A ház, amelyben egyedül maradtam, túléli szívós családomat. A padlódeszka görcsei kimerednek, lágyabb anyaga négy nemzedék jövés-menése, térdelő cselédek viaszos keféje alatt megvékonyodott; annyi gyanútlan előd után elbillen majd alattam is, s szürke talpammal az öröklét felé kicsónakázom a szárnyas ajtók között. Nem szeretem ezt a házat: a gőg faragta ilyen tömörre, egész napos szolgálat után megszégyenített arcok figyelték a terasz hosszú árnyait a mozdulatlan, sötétkék kertben; ezen a teraszon, ha valaki megszomjazott, nem a kancsóhoz, egy évszázadon át a csengőhöz nyúlt....Tovább