tanári oklevelet. Csöndesen eltűnik az Eötvös Collegiumból, majd Budapestről, sőt, néhány évre az irodalomból is. Ősztől házitanító Irsán. 1924 februárjában Bányai Kornél az Esztergom-tábori Katholikus patronage Szalézi Fiúnevelő Intézetbe hívja.

Szabó Dezső köréből kiszakadva esztétizáló hajlama kerekedik felül. Részt vesz a George-hívő Ajtay Miklós Párisi Magyar Akadémia, illetve az esztergomi Forrás antológia nemzedékszervezési kísérletében. Szerinte az új nemzedéknek meditációba térve kell meghaladnia a „sziget-sorsú” régi magyarok dühét, portyázgatásait, a politikai drámákat és fátumokat (Magyar Hellász).

Bekapcsolódik a Bartha Miklós Társaság munkájába is. Publikál a Hídban, amely a népi irodalom első gyülekezőhelye, alternatíva a hivatalos konzervativizmus, a Nyugat „új klasszicizmusa”, Szekfű reformkonzervativizmusa mellett. Programjuk „a nemzetivé tett népkultúra”. Még címkézetlenül: a Bartók-modell. Bajcsy-Zsilinszky Endre irányába kezd tájékozódni.

1924–1939 között polgári iskolai tanár, előbb Esztergom-táborban helyettes óraadó. Miután megszerzi a tanári oklevelet, 1929 szeptemberétől rendes tanár.

1926-ban megnősül, felesége, Farkas Gizella (1902–1930), csantavéri származású kollégája. 1930. október 27-én gyermekük születik, Bajcsy-Zsilinszky tiszteletére keresztelik Endre névre. 1930. november 30-án felesége gyermekágyi lázban elhunyt. Az újszülöttet Budapesten, az anyátlan csecsemők otthonában helyezik el, utána Léván a nagymama neveli 1938-ig, Féja második házasságkötéséig.

Az 1930/31. tanévvel befejezi tényleges szolgálatát Esztergom-táborban, 1931. szeptember és 1933. március között fizetés nélküli, illetve betegszabadságon van. Járja az országot, ír, segíti Bajcsy-Zsilinszky mozgalmát. 1933. március 15-én Zsilinszky közbenjárására áthelyezik Pesterzsébetre, a Széchenyi István Polgári Fiúiskolába. A Viharsarok-per miatt 1938 októberében felfüggesztik, 1939-ben elbocsátják tanári állásából.

Életregénye, a Szabadcsapat (1964) idézi fel a fiúnevelőben eltöltött évtizedét, visszatér rá a Lapszélre (1982) című könyvében is.

Esztergom-táborban és Pesterzsébeten hátrányos helyzetű gyermekeket tanít, bányászkolóniákról bejáró fiúkat, állami gondozottakat, külvárosi kisiparosok, napszámosok gyermekeit. Szociális érzékenysége elkötelezi a gyermekproletáriátus anyagi és erkölcsi felemelése mellett. Tiszteli a kiskamaszok egyéniségét, türelem, megértés és szeretet jellemzi. Pedagógiai hatását jó előadói képessége fokozza. Növendékei – többek közt Nagy Tibor (1913–1978), az Élet és Tudomány egykori szerkesztője, Molnár József (1918–2009), a nyugati magyarság jeles könyvkiadója, Martsa Alajos (1910–1979) fotóművész és öccse, Martsa István (1912–1978) szobrászművész – eszményi képet őriztek róla.

Esztergom-táborba válságban érkezett. Oblomovizmusa itt vált át közösségi szolgálattá. Begyalogolja a pilisi bányatelepeket és nyomorult falvakat, később, az Előőrs munkatársaként, az egész országot. Megismeri a szociális állapotokat. Fő műfaja a publicisztika lesz. A harmincas évekre, amikor toborzót fúj a népi irány, Féja kész a mozgalmi szerepre. Apja öngyilkossága a halállal jegyezte el. Felesége elvesztése eloldja a „polgári” létformától. Magányosan lehet „szabadcsapatba” állni. Bekapcsolódik Bajcsy-Zsilinszky mozgalmába, bizalmas híve, alvezérféléje. Baráti-elvi kapcsolat alakul ki közöttük.

1930. november 1-jén zászlót bont a Nemzeti Radikális Párt. Féja a pártalapítás híve. Bajcsy-Zsilinszky Nemzeti Radikalizmus című programját élete „legútmutatóbb” élményének nevezi. Családi tragédiája után beleveti magát a mozgalomba. 1931 februárjában megjelenik első kifejezetten politikai cikke (Országépítés vagy junkerpolitika, Előörs).

1931. március 15-én az Előörs-ben közzéteszi Márciusi pontok című kiáltványát: az ifjúság álljon a dolgozó tömegek mellé, kövesse az Ady-generáció magyar szellemét, tiszta humanizmusát és az emberiséggel való együtt haladást.

1931-ben az Előörs melléklapját, a rövid életű Kohó című irodalmi szemlét is szerkeszti. Németből japán haikukat fordít.

1932. március 27-én Zsilinszky lapja új formában, Szabadság néven jelenik meg, Féja veszi át a szerkesztését, ő irányítja a pártirodát is, megszervezi a Márciusi Fiatalok Szemináriumát.

Mesélő falu (1934) címmel népmesegyűjteményt jelentet meg.

1932 vége felé érzelmi okok miatt kezd eltávolodni Bajcsy-Zsilinszkytől, elvi ellentét ekkor még nincs közöttük. 1933-ban újra irányítja a Nemzeti Radikális Párt irodáját. Hitet tesz mellette: „igazán országalapító, nemzetalkotó párt s az egész magyarság és az egész emberiség nagy igényeit építi”. Feléleszti a Márciusi Fiatalok hónapok óta alvó közösségét. Szabó Pál felfedezője, Sinka első verseskötetének a gondozója.

Elköteleződése ellenére 1933 májusában lemond a Szabadság szerkesztéséről, szeptemberig még ellátja a feladatát. Egyre lazább kötelék fűzi a párthoz és a laphoz. 1934. márciusban Miklós Andor özvegye és örököse, Gombaszögi Frida Zilahy Lajost állítja a Magyarország élére. Féja állandó külső munkatárs lesz.

Az 1934/35-ös tanévben órakedvezményt kap, a Vallás- és Közoktatási Minisztérium megbízza egy népszerű irodalomtörténet írásával. A Régi magyarság jakobinus szelleme miatt nem kerül iskolai használatba. 1937-ben jelenik csak meg Pozsonyban, ez nemzetietlen színben tünteti fel.

Az 1930-as évek elején bekapcsolódik az elszakított Felvidék irodalmi életébe: a Kazinczy Szövetkezet lektora, a Magyar Írás pesti szerkesztője, Győry Dezsővel és Tamás Mihállyal megalapítják a pozsonyi Tátra Kiadót.

Részt vesz az Új Szellemi Frontban. 1935. április 16-án ő is találkozik Zilahy Lajos villájában Gömbös Gyula miniszterelnökkel. Ismét támogatja Bajcsy-Zsilinszky választási kampányát.

1935 decemberében intrikák miatt összezördülés volt a Szabadság szerkesztőségében. Zsilinszkytől végleg eltávolodik, ekkor már politikai, elvi és alkati okok miatt is.

1935–1937: Féja baloldali fordulata, leszámol a Gömbös-féle reformillúziókkal, fogékony a polgári liberális és radikális irányra, útja új kézfogások révén a Márciusi Fronthoz vezet.

1936 januárjában a Válaszban felveti egy agrárproletár jellegű nemzeti parasztpárt szükségességét. A parlamenti formák mellett a tömeghatás és az osztályharc módszerét is elfogadja. Megjelenik a Jóslások Magyarországról című válogatása Ady sorskérdésekről írt cikkeiből. Élesen támadják.

1936 nyarán Békés, Csanád és Csongrád megyében anyagot gyűjt a szociográfiájához. 1937. március 10-én a Magyarország felfedezése sorozat zengő nyitányaként megjelenik a Viharsarok. Radikális rendszerváltozást sürget.

A népi írók kezén a diszciplináris társadalomrajz irodalmi szociográfiává alakul, a belletrisztika varázsával közvetíti a társadalmi igazságokat a szakképzetlen tömegeknek.

Féja szociográfiai, történelmi, irodalomtörténeti művei a népi-nemzeti tudatot formálják. Módszerét történelmi realizmusnak nevezi: „egy nagy szintézis keretében ábrázolnunk kell a magyar nép egész történelmi sorsát. Enélkül […] iránytalanul bukdácsolunk a jövő felé”(Dózsa, Előszó).

1937-ben a Márciusi Front egyik vezetője, március 15-én a nemzeti múzeumi ünnepség szónoka. A Front a Válasz áprilisi számában közreadja 12 pontját. Követelik az ország demokratikus átalakítását, a gondolat-, szólás-, sajtó-, gyülekezési és szervezkedési szabadságot, az általános, egyenlő és titkos választójogot, az 500 holdon felüli birtokok kisajátítását, a bankok, kartellek és monopóliumok uralmának megszüntetését, progresszív adórendszert, 40 órás munkahetet, a létminimum feletti minimálbért, tandíjreformot, magyar revíziót, a Duna-völgyi népek önrendelkezési jogát és konföderációját.

1937. október 3-án Makón Erdei Ferenc, Féja Géza, Illyés Gyula, Kovács Imre és Veres Péter újabb kiáltványa konfirmálja a Márciusi Front tavaszi téziseit. Izgatás miatt pert indítanak ellenük.

1937. szeptember–1940. május: a Viharsarok-per. A budapesti királyi ügyészség izgatás, a magyar állam és a magyar nemzet megbecsülése ellen sajtó útján elkövetett vétség miatt nyomoz. Házkutatást tartanak, a könyvet elkobozzák. Sajtóhajsza követeli, hogy fosszák meg tanári állásától, ez meg is történik. Csongrád és Békés megye, Szentes város szintén bűnvádi feljelentést kezdeményez. Tiltakozások a kobzás és az ügyészi eljárás ellen. 1937 májusában, majd szeptemberben megjelenik a második és harmadik kiadás, mindegyik ellen vádiratot adnak ki.

A budapesti királyi büntetőtörvényszék 1937-ben elítéli, a királyi ítélőtábla 1938 szeptemberében felmenti. 1939-ben a kúria újra elítéli, kegyelmi kérvényét az ügyészség nem támogatja. 1940 májusában a kormányzó „feltételesen elengedett szabadságbüntetés” kegyelemben részesíti.

1938. március 15-én megjelenik a Márciusi Front kibővített programja, egyik készítője Féja. A Fronton belül ellentét alakul ki: politikai vagy irodalmi mozgalomként működjön-e tovább? Féja ez utóbbit támogatja, szembekerül Kovács Imrével.

1938. júniusa és 1939. júniusa között a Kelet Népe társszerkesztője Szabó Pállal. Építés címmel közli programját: „biztosítani kívánja a népi gondolat európai színvonalát, magyar vérét és emberi tartalmát. […] Kidolgozza a magyar társadalmi átalakulás terveit.

1938. április 25-én újra megházasodik. Felesége, Supka Magdolna (1914–2005) művészettörténész, Supka Géza lánya. 1941 októberétől külön élnek, 1943. május 21-én elválnak, de életük végéig „lélekben társak” maradnak. 2003-ban megjelent levelezésük nemcsak kor-, hanem megható emberi dokumentum.

1938-ban Féja aláírója és aláírások gyűjtője az értelmiségiek és művészek tiltakozásának az első zsidótörvény ellen.

1939. januárban a Néppel a népért mozgalom zászlóbontásán ő az egyik szónok. 1939-ben megjelenik Dózsa György című könyve.

Az iskolából való elbocsátása után 1939–1944 között a Magyarország belső munkatársa. A zsidótörvények miatt Gombaszögi Frida eladta a vállalatát az államnak, a lap kormánypárti. Féja Teleki Pál irányát követi. A háborúba lépés után – a nyilasokat és kommunistákat kivéve – az ellenzék, ahol lehet, összezár a kormánnyal. 1946. márciusi kihallgatásán a békéscsabai politikai rendőrségen Féja erről is vall: „az országban mindig készen állott nem is egy politikai garnitúra, mely a fennálló kormányzatnál többet adott volna a németeknek. […] Ezért tartottam szükségszerű rossznak ama kormányok létét, melyek egyelőre el tudták hárítani a német megszállást.”

1939-ben monográfiát ír Móricz Zsigmondról, 1942-ben a temetésén búcsúztatja. 1940. április–augusztus között népfőiskolai terveket készít. Tanári tapasztalatai alapján a szemléltetést, közvetlen élmények nyújtását javasolja, változatos tanrendet, sok testmozgást, gyakorlati foglalkozást.

1941–1943 között Püski Sándor kiadja háromkötetes irodalomtörténetét, amelyen tanárnemzedékek nőnek majd fel.

1942. november 20–22-én részt vesz és felszólal a lillafüredi írói értekezleten. Fájó emlékként idézi fel 1918 őszét: „felelőtlen lelkek azt a végzetes jelszót dobták a nagybeteg ország légkörébe, hogy nem akarnak katonát látni”. Humanizmusra intve Bessenyei Györgyöt idézi: a magyart „Soha vitézi indulat emberségének megvetéséig el nem ragadta.”

1943 augusztusában részt vesz a szárszói konferencián, hozzá is szól, de nem előadó, nincs végig jelen, a mozgalmon belül mintha perifériára sodródna. A német megszállás után a Magyarországban csak névtelenül publikál, történelmi témájú, hazafias cikkeket. A nyilas puccs után elbocsájtják.

1944 augusztusától a külügyminisztérium akciót kezd a háborúból való kiugrás érdekében. Demokratikus hagyományainkat kívánják megismertetni az országgal hadban álló felekkel. A titkos akcióba Féját is bevonják. Megbízást kap egy Kossuth-tanulmányra és olvasókönyv szerkesztésére, amely a 19–20. század nagy személyiségeinek életművéből tallózott volna. Elkészülnek Az igazi Kossuth Lajos című könyv egyes fejezetei. A terveket túlszárnyalják az események, de Féja folytatja, 1945-ben be is fejezi a munkát – a háború utáni új Magyarországnak. Kossuth politikai örökségét alkotmánytervében, az önkormányzatiságban és a Duna-menti népek társulásában látja. A gépirat a hagyatékban lappang, posztumusz jelenik meg Kossuth Lajos címmel (1987).

1942-es Öngyilkosság (Stefan Zweig) és Razzia „Mekkában" című cikkei miatt a bal- és liberális oldal anatéma alá veszi.

1945. március elején Püski Sándor a fővárosi éhezés és a szervezett politikai indulatok miatt a rommá lőtt Budapestről fiával együtt Békésre, szülőfalujába menekíti. Március 15-én helyi diákok oroszellenes röpcédulázása miatt felbujtás gyanújával őrizetbe veszik, kihallgatják, ártatlansága tisztázása ellenére átkísérik Békéscsabára, csak egy hét után engedik el. Hol arról értesül, hogy szerepel a háborús bűnösök listáján, hol arról, hogy levették. A feje fölött politikai játszma tartja közel négy évig Damoklész-kardját. 1946. január 2-tól 1949. február 9-ig tart a nyomozás és a népbírósági eljárás népellenes bűntett miatt, végül a „fordulat évében” ejtik a vádat, amely irodalmi vétségből próbált bűnügyet kreálni.

1945–1956 között Békéscsabán él, kirekesztve az irodalmi életből. Útlevélhez sem jut, édesanyjával és húgával csak 1955 karácsonyán találkozhat újra Léván.

A nagy lázongó belenyugvással viseli a száműzetést. Vigasza a belső élet: „csend és béke […] magány és meditáció”. 1945. május 2-án segédkönyvtárosi beosztásban megkezdi a Békéscsabai Városi Könyvtár szervezését. Összegyűjti a környék elhagyatott kastélyaiból a pusztításnak kitett értékes példányokat. A kölcsönzések valóságos rendhagyó irodalomórák: tehetséges fiatalokat gyűjt maga köré. 1945–1952 között a városi könyvtár, 1952–1956 között a Békés Megyei Könyvtár munkatársa.

Sokat betegeskedik. Szüntelenül ír, tanulmányokat és naplószerűen verseket, az asztalfióknak. Szilenciuma ellenére névtelen cikkeket közölhet a Viharsarok című helyi lapban a szerkesztő, Cseres Tibor kurázsijának köszönhetően. Ismeretterjesztő előadásokat is tart. 1956-től, a Magvető Kiadó megszületése után a megjelenés reményében novellákat ír.

1956-ban az Írószövetség visszaveszi tagjai közé, behívják a választmányba. Október 31-én a Békés megyei Szabadság rádióban higgadt beszédet mond a nemzeti felkelés mellett. Távollétében kinevezik a Petőfi Párt (Nemzeti Parasztpárt) napilapja, az Új Magyarország főszerkesztőjének. Tagja lesz a párt írókból álló irányító testületének. November 1-jén érkezik a fővárosba. Beválasztják az Írószövetség Forradalmi Bizottságába. 1956 decemberében Illyés Gyulával és másokkal együtt az utolsó simításokat végzik az Írószövetség Gond és Hitvallás című állásfoglalásán, Tamási Áron fogalmazványán. Ismeri Bibó István kibontakozási javaslatát, segíti Püski lapalapítási tervét, a Magyar Írás kiadóvállalkozást. A Bibó elleni nyomozás során kihallgatják. A Történeti Hivatalban nagy anyaga van Püski Sándor és dr. Tompa Kálmán lakás-lehallgatásaiból és ügynökök jelentéseiből. Megfigyelték, számolhatott rá, hogy eljárás alá vonják.

Egyelőre a békéscsabai könyvtár állományában marad, fizetés nélküli alkotószabadságon. 1960. április 1-től a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár tudományos főmunkatársa. 1961. január 24-től nyugdíjas.

1957-ben a Magvető művei sorozatkiadását ígéri, évi két könyv megjelenésére szerződnek. Kötetbe gyűjti novelláit, sajtó alá rendezi a Viharsarok új kiadását, átdolgozza irodalomtörténete első kötetét. 1957-ben, 14 év után újra könyve jelenhet meg (Bresztováczy és az ördög, elbeszélések). 1958-ban kijön a Bölcsődal és a Viharsarok 4. kiadása. Az életműsorozatra és havi átalány szerzői jogdíjra kötött szerződését azonban felbontják, irodalomtörténetét elutasítják. A népi írókról című MSZMP-állásfoglalás (1958) a mozgalom szélsőjobboldalához sorolja: magát szorította ki „a felszabadulás után az erjedni kezdő demokratikus szellemi életből”, mert nem volt képes szembenézni saját hibáival. A párthatározat „szabadulólevél”, publikálhat, de megbélyegezve.

Még Békéscsabán, régi folyóiratszámokban fedezte fel Hamvas Béla írásait. Az 1960-as évek elején gyakran találkoznak. Az öt géniuszt nagyra becsüli.

Féja 1945 előtt közíró. Alapélménye a magyar szellemi örökség és a szociális valóság. Ez ösztönzi legnagyobb hatású műveit. Primer életanyaga csak verseiben és kisprózájában tükröződik. A szépirodalomhoz a száműzetés, majd a Kádár-kor irodalompolitikája hajlítja. Békéscsabán az „életéből csinál irodalmat”. Mikszáthos történetekben novellásítja alteregója, Báth Mihály, a gótikus szent éjszakai kóválygásait, a halk koppintásra megnyíló ablakokat, asszonyok teste villanását, örömök és gyötrelmek ízét. Bántóan hiányzik a „halott évtized” nagyepikai feldolgozása.

Az 1960-as években történelmi tárgyú (Kuruc idő, 1962; Csillagok vigyáznak, 1968) és önéletrajzi (Szabadcsapat, 1965) regényei és szociográfiái (Sarjadás, 1963; Embert becsülő Őrség, 1966) jelennek meg. A mezőgazdasági szövetkezeti eszme régi híve, rokonszenvezik Fehér Lajos agrárpolitikájával. 1967-ben kismonográfiát ad ki elhunyt barátjáról, Tamási Áronról.

Tanulmánykötetei (Lázadó alkonyat, 1970; Törzsek, hajtások, 1978) a legújabb irodalom iránti fogékonyságát bizonyítják. Megírja népszerű Görgey-regényét (Visegrádi esték, 1974). 1976-ban újabb elbeszéléskötete jelenik meg (Sűrű, kerek erdő).

Novelláskötete és a Bölcsődal indulatokat kavart. A város „kibeszélése” miatt Léván elhúzódó per indul ellene, amely felmentéssel végződik. Békéscsabán is megharagudtak rá, csak élete végén bocsátottak meg neki.

1978. augusztus 14-én este 7 órakor a Kútvölgyi Kórházban hunyt el. A Farkasréti temetőben nyugszik, első feleségével közös sírban.

Írói hagyatékát fia, Féja Endre (1930–2019) gimnáziumi tanár, irodalomtörténész gondozta. Kiadta apja emlékezéseit (Lapszélre, 1982). Összeállította újságírói munkássága nagy válogatását (Magyar haláltánc, 1984) és a fővárosról írt cikkeit (A régi Budapest, 2018). Tematikus válogatásokat tett közzé Márciusi Front (2003), Szülőföldem, Felvidék (2007), Erdély emlékezete (2011) illetve Atyámfiai. Írások a bácskai magyarok sorsáról (2018) címmel. A hagyatékból került elő a Kossuth Lajos című történeti esszé (1987), Féja Géza levelezése (2003), Lélekben társak. Supka Magdolna és Féja Géza levelezése (2013). Féja Endre sajtó alá rendezte a háromkötetes irodalomtörténet „utolsó kéz” változatát is, de az csak a halála után, 2019-ben jelent meg.

Esztergom-Kertváros Közösségi Háza 1987-ben felvette a nevét, az épületben Kálvin Pál domborműve látható, utcát is neveztek el róla. Békéscsabán 1988-tól tere van. Portréja – Szalatnyay József festőművész alkotása – a Békés Megyei Könyvtárban látható. 1989-ben a vésztő–mágori szoborparkban felavatták mellszobrát, Gáti Gábor alkotását. 1992. október 22-től márványtábla emlékeztet a Békéscsaba, Szent István tér 3. számú házon arra, hogy „Féja Géza szózatával 1956. október 31-én ebben az épületben kezdte meg adásait a Békés Megyei Szabadság Rádió.”

Díjak, elismerések:

1936 – a főváros Rákosi Jenő újságírói díja

1966 – József Attila-díj

1968 – Kiváló Népművelő

1970, 1975 – a Munka Érdemrend arany fokozata

2019 – Magyar Örökség-díj

 

Az életrajzot Zimonyi Zoltán írta.

 

Bibliográfia

Életműsorozat

Lelkek párbeszéde. Írók, művek, viták. Irodalmi kritikák, portrék, prózai írások. (Szerk.: Féja Endre.) Budapest. 2002. Mundus, 326 p. (Mundus–Új irodalom 14.; Féja Géza Életműsorozat.)

Kossuth Lajos. Monográfia. (Sajtó alá rend.: Féja Endre.) Budapest. 2002. Mundus, 247 p. (Mundus–Új irodalom 18.; Féja Géza Életműsorozat.)

Márciusi Front. Írások, dokumentumok és emlékezések. (Sajtó alá rend., előszó: Féja Endre.) Budapest. 2003. Mundus, 226 p. (Mundus–Új irodalom 23.; Féja Géza Életműsorozat.)

Visegrádi esték. Regény. Budapest. 2003. Mundus, 279 p. (Mundus–Új irodalom 33.; Féja Géza Életműsorozat.)

Viharsarok. Az Alsó Tiszavidék földje és népe. Szociográfia. [Függelékben a Viharsarok-per törvényszéki tárgyalásának anyaga, valamint vál. a mű korabeli sajtóvisszhangjából.] Budapest. 2004. Mundus, 397 p. (Mundus–Új irodalom 38.; Féja Géza Életműsorozat.)

Móricz Zsigmond. Monográfia. (Sajtó alá rend., előszó: Féja Endre.) Budapest. 2005. Mundus, 216 p. (Mundus–Új irodalom 41.; Féja Géza Életműsorozat.)

Önálló kötetek

Viharsarok. Az Alsó Tiszavidék földje és népe. Szociográfia. Budapest. 1937. Athenaeum, 275 p. (Magyarország felfedezése.) = ua. 1938. = [Tartalmazza A Viharsarok-per törvényszéki tárgyalásának anyagát.] (Szerk. Tóbiás Áron.) Budapest. 1957. Magvető, 456 p.= (Sajtó alá rend.: Féja Endre.) Budapest. 1980. Szépirodalmi, 345 p. + képmelléklet

A régi magyarság. A magyar irodalom története a legrégibb időktől 1772-ig. Pozsony. 1937. Tátra, 197 p. (Tátra-könyvek.) = Régi magyarság. 2. jav., bőv., kiad. Budapest. 1941. Magyar Élet, 242 p. = 3. kiad. Budapest. 1943. Magyar Élet, 242 p. = Régi magyarság. A magyar irodalom története a legrégibb időktől 1772-ig.  4. jav., bőv. kiad. (Sajtó alá rend.: Féja Endre.) Budapest. 2001. Püski, 316 p.

Kurucok. Tanulmány. Budapest. 1939. MEFHOSZ, 47 p. (Magyarok könyvtára 3.) = 2. kiad. ua. [1940]

Dózsa György. Történelmi tanulmány. Budapest. 1939. MEFHOSZ, 243 p. = reprint kiad. (Függelék és utószó: Féja Endre.) Budapest. 1993. Aqua, 282 p.

Móricz Zsigmond. Monográfia. Budapest. 1939. Athenaeum, 188 p. = (Bev.: Füzi László.) Kolozsvár. 2005. Polis, 201 p. (Kettős tükörben.)

A felvilágosodástól a sötétedésig. A magyar irodalom története 1772-től 1867-ig. Budapest. 1942. Magyar Élet, 287 p. = ua. 1943.

Magyar irodalomszemlélet. Tanulmány. Budapest. 1942. Magyar Élet, 102 p. (Magyar társadalomtudományi könyvtár 4.)

Örök magyar március. Történelmi esszé. (Ill.: Fáy Dezső.) Budapest. 1942. Stádium Sajtóvállalat Rt., 64 p. (Nemzeti könyvtár 63.)

Magyar irodalom. Előadás [Fazekas Mihályról.] Budapest 1942. Magyar Parasztszövetség, 8 p. (A Magyar Parasztszövetség közművelődési előadásai.) 8 p.

Nagy vállalkozások kora.  A magyar irodalom története 1867-től napjainkig. Budapest. 1943. Magyar Élet, 428 p.

Bresztováczy és az ördög. Novellák. (Ill.: Pekáry István.) Budapest. 1957. Magvető, 273 p.

Bölcsődal. Életregény. Budapest. 1958. Magvető, 305 p. = 2. kiad. (Utószó: Grendel Lajos.) Miskolc. 2002.  Felsőmagyarország, 249 p. (Felsőmagyarországi Minerva.)

Kuruc idő. Történelmi regény a tizenhetedik századból négy részben. Budapest. 1962. Szépirodalmi, 603 p. = 2. kiad. Budapest. 1967. Szépirodalmi, 475 p.

Sarjadás. Sárközi élmények és utazások. Irodalmi szociográfia. Budapest. 1963. Szépirodalmi, 326 p.

Szabadcsapat. Életregény. Budapest. 1965. Szépirodalmi, 387 p.

Embert becsülő Őrség. Kéziratként vitaanyag. Tanulmány. Szombathely. 1966. Vas Megyei Tanács, 32 p. (Vasi kiskönyvtár.)

Tamási Áron alkotásai és vallomásai tükrében. Monográfia. Budapest. 1967. Szépirodalmi, 183 p. (Arcok és vallomások.) = 2. kiad. 1970.

Csillagok vigyáznak. Történelmi regény. Budapest. 1968. Szépirodalmi, 511 p.

Lázadó alkonyat. Tanulmányok. Budapest. 1970. Szépirodalmi, 470 p.

Visegrádi esték. Regény. Budapest. 1974. Szépirodalmi, 460 p. = ua. Pozsony–Budapest. 1974. Madách–Szépirodalmi. = 2. kiad. Budapest. 1976. Szépirodalmi, 476 p.

Kráterarc. Versek. Budapest. 1975. Szépirodalmi, 66 p.

Sűrű, kerek erdő. Kisregények, elbeszélések. (Ill.: Zsoldos Vera.) Budapest. 1976. Szépirodalmi, 368 p.

Törzsek, hajtások. Esszék. Budapest. 1978. Szépirodalmi, 441 p.

Lapszélre. Emlékezések, esszék. (Szerk., szöveggond.: Féja Endre.) Budapest. 1982. Szépirodalmi, 432 p.

Magyar haláltánc. Irodalmi szociográfia. (Összeáll., sajtó alá rend.: Féja Endre.) Budapest. 1984. Szépirodalmi, 419 p.

Arcképek régi irodalmunkból. Tanulmány. [A Régi magyarság átdolg. kiadása.] (Sajtó alá rend.: Féja Endre, előszó: Nemeskürty István.) Budapest. 1986. Szépirodalmi, 459 p. = ua. Pozsony–Budapest. 1986. Madách–Szépirodalmi.

Kossuth Lajos. Monográfia. [Somogyi Győző metszeteivel.] Budapest. 1987. Szépirodalmi, 326 p.

Hazatérés. Novellák. Békéscsaba. 1990. Békés Megyei Könyvtár, 57 p.

A léleklátó kutya. Kiadatlan novellák. (Utószó: Féja Endre.) Békéscsaba, [1993.] Tevan, 174 p. = 2. jav. bőv. kiad. (Utószó: Féja Endre.) Békéscsaba, [2003.] Tevan, 181 p.

Egy barátság története. Féja Géza levelei. [Közzéteszi Nagy Olga.] Székelyudvarhely. 1998. Erdélyi Gondolat, 148 p.

Csabai nappalok és éjszakák. Napló- és levélrészletek. (Vál., összeáll.: Féja Endre.) Békéscsaba. 2001. Békés Megyei Könyvtár, 162 p.

Féja Géza levelezése. (Vál., összeáll., utószó: Féja Endre.) Budapest. 2003. Nap, 366 p.

Egy barátság emléke: Erdei Ferenc és Féja Géza leveleiből. (Sajtó alá rend.: Féja Endre.)  Erdei Ferenc Társaság. 2004. Makó, 31 p. (Az Erdei Ferenc Társaság füzetei 17.)

Szülőföldem, Felvidék. Irodalmi szociográfia. [Gyűjteményes kötet.] Szolnok–Miskolc, 2007. Szépírás–Felsőmagyarország, 204 p.

Erdély emlékezete. Irodalmi szociográfia. [Gyűjteményes kötet.] (Előszó: Féja Endre.) Budapest. 2011. Éghajlat, 409 p.

Lélekben társak. Supka Magdolna és Féja Géza levelezése, 19371976. (Vál., összeáll., jegyz.: Féja Endre.) Budapest. 2013. Nap, 583 p.

Krúdy és legendái. Portré. (Vál., szerk., utószó: Féja Endre.) Budapest. 2014. Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata, 166 p.

Emlékek muzsikája: békéscsabai évek.  Irodalmi szociográfia. Békéscsaba. 2016. Békés Megyei Könyvtár, 71 p.

A régi Budapest. Irodalmi szociográfia. [Gyűjteményes kötet.] (Szerk.: Féja Endre.) Budapest. 2018. Noran Libro, 206 p.

Atyámfiai: írások a bácskai magyarok sorsáról. Irodalmi szociográfia. (Vál., előszó: Féja Endre, utószó: Pastyik László.) Zenta. 2018. Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, 193 p. (Délvidéki soroló 7.)

A magyar irodalom története I–III. [Régi magyarság; A felvilágosodástól a sötétedésig; Nagy vállalkozások kora.] Budapest. 2020. Éghajlat, 1080 p.

Társszerzőkkel írt műve

Erdei Ferenc, Féja Géza, Illyés Gyula, Kovács Imre, Veres Péter: A Márciusi Front kiáltványa. Kiáltvány. [Kisnyomtatvány.] Makó. 1937. Márciusi Front, 4 p.

Közreműködésével megjelent kötetek

Mesélő falú. (Eredeti magyar népmesék és mondák.) Népmesei antológia. (Vál., szerk.: Féja Géza, ill.: Harmos Károly.) Budapest. 1934. Egyetemi Nyomda, 232 p. (Könyvbarátok Kis Könyvei.)

Élet és álom. Eredeti magyar népmesék. (Vál., szerk., előszó: Féja Géza, ill.: Harmos Károly.)  Tornalja. 1934. Kazinczy, 232 p.

Fiatal magyar líra. Antológia. (Szerk.: Féja Géza.) Tornalja, 1936. Kazinczy Könyv és Lapkiaó Szövetkezet, 560 p.

Ady Endre: Jóslások Magyarországról. Tanulmányok és jegyzetek a magyar sorskérdésekről. (Szerk., bev.: Féja Géza.) Budapest. 1936. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt., 280 p. = 2. bőv. kiad. 1936. 312 p. = 3. kiad. Budapest. 2010. Éghajlat, 297 p.

Balázs Ferenc: A rög alatt. 3. kiad. (Bev.: Féja Géza.) Budapest. [1939.] MEFHOSZ, 380 p.

Arany János: Arany János kisebb elbeszélő költeményei és balladái. (Sajtó alá rend., bev.:  Féja Géza.) Budapest. [1941.] Magyar Népművelők Társasága, 94 p. (Magyar Klasszikusok.)

Tolnai Lajos: A szentistváni Kéry-család. [Egybekötve: Dr. Nyáry Pál: Régi külföldi egyetemek magyar diákjai - A Nemzeti Élet Iskolája. 56-64 p.] (Bev.: Féja Géza., ill.: Fáy Dezső.) Budapest. 1943. Stádium Sajtóvállalat Rt., 64 p.

Papp Dániel: Tündérlak Magyarhonban. (Vál., bev.: Féja Géza., ill.: Litkey György.) Budapest. 1944. Stádium Sajtóvállalat Rt. 63 p. (Nemzeti Könyvtár 125 p.)

Reviczky Gyula: Apai örökség. (Szerk., előszó: Féja Géza, Ill.: Fáy Dezső.) Budapest. 1944. Stádium Sajtóvállalat Rt. 64 p. (Nemzeti Könyvtár 135 p.)

Tamási Áron: Bölcső és bagoly. (Utószó: Féja Géza.) Budapest. 1966. Szépirodalmi, 247 p. (Olcsó Könyvtár.) 

Tamási Áron: Ábel a rengetegben. (Utószó: Féja Géza.) Budapest. 1969. Szépirodalmi, 205 p. (Olcsó Könyvtár.)

Móricz Zsigmond: A boldog ember. (Utószó: Féja Géza, ill.: Borsos Miklós.) Budapest. 1974. Szépirodalmi, 433 p. (Magyar elbeszélők.) = ua. Pozsony–Budapest. 1974. Madách–Szépirodalmi.

Tamási Áron válogatott művei I–II. (Vál., sajtó alá rend., jegyz.: Féja Géza.) Budapest. 1974. Szépirodalmi, 1559 p.

Tamási Áron: Hazai tükör. Krónika, 1832-1853. (Utószó: Féja Géza.) Budapest. 1975. Szépirodalmi, 364 p. (Olcsó Könyvtár.) = Sepsiszentgyörgy. 1997. Háromszék Lap- és Könyvkiadó, 311 p. 

Tamási Áron: Ábel. (Tanulm.: Féja Géza, ill.: Würtz Ádám) Budapest. 1977. Szépirodalmi, 673 p. (Magyar elbeszélők.) = ua. Pozsony–Budapest. 1974. Madách–Szépirodalmi.

Sántha György: Naphívás. Válogatott versek 1916–1972. (Bev. tanulm.: Féja Géza, ill.: Goór Imre.) Kecskemét. 1978. Kecskeméti Katona József Társaság, 177 p.