Másnap ismét a történelmi hármas: a bőrönd és ők ketten. Nézelődnek, ácsorognak, leülnek, továbbmennek, és mindez ismét elölről körbe.

– Bolyongunk – köszönésként ezt tudja csak mondani a férfi. Közönyösen bámulja az utcai jövés-menést, egy pont vagyunk, amely csak arra képes, hogy helyet változtasson. Már csak a bőrönd nézi az embereket, ő fogadja a köszönésüket is, ő a megbízás nélküli feltűnés. Fiatal bajszos ember állítja meg őket – ismerős –, néz, kérdez mosollyal. Üres lakásról beszél nekik, magyaráz, kulcsot ad, tegnap vitték szülni a feleségét, míg a...Tovább