Tatjana leveleiből

 (Édes néném)

Édes néném, 
a vidéki házban, ebben 
a vidéki országban 
fázós a kedvem, 
senki nem érti, mitől is olyan, 
hogy szinte beleborzongok. 

Kívülről mindig valami kaparászás 
hallik, dudaszó és kalapács zaja, 
a falat is fúrják unos-untalan, 
és nem nagyon értem, hogy ez 
jelent-é olyasmit, hogy netán 
valaki bé akar gyönni. 

Aztán meg ki is akar menni sok- 
sok ember ebből a vidéki házból, 
kifele, mondják, vidéki ország, 
nagyon messzire van, meg olyan 
periférikus.

Így mondják. 

Én azt nem értem, édes, 
nem értem a szót, 
nem értem, mi az, amit 
oly sokan beszélnek. 

Nem tudom, édes néném, 
igaz-e mindez, csak a kaparászás 
maradna abba, 
szinte-szinte az agyamat 
fúrják. 

                                             Nőtincs, 1999. február 27.

Speaker: 
Mecseki Rita Eszter