Akkor, ezelőtt öt évvel, már sokat beszéltek eltüntetéséről. Úgy kell neki, mondták szívtelen joghallgatók és fontoskodó orvosnövendékek, úgy kell neki, piszokfészek, bacilustanya, pusztuljon hát a föld színéről. De mi, hárman-négyen, Brenner, Zalay, Lakos és jómagam csak azért is kitartottunk mellette, s szerettük, kényeztettük a Tabánt, ahogy nagyanyámat is szerettem s kényeztettem, el-elbeszélgettem vele, attól a perctől kezdve, melyben megtudtuk, hogy nincs már sok hátra szegénynek…