A Balaton felé hömpölygő autók áradatában Varjú István óvatosan vezette a Zilt. Újra kapott egy fenyvesi fuvart. Két hete még boldogan lépett volna a gázra, hogy minél előbb a tóhoz érkezzen, de azóta megváltozott az élete. Eszébe sem jutott a fürdés, nem kívánkozott sem Fenyvesre, sem Fonyódra, sem Boglárra. Ráadásul szombat volt. Ha teheti, nem távolodik a várostól, hanem közeledik hozzá. De távolodott. Egykedvűen hallgatta a Negyvennyolc robajt, s néha egy-egy pillanatra olyan érzése támadt, hogy a teherautó nem a kerekén gurul,...Tovább