Ophelia volt
Akkoriban – esténként
Folyton megőrült,
Fuldokolt az örömtől,
Füstté omoltan
Danolt, fönn, Dániában,
Megháborodtan,
Mint a bomlott habfodor
Hűlt ködre festett
Várfokon, lőréseken,
Hol szél fütyölget,
Szoknyafény suhan, s a hang
Magas lépcsőkön
Döng, bolyong a térben –
...