...

Egyik vidéki útjáról hazatérve, Milánótól jó ötven kilométernyire, egy magas erdő borította hegy lábánál hirtelen megállíttatta kocsiját, és kiszállt. Bár nem kedvelte a testgyakorlatokat, s ha nagy ritkán sétára indult, jól nyesett, humanista ízlése, melyet még kormányzói korából mentett át mostani vadregényes korszakába, a püspöki palota oszlopos udvarából legjobb esetben a város valamelyik nyilvános, kitűnően gondozott kertjébe irányította, ezúttal mégis – maga sem tudta, miért – habozás nélkül nekivágott az úttalan, meredek kaptatónak, és csakhamar eltűnt ámuldozó kocsisa...Tovább