Semmi rendkívüli nem történt, csak ami minden áldott éjszaka történni szokott. Szűz Mária lehajolt a Mennyek Ablakából és magához ölelte a jóemberek házait.

Egyre több házikót, cölöpkunyhót-vályogviskót, kalyibát-kulipintyót ölelt magához, tornyolta-tornyolta – addig tornyolta, amíg nagyon-de-nagyon nagy halom nem lett belőle. Már akkora volt a halom, hogy az egyik tanyasi ház padlása kis híja felért az égig.

Nosza előbújtak a jóemberek, nekitámasztották a padláslajtorját az égbolt pinceablakának; hosszú sorban felhuzakodtak a lajtorján és rögvest ott bukkantak elő a...Tovább