Bereményi Géza

Digitalizált művek

A Szerző művei listán hozzáférhető a szerző összes, a DIA adatbázisában elérhető önálló alkotása (regény, novella, vers stb.).

A Szerző kötetei lista a szerző könyveinek új szövegkiadását tartalmazza.

Tematikus keresés

Keresés a művekben

Keresés szűrése

Életrajz

Bereményi Géza (Budapest, 1946. január 25. –)

A Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-, József Attila- és Balázs Béla-díjas magyar író, dalszöveg- és forgatókönyvíró, filmrendező. 2020-tól a Digitális Irodalmi Akadémia tagja.

*

1946. január 25-én született Budapesten. Anyja Bereményi Éva Mária (1928–2003), apja Vetró Géza (1921–1986). Hatéves koráig a Teleki téri piacon dolgozó nagyszülei, Bereményi Sándor (1900–1974) és Román Róza (1900–1981) nevelik. Édesanyja második férje Rozner István, 1952-es házasságkötésüktől kezdve Géza velük él, és vezetéknevét Vetróról Roznerre változtatják. A gyermekként átélt 1956-os forradalom mély emlékeket hagy benne. Anyja és nevelőapja disszidálni akar, de a tízéves fiúra bízzák a döntést, aki nem akarja elhagyni az országot, így maradnak. Gimnáziumi tanulmányait a fővárosi Apáczai Csere János Gimnáziumban kezdi, majd a pápai Türr István Gimnáziumban érettségizik 1964-ben. Sorkatonai szolgálata után az ELTE magyar–olasz szakán tanul, ahol 1970-ben szerez diplomát. 1971 és 1978 között a Pannónia Filmstúdió szinkrondramaturgjaként dolgozik, 1978-tól szellemi szabadfoglalkozású író.

1970-ben jelenik meg első novelláskötete, A svéd király. Ekkor veszi fel a Bereményi vezetéknevet, a kiadó javaslatára. Első regénye, a Legendárium 1978-ban lát napvilágot.

A hetvenes években dráma- és forgatókönyvírással is foglalkozni kezd; első bemutatott darabjai között van a Poremba (1976, Stúdió K Színház), a Légköbméter (1978, Pesti Színház) és a Halmi (1979). Három korai drámai munkáját (Kutyák, Légköbméter, Halmi vagy a tékozló fiú) közös kötetben, Trilógia címmel adja ki a Magvető 1982-ben. Megvalósult filmforgatókönyvei közül legismertebb a Megáll az idő (1981, rendezte Gothár Péter). A nyolcvanas évektől filmrendezőként is tevékeny; filmjeit általában saját forgatókönyveiből készíti (például: A tanítványok, 1985; Eldorádó, 1989; A Hídember, 2002). Filmjei rendre rangos díjakat nyernek el.

1970–71 telén ismerkedik meg Cseh Tamással (1943–2009), aki mellé annak I. kerületi Iskola utcai lakásába be is költözik. 1972 nyarán együtt Párizsba utaznak, felmerül bennük a disszidálás gondolata, de hazatérnek. Ezt követően kerül sor Cseh Tamás első nyilvános szereplésére. Megismerkedésüktől kezdve – az 1982–1989 közti szünetet kivéve – az énekes haláláig állandó alkotótársak. Bereményi több száz dalszöveget ír Cseh zenéjére, valamint számos színházi estjének szövegkönyvét állítja össze. Ezek közül kiemelendő a Levél nővéremnek (1976, Másik Jánossal és Novák Jánossal közösen), az Antoine és Desiré (1978), a Fehér babák takarodója (1978) és a Frontátvonulás (1979), amelyek mindegyike hanglemezen is megjelenik.

Bereményi más előadók – elsősorban magukat énekesként is kipróbáló színészek – számára is szerez dalszövegeket (Básti Juli, Cserhalmi György, Für Anikó, Gerendás Péter, Hernádi Judit, Udvaros Dorottya) Dés László és Hrutka Róbert zenéjére. Emellett színházi és filmes produkciók szövegírójaként is dolgozik, például a Sose halunk meg (1992) című film Nagy utazás című, Presser Gábor előadásában híressé vált betétdalát jegyzi.

A kilencvenes évektől megszaporodnak színházi munkái. Önálló drámái mellett színpadi adaptációkat is készít (például: Heinrich Böll: Katharina Blum elvesztett tisztessége; Szabó Magda: Az ajtó; Örkény István: Azt meséld el, Pista!), és rendez is. 1997-től 2006-ig a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház művészeti vezetője, 2012 és 2017 között pedig a budapesti Thália Színház ügyvezető igazgatója.

Második regénye, a Vadnai Bébi 2013-ban jelenik meg. Önéletrajzi regénye, a Magyar Copperfield 2020-ban lát napvilágot, amelyért többek között elnyeri a Libri Irodalmi Díjat is. A következő évben kiadják összegyűjtött elbeszéléseit Azóta is élek címen.

2017-ben Budapest díszpolgárának, 2020-ban a Nemzet Művészének választják.

Négy házasságból négy gyermeke született: Pásztor Anna (1972), Bereményi Sára (1978), Bereményi Márk (1999) és Bereményi Bálint (2003).

*

Bereményi Géza sokműfajú életművének minden darabja az egyéni és közösségi történelem megismerhetőségének és művészi ábrázolhatóságának lehetőségeit kutatja. A dalszövegektől a filmekig és regényekig minden műve az autofikció eszközeivel él, vagyis valós életrajzi, történelmi, közéleti eseményeket és adatokat kitalált elemekkel vegyít. Bereményi alkotásai így sajátos magánvilágot hoznak létre, amelynek határai nem esnek egybe az egyes művészeti ágak határaival. Ez a világ állandó átjárást biztosít a szereplőknek, cselekményelemeknek, motívumoknak és szövegegységeknek a különböző műfajok között.

Bereményi pályáját lassú váltások, hosszú kihagyások és sikeres újrakezdések jellemzik. Emiatt munkásságának adott időszakokban más és más szelete látszik fontosabbnak. Az életmű egészének összefüggéseiben ugyanakkor egyenrangú a prózaírói, a drámaírói, dalszövegírói és a filmes alkotások jelentősége; mindegyikben magas színvonalú és maradandó műveket hozott létre.

 

Bemutatkozó novelláskötetét, a 24 éves korában, 1970-ben megjelent A svéd királyt nyolc év után követte a Legendárium, a kisregények montázsszerű összeillesztéséből kialakuló sűrű szövésű posztmodern családregény, amelyet a kor jelentős kánonalakító kritikusa, Balassa Péter a prózafordulat kiemelkedő alkotásaként tartott számon, és amely ma is rendkívül progresszívnak látszó poétikai eljárásokkal (például időbeli előre- és hátrautalásokkal, tárgyakból kiépülő emlékezeti struktúrákkal, belső utalásrendszerével) teremt emlékezetes szövegvilágot.

A Legendárium megjelenése után Bereményi hosszú ideig nem jelentkezett prózai művekkel: két, néhány új szöveget is tartalmazó novellaválogatás (A feltűrt gallér, 1994; Jézus újságot olvas, 2009) után 2013-ban adta közre Vadnai Bébi című szentimentális történelmi-nevelődési regényét. A kritikusok által az életmű koronájának tekintett és számos kitüntetéssel jutalmazott memoár – műfaji önmegnevezése szerint „életregény” –, a Magyar Copperfield 2020-ban jelent meg. Az elsősorban a gyerek- és kamaszkorra fókuszáló emlékezés az érettségiig követi elbeszélője életének eseményeit. A szöveg az akkor–később–most hármas időszerkezetére épül, vagyis a gyermekkor történéseit gyakran felnőttkorával és a megírás jelenével (sőt, a megírás konkrét körülményeivel) ütközteti. A múlt és a jelen kölcsönösen hatnak egymásra, hiszen a gyermekkor nem önmagában adott, hanem csak az emlékezés révén hozzáférhető, az emlékezés művelete pedig mesterséges rekonstrukció is egyben. A Magyar Copperfield ugyanakkor nem csak memoár, hanem nevelődési regény is, amelyben a képzési folyamat célja az íróvá válás. Ez az állapot a regény gravitációs központja, amely ugyanakkor láthatatlan, hiszen a gyermekkor csak előre-, a megírás jelenének idősíkja pedig visszautalásokkal kapcsolódik hozzá. A középpont elrejtésével kerüli el a mű a kulcsregénykénti olvasásmód csapdáját: a megjelenített szereplők vagy események ugyanis – mint az életmű más darabjaiban is – nagyon sokszor egyeznek más Bereményi-művek szereplőivel vagy eseményeivel, ám mivel a Magyar Copperfield sosem említi szerzőjének más műveit, így a szövegben feltárt életesemények nem más Bereményi-szövegeket magyaráznak, hanem a nagyregény építőelemeit alkotják.

Összegyűjtött elbeszélései Azóta is élek címmel jelentek meg 2021-ben. Novelláinak visszatérő témái szintén a gyermekkor, valamint a fiatalkori útkeresések, párkapcsolati válságok életeseményei. Mivel az életmű belső szerveződése nem műfaji alapon tagolódik, a regények, dalszövegek és filmek bizonyos történetei és motívumai a szerző kisprózai munkáiban is megjelennek. Poétikai szempontból változatos és gyakran kísérletező narrációs megoldásaik és a nyelvi regiszterek sokfélesége teszi a novellákat figyelemre méltóvá. Az Irodalom, a Hóesés a Vízivárosban és a Jézus újságot olvas például az autofikció változatos kódjait alkalmazzák, a Műdal folklórmotívumok, A feltűrt gallér pedig az iskolarendszer hivatalos-bürokratikus nyelvének imitációját szövi a történetbe, több mű pedig – például a Levelet Zs. asszonynak és az Irén levele – a fiktív levél műfaját értelmezi újra (így kapcsolódva a Cseh Tamásnak írt Levél nővéremnek című lemez anyagához is).

A novellákban is feldolgozott gyermekkori események és lelki tartalmak – melyek közül legfontosabbak a nagyszülők Teleki téri piaci munkája, a biológiai apa hiánya, konfliktusok a nevelőapával, a túlélt diftériajárvány és az első kamaszkori szexuális élmények – adják több dráma és film cselekményének is az alapját. Például az Eldorádó című, a nyolcvanas évek második felében a Jelenkor folyóiratban részletekben közölt regény, az azonos című, csak 2021-ben megjelent novella, az Eldorádó című film (1988) és Az arany ára című színmű (bemutató: 1998, Hevesi Sándor Színház) nagy mértékben hasonló eseménysorokat dolgoz fel, a mediális különbségek miatti szükségszerű változtatásokon azonban jóval túlmutató, műfaji tudatosságon alapuló, az egyes műveknek mindig egyéni látásmódot kölcsönző és sajátos atmoszférát teremtő újraírásokkal. A biológiai apa keresésének autofikciós megjelenítését a Hamlet cselekményének keretében értelmezi újra ironikusan a Halmi című dráma is.

A rendszerváltás után született művei az egyéni életeseményektől eltávolodva nemegyszer állítják középpontjukba a közösségi, nemzeti történelem és emlékezet kérdéseit. Az Erzsébet kori Londonban játszódó Shakespeare királynője című „történelmi játék” nem nyíltan allegorikus ugyan, de a szabad művészi alkotásnak a piaci kényszerekkel és a változó politikai konstellációkkal szembeni mindenkori kitettségét viszi színre. A Hídember című film (2002, forgatókönyvét Bereményi Can Togayjal együtt írta) Széchenyi István alakjával és a reformkor politikai küzdelmeit mutatja be. Más Bereményi-művek viszont a rendszerváltás politikai és társadalmi következményeivel, a szabadpiaci kapitalizmusba való átmenet nyerteseivel és veszteseivel foglalkoznak. A Nyugati pályaudvar című Cseh Tamás-est és lemez (1992/1993) például a magyar piacra özönlő külföldi tőke szerencselovagjait és a frissen kialakuló vállalkozói réteg ügyeskedőit éppúgy ironikusan mutatja be, mint a nyugat-európai és amerikai társadalmi berendezkedések mintáinak divatos, majmolásnak ható utánzását. A Laura című musical (2005) ezzel szemben árnyaltabban és tragikusabban fogja fel a politikai átmenetet, amennyiben a belügyi elhárítás rendszerváltás előtti irányítóinak sikeres hatalomátmentése mellett az alsó középosztálybeli értelmiségiek lecsúszását (adott esetben hajléktalanná válását) is színre viszi.

Versek című kötete (2016) nagyrészt korábban dalszövegként ismert műveket tartalmaz, számos új költői szöveggel kiegészülve. Cseh Tamásnak írott szövegeit 150 dalszöveg címen adták ki (2008). Számos dalszövege ugyanakkor még soha nem jelent meg nyomtatásban. E műfajba tartozó alkotásai a megszólalásmódok széles skáláján mozognak. Gyakori eljárásuk a szerepjátszás, történelmi vagy fiktív alakok álarca mögül történő megszólalás. Ide tartoznak az író- és költőfigurák (József Attila, Dosztojevszkij, Rimbaud stb.) mellett az indiánregények és a Cseh Tamáshoz köthető kortárs indiánkultúra szereplői, továbbá a bevett vagy épp különösnek számító költőszerep-imitációk (krónikás, próféta, bárd), amelyek gyakran a kortárs témák és az archaizáló szöveg konfliktusával hatnak. Bereményi dalszövegeit emellett erős narratív jelleg és önreflexív metapoétikusság jellemzi, vagyis olyan elidegenítőnek ható gesztusok, amelyek a szövegek műalkotás voltát hangsúlyozzák. Ennek eszközei a szabálytalan, olykor megbicsakló rímek és ritmusok, valamint a szövegek írásának és színpadi előadásának helyzeteire tett utalások.

 

Fontosabb díjak, elismerések:

1976, 1982 – Aszú-díj (Mozgó Világ)

1979 – KISZ-díj

1984 – József Attila-díj

1986 – SZOT-díj

1986 – Balázs Béla-díj 

1989 – Filmkritikusok díja, Filmszemle fődíja (rendezői és írói), A legjobb európai film díja (Eldorádó című filmjéért)

1992 – Magyar Művészetért díj

1993 – Déri János-díj (1993)

1997 – Huszka Jenő-díj (Az év könnyűzenei szövegírója) 

1998 – Zala Megyei Alkotói-díj 

1998 – Komárom-Esztergom megye millenniumi drámapályázatán I. díj az Arany ára című „piaci játékáért” 

1998 – Pro Urbe Budapest díj (Cseh Tamással közösen)

2001 – Kossuth-díj

2003 – Szép Ernő Jutalom (drámaírói életművéért)

2011 – Prima Primissima díj

2013 – Hegyvidék díszpolgára

2013 – Józsefváros díszpolgára

2014 – A Magyar Érdemrend középkeresztje

2014 – Artisjus Életműdíj

2016 – Petőfi Zenei Díj (Életműdíj)

2017 – Budapest díszpolgára

2017 – Hévíz Irodalmi Díj

2020 – Kölcsey-emlékplakett

2020 – A Nemzet Művésze

2021 – Libri irodalmi díj a Magyar Copperfield című regényéért.

2021 – Magyar Filmakadémia Egyesület életműdíja

2021 – A Győri Könyvszalon Alkotói Díja

2021 – Páholy Irodalmi Nagydíj

 

 

Az életrajzot Melhardt Gergő írta

Bibliográfia

Önálló kötetek

A svéd király. Budapest. 1970. Magvető Könyvkiadó, 165 p.

Legendárium. Budapest. 1978. Magvető Könyvkiadó, 238 p. = Budapest. 1981. Magvető Könyvkiadó, 235 p. (Zsebkönyvtár) = Budapest. 2004. Holnap Könyvkiadó, 170 p.

Trilógia. Színművek. Budapest. 1982. Magvető Könyvkiadó, 290 p.

Eldorádó. [Filmforgatókönyv.] Budapest. 1988. Magyar Filmintézet, 122 p.

Kelet-nyugati pályaudvar. Három időjárásjelentés, ahogyan azt Cseh Tamás előadta az 1979., 1982. és 1992-es években. Budapest. 1993. T-Twins, 99 p.

A feltűrt gallér. Válogatott novellák. Budapest. 1994. Seneca, 223 p.

Mester Ildikó: Bereményi Géza életmű-interjú. Budapest. 1996. Seneca, 209 p.

A telihold dalai. (Novák Emil fotóival.) Budapest. 1997. Kulturtrade, 28 p.

Az arany ára. Piaci játék három felvonásban. Budapest. 1998. Neoprológus, 104 p.

Shakespeare királynője. Történelmi játék. Budapest. 2001. Pufi Pressz, 128 p. = Budapest. 2018. Cédrus, 48 p. (Napút-füzetek)

Bereményi Géza  – Can Togay: A Hídember. A Széchenyi-film irodalmi forgatókönyve. Budapest. 2002. Válasz Könyvkiadó, 208 p.

Az arany ára. Hét dráma. Budapest. 2007. Napkút, 333 p.

150 dalszöveg Cseh Tamás zenéjére. Budapest. 2008. Napkút, 320 p.

Jézus újságot olvas. Válogatott novellák. Budapest. 2009. Kossuth, 159 p. = Válogatott novellák. Kossuth, 2013. 159 p.

Vadnai Bébi. Regény. Budapest. 2013. Magvető Könyvkiadó, 293 p. = (Jav. utánny.) Budapest. 2020. Magvető Könyvkiadó, 293 p.

Versek. Budapest. 2016. Magvető Könyvkiadó, 254 p. = Budapest. 2017. Magvető Könyvkiadó, 254 p.

Bereményi Géza – Vető János: Antoine és Désiré. Fényképregény az 1970-es évekből. Budapest. 2017. Corvina Kiadó, 252 p.

Magyar Copperfield. Életregény. Budapest. 2020. Magvető Könyvkiadó, 635 p.

Levédia. Irodalmi forgatókönyv, 1994. Budapest. 2020. MMA Kiadó, 159 p.

Azóta is élek. Összegyűjtött novellák. Budapest. 2021. Magvető Könyvkiadó, 440 p.

 

 

Borítók