– Úgy ád az Isten – megtanulhattam vón –, hogy a másik kezével el is vesz mindjárt valamit! Legalábbis a szegény ember életében mindenkoron így volt, s ekképpen az én életemben sem máshogyan. Adott – s megvette aztán az árát, nem késlekedett vele. Ha meg késlekedett, mert úgy is történt nemegyszer, akkor az mit sem változtatott semmin, nem számít őelőtte az idő! Olyan őneki egy ember élete, akár a pillantás, tán még annyi idő sem. Nemigen siet, mert rövid az ő számára bármilyen idő! Örökké van – hogyan érthetné meg azt, aki a halál felé mén? Ha meg úgy van, hogy mi nem érhetjük fel ésszel...Tovább