...

Születésemkor negyvenes éveiben járt. Anyám, Wéber Sarolta, harminc elmúlt már, előttem csak egy leánykájuk, ki picinykorában elhalt. Ezért, hogy engem, egyetlen fiukat elsőszülöttként neveltek s majdhogynem egyetlenként, noha utánam még négy leány következett: húgaim. Anyámnak sötét, hullámos haja és tündöklő kék szeme volt. Figyelmesen hallgatta az emberek panaszát, szomorúságát. Aki hozzáfordult, azt érezhette, több megértést senkitől sem kaphatott volna, mint tőle. Csak mi tudtuk, a család, neki, neki magának is mennyi gondja-búja lehetne. Szerette az embereket,...Tovább