A hatalmas tölgy alatt a Szent István-kápolna gömbölyded ragyogás, sárga borostyán-ékszer a pannon tájban. Mintha a vulkán szőlős hajlatáról gurult volna le, otthagyva fölszentelt társait, a Margitról, Ilonáról, Mártonról nevezetteket, s megállapodott a földművesek hívó énekében. Parasztbúcsúsok zengték dicséretét, behúzódtak a terebély árnyékába, aszályos gyepen hevültek, emelkedő szívvel és torokkal kérlelték a magyarok tündöklő csillagát: Hol vagy, István király? – A pogányok ezer éve megkeresztelt utódai énekeltek, akik még a regölés esdeklő szavait sem felejtették el: – Ne...Tovább