A fütyülő ember

                            természetesen tudott beszélni is, nemcsak fütyörészni, ám erre sose került sor; naphosszat a büfé sarkában állt, a két fal zuga és a két asztal alkotta ketrec közepén, és fütyült magának szünet nélkül (mégse beszélhetett egymagában, mint egy bolond!), lélegzetet venni sem csitult egy pillanatra sem, ugyanis kifogástalanul megtanult sípolni kifelé és befelé áramoltatott levegővel egyaránt, miáltal a végtelenségig terjedtek a...Tovább