A bluetta-sirályokba valósággal szerelmes voltam. Ahogy most, tizenöt esztendő távolságából visszakémlelek kamaszkoromnak erre a tünetére, úgy találom, nem volt érzelmemben semmi természetellenes: ezek a galambok a nőiesség, szelídség, szépség, kecsesség s – amint később kiderült – az elérhetetlenség, a megfoghatatlanság megtestesülései voltak.