Cseres Tibor

Cseres Tibor (Budapest, 1915. április 1. – Budapest, 1993. május 23.)

Kossuth-díjas magyar író. A Digitális Irodalmi Akadémia 2020. június 4-én posztumusz tagjává választotta.

*

Születési helye bár Budapest, szülőhelyének Gyergyóremetét tekintette. Székely családból származott, 1926-ban a család Magyarországra menekült.

Portik-Cseres Tibor az elemi iskolát még Remetén kezdte, majd Portik Tiborként tett érettségi vizsgát a budapesti Kölcsey gimnáziumban. Közgazdasági tanulmányait a kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemen végezte.

Pálos Tiborként jegyezte verseit, költői álnevét a magyar alapítású pálos szerzetesrendtől kölcsönözte.

1938 végén hívták be katonai szolgálatra, szinte folyamatosan szolgált 56 hónapot, vett részt a magyar honvédség második világháborús műveleteiben. 1941. júliusában a szovjet fronton harcolt és megsebesült, a kassai kórházban ápolták.

1944-ben házasságot kötött Ülkei-Stürmer Nórával, kolozsvári évfolyamtársával.

1945 májusától jelent meg Békéscsabán a Cseres Tibor alapító-főszerkesztő által jegyzett Viharsarok című újság, amely bekapcsolódott az újjáépítés helyben is rendkívül bonyolult küzdelmébe.

Cseres Tibort 1950. június 27-én vette fel tagjai sorába a Magyar Írók Szövetsége.

A Belügyminisztérium VI. Osztálya „feldolgozás alatt” tartott egy „ellenforradalmi csoportot, amelynek vezetője – az Osztály 1956. július 17-i jelentése szerint – szoros kapcsolatot tart egy magukat ’Harmincasoknak’ nevező, jobboldali nézeteket valló fiatal írókból álló csoporttal. Ennek tagjai: … Cseres Tibor és még néhány hozzájuk hasonló fiatal író”. Mindannyian hisznek – állítja a Jelentés – a rendszer gyors megváltozásában.

Az évtized termésében még a magyar vidék helyzetének, kilátásainak kérdései mutatnak túlsúlyt már regényformában is, de megjelennek a háború, a szülőföld és a forradalom a 3T szűrőjén átjutott, vagy éppen allegorikusan kódolt írói képei. A „meszesgödörbe” kívánt „derékhad” néhány képviselője, köztük Cseres Tibor is eléggé munkabírónak és elhivatottnak bizonyult és érdemesnek a József Attila-díjjal elismerésre.

Cseres a hatvanas években az Írószövetség prózai szakosztálya vezetőségének tagjaként dolgozott, részt vett a titkárság munkájában, meghívottként bekapcsolódott a választmány vitáiba, például a díjazások előkészítésébe.

Ebben az évtizedben már gazdag írói termést takarított be, a Hideg napokról mégis érdemes külön megemlékezni, hiszen életművének egyik csúcsa, három változatban is testet öltött, s a magyar filmművészet világsikerének részese – Kovács Andrással már korábban is sikeresen dolgozott együtt –, de utat robbantott a nemzeti lelkiismeretvizsgálat, a kendőzetlen önismeret, a magyarság lelki megújulása számára is.

1970-ben a Közgyűlés a prózai szakosztály vezetésével bízta meg. Az évtized termésének két csúcsa, a Játékosok és szeretők és a Parázna szobrok hosszú kényszerpihenő után kerülhetett az olvasók kezébe.

Cseres Tibor 1975-ben, 60 évesen „A magyar irodalomban elért eredményeiért, egész életművéért, különösen a Hideg napok című regényéért” indoklással vehette át a Kossuth-díjat.

1981-ben ő nyitotta meg Budapesten az országos könyvhetet. Az Írószövetség közgyűlése 1981 decemberében Hubay Miklóst választotta új elnökének, az elnökség – benne Cseres Tiborral – és a nagy létszámú választmány egy „megbolydult darázsfészekben” kezdte meg munkáját.

1983. február 1-én Csurka István és Mészöly Miklós társaságában jelent meg Duray Miklós pozsonyi tárgyalásán.

Az Írószövetség 1986. november 29-én tartotta tisztújító közgyűlését, majd december közepén a Választmány a szövetség elnökének Cseres Tibort választotta.

Még 1989 őszén bejelentette, hogy ezentúl a nyugaton élő magyar írók is tagjai lehetnek a MISZ-nek. Ezt a tényt a novemberi közgyűlés iktatta az alapszabályba. Hazahívta Márai Sándort és Faludy Györgyöt.

A MISZ közgyűlése 1989. november 25–26-án tanácskozott, a kormányt Németh Miklós miniszterelnök és Glatz Ferenc történész, művelődési miniszter képviselte. Cseres Tibor (leköszönő) elnöki beszámolója négy vívmányt sorolt fel: 1. az Írószövetség egységének megőrzését, 2. a „magas politizálás” jogának megóvását, egyben a „különböző politikai pártok küzdőterére vágyó írók” kibocsátását, 3. a székház felújítását, 4. a Magyar Napló megalapítását.

Az évtized írói termését áttekintve, a folyóiratokban részletekben már közölt művek jelentek meg önálló kötetek formájában, így az Én, Kossuth Lajos (1981), a Foksányi szoros (1984), Vízaknai csaták 1–2. kötet. 1982-ben indult az életmű-sorozat kiadása.

1990. februárjában Németh Miklós miniszterelnök felkérte: vegyen részt a Kossuth- és Széchenyi-díj Bizottság, valamint a Bizottság mellett működő Irodalmi Albizottság munkájában. Segítette a Tokaji Írótábort. A Magyar Pen Club tiszteletbeli tagjává választotta. Elnöke volt a Füst Milán prózaírói jutalom Kuratóriumának. Minden tekintélyét latba vetve szorgalmazta az Irodalmi és Művészeti Akadémia megalakítását, a Kortárs és a Magyar Napló folyóiratok erősítését, a Lyukasóra 1992. október 1-i útra bocsátását.

Örülhetett még az Őseink kertje, Erdély megjelenésének és visszhangjának, állta a sarat a Vérbosszú Bácskában körüli vitákban, hiszen ezzel a Bezdáni ember-nek tett ígéretét váltotta valóra.

Rendezgette kötetben még nem publikált, igen szép számú versét és dolgozott két új könyvén. A Kentaurok és kentaurnők (1993) című kötetének értelmező vitájában már nem vehetett részt. A Felhők fölött száll a sas... című kötetének nyomdai próbapéldányát még láthatta, de a könyvnapon már nem lehetett jelen.

Fontosabb díjak, elismerések

1951, 1955, 1965 – József Attila-díj

1975 – Kossuth-díj

1981 – Munka Érdemrend, arany fokozat

1985, 1988, 1991 – Az Év Könyve jutalom

1985 – A Magyar Népköztársaság Zászlórendje

1988 – Fitz József-díj

1988 – SZOT-díj

1990 – Kortárs-díj

1990 – A Magyar Köztársaság Babérkoszorúval Ékesített Zászlórendje

1991 – A Magyar Művészetért Alapítvány Díja

Az életrajzot Cseres Judit írta.